Grillezett cukkinisaláta házi pestoval

Nagy salátás vagyok. És a mai óvodai hazajövetel után úgy éreztem, hogy mindenképp meg kell ajándékoznom magam valamivel. Egyrészt mert rendkívüli mennyiségű energiát veszítettem, másrészt meg, mert végig kellett néznem, hogy ők masszívan átzabálják a hazautat. Mindezt azután, hogy akkor álltak fel az uzsonna mellől, amikor megérkeztem. Két dologra tippelek: elégtelen mennyiségű kalória van a ovimenüben vagy nagyon nőnek és semmi nem elég...próbálok az utóbbira koncentrálni. A saláta ötlete tehát önmagam megjutalmazása okán szökkent ki az agyamból, és megfelelően illeszkedik abbéli igyekezetemhez, hogy a két-három kilo felesleges zsírszövetemet ugyanilyen súlyú izomszövetté alakítsam magamon. A reggeli futás az egyik fegyverem, az esti salátázás pedig a másik. Ezen a ponton sokan léptethetnek tovább megpillantva a futás szót, de én azért néhány szót emelnék mellette. Egy olyan reggelen, mint amilyen a ami is volt, - fél hétkor verőfényes napfelkelte, csiripelő madarak, enyhe csípősség a levegőben némi tavaszillattal keveredve - a futás egy hihetetlen élmény. Egy irgalmatlan adrenalinpumpa, én olyan vagyok mint egy boeing 747-es motorja az induláskor, szépen bepörgök és huss, elszállok mint a vadlibák. Senki sincs az utcákon szinte, elsüvít a tavasz a fülem mellett, gondolatban nagyon messze járok, szinte nem is érzem, hogy futok, (ez utóbbi úgy a negyedik kilométerig igaz, utána már azért érzem :)), egyszóval egész napra elegendő energiát nyerek belőle. A köröm nagyjából négy és fél kilométer. Ezt úgy 25 perc alatt futom le. Ez egy lendületes de azért laza futást jelent. Ennyi ideje mindenkinek kell, hogy legyen az egészségére minden másnap. Én tavasztól őszig futok kétnaponta. És így lelkiismeretfurdalás nélkül esek kísértésbe olykor-olykor :)) Ez a sali nem jelent valami nagy kalóriakihívást, ellenben laktató és isteni finom. Nálam bekerült a kedvenc saláták közé.

A hozzávalók:

2-3 bébicukkini karikázva és grillserpenyőben megsütve
fél zacskó galambbegy saláta
fél zacskó rukkola
1 csokor bazsalikom
1 csokor petrezselyem
15 dkg kecskesajt
1 marék olajbogyó
fél zacskó szeletelt mandula
1 ek. kapribogyó
1 citrom reszelt héja és leve
2 gerezd fokhagyma
olívaolaj, só, bors

A cukkinit megmostam, félujjnyi karikákra vágtam és a serpenyőben sózva, borsozva meggrilleztem. A bazsalikomot a rukkolával, a fokhagymával, a mandulával, tengeri sóval és borssal aprítógépbe teszem, beindítom és folyamatosan adagolok hozzá annyi olajat amennyit felvesz. Az olajbogyókat félbevágtam, a kecskesajtot felkockáztam. A petrezselymet csak úgy nagyjából felaprítottam. Végül összedobtam a hozzávalókat, ráreszeltem a citromot és rányomtam a levét, majd meglocsoltam a pestoval és még azon melegében tálaltam.

