Segítsütis kedvenceim...

...meg egy saját, ami ma nekem segített átvészelni egy munkaerőpiac órára való felkészülést...a téma is sok volt, számszerűsítve szembesültem a férfiakkal szembeni szegregációmmal, foglalkozási piramisban és bérekben való alulmaradásommal és a három gyerek (gonosz, rosszcsont gyerekek) miatt súlyos százalékokkal csökkenő munkaerőpiacra való visszatérésem lehetőségeiről. Ezen kívül - mégha bazividám téma is lett volna - az már önmagában fájdalmas, hogy ezekben a szép tavaszi időkben iskolai dolgokkal kell foglalkoznom és még csak most jön a java. Úgyhogy feltétlen meg kellett jutalmaznom magamat valamivel. Az már csak hab a tortán, hogy stílszerű legyek, hogy eljött a sütik ideje. Az idei Segítsütin résztvevő remekművek közül az én kedvenceim a következőek:

VKOrsi színes sütinyalókái
Grenadine málnalikőrös csokimousse tortája
Ízbolygó habos-csokis minitortája
Nemisbéka hardcore konyakmeggyes csokitortája

Kukkants be és növeld a licitet:))

Az én bőőőőőőőőőőőődületesen finom levendulás-citromos sajttortám hozzávalóival holnap foglak megismertetni titeket, mert még rittyentenem kell egy páverpojntot én és nőtársaim hátrányos helyzetének, de mindenféleképpen felteszem (már perszehogynem a páverpojntot, hanem a receptet), mert szemtelenül könnyű és kihagyhatatlan!!!!! :))

hozzávalók:

250 g csokibevonatos keksz
60 g teavaj kis darabokban
250 g mascarpone
250 g áttört tehéntúró vagy ricotta
200 g porcukor
2 egész tojás
2 sárgája
1 ek. cukorszirupban eltett levendulavirág
1 nagy vagy két kicsi citrom héja és az egyik leve
23 cm átmérőjű kapcsos forma

A kekszeket a teavajjal robotgépben összedolgozod, a formába nyomod, és a hűtőbe teszed, a krémsajtot a túróval homogénre kevered, hozzáadod a porcukrot, bele az egész tojások, majd a sárgák, végül pedig a citrom leve és héja. Mivel én voltam olyan szerencsés, hogy rendelkeztem cukorszirupban eltett levendulavirággal (by Narancslekvár) és abból is tettem a krémbe, de ez már csak a szentimentalizmusom, nyugodtan el lehet készíteni enélkül is. Ha kész, akkor a kihűtött kekszalapra öntöd, és 180 fokon 45 perc alatt megsütöd. Fontos, hogy hagyd a hűtőben kihűlni, különben szeletelhetetlen.

Mokkás muffin

Tudom, nehéz elhinni, de szoktam azért rendes ételeket is főzni, sósakat, ebédnekvalókat :)) Ma például isteni gyerekpizzát csináltam túrós alaptésztával, eszméletlen jó állagú lett, de kiderült, hogy a kápiának árult paprika feltét úgy éget mint a tűz (ergo nem kápia volt ) :)) úgyhogy szegény Lázár ma virslit ebédelt én meg ettem a neki készített, brutálisan finom és brutálisan csípős pizzát :) A mokkás muffinról sem én tehetek, hanem az a minimuffin forma, amire tegnap tettem szert. Igaz, hogy kismotorért indultam, de egy sütőformával tértem haza. Motorozni csak viszonylag nehezen lehet rajta, de valamiféle kárpótlás azért mégiscsak kijön majd belőle. Habkönnyű, nem túl édes, igazi, tökéletes kávékorcsolya. Én ugyan az ominózus fehércsokis-rumos-narancsos ganache nélkül fogyasztom, de a fiúknak azzal jobban ízlik. Felbontottam hozzá a nővéremtől kapott, nagyon jó minőségű kakaóport is, dorbézoltam na. Személy szerint nekem sokkal jobban tetszik ez a kicsi változat, mert felnőttként pont egy falatnyi, gyerekként pedig pont egy sütinyi. A klasszik muffinméretet a sósakhoz szoktam használni. Most nagy hirtelen nem számoltam meg, hogy a kicsi forma összesen hány darab elkészítésére elegendő, de a megadott mennyiség pont elég volt ahhoz és még egy szilikonos, 6 darabos szív forma megtöltéséhez, tehát elég masszív mennyiség. Ami ezesetben kárpótolhatja a motorost, vagy ha őt nem, engem mindenképpen a motornélküliségből fakadó anomáliák miatt :))

hozzávalók:

20 dkg finomliszt
10 dkg őrölt mandula
5 dkg durvára vágott dió
2 tk. sütőpor
fél tk. szódabikarbóna
fél tk. fahéj
1 ek. cukrozatlan kakaópor
5 dkg apróra vágott csoki vagy csokipasztilla
12,5 dkg puha vaj
1,25 dl hideg feketekávé
1,25 dl tejföl, joghurt vagy kefír
1 tojás

Sütőt 180 fokra előmelegítettem, és mivel nem volt akkor még kisméretű muffinpapírom, ezért csak kizsíroztam a formákat.
A száraz hozzávalókat összekevertem a dióval együtt, aztán a nedveseket úgy, hogy a tojás-cukor kombóval kezdtem, és amikor az szép habos volt, akkor ment bele minden más. A kétféle matériát is összedobtam, porcióztam és huss be a sütőbe úgy 20 percre.

A gyerek nemzeti identitása...

