Gombócos nap

Ma valahogy úgy alakult, hogy minden kaja gombócos lett. El kellett használnom a mélyhűtőből egy fél kilós darálthúst és pontosan ugyanennyi túró is holnapi határidős volt. Előbbiből megpróbáltam egy húsos Stahl receptkönyv útmutatása alapján megalkotni az Ikeás húsgombócot, mert az nálunk slágergyanús. Nagyjál ahhoz tudnám hasonlítani az állapotot, mikor Plútó kutya észrevesz valami levadásznivalót, és beáll a klasszikus pózba. Na így nézek ki a fiúk, amikor az Ikában húsgombócot veszek nekik barnamártással és lekvárral. Nameg kíváncsi is voltam, hogy a Stahl-féle mennyiben hasonlít az eredetire.Hát nem sokban, viszont nagyon finom. Mondhatni csak emlékeztet rá, de abban nyilván van némi ízfokozó is, ergo én inkább a hasonlót választom. Túrógombócot pedig nagyon régen csináltam (nemtudommiért), viszont egy barátnőmnél ettem valamelyik nap, így újra bekerült a kollektív itthoni tudatba. Csak kicsit megbolondítottam. Kókuszos lett, keksz és diódarálékba forgatva, juharszirupos, citrom,-és narancshéjjal ízesített tejföllel. porcukorral.

A túrógombóc receptje:

Mindenkinek megvan a saját külön bejáratú, megfelelő nagyi-múlttal rendelkező, bevált és ezerszer is kikísérletezett túrógombóc receptje. Nekem is van, de mind közül a legjobb eresztés szerintem az, amelyik némi vajat is tartalmaz és ezt ezek a példányok is igazolták számomra. Egy ideig azt hittem, hogy a klasszikus, Horváth Ilona féle gombóc és az általam preferált BéVé Vera barátnőm repülő túrógombóc receptje között a felvert fehérje adja a könnyedséget de a Celli barátnőm által kreált változat, amit a múlt héten volt alkalmam megkóstolni nála, az rácáfolt erre, mert ő nem használt felvert fehérjét, mégis habkönnyű lett a végeredmény. Én most az alábbi változatot készítettem:

0,5 kg áttört félzsíros tehéntúró
2 tojás kettéválasztva
3 ek. búzadara
2 ek. házi zsemlemorzsa
1 ek. kókusztejpor
2 ek. kókuszreszelék
1 citrom reszelt héja
3 ek. demerara cukor
7 dkg szobahőmérsékletű teavaj

némi sima bolti, teához való, linzerszerű keksz 1 marék dióval simára darálva, olajon ugyanúgy megpirítva, mint ahogyan a zsemlemorzsát szokás előkészíteni a gombóchoz

3 dl tejföl
1 citrom reszelt héja
1 narancs reszelt héja
3 ek. juharszirup

A túrót az összes hozzávalóval összekeverem, a fehérjét pedig felverve adom hozzá, majd szép kis elegantos gombócokat formálok belőlük, és forró vízben kifőzöm. A megpirított diós-kekszes morzsába forgatom és az ízesített tejföllel tálalom.

Az update-elt svéd húsgolyó receptje nagyjából a Stahl Gyors Húsos Ételek könyv alapján:

25dkg főtt, áttört, hideg burgonya
fél fej vöröshagyma
2 kk. őrölt koriander
50 dkg darált sertéshús
1 tojás
fél dl tej
negyed kk frissen reszelt szerecsendió
só
őrölt fehér bors

a barnamártáshoz:

2 ek. szójaszósz
2 dl tejszín
1 ek finomliszt vagy étkezési keményítő
kevés őrölt fehérbors


A húshoz való kellékeket jól összegyúrtam kézzel, (a vöröshagymát természetesen nagyon apróra vágtam) és helyes kis gombócok formájában kisütöttem olaj és vaj keverékében. Én házi rumos szilvalekvárral tálaltam, és rozmaringos, sütőben sült újrkumplival tálaltam, de az igazán autentikus az áfonyalekvár lenne...ám nem panaszkodott senki :))

A mártáshoz a hús sütéséből maradt pörzsanyagokat használva 2 dl forró vízhez adtam a szójaszószt, a tejszínt elhabartam 1 púpozott ek. étkezési keményítővel. A szójaszószos vizet a hozzáöntöttem a forró, visszamaradt zsíradékhoz, ami nem lehetett több néhány evőkanálnál, tehát ha ennél esetleg tetemesebb olajmennyiség marad akkor le kell önteni róla. Fakanállal felkapargattam a lesült, ízes húspörköket és nagy lángon felfőztem, majd hozzáadtam a tejszínt, sózam, borsoztam és sűrű mártássá főztem.

