Oldalak

2011. november 6., vasárnap

Egy karácsonyi befutó


Tegnap vajas-túrós pogit sütöttem. Legyen elég annyi, hogy nem maradt időm befotózni, életem legjobban sikerült pogija lett, de ez nem az én érdemem, nem valami nagy durranás pogácsát sütni, de ez a recept verhetetlen. A www.desszer.eu oldalon található, és ajánlom mindenki figyelmébe. Nálunk hatalmas karriert futott be. Nem véletlen, hogy nincs róla kép :) Kellett bele két sárgája, tehát a fehérjével kellett kezdenem valamit. Nem töprengtem túl sokáig, mert a citromos habcsók csak úgy magában is remek választás, de én most felturbóztam egy kevés kurkumával, egy lehelletnyi mézeskalácsfűszerrel, egy evőkanál mézzel és két marék, aprított diákcsemegével. Az egész nagyjából 20 perc alatt készül el mindennel együtt, persze érdemes még hagyni száradni kicsit, de én bevallom, hogy sokkal jobban szeretem úgy, ha a közepe még ragad egy kicsit. Egyszóval neki sem veszem elő a sütis pléhdobozt, mert egész biztos, hogy a bringázásból hazatérők egy morzsát sem fognak hagyni belőle. Éreztem én, hogy jól kell időzítenem. Eszméletlen finom. Tilos pontos mértékegységeket használni.

A recept érzésre:

2 tojásfehérje
fél citrom leve
1 narancs héja
1 marék aprított diákcsemege
1 ek. méz
1 púpozott kk.őrölt kurkuma
4-5 ek. porcukor
1 kk. sütőpor

A fehérjékhez hozzáadtam a citromlevet, belereszeltem a narancshéjat és miközben a kézi mixerrel kevertem szépen hozzáadagoltam a porcukrot, a sütőport, majd a mézet és végül a kurkumát. A diákcsemegét nagyjából felaprítottam és belekevertem. Kávéskanállal sütőpapírral bélelt tepsibe apró kis halmokat tettem és először úgy 5 percig 200 majd 150 fokos sütőben további 10 percig sütöttem-szárítottam. Verhetetlen. Biztos, hogy lesz a karácsonyi aprósütis részlegen az asztalon!

2011. november 3., csütörtök

Könnyen, gyorsan....khm...gyerekkel


Ez ugye itt komoly képzavar:) De én most rendkívül odaadó, rugalmas, bársonyos hangú és engedékeny anyuka vagyok. Több hónapnyi ridegtartás után végre újra a családom aktív részvevőjeként élem az életem, mint egy félig szabad ember, aki nem kutat szakirodalmat és dobál szét a lakásban teleírkált papírfecniket, aki nem ül állandóan a számítógép előtt és nem készít csak azért egy tálcára egy halom háztartási kekszet, meg diákcsemegét, hogy legalább egy óra csendet csaljon ki magának a napból. Dehát ilyen ez a szakdolgozatírás. Ám tegnap előtt este pontot tettem a végére. És már csak egy laza kis államvizsga van hátra, de azt már féllábon is. Szóval most törlesztek. Bármilyen kérést teljesítek, mármint sütitéren. Vagyis inkább édességtéren. Gyors egymásutánban például 3 dolgot is összedobtam, kettővel már régóta szemezek, a harmadik pedig (lsd. első kép) igazi kinder fast food. Akkor csinálom, ha semmi nincs itthon. Mert persze nyomon a süket dumát, hogy sóssal kezdünk, és aztán jön az édes, de persze én vagyok az első aki kényelmességből megszegi :) éljen a következetesség. Ám én most ezt is megengedem magamnak. Isteni a szabadság. Főleg ha van benne egy kis szabálysértés is :)
Szóval ez egy egyszerű csokis tejbegríz, aminek a tetején jó kis, cukros, ropogós, szárított banános műzlimorzsa van. Ez csak úgy besétál a szájba. Nincs könyörgés, nincs tányértörés. Nincs álmodozás és hosszú percekig könyökölés. Ez csak úgy sutty. Semmi furfang, negyed óra alatt elkészül. Tej, méz (kánaán :) )  1 tábla tejcsoki, tejbegríz és a tetejére a műzli. Isteni...
Még jó, hogy időközben megszabadultam úgy 8 kilótól is...Tekintettel a karácsony közeledtére és arra, hogy úgy 3-4 nagy doboznyi kekszet szoktam sütni, hogy majd biztos marad karácsony estére (de persze ez hiú ábránd), szóval én azt hiszem ledobtam mindazt, amit az ünnepekkor vissza kívánok hízni :) Ezt a csokis-túrós sütit már régen kiírtam egy blogból, de - ezúton elnézést - nem tudom melyikből. Bociszelet néven futott és az övé valóban szép tarkabarka volt, az én kis túrógombóckáim azonban eltávoztak a süti legaljára, úgyhogy csak akkor hívnám bocinak ha nagyzolni akarnék. Viszont finom volt. Az a sütitípus amit én szeretek. Egyszerű hozzávalók, semmi faxni, úgy tudnám megfogalmazni, hogy nem macaron :) Hoppá, vacsiidő, de nem hagyok recept nélkül egy olvasót sem, amint csend lesz a lakásban visszatérek. A receptben a legnagyszerűbb az, hogy csak parancsokat osztogatok. Az egyik számol, a másik kever, a harmadik néz, vele egyenlőre csak többen vagyunk.

Hozzávalók a tésztához:
4 tojás
11 ek. cukor
11 ek. étolaj
15 ek. tej
15 ek. liszt
2 ek. kakaópor
1 csomag sütőpor


Hozzávalók a túrós részhez:
50 dkg túró
2 ek. búzadara
1 tojás
15 dkg cukor
1 csomag vaníliáscukor (nehogy vaníliaesszenciát rakjatok bele, ez a süti nem érdemli meg :) )
1 citrom reszelt héja

A sárgát a cukorral habosra kevertetem!!! :) és hozzáadom a többi hozzávalót. A fehérjét felverem és óvatosan belekeverem (ezt nem bízom a véletlenre vagy a gyerekre, bár ez egy és ugyanaz). Papírral kibélelt, közepes nagyságú, magas falú tepsibe öntöm. A túrót kikevertetem a hozzávalókkal és kiskanál segítségével beleejtetem a kakaós tésztába. 170 fokon 25-30 perc alatt sült meg légkeveréssel, középre tolva. Kihűlve finomabb volt, mert összeállt kicsit a túrós része, nem volt annyira lágy.

A harmadik és egyben legjobb receptet holnap fogom megosztani, Rachel Allen-féle narancsos tortácska...phhha isteni!

2011. október 5., szerda

Sültpaprikakrémleves füstölt lazacos, zelleres galuskával


Csak a neve flancos kicsit. A fotó meg jól példázza a gyerekerdőben való küszködésemet. Meg kéne tanulnom úszni a levegőben. Vízszintesen, hogy lehetőleg senkit se rúgjak meg, ha mégis láb alá kerül. A munka-ovi-szakdolgozatírás mesterhármas példátlanul fárasztó dolog, muszáj volt ma levezetnem valamivel a felgyülemlett feszültséget..valamivel, ami nem a gyermek :) Igazság szerint szinte menekültem a konyhába. Ha le kellett volna rajzolnom még egy Optimust, (Transformers őrület) ott helyben elszáll az agyam. A konyhai pöncögés megnyugtat. Szépen, komótosan hámozok, pakolgatok, melegítek, szikkasztok, duzzasztok, kelesztek, reszelek, szuttyogok, mellé rádiót kapcsolok (tökfeleslegesen, úgyis túlordítják, de legalább a tudat megvan) és ez lehiggaszt. Az már más kérdés, hogy közben ők is jönnének szuttyogni. Nane. Ekkor jön a pohár bor. Tegnap egy sámlin kepesztettek hárman, azért, hogy kocsányon lógó szemekkel bámulják, ahogy forog a mikrohullámúban valami. Mintha az űrből jöttek volna. Vagy csak egyszerűen aznap vettük volna a mikrót. Egyikről sincs szó, illetve néha kételkedem, hogy előbbiről mégiscsak szó lehet :) A mai kaja pontról pontra úgy született, mint az én konyhámban sokminden. 4-5 kápiapaprika rettenetesen ráncos állapotban, felhasználásra vár. Lejárni készülő füstöltlazac, felhasználásra vár. Pár szem krumpli, kókadt zellerszár. Mindent, ami a végét járta, kipakoltam a konyhapultra. Aztán ez lett belőle. Állítom, az utóbbi idők egyik legjobb kajája nálunk, pedig én azért szoktam főzögetni ezt meg azt. 20 perc alatt készül el. Egy étlapon, már csak a neve miatt (ami jó hosszú és cirádás betűkkel biztos jól mutat) nagy drágán lehetne vesztegetni :) Pedig egyszerű, gyors és laktató étel :) na lássuk a receptet, csak semmi pontos méregetés, én sem vittem túlzásba.

