Gyors randikaja

Ha tegnap este lenne, akkor ezt a kaját nem főzném meg mára. Függetlenül attól ugyanis, hogy kétségbeesett kutatások után a mélyhűtőben és a sima hűtőben fellelhető maradékokból készült, nem pazarolnám bele két finnyáskodó, hörghurutos, síró-pityogó-óvodábanemvaló gyerekbe. Nézni is rossz volt azt a turkálást, amit lerendeztek ebéd közben, ekkor kezdett körvonalazódni bennem egy olyan álomkép, hogy az üres lakásban ketten ülünk a háziúrral egy csinosan megterített, gyertyafényben úszkáló asztalnál, valami lágy zene hangja cincog az éterben és mi homályos szemmel vedeljük a fehérbort emellé az igencsak íncsiklandó fogás mellé. Ezért hát úgy döntöttem, hogy ez egy tipikus randikaja. Az ovis szekció bosszúból megkapta a tegnap ebéd maradékát, ezt a finomságot pedig eltettem estére (cserébe körübelül ötször lopták el a kést meg a villát a fényképezés közben, úgyhogy most 1:1 a meccs állása).
Natehát eltettem estére, de ezen a ponton megintcsak gellert kap a történet, mert az este szintén nem egy házirandiról fog szólni, ugyanis vendégünk érkezik, méghozzá többnapos, all inclusive ellátásra, de úgy érzem, hogy neki szívesebben adom majd oda :) tudom ez most csúnyán hangzik, nadehát mely szakács szereti ha finnyáskodnak az általa készített ételen. Gyanítom semelyik. Alapanyagok tekintetében a hal típusáról nem fogok tudni referálni, mert ezt a 4 szeletet még egyszer pár hónappal ezelőtt fagyasztottam le úgy, hogy szétszedtem egy kilós kiszerelést. Annyi bizonyos, hogy tengeri hal és hogy filé. Az elkészítés cirka 20 percet vett igénybe. Eljátszottam a totálisan lehetetlen gondolattal, hogy még nagyon-nagyon fiatal vagyok, és már önálló lakásom van, egy garzon, ahol EGYEDÜL lakom. Felteszem fél8-ra érkezik a vacsorapartnerem és én fél6tól háromnegyed7ig a kádban henyélek, trendi újságokat olvasva és mondjuk lime-os, szódás gint iszogatva. 7től fél8ig pedig szinte már unottnak tűnő nyugalommal elkészítem ezt az ételt. Közben nem mamikáznak, nem akar senki kakilni, inni, nem keresi rajtam, vagy keresteti velem a kissé nyálkaszagú alvóállatkáját vagy nem pisil a szőnyegre, hogy aztán azon lapozgassa az elázott legoújságot. Csokonainak Jószef Attilával szemben rohadtul igaza volt, úgyhogy én a továbbiakban az ábrándozást hagyom másra, és megyek vissza a dagadt ruhához. De előtte megosztom veletek a randikaját :)

Hozzávalók:

4 szelet tengeri halfilé
1 ujjpercnyi gyömbér
1 fokhagyma
5-6 zsályalevél
1 db kápia paprika
nagy fej vöröshagyma
fél szelet póréhagyma
2 dl fehérbor
2 dl tejszín

Nincs itt semmi varázslat. A vöröshagymát apróra, a pórét és a kápiát nagyobb darabokra vágtam, kevés olívaolajra rádobtam, utána mehet a zsályalevél, az is nagyobb darabokra vágva, hogy az olajban kijöjjön az erőteljesebb íze, egy keverés, rá a halszeletek, fedő, így 5 perc nagyobb lángon, míg a hal levet nem enged. Aztán mehet a reszelt gyömbér és a nyomón átpréselt fokhagyma, rá a bor, még 10 perc a fedő alatt. Végül a tejszín. Én szeretem ha sok leve van, mert a nagy kagylótésztába istenien belefolyik.

