Fánk és bonbon

Ez a két dolog gyakorlatilag ma nem hagyott élni. A bonbonokon egy két hét múlva esedékes születésnap miatt rugózom, többféle ízesítésűvel szeretnék megtölteni egy szép dobozkát, de az az igazság, hogy nézni könnyebb, mint csinálni. Pedig annyit lestem, hogy csak na. A Bonbon Mániát és a Praliné Paradicsomot  bújtam hetekig. De bizton állíthatom, hogy a képen látható itt a legszebb darab, a többi hagy némi kivánnivalót maga után. A két sarkallatos problémakör az az, hogy bármilyen óvatosan festem ki az ecsettel a bonbonsablont, mindig maradnak benne levegőbuborékok. Legalábbis az első eresztésnél mindegyikben volt. A másik a lezárás. Hát...khm...mindent mondtam közben magamban. Se egyenes, se kellő vastagságú nem lett. Utóbbit még értem, hogy hogy orvosoljam, de előbbinél hiába használtam habkártyát, hogy a felesleges csokiréteget eltávolítsam. Nem lett tökéletes annyi biztos. Mivel én türelmetlen típus vagyok (három fiam általi kiképzésem ellenére, mely alapján már egy kérődző tehén nyugalmával kellene rendelkeznem) szóval ezt most hamar feladtam, holnap fogok nekifutni mégegyszer. Volt ám helyette bőven mivel pepecselnem, mert ma, amikor felnyaláboltam az ovisokat, kiderült, hogy a holnapi farsangi buliból hiányzik a farsangi fánk. Naneeeeeee. Bevállaltam. Csináltam a klasszikust és egy mákos-citromosat. A méretüket a kis kezecskékre állítottam be. Nagyon édesek lettek, minden tökéletes volt addig, amíg fel nem fedezték a sáskák. Alig tudtam kimenteni belőle két doboznyit. Ipari mennyiséget csináltam másfél kiló lisztből és Reni receptjét használtam Az élet napos oldala blog szerzőjéét (egészen pontosan a szerző anyukájáét, hajjdeszeretem az ilyen anyukáktól származó recepteket :)))  Hagy élvezkedjenek a kis cowboyok, meg tündérek. Nameg az én egérkém és Zorróm :)) Gyönyörű, rugalmas, levegős, tökéletes fánkok lettek!!
Egy keveset változtattam a recepten, de csak az óvónők értekében. Nem hinném ugyanis, hogy a nagy báli forgatagban a lekvárpacákkal kívánnak közelharcot vívni, úgyhogy a klasszikus darabok masszív porcukorréteget, a másik pedig a tésztájába 2 ek. darált mákot, kívülre pedig citromköntöst kapott (3 ek. porcukor és annyi citromlé, amivel szép, vékony, fényes réteget lehet kenni a fánkok tetejére).

Házi ropi - ha unjuk a bolti banánt

Talán jobban tettem volna, ha nem említem meg két posttal ezelőtt, úgy a diós lekvárgolyó tájékán, hogy a gyerekek mit meg nem esznek, akár még rota idején is...hát nem tudjuk meg soha, hogy valóban ő volt-e, de az emlegetett szamárhoz nagyon hasonló dolog úgy éjjel fél egykor megjelent és úgy dózerolt át rajtunk, mint egy emésztőrendszeri minicunami. Rajtam csak az fogott ki, hogy egyedül voltam velük és egy Sívaszobor karmennyiségével kellett volna, hogy rendelkezzek. Még szerencse, hogy két illemhely van, de azt egy duplalépcső választja el egymástól. Valahogy elvergődtünk reggelig, aztán felmerült a kérdés, hogy hogyan tovább a reggeli kérdéskörében. Fura módon enni nem akartak, de éhségérzetet azt éreztek. Egy nagy kancsó gyógyteával csillapítottam le őket mikor bevillant a saját gyerekorvosom ilyen esetekben használatos intelme: ropi és kipezzzzzsegtetett coca-cola. Boltba menni lehetetlenség ilyen állapotú kölykökkel, nameg kicsit inkvizíció-szerű is lenne, bolti ropit pedig nem tartok itthon, úgyhogy adódott a feladat, hogy valami ehhez hasonlító dolgot villantsak elő. Van egy kártyás rendszerű ősrégi receptgyűjteményem, abban felleltem a tökéletes házi ropogtatnivalót. Csináltam belőle egy simát, egy mákosat és egy szezámmagosat, mert megérdemlem. A natúron marakodhatnak az egy méter alattiak, a többi a miénk és mi fűszeres joghurttal fogjuk megvacsorázni. Mondhatni, hogy mi már most előre diétázunk, mert tudjuk, hogy úgyis jön aminek jönnie kell. Az elmúlt öt évben még soha nem fordult elő az, hogy én megúsztam volna a vírusgazdák kéretlen ajándékait. A diétát azonban nem bánom, főként nem ebben a formában:))

hozzávalók:

200 g liszt
1 tojás
1 tk. só
1 tk. cukor
30 g olvasztott teavaj
1 dl tej
mák, szezámmag

A hozzávalókat gépi dagasztóspirállal teljesen homogénre gyúrtam és 1 órát letakarva állni hagytam. Aztán kinyújtottam, szép vékonyra, hogy jó ropogósra tudjon sülni, a tetejét bevizeztem, megszórtam a magokkal. Azokat a nyújtófával szépen belenyomtam. Háromszögeket vágtam belőle és 200 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsütöttem. Mi öten vagyunk, nekünk a fent leírt adag kevés volt/van/lesz. Egy alkalommal elfogy, úgyhogy én már délután duplázni fogok biztos, ami biztos, de azért így írtam le, mert ezek az eredeti recept arányai. Formára nem egészen lettek olyanok, mint amire számítottam, mert megemelkedtek és belül üregesek lettek, de ez nekem kifejezetten jól jött a fűszeres joghurtba való mártogatás okán :)