Húsvéti afterparty calzone

Ezt a fotót konkrétan kajálás közben voltam kénytelen elkészíteni, ezért kicsit összecsapott :) márpedig azért, mert felrémlett a lehetősége annak, hogy mind egy szálig elfogy, mire lefotózhatnám, és nem tévedtem. Isteni lett. A maradékfelhasználás bestof formája, még akkor is, ha mostanra már csömörötök lenne a sonka-tojás-kalács-újhagyma kombótól. Egy tvpaprikás műsorban láttam hasonlót, mint tradicionális olasz húsvéti pizza, de természetesen nem a maradék sonkát használták fel hozzá, hanem bivalymozzarellát, meg prosciuttot meg egy másik olasz szalámifajtát és tojást. Jól nézett ki na, de én most ezért nem csináltam egy külön bevásárlókörutat. Mondhatni lebutítottam kicsit :) Tulajdonképpen 4en ettük meg egy ültő helyünkben, pedig 1 kg lisztből gyúrtam be a pizzatésztát hozzá :) Friss salátával, retekkel és hagymával ebédre és vacsorára is kitűnő szerintem, mi lehúztunk még hozzá egy jóféle száraz vörösbort is :)

A tésztához:

1 kg liszt átszitálva
2 db 7g-os élesztő
2 ek. olívaolaj
1 ek. barnacukor
1 ek. tengeri só és 1 tk. római kömény mozsárban összetörve
650 ml víz

a töltelékhez:

maradék, zsíros részeitől megszabadított sonka
5 tojás
újhagyma
sajt

Ezt dagasztás után legalább 3 órát hagytam kelni és közben többször is elszaladt a tálból, úgyhogy átgyúrtam párszor.
Amikor megkelt, akkor cca. 50 cm átmérőjűre nyújtottam és az egyik oldalába beletettem a sonka színhúsát (a nagyon zsíros részeket leszedtem...és megettem :)) egy rétegben, rá 4 szál felkarikázott újhagymát, rá 5 főtt, karikázott tojást, a tetejére reszelt sajtot, a tészta másik felét ráhajtottam, így egy félhold formát kaptam, a széleket összesodorgattam, hogy ne jöjjenek szét, a tetejét késsel pár helyen kilyukasztottam és 180 fokos előmelegített sütőben addig sütöttem, míg szépen meg nem pirult, nem mértem, de cirka 30-40 percet lehetett bent.

Jaj de édes nyuszi :)

Az édes nyuszis kampányommal - amivel nagyon durván meg vagyok késve a korábbi posztban említettek miatt - a Fővárosi Állatkert felhívásához szeretnék csatlakozni. A meggondolatlan, öncélú és felelőtlen húsvéti kisállatvásárlás elleni legjobb ellenszer ezeknek az édes nyusziknak az elkészítése :) garantáltan szőr-, és bogyómentes, nem kér enni, hanem etetei magát. Nem vágyik símogatásra, sőt a szigorú bánásmódot kifejezetten kedveli, bevághatjuk a sütőbe tepsistől, egy szerény takarást igényel, hogy ne száradjon ki (mert persze vizet sem kér).

hozzávalók:

500 g liszt

1 tasak szárított élesztő

100 g porcukor

2 tasak vaníliáscukor

1 citrom reszelt héja

1 csipet só

1 közepes tojás

200 ml zsíros tej

100 g lágy teavaj

a lekenéshez +1 tojás

mazsola

néhány szál spagetti

Sütőt 180 fokra kell előmelegíteni, de ezt elegendő megtenni a nyuszik formázása előtt.