Hozzávalók:

4-5 szem kisebb burgonya
5 kápiapaprika sütőben 
1 szelet füstölt lazac
pár darab zellerlevél

A galuskához 1 tojás, 2 ek. liszt és 5 dkg teavaj.

Sós vízben feltettem főni a felkockázott burgonyát, közben sütőben grill alatt szép kormosra sütöttem a paprikát. A héját szigorúan tilos lehúzni, tökéletesen mixelhető, és az ételben hagyja füstös kis lábnyomát. Csak egyszerűen kockára vágtam miután megsült és a megfőtt burgonya mellé adtam. Tettem bele egy csipet barna cukrot, Alnatura ételízesítőt és összeturmixoltam. Miközben a burgonya főtt, egy keveset kivettem a vízéből. Apróra kockáztam a lazacot és a zellerlevelet, a galuskatésztához adtam és beleszaggattam a vízbe, ami szép lassan gyöngyözve rotyogott ekkorra. A galuskát a tálaláskor tettem a tányérokba. Isteni volt. A próbálkozóknak jóétvágyat!!!!!


2011. október 3., hétfő

Könnyű pohárdesszert őszi hangulatban


A hétvége a szüret jegyében telt. Összeszedtük a brutális mennyiségű diót és learattuk a maradék szőlőfürtöket szerény számú kis szőlőtöveink mindegyikéről. Az idő egészet tökéletes volt ehhez a munkához. A segítők azonban hamar kifáradtak és uzsonnaigényüket valami könnyengyorsanédeset típusú dologra be is nyújtották. Nem is igazán lett volna kedvem gyúrni, dagasztani, krémet főzni vagy egyáltalán a konyha környékén tevékenykedni, tehát kézenfekvő megoldásnak tűnt a frissen ládázott alapanyagok felhasználása. A tökéletesnek legkevésbé sem mondható szőlőfürtjeinkről eszméletlen, mézédes szemekre sikerült szert tenni. Mióta megkóstoltam, azóta nem csodálom, hogy a szarkák és a mátyásmadarak véres harcokat vívtak minden szemért a szőlőtövek környékén. A kreálmányom menthetetlenül elfogyott. Nemcsak gyors volt, hanem egészséges és frissítő is. Fantasztikusan jól harmonizáltak az ízek, egy dologgal kellett csak kompromisszumot kötni, a folyamatos szőlőmagköpködéssel:) Nekik nem ilyen szép, karcsúlábú üvegpohárban szervíroztam, hanem egyszerű szufléformákban.

A hozzávalók:

1 tábla 46% kakaótartalmú tejcsoki
1 nagy pohár krémes joghurt (akkor a legjobb, ha kicsit lecsepegteted, én most nem tettem, de úgy még krémesebb)
1 citrom leve és reszelt héja
2-3 ek. akácméz
dió, szezámmag és napraforgómag vegyesen, frissen pirítva
friss gyümölcs, én most szőlőt használtam

A tejcsokit felolvasztottam. A joghurtot elfeleztem. Az egyik felét belekevertem a felolvasztott csokiba, a másikat pedig kikevertem a mézzel, a citromlével és egy jól megmosott citrom reszelt héjával. A gyümölccsel a pohárba rétegeztem és a tetejét megszórtam a pirított magokkal.

2011. szeptember 14., szerda

Könnyű csokis volt-nincs :)

Nekem állandóan naprakésznek kell lennem. Főleg mióta újra dolgozom. A gyerekeim hozzászoktak egy kajamennyiséghez és színvonalhoz és nem engednek belőle. Úgy csüngenek rajtam, mint három szájzáras pitbull. Követelőznek, és mindeközben segíteni is, meg enni isakarnak. Mindenből és állandóan. És persze a "meglepi" sosem maradhat el. A múltkori posztban sirattam a nyarat, most azonban már sok a jóból. De édességgel mindenképpen készülnöm kellett, egyrészt miattuk, másrészt pedig azért, mert holnap sütinapot tartunk kollektíve munkahelyileg, aminek semmi más lényege nincsen, mint az, hogy mindenki aki akar, készít valamit és egész álló nap csak habzsolva zabálunk :) dícséretes kezdeményezés, és guillotine-ként súlyt le azokra, akik bőszen fogyóznak. Én összekötöttem a kellemest a hasznossal. Leszögeztem, hogy ilyen melegben be nem kapcsolom a tűzhelyet, úgyhogy olyat kerestem, ami gyereksegédlettel, sütés nélkül elkészülhet, ki is néz valahogy és még finom is. Bár egy feltételnek nem felel meg, a választásom erre az édes kis semmiségre esett, ami a klasszikus chokito-szerű randasággal bír, az íze azonban valami eszméletlen finom. A lényege természetesen a jó alapanyag. És a legjobb benne, hogy arra hivatkozva, hogy le kell hűlnie, el lehet tüntetni a sáskák szeme elől, hogy valami még maradjon is holnapra. A másik kiváló felhasználási módja a gyerekzsúr. Én biztos ellövöm a következő alkalommal.

A recept:

1 tábla 46%-os tejcsoki
1 tábla 70%-os étcsoki
100 g jó minőségű vajas keksz
1 marék arany mazsola
1 marék paradió, mandula, dió, pisztácia vegyesen, pirítva
1 ek. akácméz
80 g teavaj

A csokit vízgőz felett felolvasztottam a vajjal, az egyik gyerek a kekszet törte, a másik az olajos magvakat, amiket leheletnyi barnacukorral kicsit megpörköltem, aztán az összes hozzávalót alaposan összekevertük, egy lapos műanyag dobozba tettük, lenyomkodtuk, mélyhűtőbe került egy fél órára, aztán csíkokra, majd kis háromszögekre vágtam és a muffinpapírba ültettem őket. Pont falatnyiak és isteniek :)

2011. szeptember 3., szombat

Körtés-csokis semifreddo és szeptember...