... ma reggel egy Magyarország formájúra evett tejbegrízben öltött testet. A március 15.-ei ünnepség óta nem telik el nap anélkül - mit nap, úszásóra, oviöltöztetés, vagy egy egyszerű trónolás -, hogy ne hangozzék el a kossuthlajosaztüzentelefogyottaregimentje című klasszikus. Azt már csak utólag vettem észre, hogy szó szerint öntudatlanul (ez a reggeli természetes állapotom), egy pirosfehérzöld színkombinációval büszkélkedő csilis-kakukkfüves-zellercsipszes tükörtojást készítettem magamnak, nem másért, hanem, hogy kirántson az öntudatlanság állapotából. A parmezán és a petrezselyem már csak a nem túl magyaros ráadás voltak ( igaz színileg belefér a kis olaszos csavar), de ezekkel együtt már megérett arra, hogy feltegyem ide. Gyors, friss, csípős, ízletes.

hozzávalók 1 személyre:

1 friss csilipaprika
negyed zeller hajszálvékony hasábokra vágva
friss kakukkfű
fél csokor petrezselyem
parmezánszeletek zöldséghámozóval szeletelve
1 tojás
só, bors

Kevés olívaolaj és teavaj keverékét serpenyőben felmelegítem és beledobom a felkarikázott csilit, szigorúan a magjával együtt, de ez persze elhagyható :)) amikor egy kicsit megpirult akkor mehet a zeller. Folyamatosan keverem, mert ennek nem szabad odaégnie, csak olyan csipszállagúra pirulnia. Amikor már ropogós, akkor mehet a kakukkfű, a petrezselyem és rá a tojás. A tetejére pedig a parmezán. Aki nehezen ébred és a kávé sem elég, feltétlen próbálja ki :)) izmos na :)

Mennyország

Kinek a pap, kinek a papné, és még kettőjüknek is más a mennyország. Tegnap a CBA kellős közepén, a húsvéticsokis gondola előtt Ábel felordított: Mami, de hiszen ez a mennyország!!!! Az orbitális röhögés közben azért elgondolkodtam, hogy a gyerek miből mire asszociál, de rá kellett jönnöm, hogy nem az e témában feltett kérdéseikre adott válaszom az oka, hanem a Jégkorszak 2 (vagyéppen 3). Nahát nekem ma más volt a mennyország. Délelőtt az, hogy nem nekem kellett főzni, hanem egy komplett kacsa várt ránk omlósra és ropogósra pirítva a tesóméknál. Délután pedig az, hogy egy nyugodt 2-3 órán keresztül foglalkozhattam a kertben bármivel. Az első negyed órában általában rendesen zavarban vagyok, jobbra-balra cikázó gondolataimat kergetem, és felesleges dolgokat csinálok. Mindezt azért, mert nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy tengernyi időm van mindenre, én a dolgokat a pillanat tört része alatt végzem el az esetek többségében. De aztán belejövök. Összeáll a kép, hogy minek mi után kell következni, hogy a lehető legtöbb dolgot meg tudjam csinálni. Mivel vasárnaptól jövő hét szerdáig lehűlést és esőt jeleznek, elég sok dologgal szerettem volna végezni. Még a múlt héten kibányásztam a komposztálóból a szép érett földet és 1:1 arányban összekevertem homokkal, általános virágfölddel és komposztált, gyári szarvasmarhatrágyával. Ezeket el is kezdtem bedolgozni az ősszel felásatott, és a tél által jól megdolgozott, porhanyós földbe és most volt időm befejezni. Ehhez egy olyan, gereblye-szerű eszközt használok, ami valójában csak abban különbözik tőle, hogy lapos és hegyes fogai a gyep szellőztetésére lettek kitalálva, de én ezt általában a gaz kigereblyézésére és a komposzt begereblyézésére használom.

Eper

Mivel az eper nem fagyérzékeny és iszonyúan szereti a frissen trágyázott földet, ők kerültek először a helyükre. Vettem új töveket is és ástam ki régieket is. Körülbelül 20 cm mélyen ások egy lyukat, dobok bele egy marék marhatrágyát, rá egy marék földet, hogy a gyökér ne érintkezzen közvetlenül a trágyával és mehet rá a növény. Idén nem szeretnék több epertövet, ezért a növények köré szalmát vagy száraz mulcsot fogok tenni, mert így a hajtások nem tudnak legyökerezni és a gaz sem nő ki, mert nem kap napfényt. (az eper legjobb szomszédjai a vöröshagyma, a fokhagyma, a metélőhagyma, a saláta és a paraj)

Vöröshagyma

A hagymáknak sem kegyelmeztem. 3 sorban dugtam el őket, úgy, hogy nem ások nekik még egy kicsi árkot sem, csak kifeszítek egy kötelet, hogy egyenes legyen a sor és épphogycsak benyomom a földbe, úgy, hogy a teteje kint maradjon. Tapasztalatom szerint így kevesebb esély van arra, hogy megrohadjon és gyorsabban is növekszik. Egy sornyi helyet hagytam mellette azért, mert oda sárgarépát szánok. Egyszerű okai vannak, ez az egyik legklasszikusabb vegyes kultúra. Nagyon szeretik egymást, társaságuk segítni növekedésüket, megakadályozza az őket károsító legyek, kártevők megjelenését és nem utolsósorban a hagyma sora tudatja velem, hogy a lassan növő sárgarépa hol tartózkodik.