A lisztet a porcukorral tálba szitálom, hozzáadom a vaníliáscukrot az élesztőt és a sót. Belereszelem a megmosott citrom héját (amivel persze csak a viaszréteget lehet eltávolítani, mindazt ami a bőrébe ivódott szépen belereszeljük a sütibe, tehát javallott a biocitrom). A tejet meglangyosítom. A száraz anyagokba mélyedés csinálok beleteszem a tojást és a vajat, majd elkezdem keverni és folyamatosan öntöm hozzá a langyos tejet. Jól formázható, lágy kelttészta lesz belőle. 1 órát kelesztem, ekkor kapcsolom be a sütőt is. Aztán hosszúkás hengert formázok belőle és olyan centis szeletekre vágom. A szeleteket egyenként lelapítom és tojás formájúvá alakítom. Aztán félig bevágom az egyik felét, ebből lesznek a fülei. Innentől a képzeletre vannak bízva a nyulak. Ha készen vannak, akkor lekenem tojással és megkapja a pofikáját a mazsolából és a bajszát a spagettiszálakból. 20 perc alatt megsül. Frissen, kihűlve a legfinomabb.

Csiga

Egy bődületes húsvéti csiga :) Ezzel vigasztaltam magamat, illetve magunkat a múlt heti gályarabságom miatt. Pedig jól kezdődött a hét, mert a diósdi Tavaszköszöntőn is volt alkalmam fotózni és most először igényesnek is találtam a felhozatalt, már ami a gasztronómiai jellegű és a házi készítésű dolgokat illeti. Arról nem beszélve, hogy sokkal kisebb energiákat fektettek a vurstlihangulat megteremtésére, egyszerűen igényességszaga volt a dolognak és még jól is szórakoztunk, mert a két nagyobb gyerek néptáncfellépése felért egy kész tragikomédiával.

 



  A nagyobbik még csak-csak tudta, hogy hogy cifrázza a párjával, de a kisebbik topogott, amikor tapsolni kellett volna, pörgött, amikor pörgetni kellett volna, és a bokáját csapkodta, ha csípőre kellett volna tennie a kezét. Viszont a végén állati szépen integetett levonulóban. Mint egy igazi világsztár. Meg is hajolt, pedig a többi gyerek szépen zakatolt lefelé a színpadról :)) Mikor kérdezte, hogy namamaimilyenvoltam, akkor nem volt szívem elmondani, hogy a színpad előttről úgy nézett ki, mint a nagyon balfék pier risár, a magas szőke férfi, felemás cipőben alacsony változata. Csak megsímogattam kicsit az üstökét és gratuláltam neki :)) Ezek után egy teljes hétre pártában maradtam három gyerekkel, tönkrement szivattyúval, amihez adalékként hozzátartozik, hogy 1075 nm-nyi kertet lát el vízzel, ezt kézi erővel kellett pótolni délután 6 és 7 között, az úszás, judo, néptánc vagy jóégtudja, milyen különórákról hullaként hazaállítva a feltüzelt óvodáskorúakkal. Mert, félreértés ne essék, a gyerek az úszáson nem fárad el, a judo-n nem fárad el, a néptáncon, amit még nézni is sok, nem fárad el, hanem felpörög és úgy kell 8-ra leszedálni egy kis citromfüves teával, hogy nyugodalmas legyen az este. Tegnap azonban megtért az uram, s ennek nameg magamnak örömére rittyentettem ezt a nagyon finom csigát, amiben a fehércsokin keresztül a juharszirupon át, a brandy-ben áztatott mazsoláig és citromhéjig, pirított, darált manduláig mindenféle van, mindez isteni édes kelt tésztába csomagolva. Az adagot, amit sütöttem 1 kg liszthez adom meg, mert holnap nagy húsvéti zabálást csapunk családilag és én oda is szánok belőle, de nyugodtan lehet felezni, úgy nagyjából két tepsire elegendő, nagyjából 10 cm átmérőjű csigára elegendő mennyiség lesz belőle.



hozzávalók:

1 kg finomliszt (még finomabb, ha ebből negyed kg rétesliszt, de nekem nem volt itthon)
0,5 l tej
80 g élesztő
20 dkg nagyon lágy teavaj
20 dkg cukor
2 tojás
2 nagy citrom reszelt héja
csipet só
15 dkg pirított, darált mandula
10 dkg beáztatott mazsola (én annyiv vízbe, amennyi ellepi + 1 ek. brandy-be áztattam)
1 tábla fehércsoki reszelve (tehát reszelésig mélyhűtőbe téve)
kevés juharszirup