...és eszembe jutottak a Nagymamám szavai. Egyszer azt mondta nekem - még fékezhetetlenül optimista, túlcsorduló ifjúkoromban, amikor a nyár volt a mindenem, hogy egyszer majd az ősz lesz a legfontosabb évszak az életemben. Vitatkoztam vele egy darabig, de ő nem szólt többet. Csak szélnek eresztett egy mosolyt a fürtjeim felett. Se a mosolyt, de a szavait nem értettem igazán. Négy éve, hogy elment és én csak mostanában kezdem érteni. A diófa alatt ülök. Este van. Még lágyan, hullámzón ciripelnek a tücskök. Azt is ő mondta nekem egyszer, egészen kislány koromban, hogy a tücskök valójában altatódalt énekelnek (bár én ebben elkezdtem kételkedni, amikor megláttam, hogy hogy néznek ki valójában - ilyen randa bogárból hogy jöhet ki ilyen csodás dallam) Tényleg altatódal-szerű. Az emberben szinte lelassul a vér áramlása, miközben hallgatja. Szóval a fülemben csengenek Nagyikám szavai. Az őszről. Ahogy egyre több és több ősz-élmény raktározódik el bennem, úgy értem meg egyre inkább, hogy min mosolygott. A körte gyümölcs rendelkezik számomra azzal a tulajdonsággal, hogy ha beleharapok, egyszerre érzem a nyár és az ősz ízét. Ráadásul kaptam is egy egész dobozzal, hámozva-felezve, ám olyan meleg volt, hogy rögtön egy fagyi ugrott be róla. Méghozzá a semifreddo. Dicső vég egy kicsit már barnulófélben lévő körtének :))

A hozzávalók és recept:

3 tojás szétválasztva
35 dkg megtisztított körte
10 dkg porcukor
3 doboz 200g-os 30%os tejszín
pár csepp citromlé
1 tábla 46%-os kakaótartalmú tejcsokoládé (Lidl-isteni)
csipet só

A tojás sárgákat habosra keverjük a porcukorral és pár csepp citromlével. Hozzáadunk 2 doboz tejszínt és vízgőz fölött óvatosan besűrítjük és a tűzről levesszük. Közben a harmadik doboz tejszínt és a körtét botmixerrel összeturmixoljuk és a tojásos krémhez adjuk. Hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, akkor a fehérjét a csipet sóval habbá verjük és hozzáadjuk a kihűlt krémhez. Az apróra vágott csokival rétegezzük egy cirka 2 literes műanyag dobozba. Cirka 4-5 óra alatt megszilárdul.Tálalás előtt kis időre ki kell venni, és a semifreddoról fontos tudni, hogy a gyorsan olvadó fajtákat gyarapítja, ami nem baj, mert elfogy, mire elolvadna :)) Ezzel légy hát üdvözölve Ősz!


2011. augusztus 29., hétfő

Gyors indiai

  

Imádom a curry-t. Mint ételt és mint fűszert is. Viszonylag kevés dolog volt itthon, mert a kétnapos buli mindent felemésztett, de ehhez nem kell túlságosan sokminden. Igazán fűszeres és selymes, laktató és különleges, gyorsan elkészíthető étel. Minden korosztály megeszi nálunk, még a legkisebb is, aki a legfinnyásabb mind közül. Nincs turkálás, nincs halászat, egyszerűen csak eltűnik a tányérról. Bevallom, én még órákkal később, kihűlt állapotában is képes vagyok egy-egy gombócot magamévá tenni, csak úgy a tűzhely fölött ácsorogva, a konyhában tevés-vevés közben. Nem tudom abbahagyni :)

Hozzávalók:

fél kg darált, zsírosabb sertéshús
1 nagy fej lilahagyma
4 nagy fokhagymacikk
1 nagy csokor petrezselyem
1 marék friss bazsalikom
1 tojás
1 ujjpercnyi friss gyömbér
2 szál újhagyma
1 marék hosszúszemű rizs
só, bors
1 ek. currypor
1 kk. kurkuma
1 kk. római kömény
1 kk. garam masala
1 dl kókusztej


A darálthúst, az apróra vágott fűszernövényekkel, 1 tojással, sóval, borssal, 3 reszelt fokhagymával és gyömbérrel összegyúrom. Egy lábasban kevés vizet forralok és kis gombócokat gyúrok, majd a forró vízben előfőzöm őket. A rizst szándékosan nem mosom ki, mert később ezt a vizet felhasználom. A lilahagymát felaprítom, a maradék egy cikk fokhagymát hozzáreszelem és kis lángon üvegesre pirítom, majd rádobom a porfűszereket, kicsit pirítom, és a lábasból átteszem az előfőzött gombóckákat. Felengedem a főzővízzel és egy jó 20-25 percet rotyogtatom, aztán mindenképpen kóstolok, hogy a rizs teljesen megszívta-e magát. Amikor késznek ítélem, akkor egy kevés kókusztejjel gazdagítom. Ha az esetleg nincs itthon, mint ahogy most sem volt, pedig az eredeti receptem tartalmazza, akkor sima tejet keverek ki egy kevéske étkezési keményítővel és besűrítem vele. Köretként friss naan kenyér, vagy akár kuszkusz is tökéletes választás mellé. Jó étvágyat :)




2011. augusztus 28., vasárnap

Megjegyzés küldése

Kedves Bloggertársak!

Tapasztaltatok már olyat, hogy a blogotokba való belépéskor az irányítópultnál még érzékel és enged is új posztot írni, de amint megjegyzésre akarnék válaszolni, névtelenként könyvel el (köszi :)) és utána, mikor a szóellenőrzés után elküldöm, kiírja, hogy én nem vagyok jogosult ide megjegyzést írni? Ergo a saját blogbejegyzésemhez nem tudok hozzászólni. Se-gít-ség :)))

Boldog Szülinapot Minó:)






Egy kétnapos buli keretében a hétvégén megünnepeltük a ketteske ötödik szülinapját :) A hálás kiskutya-tekintetet sosem feledem talán, amit akkor vetett rám, mikor kiderült számára, hogy itt most 6 gyerek és 4 felnőtt csak miatta csődült össze. (Ami azért nem teljesen igaz, mert mi este jót boroztunk és kártyáztunk gyerektelen magányunkban). Igazából a desszertre koncentráltam igazán, merthát a többi mondhatni rutinfeladat főként akkor, ha menetrend szerint halad, márpedig nekem volt menetrendem :) Egy héttel korábban pontosan meghatároztam önnön feladataimat, hogy minden rendben mehessen, minden strartra készen figyeljen a hűtőben utolsó útjára várva. Kétféle húst pácoltam, egy izmos mustáros karajt a paliknak és egy nyáriasan lányos citromos-bazsalikomos-római köményes csirkemellet, friss baguette-el és pesto-s friss salátával. A desszertet Nigellától koppintottam, méghozzá a Nigella Falatozója című könyvéből, amiből már több dolgot is elkészítetten komoly sikertelenségek árán. Egyszerű dolgokat, amik mégsem olyanok lettek, vagy nem annyi, vagy nem olyan, vagy nem elég ízes, vagy nem is olyan mutatós, vagy magában a munkafázisban akadt némi gubanc. Biztos beképzeltnek hangozhat, de kajásmúltamat tekintetbe véve, nem hinném, hogy bennem volt a hiba. Ezek a mellékvágányok azonban nem desszertek voltak, így most szavaztam neki egy kis bizalmat. És most először nem csalódtam. A duplacsokis tortát csináltam meg kis csavarral és a végzetesen egyszerű narancs-lime fagyival.


A torta az eredeti recept szerint egy klasszik kakaós alaptészta félbevágva és étcsokis-vajas krémmel megtöltve, de én nagyobb formában kicsit laposabb tésztát sütöttem, a tetejét megkentem házi fahéjas szilvalekvárral, arra ment az étcsokis krém és a talpukra állított eperszemek. Nagyon csinos lett így is. Mivel nem töltöttem meg középen, dukált hozzá ez a frissítő fagyi is...elméletben :)) mert bent felejtettem a hűtőben, úgyhogy a torta után küldtük le, nem pedig vele együtt :)

A fagyit mindenképpen javaslom kipróbálásra. Iszonyú egyszerű és elképesztően finom. Mivel én messze vagyok a gasztrosznobtól, ezért nem kutattam fel az összes létező kulináris lelőhelyet, hogy sevillai narancsot találjak, helyette az opcionálisan meghatározott egy narancs-két lime kombót választottam. Ezek reszelt héját és kinyomott, magtalanított levét kikevertem 175 g porcukorral, és amikor a porcukor teljesen elolvadt, akkor hozzáöntöttem 6 dl tejszínt és addig vertem a kézi habverővel, amíg csodásan omlós, krémes, csúcsos szépség nem lett belőle. Egy kétliteres dobozban öntöttem és cirka öt óra alatt megfagyasztottam. Tálalás előtt érdemes kivenni egy 10 perccel, mert úgy szebben lehet formázni. Hihetetlen finom.

