Gnocchi így, gnocchi úgy

Na mit szóltok? Ilyen is nagyon régen volt, hogy november végén leesett volna az első hó. Én örülök neki, bár a beláthatatlan következményeitől, amik a lakás előszobájában realizálódnak, na attól szívesen megkímélném magam. Meg attól is amik a totálvizes ruhájú és csontig átfázott gyerekben realizálódnak. Ennek következtében hétvégén nagyüzemben gyártottam a kakukkfűteát akácmézzel. Nem mondom ezt a részét egyébként élveztem, elképesztő finom tea.

 Ez a mai kaja - annak ellenére, hogy minden volt hozzá, sőt mi több félkészen volt hozzá, mert pld. a pulykasült fele ott csücsült a hűtőben tehát csak a körettel kellett volna foglalkoznom - sehogy sem akart összejönni. Már több napja gnocchival álmodok, olyan régen csináltam. Pénteken vendégeim voltak (hát messze nem azt tálaltam, amit korábban említettem, mert nem bírtam magammal :) ) és a salátából kifelejtettem a lényeget, egy szép nagy adag sült kápia paprikát. Össze is állt a kép az agyamban, hogy a kedvenc gnocchi-társításomon, a ropogósra sült zsályalevéllel és pirított fokhagymagerezdekkel tálalt változaton kívül még milyet készítsek. Ám a tészta másképp rendelkezett, pedig a golyók elkészítéséig minden a terv szerint haladt. Amíg az első adag szépen dorombolt a forróvízben, addig meg is pirítottam a zsályaleveleket és a fokhagymát. A megfelelő hatás érdekében egy teflonserpenyőben margarin és olívaolaj keverékén lassú tűzön pirítom és a fokhagymagerezdeket közben folyamatosan forgatom. Így a levelek olyanok lesznek mint egy harapásnyi fűszerropi. Eszméletlen. Namármost erre kellett volna az első adag főtt gnocchigolyóbist rápakolni, dehát azok úgy estek széjjel, hogy nem volt öröm nézni. Vagy a krumpli volt rossz (bevallom e téren nem voltam körültekintő, egy háló alján kallódó 4-5 darabot hoztam fel a spájzból különösebb átvizsgálás nélkül a fajtát illetően) vagy kevés lisztet adtam hozzá, de heroikus küzdelmet folytattam annak érdekében, hogy legalább néhány egyben maradjon. Mindeközben olyan kalandjaim voltak, mint a két éves gyermek torkának első találkozása egy lopott, egész csípőspaprikával. Háááát...egy fulladozó, gyomorból károgó vajrú, egy tüzet okádó, nagyon öreg sárkány és egy breaktáncos kémcsőbe tétele és erős összerázása lenne képes reprodukálni ugyanazt a látványt, amit a gyerek produkált. Ennek következtében a második adag tészta szanaszét főtt, de azértis megmentettem. Leszűrtem, kicsit hagytam darvadozni, hűlni, és amik egybenmaradtak, azokat megbüntettem az időközben elkészült sült és csípőspaprikás, bazsalikomleveles masszázzsal, végül néhány csepp tejszínnel és reszelt sajttal még a sütőben is reguláztam rajta. Mire elkészültem, addigra a langyos tejes öblögetéssel megtámogatott gyermek is jobban lett. Ő szegény nagy óvatossággal kóstolgatta a zsályás változatot és a színe miatt (piros volt ugyanis, paradicsomos egybesütés okán) hozzá sem ért a pulykasülthöz. Gondolom a szín mostantól ugyanúgy fog hatni rá, mint a bikákra, azonnal dühbe és tűzben jön tőle:) majd figyelmeztetek minden leendő "áldozatot", hogy az első grandevúra legkisebb fiammal semmiképp se vegyen piros koktélruhát. :))

A pontos recepteket teljességgel felesleges leírnom. Én cirka egy kilónyi krumplihoz olyan 5 púpos ek. lisztet tettem, de nem volt elég. Most találtam egy félhivatalos adatot egy kiló lisztes krumplihoz 25 deka lisztet ír, amit Vera barátnőm is alátámasztott saját konyhájában használatos mennyiségként. 1 db tojással gyúrtam össze a lisztet és a krumplit.