Sütőt 180 fokra előmelegítem. Lisztet leszitálom. A tejet egy picit langyosítom, 1 ek. cukor és az élesztő megy bele. Addig a vaj háromnegyedét, a tojásokat, sót és a cukrot a liszthez adom, majd ha felfutott az élesztő, akkor azzal együtt egy szép, lágy kelttésztát gyúrok. Eddig másfél óráig kelesztettem, de ma az erkélyre tettem, ahol a napon egy óra alatt akkorára kelt, hogy kimászott a kelesztőtál tetején úgy, hogy ellőtte a fedele közepén lévő kupakot :) Olyan fél cm-esre nyújtom, bekenem a maradék vajjal, arra szórom egyenletesen a pirított mandulát, ráreszelem a fehércsokit, rádobom a lecsepegtetett mazsolát, meglocsolom juharsziruppal és ráreszelem 2 citrom héját is. Aztán feltekerem, 1 cm vastag szeleteket vágok, kicsit meglapogatom, és sütőpapírral bélelet tepsiben 20 perc alatt pirosra sül. Az illata leírhatatlan. Alig lehet kivárni, hogy kihűljön...

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok :)





Illatos-omlós egybensült karaj klasszik fűszerkéregben

Ő az új barátunk. Viszonylag rövid életű lesz, ezt már látom, de kőszívünkkel nem fogjuk siratni, hanem helyettesítjuk azonnal :) Lassan már csirkeundorom van. Egy dolog, hogy már nem is vagyok képes többféleképpen elkészíteni, egy másik pedig, hogy az utóbbi időben csakis minősíthetetlen szagú és halmazállapotú csirkehúsra sikerült szert tennem, pedig több helyen is szoktam vásárolni. Van egy helyi hentesem is, (akinél egyébként erre a csodás csontos karajra is ráraboltam) illetve az Intersparban mindig szép szokott lenni a húsáru. De az utóbbi időben ezeken a jól bevált helyeimen is olyan húst találtam, aminek valamiért az agyonfűszerezés és sütés után is fura állotthús-íze volt, arról nem beszélve, hogy nem bírom a kis zsírdarabokat amik nem képesek kisülni a combokból rejtélyes oknál fogva. Azt vízionálom ilyenkor, hogy ez a zsírpárnácska kizárólag az egyhelyben toporgó és napfény sosem látott, csalánt és tyúkhúrt hírből sem ismerő szerencsétlen futószalagtyúkok sajátja. Úgyhogy egy időre becsömörlöttem a csirkehúsba. Ez azonban egy kiváló alternatíva azoknak, akik a sertéshús zsírosságára hivatkozva nem készítik vagy nem fogyasztják el ezt a húsfélét. Az igazán jó karaj nagyjából ugyanolyan száraz, mint egy csirkemell, de optimális esetben vajpuhára süthető, ha betartjuk az elősütés szabályait. Ezt történt az én másfél kilónyi karajommal is. Előző este szépen mozsárban összetörtem az alábbiakat:

1 ek. színesbors
1 ek. köménymag
2 ek. rozmaringlevél (természetesen mondanom sem kell, hogy a friss fűszernövény összehasonlíthatatlan a zacskóssal)
4-5 szem borókabogyó
1 ek. tengeri só

A cirka 1,5 kg-os hús felületét beolajoztam, majd a fűszereket egy nagyobb tálcába öntöttem és jól megforgattam benne a húst, hogy a külsejére ragadjon a fűszerkeverék. Aztán folpackban pihent a hűtőben reggelig. A sütőt 200 fokra előmelegítettem. Egy fémfogantyós, magas falú serpenyőben, olajon megpirítottam minden oldalról a hússzeletet, hogy összezárjanak a pórusok, így lesz igazán omlós, önmagát süti meg :)) Aztán ment a sütőbe 2 órára, az első óra végén mérsékeltem a hőt 180 fokra és az utolsó fél órára betettem mellé egy halom hasábokra vágott burgonyát, ami szintén adott neki egy kevés levet és helyette magába szívta a hús köményes-rozmaringos szaftját. Hát....disznót nem tartanék, de tyúkon gondolkodom :) három kis kapirgáló nekem untig elég lenne, nameg egy kakas, de félek, hogy a szomszédok megtalálnák a módját a hajnali 4kor kukorékoló barátom elhallgattatásának...Pedig de szép életük lenne hátul a konyhakertemben...lenne bazsalikomízű csirkém, meg lestyánízű csirkém....én bizony még le is tudnám vágni őket, persze közben nagyon sajnálnám :))))