A torta receptje:

400 g finomliszt
250 g finomra darált barnacukor
100 g kristálycukor
50 g jó minőségű kakaópor
2 tk. sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
fél tk. só
3 tojás
1+fél dl tejtöl
1 ek. vaníliaesszencia
175 g teavaj olvasztva és hűtve
1+ negyed dl olaj
3 dl víz hűtve

Sütőt 180 fokra előmelegítettem, a vizet 1 jégkockával a hűtőbe tettem. 26 cm átmérőjű tortaformát kivajaztam. A lisztet, a cukrot, a kakaóport, sütőport, szódabikarbónát, sót kimértem és  együtt átszitáltam. A tojást, a tejföllel és a vaníliával felhabosítottam. Az olvasztott vajat, az olajat és a vizet összekevertem, hozzáadtam a lisztes keveréket, elkevertem, majd hozzáadtam a tojásos keveréket is. A formába öntöttem és 55 percig sütöttem. 10 percig a formában hűlt, utána pedig egész éjjel a rácson.

Az étcsokis krém receptje:

175 g olvasztott 70%os étcsoki
250 g szobahőmérsékletű teavaj
275 g porcukor

A vajat a porcukorral habosra kevertem és hozzáadtam az olvasztott, már majdnem lehűlt étcsokit, én egy kis narancshéjjal ízesítettem, illetve eleve narancsos étcsokoládét  választottam.

2011. augusztus 25., csütörtök

Kedves Olvasóim :)


Mivel egy laza mozdulattal kitöröltem a blogra felkerülő fényképek hivatkozós könyvtárát ezért majdnem az összes kép elveszett, igyekszem pótolni. Ne mondjatok semmit :)

2011. augusztus 14., vasárnap

Citromos fehércsokitorta friss gyümölccsel

Az augusztus nálunk a szülinapok hónapja. Az egy dolog, hogy én krisztusi korba léptem, de a sógorom egy nappal előttem tette ugyanezt és a középső fiam 29-én jubilál. Ezért aztán ilyenkor bődületes zabálós hétvégéket tartunk. Mivel most én vagyok az egyik ünnepelt, nincs túl sok dolgom. Mindösszesen egy hagymalekvárt gyártottam a grillhúsokhoz és ezt az egyszerű de nagyszerű tortácskát, hogy a desszertek sorát gyarapítsam (bár erre nem lenne semmi szükség, nem bírtam ki, hogy ne készítsek valamit :) ) A klasszikus, kissé nehézkes, piskóta alapú tortáknál jobban szeretem a könnyű, nyárias hangulatú édességeket (télen is). Nem beszélve arról, hogy ehhez a sütőt be sem kell kapcsolni. Az egésznek az elkészítése nem tart tovább 25 percnél, és a hatás garantáltan nem marad el. Még sehol sem bőgtem le vele. A pálmát ugyan a csokis pavlova viszi, aztá bárhová vittem vendégségbe, mindehol elsőként fogyott el, de vele sem szoktam szégyenben maradni :) A tetejére legjobb bogyós gyümölcsket választani. Ha ezt nincsen kéznél, akkor a szeletelt gyümölcsöket inkább tortazselével szoktam a tetejére biggyeszteni, hogy a levük lehetőleg ne folyósítsa el a túrós-csokis réteg tetejét. Legszebben akkor mutat, hogyha csodás, lilásfekete szeder és üde piros ribizli vagy málna díszíti a tortát. Egy kevés fehércsokireszelék és porcukor még íncsiklandóbbá teszi, én azonban felhasználtam az összes fehércsokit így ez nálam most elmaradt.

A recept:

0,5 kg krémes túró (erre a célra tökéletesen megfelel a Lidl-ben, kis vödröcskében kapható változat, nagyon jó állaga és íze van, de a krémes ricotta is ugyanilyen tökéletes)
2 kis doboz 30%-os tejszín
2 tábla fehércsokoládé összetörve
1 citrom leve és reszelt héja
40 dkg omlós bolti keksz (én most vaníliásból csináltam, de még szebb, ha ehhez csokisat választunk)
16 dkg olvasztott teavaj
2 zacskó tortazselé vagy 4-5 lapzselatin

A kekszet robotgépben morzsa állagúra darálom és hozzáadom az olvasztott vajat. Egy 28cm átmérőjű tortaformába öntöm és egyenletesen belenyomkodom. Mehet a hűtőbe.
A tejszínt éppen forráspontig felmelegítem, leveszem a tűzről és hozzákeverem a csokit és a tortazselét vagy a beáztatott, kicsavart lapzselatint. Hozzáadom a túrót és az egészet, gyönyörű, homogén, krémes állagúvá keverem. Végül belereszelem a citrom héját és az egész levét is hozzáadom. A hűtőben olyan 10 perc alatt lehűl a keksz alap, ennek a tetejére öntöm és egy éjszakát állni hgyom, minél többet áll, annál jobb. A díszítést mindig másnapra hagyom, akkor is ha kap még egy zselés-gyümölcsös tetőt, de annak is kell legalább 3-4 óra a hűtőben, hogy szépen megszilárduljon. Rettenetesen gyorsan fogy, érdemes rögtön kettőt készíteni belőle :)

2011. július 9., szombat

Egy klasszikus :)


...és ezt nem kifejezetten a kezdők, hanem a nosztalgiázók kedvéért :) mert mi mást is készíthetne az ember lánya a meggybefőtt, meggyleves, meggyespite, meggyes-mákos rétes ésméghosszansorolhatnám után a maradékból :) hát igen. A nagyi-féle meggyeslepényt. De először is elnézést kell kérnem a kimaradásért kedves olvasóimtól. A kert, a vizsgaidőszak, a diplomaírás, az itthon tomboló három gyerek és két utazás "akadályozott" meg abban, hogy érdemben blogolni tudjak. A jövőre nézve kár ígérgetnem, de célom mindenképpen aktivizálni magam e téren.

A fenti süti a fiaim egyik kedvence, akik közül kettő egy pár napot az egyik nagyinál vesztegelt, (bevallom nagyon keveset gondoltam rájuk és állatira élveztem az egygyermekességet) és ma érkeznek haza vonattal. Gondoltam ezzel kedveskedem nekik na és persze magamnak, mert a készítése, az illata, ami a lakást betöltötte elemi erővel rántott vissza a gyermekkoromba. Nem beszélve a tegnap eltett sárgabarack lekvárok illatáról. 

A receptet azért idebiggyesztem a kezdők kedvéért is, érdemes kipróbálni, egyszerű, gyors és biztos siker

20 dkg margarin
4 tojás sárgája és fehérje szétválasztva
15 dkg cukor
20 dkg átszitált finomliszt
nagyjából 2-3 marék kimagvalt, porcukrozott meggy
tetejére porcukor

A szobahőmérsékletű margarint a cukor felével habosra kevertem, egyenként hozzáadtam a sárgákat és azokkal is jól összedolgoztam. A fehérjét a cukor másik felével (szigorúan letisztított keverőlapátkákkal) keményre és fényesre felvertem, óvatosan egy lapát segítségével összeforgattam a kikevert vajas krémmel és aztán hozzászitáltam a lisztet és azzal is jól összedolgoztam. Végül a tetejére rendezgettem a meggyet és egy kicsit belenyomkodtam. Én szeretem a jénaiban sütni mert szép ovális formája lesz, amitől nagyon mutatós. 175 fokon sütöttem amíg meg nem pirult, tűpróbázzatok, de 45 perc biztos volt.