Korai fejes saláta

Nehéz elképzelnem tavasziasabb dolgot, mint a friss, ropogós fejes saláta. Én imádom. A retekkel, amivel nagyjából egy időben szoktak megérni, hihetetlen finom, és a tél utáni szinte első vitaminbomba. A magját egy sorba ültettem el, mert 3 hetente fogok belőle új sort ültetni, nehogy felhasználás előtt magba menjen.

A padlizsánt, a cukkinit és a kétféle sütőtököt (óriás nagydobosit és sárga klasszikot) az eprek ültetőtáljába ültettem és behoztam, itt darvadoznak az ablakban. Mindegyikből 6-6 tövet ültettem el. Őket legkorábban akkor lehet kiültetni, amikor már masszívan 15-20 fok körül marad a hőmérséklet, vagy ha ettől hamarabb ki kell, hogy kerüljenek, mert bent mondjuk túl hamar fejlődtek, akkor éjszakára mindenképpen átlátszó fóliatakarást igényelnek. Én még a tövek köré mulcsot is szoktam tenni, mert annak nedvessége és bomlása szintén kevés meleggel táplálja őket addig, amíg eltűnnek a talajmenti fagyok.

Minden ágyás elején és végén körömvirág és bársonyvirág lezárások lesznek, amik szintén elősegítik kártevők távoltartását, tehát holnap azok magjai is ültetésre kerülnek, ládában, általános virágföldbe, hogy mire csatasorba kell állítanom őket, addigra szép nagyok legyenek.

Idén még a cukkini-cékla, mángold-kapor-metélőhagyma, bokorbab-vöröskáposzta, paradicsom-zeller kultúrákat fogom előirányozni. A tököknek annyi dolguk lesz, hogy a komposztáló tetején elvegetáljanak. Tavaly véletlenül odakerült egy tök magja és valami hihetetlen szép növény és termés lett belőle. Így őket mind annak a környékére fogom ültetni.

Remélem, hogy némi segítséget nyújtok ezzel a hozzám hasonlóan perverz hobbi kertészeknek :)))

Grillezett cukkinisaláta házi pestoval

Nagy salátás vagyok. És a mai óvodai hazajövetel után úgy éreztem, hogy mindenképp meg kell ajándékoznom magam valamivel. Egyrészt mert rendkívüli mennyiségű energiát veszítettem, másrészt meg, mert végig kellett néznem, hogy ők masszívan átzabálják a hazautat. Mindezt azután, hogy akkor álltak fel az uzsonna mellől, amikor megérkeztem. Két dologra tippelek: elégtelen mennyiségű kalória van a ovimenüben vagy nagyon nőnek és semmi nem elég...próbálok az utóbbira koncentrálni. A saláta ötlete tehát önmagam megjutalmazása okán szökkent ki az agyamból, és megfelelően illeszkedik abbéli igyekezetemhez, hogy a két-három kilo felesleges zsírszövetemet ugyanilyen súlyú izomszövetté alakítsam magamon. A reggeli futás az egyik fegyverem, az esti salátázás pedig a másik. Ezen a ponton sokan léptethetnek tovább megpillantva a futás szót, de én azért néhány szót emelnék mellette. Egy olyan reggelen, mint amilyen a ami is volt, - fél hétkor verőfényes napfelkelte, csiripelő madarak, enyhe csípősség a levegőben némi tavaszillattal keveredve - a futás egy hihetetlen élmény. Egy irgalmatlan adrenalinpumpa, én olyan vagyok mint egy boeing 747-es motorja az induláskor, szépen bepörgök és huss, elszállok mint a vadlibák. Senki sincs az utcákon szinte, elsüvít a tavasz a fülem mellett, gondolatban nagyon messze járok, szinte nem is érzem, hogy futok, (ez utóbbi úgy a negyedik kilométerig igaz, utána már azért érzem :)), egyszóval egész napra elegendő energiát nyerek belőle. A köröm nagyjából négy és fél kilométer. Ezt úgy 25 perc alatt futom le. Ez egy lendületes de azért laza futást jelent. Ennyi ideje mindenkinek kell, hogy legyen az egészségére minden másnap. Én tavasztól őszig futok kétnaponta. És így lelkiismeretfurdalás nélkül esek kísértésbe olykor-olykor :)) Ez a sali nem jelent valami nagy kalóriakihívást, ellenben laktató és isteni finom. Nálam bekerült a kedvenc saláták közé.

A hozzávalók:

2-3 bébicukkini karikázva és grillserpenyőben megsütve
fél zacskó galambbegy saláta
fél zacskó rukkola
1 csokor bazsalikom
1 csokor petrezselyem
15 dkg kecskesajt
1 marék olajbogyó
fél zacskó szeletelt mandula
1 ek. kapribogyó
1 citrom reszelt héja és leve
2 gerezd fokhagyma
olívaolaj, só, bors

A cukkinit megmostam, félujjnyi karikákra vágtam és a serpenyőben sózva, borsozva meggrilleztem. A bazsalikomot a rukkolával, a fokhagymával, a mandulával, tengeri sóval és borssal aprítógépbe teszem, beindítom és folyamatosan adagolok hozzá annyi olajat amennyit felvesz. Az olajbogyókat félbevágtam, a kecskesajtot felkockáztam. A petrezselymet csak úgy nagyjából felaprítottam. Végül összedobtam a hozzávalókat, ráreszeltem a citromot és rányomtam a levét, majd meglocsoltam a pestoval és még azon melegében tálaltam.

