Az abszolút befutó 2-99 éves korig - Fóliás csirke háromsajtos krokettel és mogyorómártással

Minden az elhasználnivaló fél kiló ricottával kezdődött. Mivel nemsoká három szülinap is lesz, nem akartam semmiféle édességbe vagy sós ropogtatnivalóba belesütni. Ebéd híján mindenképpen köretben kezdtem el gondolkodni. A krumplisfánkkal már napok óta szemezek, de azt pedig egy jófajta székelykáposztához kívánom feltálalni, amire már hetek óta fáj a fogam. Tehát eldöntődött, hogy a köret mindenképpen valami krokettféle lesz és ebbe fog belekerülni a túró és a többi maradék sajtféle. Ehhez hozzárendeltem egy nagyon egyszerű fóliás csirkét, amiben az a legszebb, hogy nem szabad és nem is kell túldimenzionálni, a sütőzacskó megteszi nekünk azt a szívességet, hogy a combból kisülő ízeket visszatessékeli a húsba. Mivel én csilirajongó vagyok, rögtön két zacsiba osztottam szét az adagokat, de erről majd később. Megvolt tehát a hús és a köret, de ha ezt a kettőt elképzeltem, akkor valahogy túl száraznak, fullasztónak találtam, tehát hozzáfantáziáltam valami friss, üde, savanykás-édes mártásfélét. Tegnap a DM-ben járva belecsaptam a lecsóba és leárazva vettem két nagy üveg gyümölcsvelőt. Egy mangósat és egy almásat. Ez az alapja a mártogatósnak és biztosan állíthatom, eszméletlenül illenek egymáshoz. Az egésznek az elkészítése nem több, mint egy óra, de az effektív munka vele még ennyi sincsen. Kifejezetten pikáns főétel lesz a csilitől felnőtteknek és egyben slágerkaja a kicsiknek, ha egy-két dolgot megváltoztatunk. Szeretem a sok legyet egy csapásra ételeket. Fent említett tipikusan ilyen. Simán és büszkén le lehet tenni vendégek elé is, kiszolgálja az össze létező életkort, egyedül azzal lehet baj, ha valaki nem szereti valamelyik összetevőjét, de ez meg bármilyen étellel megtörténhet.  Én egyenlőre egy finnyás kétésfélévesen és magamon meóztam, de délutánra megérkezik a négyésfél és hat éves kritikusom is. Az első rostán átment, mert a legkisebb, aki egy borsó bekapásán úgy negyed órát gondolkodik, pörgeti-forgatja, pöcögteti, nem is tudom mire várva közben, tán, hogy megszólal az a bogyó, vagy kinyílik mint egy bakugan golyó, szóval ő egy szép felnőtt adagot tolt me cakkundpakk. Nekem ennyi elég is :))

hozzávalók:

a húshoz:

felnőttenként kettő, gyerekenként egy szép csirke felsőcomb

2 sütőzacskó

2-2 kis vöröshagyma

adalékanyagmentes sültcsirke fűszersó

néhány levél bazsalikom

olívaolaj

a kroketthez:

0,5 kg ricotta

5 dkg kecskesajt
5 dkg trappista

1 ek. grana padano (parmezán)

kevés friss kakukkfű

2 ek. finomliszt

2 tojás

só, bors

a mártogatóshoz:

360g-os mangóvelőnek nagyjából a fele

3-4 ek. földimogyoró (ha pörkölt-sózott, akkor nem kell plusz sót tenni bele)

3-4 ek. joghurt

1 ek. hársméz

csipetnyi só

3-4 bazsalikomlevél

1 narancs reszelt héja

1 gerezd fokhagymának a fele

A húst két sütőzacskóba szétosztottam, mindkettőhöz tettem adalékanyagmentes sültcsirke fűszersót, 2-2 fej pici vöröshagymát, kevés olívaolajat, egy kevés apróra vágott bazsalikomot és a felnőttekébe egy felkarikázott friss csilipaprikát. Bekötöttem a száját, jól meggyurmáztam, hogy mindenhová jusson az ízekből és 200 fokon pirosra sütöttem.

Ezalatt összekevertem a kroketthozzávalókat (a kecskesajtot és a trappistát belereszelem). Kétféleképpen próbáltam, először beleforgattam a kész rudacskákat házi zsemlemorzsába, aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges, kiválóan megtartja a formáját és megsül anélkül is, sőt még finomabb. Tehát nem muszáj. Elég megformázni a masszát és olajon kisütni. Szintem semmi zsiradékot nem vett fel.

A mártogatós hozzávalóit egyszerűen összeturmixoltam a robotgéppel, utánkóstoltam és a mézet pl. utólag tettem bele, mert a velő édességét nem éreztem elég intenzívnek.

Bár Nigella...