A kertből betévedőktől két ajándékot is kaptam. Számon kérik, hogy hol tárolom az ajándékaikat, úgyhogy kiemelt helyen vannak, a kandallópárkányon. Nem tudják, de eltalálták a tavaszi elsőszámú kedvenceimet :)) a hófehér ibolyácska és a barka a kiolvadás, a feléledés, a felmelegedés és újjászületés üzenetével vannak bőségesen felcímkézve, úgyhogy dacára annak, hogy a kandallópárkány önmagában amolyan téli hangulatú, most kicsinosítottam :)

Turbóvendégvárás

Abból is látszik, hogy tavasz van, hogy egyre-másra jelentkeznek be a tél elején eltűnt gyerekes ismerőseim. A mai 12 fok rögtön felébresztette téli álmot alvó ismerőseimet, s egyikük úgy döntött, hogy meg is látogat minket. Egy órával az érkezése előtt jelentette be, hogy sártenger ide vagy oda, elhajóznak hozzánk. Mivel ebédet csak kis mennyiségben készítettem a gyerekek számára és nem akartam nekiállni még egy adag elkészítésének, ezért késői uzsonna gyanánt a felnőtteknek grillezett zöldséges-sajtos falatkákat a kicsiknek pedig bounty pudingot készítettem. Egy óra alatt mindkettő simán elkészül, feltéve, hogy minden van hozzá a lakásban. A falatkás kajában a főszereplő a fokhagymás, grillezett cukkini volt, ami egy kis meleg, nyárias hangulatot csempészett az egészbe:) eszembe is juttatta a tavalyi cukkinidömpinget :) az akkor készített savanyúság egyébként a mai ebédnél is nagy sikert aratott, úgyhogy mindenkit arra bíztatok, hogy próbálja ki, amikor eljött az ideje. Reggel lecsaptam az etyeki tejtermelős kocsira, ahol vettem egy fél kilónyi isteni finom bazsalikomos sajtot, ez is rákerült a falatkákra. A cukkinikarikákat jól besóztam, beborsoztam és nagyon jó minőségű olívaolajban megpirítottam. A héjától az olaj gyönyörű zöld színt kapott, amiben megpirítottam a karikára vágott bagettszeletek két oldalát. Mindegyikre tettem egy szelet cukkinit, egy szelet sajtot, rukkolát és paradicsomot. A bounty puding történte régre nyúlik vissza. Még gyerekeim sem voltak, amikor egyszer otthon becsibészeltem magam egy szelet Bounty csokira, és nem volt elérhető távolságban. Kénytelen voltam rögtönözni egy megfelelő helyettest. Akkor rendes pudingot használtam és a tejes részbe kókuszreszeléket. Mostanra kikupáltam, 90%-os étcsokit használtam melaszos barnacukorral és egy nagyon kicsi őrölt szegfűszeggel, a kókuszos részbe pedig fehércsoki és kókusztejpor is került. A receptekkel holnap érkezem :) szép estét Nektek!

Bár Nigella...

...fennen hirdeti, hogy mennyire egyszerű egy vendégvárás, ha az ember lánya előre gondolkodik, nekem az a tapasztalatom, hogy csak egy hozzá hasonló, páratlanul homokóra-testű, éjfeketehajú fontmilliárdos teheti meg, hogy igazán kényelmesen előre gondolkodjon. Az egyszerű halandó számára, mint amilyen én is vagyok minden egyéb vendégvárás jó esetben élvezetes, ámde annál izzadtságosabb. Főként ha három kukta is akad... Ma este egy baráti házaspár jön hozzánk nem növelve az egy négyzetméterre jutó gyermekek számát sajátjaikkal, azok vakációzása okán. Ez, mindamellett, hogy a mieinknek fájdalmas hír lesz, azt fogja eredményezni, hogy meg tudunk inni egy üveg bort egy finom vacsora mellé anélkül, hogy a kisujjunkon és a rágóizmainkon kívül bármi másunkat megmozdítanánk akaratunk ellenére. Kincset érő pillanatok ezek, ígyhát igazán egyszerű, igazán ízletes, igazán nyári és igazán könnyű dolgokkal készültem. Olyan ételekkel, amiket kis falatkánként lehet megízlelni, lehet belőlük mazsolázni, van bennük édes, van bennük erős, van hideg és selymes, van fokhagymás, van friss-ropogós szóval minden olyan, ami az ételt a puszta szó fölé emeli a tapintás, az érzékelés, az ízlelés birodalmába. Lesz ricottás cukkinipástétom, rukkolasaláta, meleg, frissensült császárzsömle, a tegnap leszedett padlizsánból füstös ízű, fokhagymás padlizsánkrém és az elmaradhatatlan kedvencemet is újra csatasorba állítom, a paprikadzsemmes sajttálat. Sajtból elmaradhatatlan valamilyen fűszeres, jelen esetben ez snidlinges, a füstölt, a juhsajt, jóféle camembert, gouda és én a sima trappistát is szeretem. A végeredményt érdemes akkor összerakni, amikor a vendégek megérkeznek. Mikor az előző mondat végén lenyomtam a pontot, na köbö akkor késtem le a fodrászt, úgyhogy indulok. A receptek és a többi kép holnapra fent lesznek.