A kertből betévedőktől két ajándékot is kaptam. Számon kérik, hogy hol tárolom az ajándékaikat, úgyhogy kiemelt helyen vannak, a kandallópárkányon. Nem tudják, de eltalálták a tavaszi elsőszámú kedvenceimet :)) a hófehér ibolyácska és a barka a kiolvadás, a feléledés, a felmelegedés és újjászületés üzenetével vannak bőségesen felcímkézve, úgyhogy dacára annak, hogy a kandallópárkány önmagában amolyan téli hangulatú, most kicsinosítottam :)

Körtés-mazsolás bukta

Mivel a múltkori úszásedzésről farkasokkal távoztam, úgy döntöttem, hogy nem teszem ki magam még egyszer annak a szörnyűséges negyed órának, amíg hazáig vagy a legközelebbi boltig eljutok velük. Vállalhatatlan hangnemben követeltek tőlem valami kaját, úgyhogy felkészülten érkezem a mai edzés végére. Beismerem, hogy nem gondoltam bele eléggé, pedig táplálkozhattam volna saját tapasztalataimból is, mert gyerekkoromban az úszásedzés után, az első utan a büféhez vezetett ahol bevágtam két dobostorta szeletet. Volt az az ominózus 4 tojás sárgája, ami a kudarccal végződő macaronfelhajtásból maradt. Ebből gyúrtam be ma reggel egy hihetetlen lágy kalácstésztát. Én mondom, nincs annál jobb, mint amikor az ember felnyitja a kelesztőtál tetejét, és majdhogynem kiszökik belőle az a hihetetlen szép, illatos, sima, lyukacsos házitészta. Gondolom én, hogy beteges, ahogy az ehhez való vonzódásomról írok, de nem tehetek róla, egyszerűen lenyűgöz. Általában az újragyúrást elvégzik a farkasok, ököllel. Leírhatatlan a különbség a kockaélesztő és a porélesztő használata között, bár utóbbit az elfoglalt háziasszonyok jobban tudják hasznosítani szerintem, mert ugyebár sokkal kevésbé hajlamos a tönkremenetelre. De én ma rendes élesztőt használtam, így majdnem pórázt kellett kötnöm a kalácstésztámra, nehogy elszaladjon a tálból. A klasszikus kalácsreceptet használtam. Annyit szoktam módosítani rajta, hogy egy lehelletnyivel több vajat használok hozzá, így kicsit lágyabb, és sokkal tovább marad rugalmas, nem szárad ki olyan hamar. Töltelékként valami frisset, gyümölcsöset képzeltem el bele, aminek persze némileg határt szab, hogy ha nagyon sok levet eresztő dologról van szó, az megöli a tésztát is. Így aztán párolt, mézes-körtés-mazsolás tölteléket kapott. Már túl vagyok két darabon, nem tudtam megvárni amíg kihűl. Remélem nem végzetes gyomorfájással érkezem majd az úszásedzésre, bár ha belógatom a fejenként egy darabot, vajmi kevessé fogja őket érdekelni szenvedő anyjuk :))

A tészta receptje ugyanaz, mint amit a gesztenyés-szilvalekváros kalácsnál használtam.

A töltelék receptje:

4 db kemény fajtájú körte
1 marék mazsola
1 ek. teavaj
150 g méz

A vajat és a mézet felmelegítettem, hozzáadtam a mazsolát, kicsit pároltam, majd ment hozzá a lereszelt körte. Addig pároltam, amíg a leve elfőtt. Hagytam kihűlni, majd a tésztát tenyérni kockákra vágtam a nyújtás után, beletöltöttem 1 ek. tölteléket. Először az oldalát hajtottam fel, majd feltekertem csigába. A tetejét megkentem tejjel és 180 fokos sütőben 30 perc alatt szép barnára sütöttem.

Banánhajó

Gyerekkorom legnagyobb kedvence volt ez az édesség. Az abszolút gyerekzsúrbefutó és sütőkímélő, és egész egyszerűen isteni. Én most csak annyi változtattam rajta, hogy a tetejét megszórtam a hétvégi macarontortúrából maradt legfelvállalhatatlanabb darabokkal :) Merthogy megküzdöttem a macaron-jelenséggel és mondhatom nem vettem jól az akadályokat. Pedig Piszke a blogján mindent megtett, hogy a legszerencsétlenebb fakanálforgatók is megérthessék és megpróbálhassák elkészíteni. Még csak most elemzem a sikeretelenség faktorokat, három dolgot tudok elképzelni: nem állt elég ideig a tojásfehérje szobahőmérsékleten, a sütőm hőfoka nem biztos, hogy megbízhatóan 160 fok és nem állt elég ideig a tepsiben kiporciózva a kész sütialapanyag. Pedig a fehércsokis-rumos-narancsos ganache ott árválkodik hozzá a hűtőszekrényben, úgyhogy ahhoz is sürgősen ki kell találnom valamit. Nameg a sárgákból, amik megmaradtak. Előzőhöz valami csokis kekszet fogok kreálni, utóbbiból pedig kalács lesz. Belőlünk meg gömbőc. De nem adom fel. Irtózatosan becsibészeltem magam erre a macaron témára. Pasiból is mindig azok kellettek akik nem adták magukat könnyen. Reszkess macaron, az enyém leszel!!!!!!! Hogy kiheverjem a fáradalmakat egy kicsit nosztalgiáztam. Gyerekkoromban rettenetesen sokat ettem ebből a banános-málnás-habos édességből. Gyakorlatilag fél perc alatt készen van. Egy banán félbevágva, ez adja az édességét, a tetejére egy-egy evőkanál házi málnalekvár, ami a savanykásságért felelős, arra szigorúan cukor nélkül felvert tejszínhab, feladata a könnyedség biztosítása és a tetejére a roppanós mandulás tésztakosárkák összetörve. Nem részletezem tovább...de nálam hozzájön a gyerekkor íze...ezzel együtt pedig verhetetlen:))