Szép napot, jó kánikulát :) irány a strand, felszeletelve oda is tökéletes uzsonna :)

2011. május 19., csütörtök

Borbás Marcsi...

valamelyik nap, egy beszélgetős műsorban azt mondta, hogyha újrakezdhetné az életét gazdálkodna. Ezúton megállapítom, hogy ugyanabban a betegségben szenvedhetünk, vagy, hogy stílszerű legyek, egy tőről fakadunk, mert amikor valami olyan kerül a konyhába, aminek a születése az én felügyeletem alatt, a kertben történt meg, az csodálattal tölt el, annak számomra ereje van. Még akkor is ha nem csilipaprika az :) Az eheti befutók a bodza, a korai retek és a saláta. A tegnapomat bodzaszörpkészítésre szántam, ehhez tavaly már jó előre bespájzoltam egy halom paradicsomleves, csavaros üveget. Összesen 6 és fél liternyi pihen most a spájzban és a hűtőben. Annyi bodzaszörp recept kereng már a neten, hogy feleslegesnek tartom leírni, én a citromsavval tartósított változatot részesítem előnyben.


Este pedig salátázni fogok, méghozzá friss, tavaszi salátát készítek avokádós mártogatóssal és sülthússal. Nagy valószínűséggel erről is fogok képet készíteni, de egyenlőre a szüreteléssel foglalatoskodom. Még egyik évben sem sikerült ennyire tökéletes, pont elég csípős és egyben pont elég édeskés, leveses, roppanós retket előállítanom. Most nagyon ügyeltem arra, hogy ne szórjam egymáshoz túl közel a magokat, így mindenki megkapta a magáét abból a tápanyagból, amit tavasszal begereblyéztem. A fejek óriásiak és hibátlanok, egyetlen rágás, vagy repedés sincsen rajtuk. További jó kertészkedést mindenkinek :)

2011. május 10., kedd

Posztatlanságom...


...okairól szeretnék pár szót szót ejteni :) nem árulok el nagy titkot azoknak, akik némileg követték a blogeseményeket, hogy ez nem más, mint a kert. Idén minden annyira ideális. Az eső-napsütés kombó, a felásott és szerves trágyával bőségesen ellátott föld magas minősége, a hőmérséklet. A kert egész egyszerűen berobbant. Nem tudok erre jobb szót. Napi sétáim mindegyikében érnek meglepetések, és ezeket én nagyon szeretem. Egy nem túl rövid posztban tehettek velem egy körsétát a nálunk, hátha találtok benne számotokra is alkalmazható ötleteket. A mi kertünk több szempontból is nagy falat, nemcsak méretét tekintve. Amikor először néztük meg ezt a házat, rögtön megtetszett a sokfélesége, illetve az ebben rejlő lehetőségek annak ellenére, hogy teljesen elhanyagolt volt. A ma uralkodó gondolkodásmóddal ellentétben én egyáltalán nem kedvelem a derékszögű vonalzóval kialakított kerteket. Amikor minden mindennel passzol, minden derékszögben van egymással, amikor oszloptuják vigyáznak arra, hogy senki se láthasson be és ezen, nameg a tökéletes gyepszőnyegen kívül a világon semmi sem árulkodik arról, hogy ez valóban egy kert. Én a természetességet, az önmagától kialakuló szférák létezését, a kert adottságaihoz való alkalmazkodást kedvelem. Az első kertben a legfőbb szempont a növények telepítésében az volt, hogy a gyönyörű és óriási ezüstfenyők által rendkívül árnyékossá, savassá és silánnyá tett talajt helyreállítsuk és az ezt a környezetet kedvelő növényeket telepítsünk. Ide tehát erdőhangulat kell, olyan növényekkel, amelyek természetes környezetükben is az ilyen típusú élőhelyet kedvelik. Mi más is kerülhetett volna ide, mint páfrány, árnyékliliom, madárbirs, gólyaorr, bőrlevél, különböző kúszó tuja és borókafajták és borostyán. Mindegyikből léteznek a triviális fajták, illetve felkutathatók belőlük nagyon különleges darabok is. Valamilyen különös oknál fogva ez a gyönyörű klematisz is ittragadt és nagyon jól érzi magát :) Mindezt csak és kizárólag azért tartottam fontosnak leírni, mert sokan kérdezték tőlünk a fenyőfák mennyiségét és magasságát látva, hogy milyen növényeket telepítettünk, mert az ő kertjükben a fenyő alatti rész egy tűlevelekkel borított, betonkemény, szikkadt föld. Jah hát igen, azt valóban fel kellett ásni, a tűlevelektől megtisztítani, mindezt nagyon óvatosan, mert a fenyőfák gyökerei a felszín közelében maradnak tehát ásással nagyon könnyen megsérthetőek.






Másik nagy kedvencem kifejezetten az árral szemben a hagyományos parasztkert. Nem tehetek róla, én imádom a jól kipróbált haszonnövények és a klasszikus konyhakerti virágzó növények együttélését. Nem is beszélve azokról a párosításokról, melyek létezésüknél fogva kifejezetten jó hatással vannak egymásra így segítve elő a biokert fenntartását és működtetését. A búzavirág, az óriás mályva, a napraforgó, a bársonyvirág, a körömvirág, a kamilla és a kék hajnalka mind mind ide tartoznak. Ezek azonban még gyermeknapjaikat tapossák nálam, így csak a búzavirág földöntúli magenta színét tudom megosztani veletek.


Gyönyörű növény, levirágzása után is díszít a leveleivel és gyorsan terjed. Ez a kertstílus a kertünk hátsó, nagyjából 500 nm-es területén található. Az általam konyhakertnek használt rész nem túl nagy, talán olyan 50-60 nm lehet, a többit a szőlőtövek, a barack,-alma, és mandulafák, a málnás, a mogyoróbokor és az imádott óriás diófám uralják, utóbbin már látszanak a kis diókezdemények.








A barackfákat elnézve bizakodó vagyok. Szemben a múlt évvel, idén döbbenetes mennyiségű barackra számíthatunk. Nem nagyon akartam hinni a szememnek ma reggel, amikor megláttam a gyümölcskezdeményektől roskadozó ágakat.
A konyhakertben is partihangulat van. Egyenlőre minden tökéletesen érintetlen a kártevőktől, gyönyörű a vöröskáposzta, a paradicsompalánták, a korai saláta, a hagyma, a zöldborsó, a tökfélék és a retek. Nameg az eper.




A végére marad, de mindenképpen említésre méltó a középső kertrész, ahol az óriási cseresznyefa uralkodik, szó szerint, nem kevés munkát adva nekünk ősszel és a gyümölcsök leérése után. A földre eső szemeket mindenképpen össze kell ugyanis szedni, mert teljesen lehetetlenné teszi az alatta élő fű és egyéb növények létezését. Az árnyékos, de jó minőségű földdel rendelkező kertrészünkben a kedvenceim a kaukázusi nefelejcs, a gólyaorr és a meténgfajták. Utóbbiak jól példázzák a zöld és a lila harmónikus egymás mellett élését :)





Nem hagyhatom ki a fűszerkertet sem. A citromfű és a menta vadon teremnek. Mindekettő elengedhetetlen összetevője egy nyári, frissitő gyömbéres limonádénak. Nem igényel különösebb gondozást az az óriási zsályabokor sem, ami a kert végében található. Én idén külön telepítettem a hagyományos és a citromos kakukkfüvet, majorannát, oreganót és egy lila zsályabokrot. A levendulaállományt is frissítettem, mert néhány tő megadta magát a télnek.


Itt fogyasztottuk el tegnap délelőtt, tízóraiképpen, legkisebb fiammal nagy egyetértésben, az anyukámtól tanult kedvenc márványkalácsunkat és bátran mondhatom mindkettőnk nagy megelégedésére szolgált. A totális elmélyülésben egyedül a vizsgaidőszakom közeledte zavar meg, de az nagyon nagy mértékben :) Ezért aztán még jobban esett ez az pár bűnözős perc :)



Az ehhez tartozó receptet is meg fogom osztani veletek, de most készülnöm kell négynapos férjes eltávozásomra :) tevékeny hétvégét Mindenkinek :))! 