A receptek tehát:

Ricottás cukkinipástétom:

1 kisebb fejes saláta
1,5 kg cukkini karikázva (ha túl öregecske akkor illik kimagozni)
4 friss tojás
2 dl tejszín
1 csokor metélőhagyma
1 kk őrölt szerecsendió
50 g lehetőleg házi zsemlemorzsa
300 g ricotta
só, bors


A salátát levelekre szedtem, jól átmostam, blansíroztam és félretettem. A főzővizébe sót tettem, és körülbelül 20 perc alatt megfőztem a cukkinikarikákat, aztán lecsepegtettem, és leturmixoltam. Hagytam kihűlni. Kivajaztam egy őzgerincet és szépen kibéleltem a salátalevelekkel. Aztán a cukkinipürét az összes hozzávalóval fakanállal alaposan összedolgoztam és a formába öntöttem, amit utána jól az asztallaphoz csapkodtam (persze talppal lefelé :) ), hogy a levegőbuborkák eltávozzanak. A formát vízfürdőbe tettem, vajazott alufóliával letakartam és 180 fokos sütőben 50 perc alatt megsütöttem, hústűvel ellenőriztem, majd 24 órára a hűtőbe tettem. Felszeletelve érdemes kínálni metélőhagymás tejföllel.

Ez egyébként klasszikusan előételnek való, és annak kiváló is. Nem túl karakteres, nem túl nehéz.

Padlizsánkrém:

3 kisebb fej padlizsán
1 közepes vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
fél ek. só
fél ek. natúr vegamix
1 tojás
és annyi olaj, amennyit a turmixolás közben felvesz (figyelem: olívaolaj használata ebben az esetben ti-los!!!)

Mindannyian ismerünk legalább öt elkészítési formát, de én ezt egy erdélyi nénitől hallottam, természetesen vegamix nélkül és kizárólag fa szerszámokkal elkészítve. Nekem ez ízlik a legjobban mind közül amit kóstoltam. Utána következik anyukám citromos fajtája.

A történet lényege, hogy miután a sütőben fél óra alatt puhára sült a padlizsán, felveszem a sütőt 250 fokra és a padlizsánokat a legfölső rácsra teszem és a héját szó szerint szénné égetem. Az egész krémnek ez a lényege. Ettől lesz természetesen füstös íze, ami elképesztően illik a padlizsán ízéhez. Amikor készen van, akkor egy tésztaszűrőbe kaparom és hagyom, hogy a leve kicsorogjon kicsit, mert előfordul, hogy keserűvé teszi a végeredményt. Utána konyhai robotgépbe teszem, amibe már bekészítettem minden hozzávalót az olaj kivételével. Amikor elkezdem turmixolni, akkor a beöntőnyíláson adagolom hozzá az olajat pont úgy, vékony sugárban, mint a majonéznél. Amikor a színe megváltozik, kicsit halványabb és habosabb lesz, akkor tökéletes. Utánkóstolok még, ha kell fűszerezem és több órát állni is hagyom tálalás előtt, hogy összeérjenek az ízek.

A salátát nem írom le, tulajdonképpen ezt is konyhája válogatja, én úgy szeretem a legjobban, ha többféle friss saláta van benne, újhagyma, kevés parmezánsajt, friss paradicsom, hámozóval szeletelt sárgarépa, egy kazal petrezselyem, balzsamecet, olívaolaj, só, bors.