Egy kis Itália :)



Egy recept egyszerűsége nem mérhető pusztán az elkészítés könnyedségében.  Nem mindegy ugyanis, hogy a végeredményt kizárólag a kanapéba süppedve, csendes magányunkban lehet elfogyasztani, vagy bármikor prezentálható egy vendégvárás terített asztalára. Na, hát ez a kis tortácska pont ilyen. Végtelenül egyszerű, amivel gondolom nem mondok nagy újdonságot, de ebbe a kuglófformába öntve, azzal a rózsaszín kis furfanggal a tetején, amit mindjárt elmesélek, szerintem hihetetlen látványos és nem utolsósorban a mellé tálalt aszalt barackos krémmel és mentás tejszínhabbal verhetetlen. Ma vendégeket várok és egy csapásra 10 legyet ütök. Ráadásul a 10 légy közül kettőnek a közelmúltban egyszerre volt a 6. születésnapja. A másik 6 éves legyecske az én 6 évesem tejtesója volt :)) A menüt nem vittem túlzásba több okból sem. Egyrészt, mert biztonsági kajával is készülök arra az esetre, ha a kisebbek nem hajlandóak az én nem mindennapi pizza quattromból enni, amin szardellától a rukkoláig, a cukkinitől a parmezánig és a pancetta-ig mindenféle lesz, akkor ők kapnak egy klasszikus húslevest. Másrészt meg, mert ez a pizza önmagában is annyira laktató, ízletes és méretes, hogy teljesen felesleges mellé a salátán kívül bármit tálalni. De térjünk vissza a desszertre, amiben az egyetlen csavar az a kis lehelletnyi rózsaszín a tetején. A dolog nagyon egyszerű. A kókuszosságát úgy kapta, hogy a tejmennyiségből 2 decit kókusztejjel pótoltam. Így összesen 500 ml habtejszínt, 200 ml kókusztejet melegítettem fel 150 ml 3,5%-os tejjel, tehát mondhatni, hogy nem apróztam el a kalóriát :)) ebbe került 85 g cukor, 1 rúd vanília kikapart belseje és 11 g színtelen tortazselé, miután levettem a tűzről. A legutolsó pillanatban azonban hozzákevertem egy evőkanállal a piros tortazseléből és gyorsan a formába öntöttem. Így a piros színű nem olvadt fel, hanem lesüllyedt a kuglófforma aljába és megfordítva így egy kis hajnalpír lett a tetején:))
A pizzatészta a Jamie-féle 1 kg liszt, 650 ml langyos víz, 4 ek. olívaolaj, 2 zacsi porélesztő, 1 tk. só, 1 tk. barnacukor. Egy éjszakát kelt. Gyönyörű lett, szinte alig mertem hozzányúlni, oly tökéletes volt :))
A feltétek:

1. házi paradicsomszósz, paradicsom, bazsalikom, mozzarella - a klasszikus
2. rukkola, olajbogyó, szardella, vöröshagyma
3. házi paradicsomszósz, hajszálvékonyra szelt cukkini, pancetta, só, bors
4. baconszalonna, vöröshagyma, rukkola, nagy mennyiségű reszelt parmezán

Egy nagy tepsibe nyújtottam, maradék tésztából elválasztó csíkokat készítettem, és megtöltöttem, pirulásig sütöttem 200 fokon. Bátran állíthatom: eszméletlen lett!!

Kinderfitness reggelire vagyéppen vacsorára

Nem volt kenyerem. Egyszerűen elfeledkeztem a vásárlásáról és a bekeveréséről is. Az én egynémely alkatrészeimnek kifejezetten jót tesz a kenyérmentesség, főleg a 4 napos ünnep alatt elkövetett, átgondolatlanul könnyed és szemtelen zabálások után, de én most az egészségperceket (s ez az időintervallum-meghatározás több szempontból is helytálló) átragasztottam a kísérleti alanyaimra. Na nem kell őket annyira sajnálni. Volt egy üveg Alnatura márkájú bio almavelő itthon, ami feltétlen megérett az elfogyasztásra, emellé álmodtam egy műzliskeksz-szerűséget, ami a végén sokkal inkább hasonlított egy pogácsára, így végül emellett döntöttem a névadáskor. Ha a bekeverés kezdetekor bekapcsolom a sütőt 180 fokra, akkor úgy nagyjából 10 perc alatt készül el. Három dolgot is teljesít az én szigorú elvárásaimból, egyszerre gyors és egészséges, és nem utolsósorban finom. De még milyen finom.  Ez volt ma a vacsora. Nem is volt könyörgés, hogy egyélmármertkihűl vagy fejezdbeanyammogást vagy nebambulj...fura mi? úgy elfogyott, mintha ott sem lett volna. A receptet csak nagyvonalúan fogom megadni, mert leginkább én is marékkal, meg namégegykicsit-módszerrel mértem.