2011. május 1., vasárnap

Naplemente tagliatelle


Ez egy hétköznapi jolly joker. Tipikus randikajának vagy gyors vacsorának egyaránt alkalmas egy jó rosé-val. Valójában a carbonara és a klasszikus paradicsomszósz összeházasítása, amit ricottával tettem krémessé és ami egy naplemente-szerű narancssárgás-rózsaszínes árnyalatot ad a szósznak ezáltal szemet gyönyörködtetővé varázsolva azt. Hogyan is lehetne másképp túlélni egy ilyen szottyos vasárnapot, amikor az ember teljesen másra vágyik, mint arra, hogy a bezártságtól dúvad kölkeket szórakoztassa. Mert mire való egy esős vasárnap? :)) A csendes melankóliára, a szerelemre, az ereszcsatorna csöpögésében való elmélyülésre, egyetlen pohár borra, egyetlen szál cigarettára, halk zenére, könyvolvasásra. Na ez nekem ma nem adatott meg, úgyhogy ezért csempésztem egy kis romantikát a vadromantikába. És persze az egyetlen pohár bort és egyetlen szál cigarettát sem hagytam ki. Isteni volt. Csend volt a diófa alatt, és nem esett be az eső. Ott, abban a pár percben kellett lebonyolítanom gondolatban mindazt amit felsoroltam :) ...aki a kicsit nem becsüli alapon!

a recept:

4 szelet baconszalonna
1 gerezd fokhagyma
1 dl házi paradicsomszósz
3 dl zsíros tej
250 g dobozos, krémesebb típusú ricotta
2 ek. étkezési keményítő
frissen reszelt szerecsendió
frissen reszelt grana padano parmezán
némi tagliatelle tészta

Apróra vágom a szalonnát és felteszem a serpenyőbe sülni. Hozzáadom a szeletelt fokhagymát de csak óvatos lángon, hogy nehogy megkeseredjen. A tejet, a ricottát és az étkezési keményítőt krémesre keverem. A szalonnás-fokhagymás alapra ráreszelem a szerecsendiót majd hozzáadom a tejes keveréket. Megvárom amíg besűrűsödik. Akinek nincs otthon házi paradicsomszósz, az nyugodtan használjon bolti paradicsomlevet, csak a tej hozzáadása előtt kínálja meg a klasszikus fűszerekkel (oregano, bazsalikom, bors) a szalonnás-fokhagymás alapot. Ha besűrűsödött a tejes szósz, akkor öntöm hozzá a paradicsomot, és egyszer felforralom. Ilyenkor még általában reszelek hozzá egy kevés szerecsendiót, mert nagyon szeretem az ízét. Sózom, borsozom és a kifőtt tagliatelle tésztával összeforgatom. A reszelt sajtot csak a tálaláskor adom hozzá.

2011. április 30., szombat

Gombócos nap


Ma valahogy úgy alakult, hogy minden kaja gombócos lett. El kellett használnom a mélyhűtőből egy fél kilós darálthúst és pontosan ugyanennyi túró is holnapi határidős volt. Előbbiből megpróbáltam egy húsos Stahl receptkönyv útmutatása alapján megalkotni az Ikeás húsgombócot, mert az nálunk slágergyanús. Nagyjál ahhoz tudnám hasonlítani az állapotot, mikor Plútó kutya észrevesz valami levadásznivalót, és beáll a klasszikus pózba. Na így nézek ki a fiúk, amikor az Ikában húsgombócot veszek nekik barnamártással és lekvárral. Nameg kíváncsi is voltam, hogy a Stahl-féle mennyiben hasonlít az eredetire.Hát nem sokban, viszont nagyon finom. Mondhatni csak emlékeztet rá, de abban nyilván van némi ízfokozó is, ergo én inkább a hasonlót választom. Túrógombócot pedig nagyon régen csináltam (nemtudommiért), viszont egy barátnőmnél ettem valamelyik nap, így újra bekerült a kollektív itthoni tudatba. Csak kicsit megbolondítottam. Kókuszos lett, keksz és diódarálékba forgatva, juharszirupos, citrom,-és narancshéjjal ízesített tejföllel. porcukorral.


A túrógombóc receptje:

Mindenkinek megvan a saját külön bejáratú, megfelelő nagyi-múlttal rendelkező, bevált és ezerszer is kikísérletezett túrógombóc receptje. Nekem is van, de mind közül a legjobb eresztés szerintem az, amelyik némi vajat is tartalmaz és ezt ezek a példányok is igazolták számomra. Egy ideig azt hittem, hogy a klasszikus, Horváth Ilona féle gombóc és az általam preferált BéVé Vera barátnőm repülő túrógombóc receptje között a felvert fehérje adja a könnyedséget de a Celli barátnőm által kreált változat, amit a múlt héten volt alkalmam megkóstolni nála, az rácáfolt erre, mert ő nem használt felvert fehérjét, mégis habkönnyű lett a végeredmény. Én most az alábbi változatot készítettem:

0,5 kg áttört félzsíros tehéntúró
2 tojás kettéválasztva
3 ek. búzadara
2 ek. házi zsemlemorzsa
1 ek. kókusztejpor
2 ek. kókuszreszelék
1 citrom reszelt héja
3 ek. demerara cukor
7 dkg szobahőmérsékletű teavaj

némi sima bolti, teához való, linzerszerű keksz 1 marék dióval simára darálva, olajon ugyanúgy megpirítva, mint ahogyan a zsemlemorzsát szokás előkészíteni a gombóchoz

3 dl tejföl
1 citrom reszelt héja
1 narancs reszelt héja
3 ek. juharszirup

A túrót az összes hozzávalóval összekeverem, a fehérjét pedig felverve adom hozzá, majd szép kis elegantos gombócokat formálok belőlük, és forró vízben kifőzöm. A megpirított diós-kekszes morzsába forgatom és az ízesített tejföllel tálalom.


Az update-elt svéd húsgolyó receptje nagyjából a Stahl Gyors Húsos Ételek könyv alapján:

25dkg főtt, áttört, hideg burgonya
fél fej vöröshagyma
2 kk. őrölt koriander
50 dkg darált sertéshús
1 tojás
fél dl tej
negyed kk frissen reszelt szerecsendió

őrölt fehér bors

a barnamártáshoz:

2 ek. szójaszósz
2 dl tejszín
1 ek finomliszt vagy étkezési keményítő
kevés őrölt fehérbors


A húshoz való kellékeket jól összegyúrtam kézzel, (a vöröshagymát természetesen nagyon apróra vágtam) és helyes kis gombócok formájában kisütöttem olaj és vaj keverékében. Én házi rumos szilvalekvárral tálaltam, és rozmaringos, sütőben sült újrkumplival tálaltam, de az igazán autentikus az áfonyalekvár lenne...ám nem panaszkodott senki :))

A mártáshoz a hús sütéséből maradt pörzsanyagokat használva 2 dl forró vízhez adtam a szójaszószt, a tejszínt elhabartam 1 púpozott ek. étkezési keményítővel. A szójaszószos vizet a hozzáöntöttem a forró, visszamaradt zsíradékhoz, ami nem lehetett több néhány evőkanálnál, tehát ha ennél esetleg tetemesebb olajmennyiség marad akkor le kell önteni róla. Fakanállal felkapargattam a lesült, ízes húspörköket és nagy lángon felfőztem, majd hozzáadtam a tejszínt, sózam, borsoztam és sűrű mártássá főztem.