Gerslirizottó gombával és pestoval

Ez a gyönyörűség csak frissen finom, úgyhogy soha többé nem készítem fél kiló gersliből. Másnapra mind felszívta azt a sok finom levet és sem zöldséglé, sem pedig tejszín hozzáadásával nem lett már olyan isteni finom, mint frissen. Az egész onnan jött, hogy gombán és gerslin és egy darabka parmezánsajton kívül semmi sem volt itthon, utóbbi is csak azért mert elkezdtem kipróbálgatni a köretalternatívákat, ráuntam a tészta, rizs, krumpli hármasra. Kuszkusz, gersli, bulgur, quinoa stb., stb. Utólag nem tudom eldönteni, hogy ezt a gerslitémát állagra mely formájában szeretem jobban, a frissen készült, roppanósat, vagy a másnapra minden levet beszippantó puhább változatot, azt hiszem valahol a kettő között, sok finom, krémes szafttal. A gyerekeim viszont ignorálták az első falat után, még a mindenevő is, pedig ugyanebben a formában el szoktam készíteni arborio rizzsel is, és azt gond nélkül megeszik. Ergo a gerlivel lehetett bajuk. Nekem viszont ízlett, főként egy kis rukkolás pesto-val a tetején, így meg is osztom veletek és az adagokat felezett mennyiségben írom, mert 500 grammból baromi sok lesz.

hozzávalók:

250 g gersli (én nem áztattam be)
300 g barnacsiperke (vagy vegyesen laksával, esetleg más típusú gombákkal, vargányával vagy rókagombával)
1 nagy fej vöröshagyma
3-4 gerezd szeletelt fokhagyma, hogy az íze ne legyen olyan nagyon durva
0,5 l zöldség alaplé (minimum ennyi, de lehet, hogy még vízzel pótolni kell, ahogy folyamatosan adagoljuk)
1,5 dl száraz fehérbor
1 dl tejszín
1 nagy csokor petrezselyem és friss kakukkfű
parmezán
teavajdarabkák
a tálaláshoz 1-1 ek. házi pesto
só, bors

A hagymát felaprítottam, és vaj-olaj keveréken párolni kezdtem. Hozzáadtam a fokhagymát és a kakukkfüvet is. Azért adom hozzá ilyen korán, mert az illóolajai jól kioldódnak, de ehhez viszonylag mérsékelt láng kell, hogy ne égjen oda. Közben - mivel nálam általában fagyasztott alaplé van- felmelegítem. Ha ne adj'Isten, leveskockából kéne dolgoznod, ne ess kétségbe egyáltalán :)) A lényeg, hogy az alaplé meleg legyen. A kakukkfüves hagymás alaphoz hozzáadtam a gerslit, keveset kevertem rajta és már öntöttem is hozzá annyi alaplevet, amennyi ellepi. Ezt szépen folyamatosan adagoltam hozzá szükség és kóstolgatás szerint. Közben már lehet sózni, borsozni is, de óvatosan, lévén az alaplében általában már van valamennyi só. A gombát akkor tettem bele, amikor már viszonylag puhának éreztem, de még érezni lehetett, hogy kell neki egy kevés főzés. A gomba sok levet enged, amit mind felszívhat magába a gersli. Hozzáadtam a bort és amikor elfőtte az erejét akkor a petrezselymet is. A legvégén került bele a tejszín és egy marék reszelt parmezán, aztán a vajdarabkák, végül a tetejére mehet még egy kis kakukkfű és a pesto. Forrón és frissen a legfinomabb...

Akaro(m)acaron....

