Újabb könnyen, gyorsan, avagy az újhagyma metamorfózisa

Ennyi újhagymát és fokhagymát- ami előbújt a hirtelen jött meleg miatt - megenni lehetetlen. Még akkor is, ha az embernek remekbe szabott házi paprikás vastagkolbász beszállítója van, olyan, ami friss kenyérrel és újhagymával egyszerűen mindent visz, igazi ostorcsattintósan magyaros falatok, omlós, ízes kolbászhússal. Mint oly sok mindennek, ennek is az eleje szép igazán. A szombat reggel magunkhoz vett kolbász-újhagyma duó még délután négykor is átkéreckedik az ember pórusain. A tegnap esti madársaláta, márványsajt, körte, ablakban nevelkedett kerti zsázsa és újhagyma, pirított szezámmaggal nem volt rossz ötlet, de még mindig annyi van, mint a veszedelem. Már az összes szomszéd ezen nyammog, sőt a gyermek a holnapi állat símogatásra is visz egy csokorral a sárgarépa mellé, hát lesz olyan elvetemült domesztikum, akinek jól esik majd. A tegnap esti saláta mellé - ami a mi családunkban egyedül engem elégít ki teljes mértékben - muszáj voltam kitalálni még valamit. Újfent maradékban gondolkodtam, nagyon kevés ricotta, fél doboz mascarpone, 1 db tojás, fokhagyma, szerecsendió, szárított medvehagyma, ezek álltak rendelkezésre. Ezeket természetesen kikevertem egymással, 1 kanálka tejföllel lazítottam kicsit folyós, inkább krémes dolgot kaptam, amit sóztam, borsoztam. Majd kikevertem egy sós linzertésztát, kicsit pihentettem, kinyújtottam, vizespohárral körülbelül 8 cm átmérőjú köröket szaggattam belőle, amiket muffinsütő formába tettem. Ebbe töltöttem a sajtos-hagymás-fűszeres keveréket és 20 perc alatt 180 fokon kisütöttem. Salátával tökéletes vacsora volt.

Hozzávalók:

a gyors sós linzertészta receptje (ami nekem nagyon bevált és amit én a robotgéppel kevertetek ki, hogy mindenképpen omlós maradjon)

10 dkg liszt

7 dkg hideg vaj, kockákra vágva,

1-2 ek. jéghideg víz

1/2 tk. só

Teljesen morzsásra keveri a gép, én pedig két mozdulattal összegyúrom és mehet a hűtőbe.

A töltelék arányait úgy gondolom teljesen felesleges - egészen konkrétan lehetetlen - pontosan leírni. Egyrészt azért, mert ízlés szerint változtatható, másrészt mert tényleg csak maradékok voltak. A ricotta nagyjából 2-3 ek volt, ehhez tettem cirka 10 dkg mascarpone-t, 1 egész tojást, 3 szál újhagymát, 1 fokhagymát  és a fűszereket. Nem esküszöm meg rá, de lehet, hogy egy darabka keménysajtot is belereszeltem, ha lúd akkor legyen kövér alapon. Kicsit masszívnak értékeltem és ezért lazítottam rajta tejföllel. 

Én még el tudnék képzelni egy rukolás, márványsajtos, tejszínes, pirított fenyőmagos változatot is, vagy éppen sültpaprikásat, nem beszélve a parmezános-koktélparadicsomos-bazsalikomos klasszikusról, de lehet, hogy ezesetben a tejfölt tejszínre cserélném. Nem is beszélve az édes változatokról. 

Jó próbálkozást :)

ps. : a saláta nagyon kellett mellé, anélkül talán az omlóstészta miatt önmagában fojtós lett volna!

brushcetta simple



Nem mintha lenne belőle bonyolult, de ez viszi a prímet. Ha az ember gyereke a délelőttjét egy csokipartint tölti, akkor gyakorlatilag az ebéd gyerekbe való bekerülési esélye a nullánál konvergál. Több tonna smarties, raklapnyi nutellás goffri és egyéb nyalánkág után, az ebédlőasztalnál eljátszottam a gondolattal, hogy elkérem a szomszédnéni régmúltat idéző kacsatömőjét, de legalábbis levágok a slagból egy hetven centis darabot és az egyik végén beöntöm a levest a lefogott gyermek szájába. (nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de késztetést érzek, hogy megosszam, hogy amikor az anyai idegszálak összeborzolódnak, na arról nem szól a fáma sajnos, csak a békésen szunnyadó kisdedet homályos tekintettel és angyali félmosollyal szoptató anyukakép furakszik be erőszakosan a köztudatba. De hogy mi van a közöntudatlanban..vagy inkább a kollektív anyukatudattalanban..ajvé...sokat látott filmrendezők, akik rendszeresen játszanak a valóság és a képzelet határán egyszerre szisszennének fel e brainstorming láttán-hallatán :))) nade ezt most hagyjuk. A tegnapi nagybevásárlás idején felmarkoltam egy doboz shiitake gombát is. Nem vagyok nagyfogyasztó, lévén mostanra a mennyiség és a minőség karöltve figyelnek az első helyen, ha kajáról van szó.  És mivel az ebéd megtorpant a levesnemevésnél, úgy félnégy tájékán korrant egyet a gyomrom. Eszembe jutott a gomba nameg Jamie legegyszerűbb gombás bruschetta receptje. Naná, hogy 10 percen belül készen is volt. A fokhagymát azonban, a tegnapi padlizsános saláta okán kihagytam belőle, cserébe belereszeltem egy egész citrom héját. Eszméletlen az a selymesen csillogó vajas-citromos kakukkfüves szósz, ami ebben a tíz percben összeáll a tepsi alján....mondanom sem kell, hogy sima csiperkéből (talán látványosabb a barna változatból) ugyanolyan finom, úgyhogy aki nagyon nem bír magával, a kép láttán, ne habozzon.

hozzávalók:

1 vastagabb szelet friss, pirított barnakenyér

250 g gomba

1 ek. teavaj

1-2 ek. jó minőségű olívaolaj

1 biocitrom reszelt héja és a felének a leve

friss kakukkfű

friss petrezselyem

kevés morzsolt csilipaprika

szemes tengeri só és sok-sok-sok-sok frissen őrölt bors

A lényeg az, hogy a serpenyő, amiben készül elég nagy legyen ahhoz, hogy a gombák ne érjenek össze, mert akkor főni kezdenek és nem pirulnak. Ez esetben a gombaszeletek szottyadtkák lesznek és úgy nem annyira finom és látványos. A mutatvány összesen annyi, hogy jó forró serpenyőben felhevítem az olívaolajat, rádobom a negyedelt gombát, kicsit pirítom, átforgatom, majd rádobom a fűszernövényeket, a sót a borsot és végül meglocsolom a citrommal. A vajat utolsónak adom hozzá, hogy egy picit besűrítse a gomba levének és az olívaolajnak a keverékét. A citrom héját csak tálaláskor reszeltem a tetejére.... miközben befaltam, kárörvendő tekintettel bámultam a nyálukat csorgató gyerekeimet, akik a borsmennyiség  és a belemorzsolt csilipaprika miatt sajnos nem kaphattak ebből, viszont remek párizsis szendvicset uzsonnáztak...:))))