A paprikadzsem elkészítését lásd itt.

Zsömlét nem volt időm sütni, úgyhogy készen vettem őket, félbevágtam és egy kis (vagy inkább sok) olívaolajjal meglocsolva megpirítottam. Egyszer láttam egy olasz pasit, aki olívaolajba mártva ette a száraz kenyeret valami hihetetlen jóízűen. Gondoltam nem árthatok vele :)

Dor

Tudjátok mi az a dor? Illetve ez rossz kérdés mert egészen biztos, hogy tudjátok, hogy ismeritek ezt az érzést, talán inkább azt nem tudjátok, hogy így hívják. Vagy legalábbis, hogy a román nyelvben így hívják. Én is csak egy nagyon különleges könyvből tudom. Utoljára úgy öt évvel ezelőtt volt könyv rám ilyen hatással, pedig nagyfogyasztó vagyok. A különleges könyv címe: A trieszti gyors. Egy leárazáson vettem, megakadt rajta a szemem ajándékvásárlás közben, megnéztem az árát és majdnem felröhögtem. Kettőszáz forint volt. Azonnal megvettem. Ahogy megfogtam, tudtam, hogy nem hagyhatom ott és nem csalódtam a megérzéseimben. Több ponton is menthetetlenül tapadok ehhez a könyvhöz, valamiért úgy érzem, hogy nem csak pusztán nekem olvasónak jelent valamit, hanem egyenesen rólam szól. Mintha mindent ismernék, amiről ír, de nem akárhogy ám, nem elmondásokból, nem mások emlékeiből vagy ismeretterjesztő filmekből alkotott képek alapján. A képek bennem vannak. Ahogy olvasok Brassóról, a Kárpátokról, a ciberelevesről, a női erőről és bátorságról, a családról, a hagyományokról és azok tiszteletéről, mintha az egész én magam lennék. Ezekből, összegyúrva. Éreztem ez már egyszer, a vicc az egészben az, hogy Wass Albert Kard és kaszájában, ott én voltam Virág. Én voltam a nő, akinek a keze nyomán élet és étel terem, aki után csak úgy csattannak a kevés szóból faragott, lényegretörő mondatok, aki mélyen ismeri a természet bölcs titkait és meghallja saját ösztöneinek hangját, megérzi erejét. Én voltam. Míg olvastam, én voltam ez a nő. Mióta kiolvastam, azóta pedig küzdök, hogy én legyek ez a nő. De most nagyon elkalandoztam. Szóval a dor egy nagyon furcsa érzés. Megmagyarázhatatlan epekedés, leírhatatlan kiindulóponttal rendelkező, elementáris erejű. Mögötte a lélekben egy időre bánat és sóvárgás marad. Gyerekkoromban sokszor éreztem, aztán elmúlt. A második terhességem elején jött elő számtalanszor, és az is elmúlt. Aztán tegnap este egyszercsak megint éreztem. Legnagyobb megdöbbenésemre a kertben sétálva. Szeretek a szürkületben kiszökni hátra, az óriási diófa takarásába a fiúk és a zsivaly elől. Elmorzsolok egy paradicsomlevelet az ujjaim között, hogy érezzem a illatát és emlékezzem. Leszedem az érett példányokat, kitépek egy-egy gazt, mindenre vetek egy pillantást és közben a fáradt gőz helyére csendet, nyugalmat és földillatot engedek. Ebből a merengésből az ébresztett föl, amikor megláttam a cukkinitöveket. Nem hittem a szememnek. Hálás vagyok neki, hogy kibillentett a mélabúból amit a dor okozott, de azért ez már túlzás :) Mindenhol lesnek rám. Ezért most nagy adag édes-savanyú cukkini készül belőlük. Tudom chilizést és fűszernövényezést ígértem, de megint győzött a cukkini.
Ja és bocs az obszcén cukkinis fotókért, magam is már csak a kollázsban realizáltam :)

A könyv tiszteletére egyébként hétvégén egy remek fogást készítettem, mit ad isten cukkiniből, de az egy isteni pirog lett zöldsalátával, és annak a receptjét is feltétlen leírom, kár lenne kihagyni.