Jelenleg az elkészítés gyorsasága a legfontosabb szempont az életemben, elkezdtem ugyanis a kertben az előkészületeket. Erről bővebben is beszámolok egy külön posztban fényképekkel és egyéb leírásokkal, mert arra számítok, hogy vannak még rajtam kívül olyan elvetemültek, akiket évről évre elámít az, ami egy körömpiszoknyi magocskából létrehozható egy kis gondoskodással.

A recept:

5 dkg olvadt margarin

2 ek. méz

1 tojás

cca. 3-4 marék műzli, gyümölcsös fajta, ami tele van mazsolával

fél tábla étcsoki apró kockákra vágva

10 db háztartási keksz apróra törve (húskloffoló a megfelelő célszerszám) vagy ledarálva

3-4 ek. jól megpirított szezámmag (ez a legfontosabb eleme)

1 tk. szódabikarbóna

A lényeg, hogy olyan masszát kapjunk, amit inkább ragad mint folyik, amiből könnyedén lehet pogácsaformát gyúrni és úgy 9-10 percig sütni 180 fokon. A margarint a mézzel és a tojással kikeverem és ebbe adagolom a többi hozzávalót úgy, hogy a megfelelő állagot kapjam. Két dologgal lehet variálni mennyiségileg, a műzlivel és a ht keksszel. Szerinte tökéletes gyerkőckaja házilag elkészített joghurttal (natúr joghurt bármilyen házi készítésű lekvárral összekeverve) vagy ezzel az almavelővel. Ez utóbbit nem keverném joghurttal, mert önmagában is inkább savanykás.

Cirka 15-18 darab lett belőle.

A hónap fotója...

...ebben a hónapban az enyém lett :)

köszönet a rám szavazóknak :))

Arról, hogy miért nem megyek többé a szomszédba...

Isteni önként vállalt feladatom volt ma :) körbefotóztam egy újszülött babát. Hát nekem ilyet nem szabadna csinálni, mert szeplőtelen fogantatok a végére...csodálatos alanyom volt. Végigaludta. Ha megsímogattam mosolygott, ha megbolygattam, lebiggyesztette a száját, de aludt :) Háromszor volt alkalmam ekkora méretben megcsodálni egy emberpalántát egészen közelről, minden irányból, beszívni az illatukat, összefonódni a pillantásukkal, belecsókolni a selymes talpacskákba, órákig nézni a grimaszkákat és hallgatni a kismacskás nyávogást. Az első hat héttel nem lehet betelni, de én azt gondoltam, hogy ez a végzetesen ösztönös dolog csak a sajátja megszületésekor önti el az embert. Hát nem... :) úgyhogy többé nem megyek a szomszédba, mert nekem az újszülött-tekintet a zsánerem... a receptet most nem osztom meg, mindenki tisztában van az elkészítés módjával, az összetétel meg úgyis egyfolytában változik :)) üdvözlünk Petike :))

Szedres-almás süti by Nigella



Rendületlenül próbálkozom azzal, hogy bebizonyítsam magamnak, megérte a Nigella szakácskönyvekért ennyi pénzt adni. Egynéhány dolgot elkészítettem már belőle és...khm...hogy őszinte legyek (nameg finom és nőies is egyben, mint ő maga) nem teljesen az lett a végeredmény ami a képeken vagy éppen a filmekben. Pedig vizuálisan isteni és inspiratív is egyben. Szeretem azt a fotózási stílust, ahogy az ő könyvében látható képek készülnek, egészen közeli, az ember fogalmat alkothat magában arról, hogy a recept hogy is néz ki valójában. Ma először fordult elő, hogy pontosan megegyezett az elképzelt és a megvalósult verzió. Ez a Nigella Falatozója könyvben szedres-almás kuchen néven fut. Egy totál egyszerű, kicsit fahéjas kelt tészta alap, amire gyümölcsöket, reszelt citromhéjat és mandulás morzsát tesz. Mivel volt itthon mindkét gyümölcs, így én nem variáltam, hanem pontosan a leírtak szerint készítettem. Nagyon finom. Tökéletes második fogás lett egy póréhagymakrémleves után. Ráadásul, ha a tésztát már este begyúrjuk, akkor másnap csak rá kell pakolni a dolgokat és fél óra alatt kisütni. Pont ugyanennyi idő alatt készül el nagyjából egy jó krémleves is, tehát gyakorlatilag az ebédkészítés idejét erre a fél órára lehet redukálni. És nekem most nagy szükségem lesz az időre, mert új fényképezőgépem társaságában kívánom múlatni az időt :))

A recept:

a kelt tésztához:

400 g finomliszt
fél tk. só
50 g porcukor
fél csomag élesztő
2 tojás
fél tk. vaníliaesszencia
fél citrom reszelt héja
fél tk. őrölt fahéj
1 és negyed dl langyos tej
50 g lágy vaj

a tetejére:

1 tojás egy kevés tejszínnel és egy csipet fahéjjal
2 alma kockázva
375 g szeder
fél citrom héja

a morzsához:

50 g liszt
25 g darált mandula
fél tk. őrölt fahéj
50 g hideg kockázott vaj
2 ek. porcukor
2 ek. barnacukor
25 g szeletelt mandula

A tészta hozzávalóiból kelt tésztát gyúrunk. A szárazakat összekevertem, és hozzáadtam a tojást és a tejben felfuttatott élesztőt. Egy éjszakát kelt hideg helyen. Másnap egy tepsibe nyújtottam kézzel. Az almát felkockáztam és összekevertem a szederrel. A tészta tetejét megkentem a tojásos-tejszínes krémmel, rápakolom a gyümölcsöt. A morzsához való hozzávalókat összemorzsolom a hideg vajjal és megszórom a gyümölcs tetejét. 200 fokon kezdem a sütést, 10 percig, aztán leveszem 180 fokra és ott 20 percig sül. Hidegen is finom, de akkor frissiben verhetetlen. Én kihűlt állapotában is rámelegítek kicsit a mikróban és megszórom egy kevés porcukorral. Vaníliafagyival sem lehet rossz...

