Gnocchi így, gnocchi úgy

Na mit szóltok? Ilyen is nagyon régen volt, hogy november végén leesett volna az első hó. Én örülök neki, bár a beláthatatlan következményeitől, amik a lakás előszobájában realizálódnak, na attól szívesen megkímélném magam. Meg attól is amik a totálvizes ruhájú és csontig átfázott gyerekben realizálódnak. Ennek következtében hétvégén nagyüzemben gyártottam a kakukkfűteát akácmézzel. Nem mondom ezt a részét egyébként élveztem, elképesztő finom tea.

 Ez a mai kaja - annak ellenére, hogy minden volt hozzá, sőt mi több félkészen volt hozzá, mert pld. a pulykasült fele ott csücsült a hűtőben tehát csak a körettel kellett volna foglalkoznom - sehogy sem akart összejönni. Már több napja gnocchival álmodok, olyan régen csináltam. Pénteken vendégeim voltak (hát messze nem azt tálaltam, amit korábban említettem, mert nem bírtam magammal :) ) és a salátából kifelejtettem a lényeget, egy szép nagy adag sült kápia paprikát. Össze is állt a kép az agyamban, hogy a kedvenc gnocchi-társításomon, a ropogósra sült zsályalevéllel és pirított fokhagymagerezdekkel tálalt változaton kívül még milyet készítsek. Ám a tészta másképp rendelkezett, pedig a golyók elkészítéséig minden a terv szerint haladt. Amíg az első adag szépen dorombolt a forróvízben, addig meg is pirítottam a zsályaleveleket és a fokhagymát. A megfelelő hatás érdekében egy teflonserpenyőben margarin és olívaolaj keverékén lassú tűzön pirítom és a fokhagymagerezdeket közben folyamatosan forgatom. Így a levelek olyanok lesznek mint egy harapásnyi fűszerropi. Eszméletlen. Namármost erre kellett volna az első adag főtt gnocchigolyóbist rápakolni, dehát azok úgy estek széjjel, hogy nem volt öröm nézni. Vagy a krumpli volt rossz (bevallom e téren nem voltam körültekintő, egy háló alján kallódó 4-5 darabot hoztam fel a spájzból különösebb átvizsgálás nélkül a fajtát illetően) vagy kevés lisztet adtam hozzá, de heroikus küzdelmet folytattam annak érdekében, hogy legalább néhány egyben maradjon. Mindeközben olyan kalandjaim voltak, mint a két éves gyermek torkának első találkozása egy lopott, egész csípőspaprikával. Háááát...egy fulladozó, gyomorból károgó vajrú, egy tüzet okádó, nagyon öreg sárkány és egy breaktáncos kémcsőbe tétele és erős összerázása lenne képes reprodukálni ugyanazt a látványt, amit a gyerek produkált. Ennek következtében a második adag tészta szanaszét főtt, de azértis megmentettem. Leszűrtem, kicsit hagytam darvadozni, hűlni, és amik egybenmaradtak, azokat megbüntettem az időközben elkészült sült és csípőspaprikás, bazsalikomleveles masszázzsal, végül néhány csepp tejszínnel és reszelt sajttal még a sütőben is reguláztam rajta. Mire elkészültem, addigra a langyos tejes öblögetéssel megtámogatott gyermek is jobban lett. Ő szegény nagy óvatossággal kóstolgatta a zsályás változatot és a színe miatt (piros volt ugyanis, paradicsomos egybesütés okán) hozzá sem ért a pulykasülthöz. Gondolom a szín mostantól ugyanúgy fog hatni rá, mint a bikákra, azonnal dühbe és tűzben jön tőle:) majd figyelmeztetek minden leendő "áldozatot", hogy az első grandevúra legkisebb fiammal semmiképp se vegyen piros koktélruhát. :))

A pontos recepteket teljességgel felesleges leírnom. Én cirka egy kilónyi krumplihoz olyan 5 púpos ek. lisztet tettem, de nem volt elég. Most találtam egy félhivatalos adatot egy kiló lisztes krumplihoz 25 deka lisztet ír, amit Vera barátnőm is alátámasztott saját konyhájában használatos mennyiségként. 1 db tojással gyúrtam össze a lisztet és a krumplit.

A kész tészta egyik felét a viszonylag sok zsiradékban megpirított fokhagymás-zsályás cucchoz adtam, a másik feléhez meg előre megsütött paprikát (héja nélkül) csíkokra vágtam, hozzáadtam a kimagozott chilit és a bazsalikomlevelet és kevés olajjal, tejszínnel és sajttal összesütöttem.