Minden rosszban....

....van valami jó. A tavaszi nagyon csapadékos idő miatt totál beázott a szuterén, a borospince, a garázs egyszóval minden ami a föld alatt van. Ezért állandóan megy a szivattyú, ami locsolja az 1075 négyzetméternek minden centiméterét. Ha ezt normál csatornán beérkező vízből kellene megoldani...khm....hát becsapnánk egy két felest, hogy kibírjuk a számla látványát. Így azonban könnyedén belecsúszom a gumicsizmámba, igen, igen pontosan úgy, ahogy Hamupipőke az üvegcipellőbe és kétóránként áthelyezem a szórófejet. És miközben ezen tevékenységet végzem megcsodálom az újonnan érkezetteket. Ezek az újonnan érkezettek a paradicsomok és a zöld, hegyes, csípőspaprika, vagy nagyon divatos szóval a zöldchili. Előbbiek azok, akik miatt a zöldségeket hivatalosan is átneveztetném pirosságokra, hogy kellőképpen kifejezhessem hódolatom. Igaz a nyirkos időjárás őket is megnyírbálta, az első termések komoly aggodalomra adtak okot atekintetben, hogy miről maradunk le idén, ha nem tudunk belőle paradicsomszószt, szárított és olajban eltett paradicsomot, ivólevet, bolognai alapot és még vagy ezerféle dolgot eltenni télire. Nem beszélve a frissen szedett paradicsom felhasználásánek ezerféleszínűségéről. Számomra a paradicsom minden magasztos dolgot megtestesít. Egyszerűen tökéletes. Minden ízt magába fogadó és a sajátját bőkezűn osztogató, tökéletes formájú, már-már világmindenségre és békés anyaméhre emlékeztető, ha kell édes, ha kell savanykás, egy maréknyi egészség látványra és ízre egyaránt. Nem beszélve arról a megkapó véletlenszerűségről, hogy az oregánó, nagyjából ezzel egyidőben válik éretté arra, hogy levágjuk egész hajtásait és akár frissen, akár szárított formában megtartsuk kézfogójukat. Ha valamely egység örökké tart, hát ez biztosan azok közé fog tartozni:)
Több fajtát is ültettem, de egyenlőre még csak a rajnai törpék érnek. A koktélparadicsomokon is látom már a szőlőre emlékeztető, füzérszerű gyümölcskezdeményeket és a futóparadicsomok is befordultak már a célegyenesbe, utóbbiakat kicsit csúcsos végükkel, csepp formájú alakjukkal, kemény húsukkal és héjukkal kiválóan alkalmasak lesznek majd a tipikus nyári töltött zöldséges kaják elkészítésére.
Mivel a cukkini azóta is töretlenül hajt a legtöbbet termő címre, ezért a mai menübe ezt is mindenképpen bele kellett építenem. Nem tudom nektek milyen emlékeitek vannak a paradicsomlevesről, én a menzán fancsali fejjel üldögélő osztálytársaimra tisztán emlékszem, de be kell vallanom töredelmesen, hogy a betűlevest én már akkor is nagy élvezettel fogyasztottam, holott sem íze, se bűze nem volt :)Az én paradicsomlevesem (fent középen) elkészítésre és a hozzávalókat figyelembe véve mármár póriasnak mondható, ámde a végeredmény annál finomabb. Most leteszem a nagyesküt, hogy nem lesz olyan gyerek széles e világon, aki be ne falná az egészet egy ültő helyében. Már persze ha eljut a megkóstolásig :)És a legnagyszerűbb az egészben, hogy ehhez a leveshez fel lehet használni a már szottyadt, foltos, puha, friss fogyasztásra nem alkalmas példányokat, tehát a világon semmi nem vész kárba, ha paradicsomról van szó. Ergo minden rosszban van valami jó :)