2011. április 26., kedd

Húsvéti afterparty calzone


Ezt a fotót konkrétan kajálás közben voltam kénytelen elkészíteni, ezért kicsit összecsapott :) márpedig azért, mert felrémlett a lehetősége annak, hogy mind egy szálig elfogy, mire lefotózhatnám, és nem tévedtem. Isteni lett. A maradékfelhasználás bestof formája, még akkor is, ha mostanra már csömörötök lenne a sonka-tojás-kalács-újhagyma kombótól. Egy tvpaprikás műsorban láttam hasonlót, mint tradicionális olasz húsvéti pizza, de természetesen nem a maradék sonkát használták fel hozzá, hanem bivalymozzarellát, meg prosciuttot meg egy másik olasz szalámifajtát és tojást. Jól nézett ki na, de én most ezért nem csináltam egy külön bevásárlókörutat. Mondhatni lebutítottam kicsit :) Tulajdonképpen 4en ettük meg egy ültő helyünkben, pedig 1 kg lisztből gyúrtam be a pizzatésztát hozzá :) Friss salátával, retekkel és hagymával ebédre és vacsorára is kitűnő szerintem, mi lehúztunk még hozzá egy jóféle száraz vörösbort is :)


A tésztához:

1 kg liszt átszitálva
2 db 7g-os élesztő
2 ek. olívaolaj
1 ek. barnacukor
1 ek. tengeri só és 1 tk. római kömény mozsárban összetörve
650 ml víz

a töltelékhez:

maradék, zsíros részeitől megszabadított sonka
5 tojás
újhagyma
sajt

Ezt dagasztás után legalább 3 órát hagytam kelni és közben többször is elszaladt a tálból, úgyhogy átgyúrtam párszor.
Amikor megkelt, akkor cca. 50 cm átmérőjűre nyújtottam és az egyik oldalába beletettem a sonka színhúsát (a nagyon zsíros részeket leszedtem...és megettem :)) egy rétegben, rá 4 szál felkarikázott újhagymát, rá 5 főtt, karikázott tojást, a tetejére reszelt sajtot, a tészta másik felét ráhajtottam, így egy félhold formát kaptam, a széleket összesodorgattam, hogy ne jöjjenek szét, a tetejét késsel pár helyen kilyukasztottam és 180 fokos előmelegített sütőben addig sütöttem, míg szépen meg nem pirult, nem mértem, de cirka 30-40 percet lehetett bent.

2011. április 23., szombat

Jaj de édes nyuszi :)


Az édes nyuszis kampányommal - amivel nagyon durván meg vagyok késve a korábbi posztban említettek miatt - a Fővárosi Állatkert felhívásához szeretnék csatlakozni. A meggondolatlan, öncélú és felelőtlen húsvéti kisállatvásárlás elleni legjobb ellenszer ezeknek az édes nyusziknak az elkészítése :) garantáltan szőr-, és bogyómentes, nem kér enni, hanem etetei magát. Nem vágyik símogatásra, sőt a szigorú bánásmódot kifejezetten kedveli, bevághatjuk a sütőbe tepsistől, egy szerény takarást igényel, hogy ne száradjon ki (mert persze vizet sem kér).

hozzávalók:

500 g liszt
1 tasak szárított élesztő
100 g porcukor
2 tasak vaníliáscukor
1 citrom reszelt héja
1 csipet só
1 közepes tojás
200 ml zsíros tej
100 g lágy teavaj

a lekenéshez +1 tojás
mazsola
néhány szál spagetti

Sütőt 180 fokra kell előmelegíteni, de ezt elegendő megtenni a nyuszik formázása előtt.
A lisztet a porcukorral tálba szitálom, hozzáadom a vaníliáscukrot az élesztőt és a sót. Belereszelem a megmosott citrom héját (amivel persze csak a viaszréteget lehet eltávolítani, mindazt ami a bőrébe ivódott szépen belereszeljük a sütibe, tehát javallott a biocitrom). A tejet meglangyosítom. A száraz anyagokba mélyedés csinálok beleteszem a tojást és a vajat, majd elkezdem keverni és folyamatosan öntöm hozzá a langyos tejet. Jól formázható, lágy kelttészta lesz belőle. 1 órát kelesztem, ekkor kapcsolom be a sütőt is. Aztán hosszúkás hengert formázok belőle és olyan centis szeletekre vágom. A szeleteket egyenként lelapítom és tojás formájúvá alakítom. Aztán félig bevágom az egyik felét, ebből lesznek a fülei. Innentől a képzeletre vannak bízva a nyulak. Ha készen vannak, akkor lekenem tojással és megkapja a pofikáját a mazsolából és a bajszát a spagettiszálakból. 20 perc alatt megsül. Frissen, kihűlve a legfinomabb.

Csiga


Egy bődületes húsvéti csiga :) Ezzel vigasztaltam magamat, illetve magunkat a múlt heti gályarabságom miatt. Pedig jól kezdődött a hét, mert a diósdi Tavaszköszöntőn is volt alkalmam fotózni és most először igényesnek is találtam a felhozatalt, már ami a gasztronómiai jellegű és a házi készítésű dolgokat illeti. Arról nem beszélve, hogy sokkal kisebb energiákat fektettek a vurstlihangulat megteremtésére, egyszerűen igényességszaga volt a dolognak és még jól is szórakoztunk, mert a két nagyobb gyerek néptáncfellépése felért egy kész tragikomédiával.
 


  A nagyobbik még csak-csak tudta, hogy hogy cifrázza a párjával, de a kisebbik topogott, amikor tapsolni kellett volna, pörgött, amikor pörgetni kellett volna, és a bokáját csapkodta, ha csípőre kellett volna tennie a kezét. Viszont a végén állati szépen integetett levonulóban. Mint egy igazi világsztár. Meg is hajolt, pedig a többi gyerek szépen zakatolt lefelé a színpadról :)) Mikor kérdezte, hogy namamaimilyenvoltam, akkor nem volt szívem elmondani, hogy a színpad előttről úgy nézett ki, mint a nagyon balfék pier risár, a magas szőke férfi, felemás cipőben alacsony változata. Csak megsímogattam kicsit az üstökét és gratuláltam neki :)) Ezek után egy teljes hétre pártában maradtam három gyerekkel, tönkrement szivattyúval, amihez adalékként hozzátartozik, hogy 1075 nm-nyi kertet lát el vízzel, ezt kézi erővel kellett pótolni délután 6 és 7 között, az úszás, judo, néptánc vagy jóégtudja, milyen különórákról hullaként hazaállítva a feltüzelt óvodáskorúakkal. Mert, félreértés ne essék, a gyerek az úszáson nem fárad el, a judo-n nem fárad el, a néptáncon, amit még nézni is sok, nem fárad el, hanem felpörög és úgy kell 8-ra leszedálni egy kis citromfüves teával, hogy nyugodalmas legyen az este. Tegnap azonban megtért az uram, s ennek nameg magamnak örömére rittyentettem ezt a nagyon finom csigát, amiben a fehércsokin keresztül a juharszirupon át, a brandy-ben áztatott mazsoláig és citromhéjig, pirított, darált manduláig mindenféle van, mindez isteni édes kelt tésztába csomagolva. Az adagot, amit sütöttem 1 kg liszthez adom meg, mert holnap nagy húsvéti zabálást csapunk családilag és én oda is szánok belőle, de nyugodtan lehet felezni, úgy nagyjából két tepsire elegendő, nagyjából 10 cm átmérőjű csigára elegendő mennyiség lesz belőle.



hozzávalók:

1 kg finomliszt (még finomabb, ha ebből negyed kg rétesliszt, de nekem nem volt itthon)
0,5 l tej
80 g élesztő
20 dkg nagyon lágy teavaj
20 dkg cukor
2 tojás
2 nagy citrom reszelt héja
csipet só
15 dkg pirított, darált mandula
10 dkg beáztatott mazsola (én annyiv vízbe, amennyi ellepi + 1 ek. brandy-be áztattam)
1 tábla fehércsoki reszelve (tehát reszelésig mélyhűtőbe téve)
kevés juharszirup

Sütőt 180 fokra előmelegítem. Lisztet leszitálom. A tejet egy picit langyosítom, 1 ek. cukor és az élesztő megy bele. Addig a vaj háromnegyedét, a tojásokat, sót és a cukrot a liszthez adom, majd ha felfutott az élesztő, akkor azzal együtt egy szép, lágy kelttésztát gyúrok. Eddig másfél óráig kelesztettem, de ma az erkélyre tettem, ahol a napon egy óra alatt akkorára kelt, hogy kimászott a kelesztőtál tetején úgy, hogy ellőtte a fedele közepén lévő kupakot :) Olyan fél cm-esre nyújtom, bekenem a maradék vajjal, arra szórom egyenletesen a pirított mandulát, ráreszelem a fehércsokit, rádobom a lecsepegtetett mazsolát, meglocsolom juharsziruppal és ráreszelem 2 citrom héját is. Aztán feltekerem, 1 cm vastag szeleteket vágok, kicsit meglapogatom, és sütőpapírral bélelet tepsiben 20 perc alatt pirosra sül. Az illata leírhatatlan. Alig lehet kivárni, hogy kihűljön...