Keksz tahinivel

Bevallom a szezámpasztával hadilábon állok. Magát a szezámmagot nagyon szeretem, de a belőle készült olajos, kesernyés krémet annyira nem, talán a túlzott "súlyossága" miatt. Hozzáteszem rögtön, hogy összesen kétféle dologban találkoztam vele, a humuszban és egy pite jellegű süteményben, amit a Kísérleti konyha oldalán találtam, meg is csináltam, el is fogyott, de nem éreztem végzetes vonzerejét. Úgy két hete besokalltam az édességekből de mégis vágytam valamire, amit egy finom tea mellé el lehet ropogtatni, akkor találtam egy mogyoróvajas keksz receptet, amiben nemes egyszerűséggel lecseréltem a mogyoróvajat szezámpasztára. Nem sült el rosszul. Inkább édeskésnek hívnám, mint édesnek és most pont ez kellett nekem és nagyon jól érvényesül benne a pirított szezámmag. Egy részét eltettem egy kekszesdobozba, és csak a napokban vettem elő. Nagyon jót tett neki. Az állaga elég morzsálódós, de egy forró tea mellé hihetetlen finom, omlós és különleges ízű. Nézzétek el nekem a nagy képen látható becsillanást, azért merészeltem felhasználni ezt a képet, mert pont a tökéletlenségében rejlik a szépsége szerintem, olyan, mintha varázspor hullana rá éppen :)

a hozzávalók:

25 dkg puha vaj
10 dkg porcukor
1 kk. vaníliaaroma
25 dkg liszt
10 dkg kukoricaliszt
5 dkg kakaópor
1 csipet só
2 ek. pirított szezámmag
2 ek. szezámpaszta

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, a vajat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a vaníliaaromát és a szezámpasztát. A kétféle lisztet a kakaóval és a sóval összekevertem és a vajas krémhez adtam. Fura vizeshomok állaga lett. Golyót formáztam belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket és egy villával benyomtam a közepét. Nagyjából 20 percig sütöttem. Nem lehet egyből elfogyasztani mert közvetlenül a sütőből való kikerülés után még nagyon lágy.

Online Vacsora Csata 4. hét - versenyben és egy asztalnál Gesztenyével, Georginával, Andicsekkel és Cakenivel :)

Úgy csaptam le az Kutya és Konyha blog szerzője Autumn által meghirdetett Online Vacsora Csata 4. hetének megüresedett helyére mint egy vércse :) Kérlelhetetlen pontossággal. Zseniálisan jó játék és én semmiképpen sem akartam kimaradni belőle. A játék indulásakor nem voltam elég gyors, így elméletileg csak a második etapra lettem volna esélyes, de az első forduló 4. hetében Ildy a GASZTROMÁNIÁKUS sajnos nem tudott részt venni a játékban, így az ő helyére csúsztam be sikerrel :) Remélem ő sem fog kimaradni a játékból!!
Úgy döntöttem nem vagyok hajlanó figyelembe venni a kint uralkodó zord időjárást. Gyorsan be is szereztem tehát a lehető legtavasziasabb, vagy inkább legkoranyáriasabb virágot, amit csak el lehet képzelni, ezt a gyönyörű rózsaszín tulipáncsokrot. Virtuális asztalom közepén tehát ez lesz az egyik hangulatfelelős. Az ételsort is úgy állítottam össze, hogy még véletlenül se legyen benne semmilyen télies elem. Mivel a levesnek számomra igazán ősszel és télen van aktualitása, ezért erről most le kell mondanotok. Úgy képzeltem, hogy kint fogok megteríteni, a nagy diófa alatti méretes sörpadon és csupa egészséges, gyorsan elkészíthető, és ízekben bővelkedő finomsággal örvendeztetlek meg benneteket.

A menü:

-előétel:
Sárgarépasaláta lilahagymával és pirított magokkal
Petrezselymes-fokhagymakrémes-kecskesajtos falatkák

-főétel:
Bazsalikomos hústekercsek fűszeres tésztával

-desszert:
Kókuszos túróhab lime-mal és eperrel

No, tehát akkor fáradjatok be és foglaljatok helyet, én máris hozom az előételt. Tadaaaaaaaaaaaaam, már itt is vagyok. Mielőtt bármit is mondanék, kérem a férfi olvasókat, hogy ne ítéljenek első látásra, már ami a salátát illeti. Egészen konkrétan állíthatom, sőt mitöbb megkockáztatom, hogy halálbiztos vagyok abban, hogy ezt a salátát nagyjából a csülökpörkölt és a legfrankóbb sörkorcsolyák magasságában fogják emlegetni. Első ránézésre egy szimpla sárgarépasaláta. Ez így valóban elég snassz. De a hajszálvékonyra szeletelt lilahagyma, a pirított római kömény, szezámmag és kesudió, a reszelt gyömbér, a citromhéj és a kétféle olaj, a szezám és az olíva valami olyan elképesztő ízharmóniát eredményez, hogy egyszerű muszáj kipróbálni. Az eredeti salátát Jamie Természetesen című könyvében találtam és már többször arattam vele.