Én - öttagú családunkat figyelembe véve - a következő mennyiségeket használom az elkészítéséhez:

- 6-7 nagyobb paradicsom
- 6 dl tyúkhúsleves
- 1,5 dl tejszín vagy zsíros tej
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 1 ek. vaj
- 1 csokor friss bazsalikom
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 2 db mozzarella sajt
- kevés olívaolaj

A paradicsomokat megmosom, a hajtásvégeket és a hibás, foltos részeket kivágom, majd felkockázom. A hagymát apróra vágom és a vajra dobom, de inkább csak párolom, nem szabad megpirulnia, mert akkor az egész levesen elhatalmasodik a pirított hagyma íze ahelyett, hogy a paradicsom dominálna. Amikor üvegesre párolódott, akkor rádobom a felkockázott paradicsomokat, egyet forralok rajta és hozzáadok egy kevés bazsalikomlevelet, sót, borsot és a fele húslevest. Ezzel hagyom gyöngyözve forrni úgy 20 percig. Közben a többi bazsalikomot, a fokhagymákkal, olívaolajjal és kevés tengeri sóval leturmixolom. A leveshez, a 20 perc letelte után hozzáadom a maradék alaplevet és a tejet vagy tejszínt és összeturmixolom. Ízlés és a paradicsom cukorfokának mértéke szerint egy picit lehet édesíteni. Frissen is nagyon finom, de a legfinomabb másnaposan. Amikor tálalom, akkor a mozzarella sajtból kis hajókat formázok, egyszerűen a tökvájóval egy mélyedést gyártok a sajtdarab közepébe és meglocsolom a bazsalikomos-fokhagymás olajjal. Egyszerűen leírhatatlanul selymes, ízes, pikáns.

A cukkini a főételbe került, amit köretként adtam egy zöldséges fasírt mellé az anyukám díjnyertes köményes krumplijával karöltve. Sütnivaló krumplit érdemes venni/termeszteni hozzá. Az elkészítése gyors és könnyű, és az eredmény egyáltalán nem a megszokott.

A szükséges hozzávalók:

- fél kiló darált sertéshús
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 húsos, friss sárgarépa
- só, bors
- 1 db tejbe áztatott zsemle

- 8-10 szem nagyobb újkrumpli
- római kömény, só, bors

- 1 kg cukkini
- 2,5 dl tej
- csokor petrezselyem
- 3 gerezd fokhagyma
- kevés vaj
- 100 g reszelt sajt
- só, bors

A krumplit meghámozom és vastag karikákra felszelem. Sima lábasban kevés olajra rádobom a mozsárral megtört római köményt, kicsit hagyom kipattogni, aztán mehet rá a krumpli, só, bors. Éppen csak addig sütöm, amíg lepirul az alja és addig folyamatosan forgatom. Mikor már vannak lepirult pörzsanyagok, akkor felöntöm éppencsak annyi vízzel, hogy ellepje és hagyom, hogy fedő alatt párolódjon tovább. Ha elfőtte a vizet, megnézem, hogy puha-e és ha igen, akkor újra lepirítom teljesen. A végén ráteszem a fedőt, hogy a párától a pörzsanyagok felpuhuljanak.

A cukkinit meghámozom, kockázom, sós vizet forralok neki és 10 percig blansírozom benne. Aztán kimerem, lecsepegtetem. Amíg csepeg, addig a vajat felhevítem, és felaprítom a fokhagymát és a petrezselymet. Amikor forró az olaj, rádobom a cukkinikockákat, pár percig sütöm és kevergetem, majd egyszerre hozzáadom a tejet, a fokhagymát és a petrezselymet. Megszórom borssal, beleteszem a reszelt sajt felét, majd cseréptálba öntöm és a maradék sajtot a tetejére szórom. 200 fokos sütőben 30 percig sütöm.