A kész tészta egyik felét a viszonylag sok zsiradékban megpirított fokhagymás-zsályás cucchoz adtam, a másik feléhez meg előre megsütött paprikát (héja nélkül) csíkokra vágtam, hozzáadtam a kimagozott chilit és a bazsalikomlevelet és kevés olajjal, tejszínnel és sajttal összesütöttem.

Gyors randikaja

Ha tegnap este lenne, akkor ezt a kaját nem főzném meg mára. Függetlenül attól ugyanis, hogy kétségbeesett kutatások után a mélyhűtőben és a sima hűtőben fellelhető maradékokból készült, nem pazarolnám bele két finnyáskodó, hörghurutos, síró-pityogó-óvodábanemvaló gyerekbe. Nézni is rossz volt azt a turkálást, amit lerendeztek ebéd közben, ekkor kezdett körvonalazódni bennem egy olyan álomkép, hogy az üres lakásban ketten ülünk a háziúrral egy csinosan megterített, gyertyafényben úszkáló asztalnál, valami lágy zene hangja cincog az éterben és mi homályos szemmel vedeljük a fehérbort emellé az igencsak íncsiklandó fogás mellé. Ezért hát úgy döntöttem, hogy ez egy tipikus randikaja. Az ovis szekció bosszúból megkapta a tegnap ebéd maradékát, ezt a finomságot pedig eltettem estére (cserébe körübelül ötször lopták el a kést meg a villát a fényképezés közben, úgyhogy most 1:1 a meccs állása).
Natehát eltettem estére, de ezen a ponton megintcsak gellert kap a történet, mert az este szintén nem egy házirandiról fog szólni, ugyanis vendégünk érkezik, méghozzá többnapos, all inclusive ellátásra, de úgy érzem, hogy neki szívesebben adom majd oda :) tudom ez most csúnyán hangzik, nadehát mely szakács szereti ha finnyáskodnak az általa készített ételen. Gyanítom semelyik. Alapanyagok tekintetében a hal típusáról nem fogok tudni referálni, mert ezt a 4 szeletet még egyszer pár hónappal ezelőtt fagyasztottam le úgy, hogy szétszedtem egy kilós kiszerelést. Annyi bizonyos, hogy tengeri hal és hogy filé. Az elkészítés cirka 20 percet vett igénybe. Eljátszottam a totálisan lehetetlen gondolattal, hogy még nagyon-nagyon fiatal vagyok, és már önálló lakásom van, egy garzon, ahol EGYEDÜL lakom. Felteszem fél8-ra érkezik a vacsorapartnerem és én fél6tól háromnegyed7ig a kádban henyélek, trendi újságokat olvasva és mondjuk lime-os, szódás gint iszogatva. 7től fél8ig pedig szinte már unottnak tűnő nyugalommal elkészítem ezt az ételt. Közben nem mamikáznak, nem akar senki kakilni, inni, nem keresi rajtam, vagy keresteti velem a kissé nyálkaszagú alvóállatkáját vagy nem pisil a szőnyegre, hogy aztán azon lapozgassa az elázott legoújságot. Csokonainak Jószef Attilával szemben rohadtul igaza volt, úgyhogy én a továbbiakban az ábrándozást hagyom másra, és megyek vissza a dagadt ruhához. De előtte megosztom veletek a randikaját :)

Hozzávalók:

4 szelet tengeri halfilé
1 ujjpercnyi gyömbér
1 fokhagyma
5-6 zsályalevél
1 db kápia paprika
nagy fej vöröshagyma
fél szelet póréhagyma
2 dl fehérbor
2 dl tejszín

Nincs itt semmi varázslat. A vöröshagymát apróra, a pórét és a kápiát nagyobb darabokra vágtam, kevés olívaolajra rádobtam, utána mehet a zsályalevél, az is nagyobb darabokra vágva, hogy az olajban kijöjjön az erőteljesebb íze, egy keverés, rá a halszeletek, fedő, így 5 perc nagyobb lángon, míg a hal levet nem enged. Aztán mehet a reszelt gyömbér és a nyomón átpréselt fokhagyma, rá a bor, még 10 perc a fedő alatt. Végül a tejszín. Én szeretem ha sok leve van, mert a nagy kagylótésztába istenien belefolyik.