A könnyű vacsora

A vacsora szintúgy lényeges momentuma az életünknek. Fontos. Ezt (is) hoztam magammal. Nálunk sokminden nem volt rendben, de az étkezések, mint családi rituálék még abban az permanens lelkikatasztrófa-súlytotta övezetben is fontosak voltak. Ez az anyukám érdeme. És ő is hozta. Mi pedig adjuk tovább, azért a királynői többes, mert a tesóm is be van oltva :) Egyenlőre asztalcsapkodó férfiakat teremtettem, de reménykedem, hogy az ízek, az illatok, a textúrák amikkel találkoznak konyhán innen és túl, azok meghatározzák az ételhez és ezen keresztül a családhoz és a családi hagyományokhoz való hozzáállásukat. És persze, hogy lesz hozzá egy tűzrőlpattant menyecskéjük is, aki képes és egyben hajlandó ezeknek a sajátos - később majd csak rájuk jellemző -szokásoknak a kialakítására és életbentartására. Persze csak azután, hogy figyelmeztetem őket, hogy iszonyú anyós leszek :))) Mindenesetre ezt megalapozandó a mai családi szülinapon a legkisebb fiamat megajándékoztuk az első nagykésével és fából készült zöldségeivel :)) Mindenkinek ajánlom, aki nem ismeri, zseniális játék és órákon keresztül áhítattal rakosgatta és vagdosta őket, igaz a végére lett cékladicsom, pararépa és gombrika:))  

De visszatérve a vacsihoz, igazából azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnék bármilyen zöldségszerűséget bejuttatni a Lázár fiam szervezetébe. Ő ugyanis nem hazudtolja meg férfi mivoltát és húst eszik hússal. Még a krémlevesek csúsznak, minden egyéb hiábavalóság. Utólag, be kell valljam, a számításom a célszemélynél arra vonatkozóan, hogy majd a színek sokasága felébreszti a kíváncsiságát, nem jött be. Kissé sem lohasztó azonban a végeredmény, mert a többiek, a permanens sáskák elvégezték a piszkos munkát helyette. Mire kettőt böfögött  húsnélküliség felett érzett bánatában, addigra az én szivárványszínű vacsorám gyakorlatilag elfogyott. Én személy szerint - és ez nekem is újdonság - egyre jobban szeretem a húsnélküli napokat. Úgy érzem, hogy szó szerint jót tesznek és jól esnek azok a napok, amikor nem eszem semmilyen formában. Ráadásul ebben a menüben több olyan dolog is van, ami megfelelő pótléka lehet a húsoknak.

A sárgarépás sütemény receptje: kisebb adagot csináltam, mert igazán csak frissen finom

250 g kukoricaliszt

200 g sárgarépa

2 tk. szárított élesztő

2 ek. nagyon lágy teavaj

2,5 dl tej

1 csipet cukor

1 csipet só

Mivel a hozzávalóktól sokminden függ, pl. a lereszelt sárgarépa mennyire lédús, vagy a kukoricaliszt milyen fajta, ezért én a tejet apránként tettem hozzá. A lényeg, hogy a tészta olyan legyen, mint a nedvesebb homok. Éppenhogy összeálljon. Lisztet tálba szitálom, hozzáadom az élesztőt, sót, cukrot, majd a teavajat, a tej felét, aztán az összes sárgarépát és a végén még annyi tejet, amitől a megfelelő, nem folyós állagú tésztát megkapom. 180 fokos sütőben 12-15 percig sütöttem a kis 4-5 centi átmérőjű pogácsákat. Nem kell, hogy megbarnuljon.

A vöröslencsés tojáskrém receptje:

4 főtt tojás,

2-3 szál újhagyma,

2 ek. mustár,

25 dkg teavaj,

1 citrom héja és leve,

1 csokor petrezselyem,

1 kk. Worcester-szósz,

4-5 ek. vöröslencse megfőzve és lecsepegtetve,

só,

fehérbors

Ez amolyan mindentbele módon megy, kivéve, hogy a petrezselymet és az újhagyma zöld részét a végén keverem hozzá. Egyszerűen megfőzöm a tojást és a lencsét, aztán robotgépbe teszem az összes többi hozzávalóval, összekeverem és a végén hozzáadom a zöldeket.

A sárgarépás-füstöltsajtos szendvicskrém receptje:

500 g reszelt sárgarépa,

20 dkg reszelt füstöltsajt

2 tojásos hígabb házi majonéz

Minden összekever, só, bors és hűtő.

A sültpaprikával nincs túl sok dolga az embernek, de nagyon kell hozzá. Továbbra is a kápia a favoritom. Ja és a rukkola is elhagyhatatlan a katonák tetejéről, vagy éppen közepéről. Kellemes gyúrást, pepecselést, illatoktól való eltelést, kóstolgatást, sütögetést és evést kívánok hozzájuk!