...de a dolgok nem alakulnak a legjobban :)) ez itt fent (aki nekem nagyon tetszik a talpa miatt, de minden mása botrányos) az egyetlen tűrhető darab 6 tepsi kiporciózott macaronból. Ez azért rendesen ciki. Máshogy sül jénai sütőtálban és máshogy a rendes tepsiben. Előbbiben akkora talpakat növeszt, hogy az már nem is talp, hanem torony, utóbbiban éppcsak valamicskét. Az egyikben középen kell sütni a másikban lejjebb. A kakaós még csakcsak, de a sima fehérek azok nyitogatás, hőmérsékletlevétel és sütőajtókitámasztás ide-vagy oda, (mertperszecsakóvatosannehogyösszeessenek) meg is pirult. Utálnak a macaronok. Pedig én annyira szeretném őket :)) De nem adom fel. Csakazértsem. A-ka-rom.

És hát akkor itt a végeredmény, amit szinte már megszállott módon éjnek évadján, a Rádió 6ot hallgatva (olykor táncra perdülve) kísérletezgettem, mint valami őrült kémikus a titokzatos, kémcsövekkel (tepsikkel) telepakolt laboratóriumában. Ez a jelenlegi maximum, amit a sütőmből ki tudok hozni. Már közelítek, de azért még messze nem tökéletes. Talán tudom is az okokat. Nem is merem kimondani félvén attól, hogy többen néznek hülyének az elfogadhatónál, de jegyzeteltem közben, hogy melyik tepsin, milyen hőmérsékleten, és hányadik sütőfülbe csúsztatva mi lett a végeredmény. Mert bár Latsia letisztult, totál egyértelmű és mindenféle faxni nélküli macaronleírása engem is megszállottá tett, azért szerintem mégiscsak az lehet, hogy neki pont minden összejött. Nem tartom magam kezdőnek a konyhában, de 6-7 tepsi után el kellett volna jutnom oda, hogy ez valóban gyerekjáték :) Hát nem az, de én még mindig nem adom fel :) A leírást azért nem mellékelem, mert ha Latsia posztját elolvassátok, akkor titeket is megérint a macaronláz :))

Online Vacsoracsata 1. forduló, döntő :)))

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgulok :) Mélyen tisztelt versenytársak, Nelli, Mézeskalács, Patrícia és Ottis, és persze nem utolsósorban kedves főszervező kisasszony, Autumn, nameg mindenki aki betér ide erre a könnyű, nyári hangulatú vacsorára, ezennel jó étvágyat kívánok! Bocs, de most sörpad helyett fatönksámlira tudlak ültetni titeket, közvetlen a jéggel töltött sörösvödör és a bódítóan fűszeres illatokat árasztó grillsütő mellé. Késre, villára egyáltalán nem lesz szükség, helyette citromleves vizestálkákat találtok a tálalóasztalon. Hogy miért? Mert most szó szerint zabáááááááááááááálni fogunk :))) Lehet, hogy még az őskorból ragadtam itt, vagy van valami viking felmenőm, esetleg Néró császár udvarában lehetnek génlábnyomaim, de én imádok kézzel enni. Persze a húsleveset nem, de ha grill, akkor nekem kézzel tépett friss kenyér és a szaftos ujjak nyalogatása az alap. Ezért ezúton elnézést is kérek :))
A vacsora tehát: fűszeres, diós, aszatlbarackos kebab chapatival, zöldsalátával, csilivel és lilahagymával utána pedig egy lágy, gyümölcsös almazselé tejszínhabbal és mandularopogóssal.
Újfent célom volt, hogy ne kelljen az egész napot a sütő vagy éppen a grill előtt töltenem, ámde magas fokon elégüljenek ki (már elnézést:)) kedves vendégeim, már ami az ízeket és a látványt illeti :)) Lássuk tehát a kebabot.

Hozzávalók:

500 g darált bárányhús (természetesen ennek hiányában a preferált húsfélék bármelyikéből elkészíthető, de én azért a helyetekben nem hagynám ki bárányból sem mert összehasonlíthatatlan)
1 marék pirított, kissé felaprított dió
5-6 szem apróra vágott aszalt barack
1 ek. őrölt koriander
2-3 ek. frissen letépkedett kakukkfű
fél ek. őrölt római kömény
1 citrom héja belereszelve
só, bors

1 doboz joghurt

1 egész fej lilahagyma, sózva, borsozva, citromlével leöntve

1 csokor menta

választott salátafélék, szép ha többféle szín és forma is van benne, lila lollo rosso vagy radicchio, nameg a klasszikus zöldek, de én ebbe fejes vagy jégsalátát nem használnék.