A húst a felaprított hagymával (szigorúan nyers állaptú, nem előpirított), a reszelt sárgarépával, a zsömlével, sóval, borssal összegyúrom. Egy jénai alját megolajozom, szórok rá zsemlemorzsát, ráültetem a gombóckákat, a tetejét is megszórom zsemlemorzsával és 40 percig sütöm 200 fokos sütőben.

Érdemes úgy ügyeskedni, hogy a húsgombóc és a cukkini egyszerre tudjon sülni. Így könnyedén tálalható melegen az étel. A húsgombócokat teljesen átitatja a hagymának a leve, sokkal ízesebb így, mint az előpirított változat. Igazi friss, nyári menü és a legjobb benne az, hogy mindenki megtalálja a kedvérevalót.

A következő részben a zöldchiliről és a fűszernövényekről lamentálunk majd :)

A kertszerető ember egyik legjobb barátja és kétharmad gyermeke látható a képen :) a jó öreg talicska, akit ma inkább úgy ismerünk, mint a kőművesmester egyik kubikusát. Ne degradáljuk le őt (nálunk már családtag, enni nem kér, de rendszeresen fürdetjük és saját ágya van a kisház egyik sarkában), hanem inkább ismerjük fel sokrétű felhasználásában rejlő végeláthatatlan lehetőségeket. Most azt kérded magadban, hogy mikor szelhette ketté ilyen súlyosan a tudatomat valami gömbvillám, hogy ne legyek morbidabb egy ásós példával. Elárulom, hogy eredeti budaihegyekbe született, városi csaj voltam, aki sosem gondolt a paprikára másképp csak bolti készlecsó formában és azt hitte, hogy a tojásgyümölcs és a tojás egyenesági leszármazásban vannak egymással. Azt, hogy a növény él, hogy illata van, hogy megszületik, hogy tapintható, hogy gondoskodásra vágyó, hogy jó szótól gyorsabban növő tulajdonságai vannak, azt anyányi koromra láttam be. De térjünk vissza talicska barátunkhoz. Őszintén hálás vagyok neki a sok segítségért, amit a kert kialakításában, a föld és a szerves hulladék hordásában, a gyerekek sebesség iránti vágyának kielégítésében, olykor árnyékolásban, palántabölcsőként és útépítőként letett nálunk az asztalra.
Az önellátással kapcsolatos gondolkodásmódot anyám plántálta belém, de egy ideig veszett fejsze nyele voltam. Tudniillik volt nekünk egy dunavarsányi mesebeli kiskertünk, omladozó, de helyre és felpofozott kis vályogházzal, szalmaillattal, a padláson felejtett kincseket rejtő porillatú ládákkal, (amiben igazi abrocsos esernyőt és régi családfotókat is el lehetett csípni), régi könyvekkel és újságokkal, kézifúróval és mindenféle, ma már természetesen szinte csak gépesített formában létező háztáji munkát segítő eszközökkel, és apám számára legtöbbet jelentő kinccsel, néhány cirádás kézírással teleírt levéllel. Anyám oda, a kisház mögé, varázsolt egy biokertészek álmát jelentő mikrokozmoszt. Engem azonban csak egy dolog érdekelt. A bányatavak lúdbőrös vizeiben való búvárkodás apámmal, a felfedezőkirállyal. Egyszóval úgy kaptam vénásan végülis a dolgokat, hogy nem vettem észre a branült. Mert akkor engem istenemre egyáltalán nem érdekelt, hogy miből lesz a cserebogár.
Ma hajnalban, amikor a 4:50-es ébresztő után kint a lábalógó esőben felkötöttem a paradicsompalántákat és leszedtem az érett cukkinicsodákat az óriási levélkezek hónaljaiból, és az illat kedvéért végighúztam a kezem a cirmos zsályaleveken, ezen járt az eszem.

Mielőtt a múlt rejtelmeiben elmerülök, mindenféle pontos hozzávalók megadása nélkül befotózom a zsályás cukkinikrémlevest pirított hagymával. A tej etyeki termelőtől van, hófehér, zsíros, gyönyörűség, a többi hozzávaló pedig barátomtól, a FÖLDTŐL.