A könnyű vacsora

A vacsora szintúgy lényeges momentuma az életünknek. Fontos. Ezt (is) hoztam magammal. Nálunk sokminden nem volt rendben, de az étkezések, mint családi rituálék még abban az permanens lelkikatasztrófa-súlytotta övezetben is fontosak voltak. Ez az anyukám érdeme. És ő is hozta. Mi pedig adjuk tovább, azért a királynői többes, mert a tesóm is be van oltva :) Egyenlőre asztalcsapkodó férfiakat teremtettem, de reménykedem, hogy az ízek, az illatok, a textúrák amikkel találkoznak konyhán innen és túl, azok meghatározzák az ételhez és ezen keresztül a családhoz és a családi hagyományokhoz való hozzáállásukat. És persze, hogy lesz hozzá egy tűzrőlpattant menyecskéjük is, aki képes és egyben hajlandó ezeknek a sajátos - később majd csak rájuk jellemző -szokásoknak a kialakítására és életbentartására. Persze csak azután, hogy figyelmeztetem őket, hogy iszonyú anyós leszek :))) Mindenesetre ezt megalapozandó a mai családi szülinapon a legkisebb fiamat megajándékoztuk az első nagykésével és fából készült zöldségeivel :)) Mindenkinek ajánlom, aki nem ismeri, zseniális játék és órákon keresztül áhítattal rakosgatta és vagdosta őket, igaz a végére lett cékladicsom, pararépa és gombrika:))  

De visszatérve a vacsihoz, igazából azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnék bármilyen zöldségszerűséget bejuttatni a Lázár fiam szervezetébe. Ő ugyanis nem hazudtolja meg férfi mivoltát és húst eszik hússal. Még a krémlevesek csúsznak, minden egyéb hiábavalóság. Utólag, be kell valljam, a számításom a célszemélynél arra vonatkozóan, hogy majd a színek sokasága felébreszti a kíváncsiságát, nem jött be. Kissé sem lohasztó azonban a végeredmény, mert a többiek, a permanens sáskák elvégezték a piszkos munkát helyette. Mire kettőt böfögött  húsnélküliség felett érzett bánatában, addigra az én szivárványszínű vacsorám gyakorlatilag elfogyott. Én személy szerint - és ez nekem is újdonság - egyre jobban szeretem a húsnélküli napokat. Úgy érzem, hogy szó szerint jót tesznek és jól esnek azok a napok, amikor nem eszem semmilyen formában. Ráadásul ebben a menüben több olyan dolog is van, ami megfelelő pótléka lehet a húsoknak.

A sárgarépás sütemény receptje: kisebb adagot csináltam, mert igazán csak frissen finom

250 g kukoricaliszt

200 g sárgarépa

2 tk. szárított élesztő

2 ek. nagyon lágy teavaj

2,5 dl tej

1 csipet cukor

1 csipet só

Mivel a hozzávalóktól sokminden függ, pl. a lereszelt sárgarépa mennyire lédús, vagy a kukoricaliszt milyen fajta, ezért én a tejet apránként tettem hozzá. A lényeg, hogy a tészta olyan legyen, mint a nedvesebb homok. Éppenhogy összeálljon. Lisztet tálba szitálom, hozzáadom az élesztőt, sót, cukrot, majd a teavajat, a tej felét, aztán az összes sárgarépát és a végén még annyi tejet, amitől a megfelelő, nem folyós állagú tésztát megkapom. 180 fokos sütőben 12-15 percig sütöttem a kis 4-5 centi átmérőjű pogácsákat. Nem kell, hogy megbarnuljon.

A vöröslencsés tojáskrém receptje:

4 főtt tojás,

2-3 szál újhagyma,

2 ek. mustár,

25 dkg teavaj,

1 citrom héja és leve,

1 csokor petrezselyem,

1 kk. Worcester-szósz,

4-5 ek. vöröslencse megfőzve és lecsepegtetve,

só,

fehérbors

Ez amolyan mindentbele módon megy, kivéve, hogy a petrezselymet és az újhagyma zöld részét a végén keverem hozzá. Egyszerűen megfőzöm a tojást és a lencsét, aztán robotgépbe teszem az összes többi hozzávalóval, összekeverem és a végén hozzáadom a zöldeket.

A sárgarépás-füstöltsajtos szendvicskrém receptje:

500 g reszelt sárgarépa,

20 dkg reszelt füstöltsajt

2 tojásos hígabb házi majonéz

Minden összekever, só, bors és hűtő.

A sültpaprikával nincs túl sok dolga az embernek, de nagyon kell hozzá. Továbbra is a kápia a favoritom. Ja és a rukkola is elhagyhatatlan a katonák tetejéről, vagy éppen közepéről. Kellemes gyúrást, pepecselést, illatoktól való eltelést, kóstolgatást, sütögetést és evést kívánok hozzájuk!