...fennen hirdeti, hogy mennyire egyszerű egy vendégvárás, ha az ember lánya előre gondolkodik, nekem az a tapasztalatom, hogy csak egy hozzá hasonló, páratlanul homokóra-testű, éjfeketehajú fontmilliárdos teheti meg, hogy igazán kényelmesen előre gondolkodjon. Az egyszerű halandó számára, mint amilyen én is vagyok minden egyéb vendégvárás jó esetben élvezetes, ámde annál izzadtságosabb. Főként ha három kukta is akad... Ma este egy baráti házaspár jön hozzánk nem növelve az egy négyzetméterre jutó gyermekek számát sajátjaikkal, azok vakációzása okán. Ez, mindamellett, hogy a mieinknek fájdalmas hír lesz, azt fogja eredményezni, hogy meg tudunk inni egy üveg bort egy finom vacsora mellé anélkül, hogy a kisujjunkon és a rágóizmainkon kívül bármi másunkat megmozdítanánk akaratunk ellenére. Kincset érő pillanatok ezek, ígyhát igazán egyszerű, igazán ízletes, igazán nyári és igazán könnyű dolgokkal készültem. Olyan ételekkel, amiket kis falatkánként lehet megízlelni, lehet belőlük mazsolázni, van bennük édes, van bennük erős, van hideg és selymes, van fokhagymás, van friss-ropogós szóval minden olyan, ami az ételt a puszta szó fölé emeli a tapintás, az érzékelés, az ízlelés birodalmába. Lesz ricottás cukkinipástétom, rukkolasaláta, meleg, frissensült császárzsömle, a tegnap leszedett padlizsánból füstös ízű, fokhagymás padlizsánkrém és az elmaradhatatlan kedvencemet is újra csatasorba állítom, a paprikadzsemmes sajttálat. Sajtból elmaradhatatlan valamilyen fűszeres, jelen esetben ez snidlinges, a füstölt, a juhsajt, jóféle camembert, gouda és én a sima trappistát is szeretem. A végeredményt érdemes akkor összerakni, amikor a vendégek megérkeznek. Mikor az előző mondat végén lenyomtam a pontot, na köbö akkor késtem le a fodrászt, úgyhogy indulok. A receptek és a többi kép holnapra fent lesznek.

A receptek tehát:

Ricottás cukkinipástétom:

1 kisebb fejes saláta
1,5 kg cukkini karikázva (ha túl öregecske akkor illik kimagozni)
4 friss tojás
2 dl tejszín
1 csokor metélőhagyma
1 kk őrölt szerecsendió
50 g lehetőleg házi zsemlemorzsa
300 g ricotta
só, bors


A salátát levelekre szedtem, jól átmostam, blansíroztam és félretettem. A főzővizébe sót tettem, és körülbelül 20 perc alatt megfőztem a cukkinikarikákat, aztán lecsepegtettem, és leturmixoltam. Hagytam kihűlni. Kivajaztam egy őzgerincet és szépen kibéleltem a salátalevelekkel. Aztán a cukkinipürét az összes hozzávalóval fakanállal alaposan összedolgoztam és a formába öntöttem, amit utána jól az asztallaphoz csapkodtam (persze talppal lefelé :) ), hogy a levegőbuborkák eltávozzanak. A formát vízfürdőbe tettem, vajazott alufóliával letakartam és 180 fokos sütőben 50 perc alatt megsütöttem, hústűvel ellenőriztem, majd 24 órára a hűtőbe tettem. Felszeletelve érdemes kínálni metélőhagymás tejföllel.

Ez egyébként klasszikusan előételnek való, és annak kiváló is. Nem túl karakteres, nem túl nehéz.

Padlizsánkrém:

3 kisebb fej padlizsán
1 közepes vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
fél ek. só
fél ek. natúr vegamix
1 tojás
és annyi olaj, amennyit a turmixolás közben felvesz (figyelem: olívaolaj használata ebben az esetben ti-los!!!)

Mindannyian ismerünk legalább öt elkészítési formát, de én ezt egy erdélyi nénitől hallottam, természetesen vegamix nélkül és kizárólag fa szerszámokkal elkészítve. Nekem ez ízlik a legjobban mind közül amit kóstoltam. Utána következik anyukám citromos fajtája.

A történet lényege, hogy miután a sütőben fél óra alatt puhára sült a padlizsán, felveszem a sütőt 250 fokra és a padlizsánokat a legfölső rácsra teszem és a héját szó szerint szénné égetem. Az egész krémnek ez a lényege. Ettől lesz természetesen füstös íze, ami elképesztően illik a padlizsán ízéhez. Amikor készen van, akkor egy tésztaszűrőbe kaparom és hagyom, hogy a leve kicsorogjon kicsit, mert előfordul, hogy keserűvé teszi a végeredményt. Utána konyhai robotgépbe teszem, amibe már bekészítettem minden hozzávalót az olaj kivételével. Amikor elkezdem turmixolni, akkor a beöntőnyíláson adagolom hozzá az olajat pont úgy, vékony sugárban, mint a majonéznél. Amikor a színe megváltozik, kicsit halványabb és habosabb lesz, akkor tökéletes. Utánkóstolok még, ha kell fűszerezem és több órát állni is hagyom tálalás előtt, hogy összeérjenek az ízek.

A salátát nem írom le, tulajdonképpen ezt is konyhája válogatja, én úgy szeretem a legjobban, ha többféle friss saláta van benne, újhagyma, kevés parmezánsajt, friss paradicsom, hámozóval szeletelt sárgarépa, egy kazal petrezselyem, balzsamecet, olívaolaj, só, bors.

A paprikadzsem elkészítését lásd itt.

Zsömlét nem volt időm sütni, úgyhogy készen vettem őket, félbevágtam és egy kis (vagy inkább sok) olívaolajjal meglocsolva megpirítottam. Egyszer láttam egy olasz pasit, aki olívaolajba mártva ette a száraz kenyeret valami hihetetlen jóízűen. Gondoltam nem árthatok vele :)