A saláta receptje:

- 500 g sárgarépa szeletelővel csíkokra vágva

- 1 ek. római kömény megpirítva és mozsárban megtörve

- 2 ek. szezámmag megpirítva

- 1 marék kesudió kicsit apróbbra vágva és megpirítva

- 1 fél fej, nagyon vékony csíkokra vágott lilahagyma

- 1 csokor petrezselyem nagyjából felaprítva

- 1 citrom héja és leve

- 1 púpozott ek. reszelt gyömbér

- 2 ek. szezámolaj

- 3 ek. olívaolaj

Az egészből az a legfontosabb, hogy a kömény valóban megpirítva kerüljön bele, ez adja az egésznek a karakterét. Egyébként mindent előkészítek, lepirítok, felaprítok és összekeverem. A gyömbért az olajat és a citrom levét külön szoktam összekeverni és úgy öntöm a kész, összerakott saláta tetejére, hogy mindenhová egyenletesen kerüljön minden ízből. Nem teszem hűtőbe, de tálalás előtt egy-két órával legalább el kell készíteni, hogy jól össze tudjanak érni az ízek. 

Azért természetesen gondoltam arra, hogy van akinek ez így kevéske. Ezért megtoldottam az előétel kategóriát egy sült fokhagymakrémes-petrezselymes-kecskesajtos pirítóssal. Így talán már korra és nemre való tekintet nélkül kielégítő a maga nemében, egy könnyű nyári vacsora keretében :) Csókolózni ugyan nem lehet utána, kizárólag virtuálisan :))

a sült fokhagymakrémes falatkák receptje:

- választott kenyérféle ízlés szerint (én a tésztáját tekintve kicsit kalácsszerű kifliből csináltam, félbevágtam és grillserpenyőben megsütöttem)

- 3-4 fej fokhagyma, sütőben, alufóliába csomagolva, olívaolajjal meglocsolva 1 óra alatt puhára fő

- kecskesajt

- néhány ek. olívaolaj

- 1 csokor petrezselyem felaprítva

- só, bors

A megsült fokhagymagerezdeket nagyon könnyű a házukból eltávolítani. Hozzáadom az apróra vágott petrezselymet és annyi olívaolajat, hogy kenhető, krémszerű dolog váljék belőle. Sózom, borsozom. Megkenem a meggrillezett kenyérkéket, a tetejére ültetek kecskesajtkockákat és a sütőben, grill alatt megpirítom.

Az ebéden nem törtem sokat a fejemet. A kicsit olaszos beütésű bazsalikomos hústekercsek nagy kedvenceim, főleg a kapribogyós-olajbogyós orecchiette tésztával. Ezt az ételt jól lehet variálni. Tavaly nyáron - az eredeti recept szerint - szárított paradicsot is tettem a körethez, most viszont inkább egy kis házi készítésű paradicsomszósszal toldottam meg.

A hústekercs receptje:

- 4 filézett fél csirkemell

- 1 csokor friss bazsalikom

- 1 marék kesudió

- 2-3 gerezd fokhagyma

- választott tésztaféle (én szeretem ezt a trikolor orechiette tésztát és ahány ember, annyi marékkal teszek a vízbe)

- 2-3 ek. kapribogyó

- 2-3 ek. felezett olajbogyó

- némi házi fűszeres paradicsomlé vagy szárított paradicsom ízlés szerint vagy éppen frissen szedett paradicsom

- kevés citromlé

A felezett mellfiléket egészben kloffoltam ki úgy, hogy megnyitottam két vágással és kiterítettem. Sóztam, borsoztam. A csokor bazsalikom nagy részét a kesudióval és a fokhagymával gépben összeaprítottam és ezt terítettem rá a hússzeletekre. A tetejükre még locsoltam egy kis olajat és tettem rájuk néhány levél egész bazsalikomot, feltekertem, megtűztem és egy tésztafőző lábasba téve, kevés vizet aláöntve úgy 40 perc alatt megpároltam. Közben kifőztem a tésztát, hozzáadtam a paradicsomszószt, a citromlevet, a kapribogyót és az olajbogyót. A hússzeleteket felkarikázva érdemes tálalni mert gyönyörű látvány.

A desszertnél általában törekszem a könnyedségre. Főleg egy nagy kajálás után. Ebben a desszerben ugyan van kalória, de a belecsempészett lime és eper sokat segít a helyzeten, az elkészítése pedig kifejezetten könnyed :) Hozzáteszem, hogyha most tényleg nyár lenne, akkor sokkal decensebb formában, önmaga szépségében és finomságában tündökölve ültetném az epret a hab tetejére, de mivel kizárólag minősíthetetlen, vízízű és hókadtpiros eperre tudtam szert tenni, egy kevés vízzel és porcukorral gyorsan felfőztem.

a kókuszhab receptje:

- 25 dkg tehéntúró

- 2 dl kókusztej

- 2,5 dl kemény habbá felvert tejszín

- 6 ek. átszitált porcukor

- 2 lime reszelt héja és egy fél lime leve

- 25 deka friss eper

A túrót finomra töröm és a kókusztejjel, a porcukorral és a lime-ok héjával és levével összekeverem. A felvert habot óvatosan hozzáforgatom, és a friss eperrel vagy reszelt lime héjjal tálalom.

Nagy örömömre szolgált, hogy megvendégelhettelek Titeket :)) Kedves Egészségetekre!!  Ha ízlett a vacsorám, akkor a szavazzatok (érvényes profillal, név bemondásával).