A chapatihoz:

250 g teljes kiőrlésű liszt (én búzalisztet használtam)
1,5 dl víz
pici só

A chapatihoz a hozzávalókat begyúrtam és hűtőben fél órát állni hagytam. Körülbelül 6-7 kis golyót formáztam belőle, kinyújtottam (cca. 2 mm) és forró palacsintasütőben kisütöttem. Nem kell bele olaj. Sőt tilos. Szárazon kell sütni, és amikor elkezd megemelkedni egy pár pillanatig hagyom, majd megfordítom. Nagyjából 1-1 percig kell sütni mindkét oldalát.

A hús hozzávalóit (lsd. fent mindent amit a joghurtig írtam) robotgépben összedolgoztam, pálcikára tűztem és forró grillserpenyőben szintén zsíradék nélkül kisütöttem. Akkor finom, ha tényleg ropogósra van sütve kívülről, belül pedig teljesen átsült de még lágy, nincs kiszáradva. Ehhez forró serpenyő és rendszeres forgatás szükségeltetik.

A lilahagymát nagyon vékony szeletekre vágtam és sózva, borsozva, citromlevezve állni hagytam. Még ezután felkaszaboltam egy csilipaprikát is, mert nekem a kézzel evésen kívül a másik kitételem, hogy csípjen mint az atom.

A különböző salátákat összekevertem a mentával, só, bors, kevés olívaolaj, citromlé, római kömény. Slussz.

A még meleg (sütés után a sütőben tárolt) chapatik tetejére megy a saláta, rá egy nagy kanál joghurt, rá a hús, a lilahagyma és a chili. Ha valaki nem lakott jól, csomagoltam az útra :))

A desszertben az egyedüli, kicsit időigényesebb feladat a mandularopogós elkészítése, de úgy gondolom ennyi azért belefér :)

Hozzávalók:

Fél kiló savanykás, ropogós, keményebb alma meghámozva és felkockázva
Annyi 100%-os almalé, amennyi a lábasban ellepi (tehát ez lábasfüggő)
10 dkg nádcukor
1 citrom héja és leve
1 csipet sáfrányos szeklice kirárólag a színe miatt
1 zacskó tortazselé, vagy a mennyiségtől függően bármilyen más zseltatinféle. (én a lapot kevésbé szeretem)
2,5 dl tejszín

Ez a mennyiség nagyjából 6-7 muffinméretű tortácskát jelent, tehát több vendég vagy nagyobb étvágy esetén érdemes duplázni a zselé mennyiségét :))

A mandularopogóshoz:

15 dkg mandulaliszt (szeletelt mandula finomra őrölve és átszitálva)
7 dkg szobahőmérsékletű vaj
fél tk. szódabikarbóna
6 dkg nádcukor
1 tojás (nekem most csak sárgája volt a hűtőben feleslegben, úgyhogy az ment bele)

A hozzávalókat a klasszikus módon kikeverem (vaj-cukor-tojás) aztán mehet bele minden más, hűtőben 1 órát pihen, aztán két ív sütőpapír között kinyújtottam, kisütöttem, (180 fokon cirka 8-10 perc, de az illatból rögves tudni lehet, hogy kész) és amikor kihűlt, merthogy muszáj hűlni hagyni, különben szétesik, akkor összetörtem a lapot.

Az almazseléhez az almát megfőztem a fűszeres almalében. Én a fahéjat kihagynám, ne legyen annyira klasszikus párosítás, meg az nekem olyan télies hangulatú. Ha kész, összeturmixolom, mehet bele egy tasak tortazselé, muffinformába adagolom és hűtő.
A lehűlt, akkor késsel kicsit körbevágom, kifordítom, mehet rá a szándékosan cukor nélküli, felvert tejszínhab és a mandulás nasi. A zselé frissessége, a tejszínhab selymessége és a mandulás nass ropogóssága és édessége fenséges párosítás...

Remélem a bendő tele lett, köszönöm, hogy vendégül láthattalak titeket :))

Örömömre szolgált ez a játék tényleg, óriási ötlet volt, gratulálok versenytársaimnak és sok sikert kívánok a további indulóknak!!!!! :)))

ps: mondanom sem kell, hogy szavazni a Kutya és konyha blog oldalán, érvényes profillal, a név bemondásával lehet :))