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok :)




2011. április 13., szerda

Illatos-omlós egybensült karaj klasszik fűszerkéregben


Ő az új barátunk. Viszonylag rövid életű lesz, ezt már látom, de kőszívünkkel nem fogjuk siratni, hanem helyettesítjuk azonnal :) Lassan már csirkeundorom van. Egy dolog, hogy már nem is vagyok képes többféleképpen elkészíteni, egy másik pedig, hogy az utóbbi időben csakis minősíthetetlen szagú és halmazállapotú csirkehúsra sikerült szert tennem, pedig több helyen is szoktam vásárolni. Van egy helyi hentesem is, (akinél egyébként erre a csodás csontos karajra is ráraboltam) illetve az Intersparban mindig szép szokott lenni a húsáru. De az utóbbi időben ezeken a jól bevált helyeimen is olyan húst találtam, aminek valamiért az agyonfűszerezés és sütés után is fura állotthús-íze volt, arról nem beszélve, hogy nem bírom a kis zsírdarabokat amik nem képesek kisülni a combokból rejtélyes oknál fogva. Azt vízionálom ilyenkor, hogy ez a zsírpárnácska kizárólag az egyhelyben toporgó és napfény sosem látott, csalánt és tyúkhúrt hírből sem ismerő szerencsétlen futószalagtyúkok sajátja. Úgyhogy egy időre becsömörlöttem a csirkehúsba. Ez azonban egy kiváló alternatíva azoknak, akik a sertéshús zsírosságára hivatkozva nem készítik vagy nem fogyasztják el ezt a húsfélét. Az igazán jó karaj nagyjából ugyanolyan száraz, mint egy csirkemell, de optimális esetben vajpuhára süthető, ha betartjuk az elősütés szabályait. Ezt történt az én másfél kilónyi karajommal is. Előző este szépen mozsárban összetörtem az alábbiakat:

1 ek. színesbors
1 ek. köménymag
2 ek. rozmaringlevél (természetesen mondanom sem kell, hogy a friss fűszernövény összehasonlíthatatlan a zacskóssal)
4-5 szem borókabogyó
1 ek. tengeri só

A cirka 1,5 kg-os hús felületét beolajoztam, majd a fűszereket egy nagyobb tálcába öntöttem és jól megforgattam benne a húst, hogy a külsejére ragadjon a fűszerkeverék. Aztán folpackban pihent a hűtőben reggelig. A sütőt 200 fokra előmelegítettem. Egy fémfogantyós, magas falú serpenyőben, olajon megpirítottam minden oldalról a hússzeletet, hogy összezárjanak a pórusok, így lesz igazán omlós, önmagát süti meg :)) Aztán ment a sütőbe 2 órára, az első óra végén mérsékeltem a hőt 180 fokra és az utolsó fél órára betettem mellé egy halom hasábokra vágott burgonyát, ami szintén adott neki egy kevés levet és helyette magába szívta a hús köményes-rozmaringos szaftját. Hát....disznót nem tartanék, de tyúkon gondolkodom :) három kis kapirgáló nekem untig elég lenne, nameg egy kakas, de félek, hogy a szomszédok megtalálnák a módját a hajnali 4kor kukorékoló barátom elhallgattatásának...Pedig de szép életük lenne hátul a konyhakertemben...lenne bazsalikomízű csirkém, meg lestyánízű csirkém....én bizony még le is tudnám vágni őket, persze közben nagyon sajnálnám :))))

2011. április 10., vasárnap

Gerslirizottó gombával és pestoval


Ez a gyönyörűség csak frissen finom, úgyhogy soha többé nem készítem fél kiló gersliből. Másnapra mind felszívta azt a sok finom levet és sem zöldséglé, sem pedig tejszín hozzáadásával nem lett már olyan isteni finom, mint frissen. Az egész onnan jött, hogy gombán és gerslin és egy darabka parmezánsajton kívül semmi sem volt itthon, utóbbi is csak azért mert elkezdtem kipróbálgatni a köretalternatívákat, ráuntam a tészta, rizs, krumpli hármasra. Kuszkusz, gersli, bulgur, quinoa stb., stb. Utólag nem tudom eldönteni, hogy ezt a gerslitémát állagra mely formájában szeretem jobban, a frissen készült, roppanósat, vagy a másnapra minden levet beszippantó puhább változatot, azt hiszem valahol a kettő között, sok finom, krémes szafttal. A gyerekeim viszont ignorálták az első falat után, még a mindenevő is, pedig ugyanebben a formában el szoktam készíteni arborio rizzsel is, és azt gond nélkül megeszik. Ergo a gerlivel lehetett bajuk. Nekem viszont ízlett, főként egy kis rukkolás pesto-val a tetején, így meg is osztom veletek és az adagokat felezett mennyiségben írom, mert 500 grammból baromi sok lesz.



hozzávalók:

250 g gersli (én nem áztattam be)
300 g barnacsiperke (vagy vegyesen laksával, esetleg más típusú gombákkal, vargányával vagy rókagombával)
1 nagy fej vöröshagyma
3-4 gerezd szeletelt fokhagyma, hogy az íze ne legyen olyan nagyon durva
0,5 l zöldség alaplé (minimum ennyi, de lehet, hogy még vízzel pótolni kell, ahogy folyamatosan adagoljuk)
1,5 dl száraz fehérbor
1 dl tejszín
1 nagy csokor petrezselyem és friss kakukkfű
parmezán
teavajdarabkák
a tálaláshoz 1-1 ek. házi pesto
só, bors

A hagymát felaprítottam, és vaj-olaj keveréken párolni kezdtem. Hozzáadtam a fokhagymát és a kakukkfüvet is. Azért adom hozzá ilyen korán, mert az illóolajai jól kioldódnak, de ehhez viszonylag mérsékelt láng kell, hogy ne égjen oda. Közben - mivel nálam általában fagyasztott alaplé van- felmelegítem. Ha ne adj'Isten, leveskockából kéne dolgoznod, ne ess kétségbe egyáltalán :)) A lényeg, hogy az alaplé meleg legyen. A kakukkfüves hagymás alaphoz hozzáadtam a gerslit, keveset kevertem rajta és már öntöttem is hozzá annyi alaplevet, amennyi ellepi. Ezt szépen folyamatosan adagoltam hozzá szükség és kóstolgatás szerint. Közben már lehet sózni, borsozni is, de óvatosan, lévén az alaplében általában már van valamennyi só. A gombát akkor tettem bele, amikor már viszonylag puhának éreztem, de még érezni lehetett, hogy kell neki egy kevés főzés. A gomba sok levet enged, amit mind felszívhat magába a gersli. Hozzáadtam a bort és amikor elfőtte az erejét akkor a petrezselymet is. A legvégén került bele a tejszín és egy marék reszelt parmezán, aztán a vajdarabkák, végül a tetejére mehet még egy kis kakukkfű és a pesto. Forrón és frissen a legfinomabb...