Mézes puszedli

Egy élmény volt ennek a sütinek a készítése, nem beszélve a fotózásáról :)) Annyira szép nem? vagy csak elfogult vagyok? Lehetséges. De miért ne lennék az, amikor ezzel a sütivel minden olyan egyszerű. Két perc alatt lehet összeállítani a tésztát, fél óra alatt szépen lehűlt ebben a metsző hidegben, kellő mennyiségű liszttel meghintve a deszkát, hihetetlen könnyen kezelhető tésztává válik, szinte szót fogad az ember minden mozdulatának, 10 perc alatt kisül és indulhat a csinosítás, amit megintcsak kifejezetten élvezetes dolog. Az illat amit áraszt és a látvány amit nyújt egyedülállóan hangulatossá teszi őt magát és a napot is melyen az ember nekifog elkészíteni. A gyerekeim minden alkalommal válogatnak belőle. Azt hiszik, hogy attól, hogy más-más ruhába öltöztettem őket, az ízük is különbözik és azon vitáznak, hogy kié a finomabb. Nem fogom felvilágosítani őket arról, hogy mindenkié tökugyanolyan:)) Az a tésztaadag, amivel dolgoztam, az nagyjából 2 tepsire való cca. 3-4 cm átmérőjű körre vagy szivecskére volt elég. Ki-ki döntse el maga, hogy a lakáson belüli népességszám és az édességimádat egyéb faktorainak figyelembevételével mennyit készít el belőle, nálunk kevésnek bizonyult. Hogy mihez képest kevés? Fura dolog ez, mert az ember azért süt a családjának, mert tudja, hogy szeretik és hihetetlen jó érzés a látvány, ahogy falják a végeredményt, de egy pillanatnyi csalódottság is, hogy basszus ennyi volt? Ezért pingáltam annyit a tetejét?:))

Hozzávalók:

40 dkg jó minőségű hárs vagy akácméz
50 dkg finomliszt
1 púpozott ek. szódabikarbóna
12 dkg lágy teavaj
1 tojás
1 ek. őrölt gyömbér
1 ek. őrült szegfűszeg
és a rámenősebbek tehetnek bele fél tk. csiliport is :) én ezt most kihagytam de az eredeti receptben, amit egy kifejezetten mézeskalácsokkal foglalkozó könyvben találtam, ott figyel a hozzávalók között.

A mézet a lágy vajjal gyönyörű habosra lehet keverni. Csodás látvány. Utána hozzáadtam a tojást. A kimért liszthez hozzáadtam a szódabikarbónát és a fűszereket. Játszottam a gondolattal, hogy legyen-e inkább csokis, akkor azt csináltam volna, hogy a méznek csak a háromnegyedét használtam volna fel és a többit olvasztott étcsokival pótoltam volna, vagy a lisztbe dobtam volna 2 ek. holland kakaót de én most a klasszikus változatot készítettem. Dagasztóspirálra váltottam és a fűszeres lisztet kanalanként hozzáadtam a mézes masszához. Fél órára kitettem a hidegbe, és 180 fokra előmelegítettem a sütőt. Jól belisztezett deszkán olyan 8mm-1cm vastagra nyújtottam és kiszaggattam a köröket és a szíveket. Azt gondolom ez illik hozzá a legjobban. A vastagsága miatt nem bír el túlságosan cizellált formákat. Egy puszedlinek ducinak kell lennie. Már a neve is duci. Szóval 180 fokon 10 percig sültek, kicsit hűltek és megkapták a fellépőruhát :))

Gyors randikaja

Ha tegnap este lenne, akkor ezt a kaját nem főzném meg mára. Függetlenül attól ugyanis, hogy kétségbeesett kutatások után a mélyhűtőben és a sima hűtőben fellelhető maradékokból készült, nem pazarolnám bele két finnyáskodó, hörghurutos, síró-pityogó-óvodábanemvaló gyerekbe. Nézni is rossz volt azt a turkálást, amit lerendeztek ebéd közben, ekkor kezdett körvonalazódni bennem egy olyan álomkép, hogy az üres lakásban ketten ülünk a háziúrral egy csinosan megterített, gyertyafényben úszkáló asztalnál, valami lágy zene hangja cincog az éterben és mi homályos szemmel vedeljük a fehérbort emellé az igencsak íncsiklandó fogás mellé. Ezért hát úgy döntöttem, hogy ez egy tipikus randikaja. Az ovis szekció bosszúból megkapta a tegnap ebéd maradékát, ezt a finomságot pedig eltettem estére (cserébe körübelül ötször lopták el a kést meg a villát a fényképezés közben, úgyhogy most 1:1 a meccs állása).
Natehát eltettem estére, de ezen a ponton megintcsak gellert kap a történet, mert az este szintén nem egy házirandiról fog szólni, ugyanis vendégünk érkezik, méghozzá többnapos, all inclusive ellátásra, de úgy érzem, hogy neki szívesebben adom majd oda :) tudom ez most csúnyán hangzik, nadehát mely szakács szereti ha finnyáskodnak az általa készített ételen. Gyanítom semelyik. Alapanyagok tekintetében a hal típusáról nem fogok tudni referálni, mert ezt a 4 szeletet még egyszer pár hónappal ezelőtt fagyasztottam le úgy, hogy szétszedtem egy kilós kiszerelést. Annyi bizonyos, hogy tengeri hal és hogy filé. Az elkészítés cirka 20 percet vett igénybe. Eljátszottam a totálisan lehetetlen gondolattal, hogy még nagyon-nagyon fiatal vagyok, és már önálló lakásom van, egy garzon, ahol EGYEDÜL lakom. Felteszem fél8-ra érkezik a vacsorapartnerem és én fél6tól háromnegyed7ig a kádban henyélek, trendi újságokat olvasva és mondjuk lime-os, szódás gint iszogatva. 7től fél8ig pedig szinte már unottnak tűnő nyugalommal elkészítem ezt az ételt. Közben nem mamikáznak, nem akar senki kakilni, inni, nem keresi rajtam, vagy keresteti velem a kissé nyálkaszagú alvóállatkáját vagy nem pisil a szőnyegre, hogy aztán azon lapozgassa az elázott legoújságot. Csokonainak Jószef Attilával szemben rohadtul igaza volt, úgyhogy én a továbbiakban az ábrándozást hagyom másra, és megyek vissza a dagadt ruhához. De előtte megosztom veletek a randikaját :)

Hozzávalók:

4 szelet tengeri halfilé
1 ujjpercnyi gyömbér
1 fokhagyma
5-6 zsályalevél
1 db kápia paprika
nagy fej vöröshagyma
fél szelet póréhagyma
2 dl fehérbor
2 dl tejszín

Nincs itt semmi varázslat. A vöröshagymát apróra, a pórét és a kápiát nagyobb darabokra vágtam, kevés olívaolajra rádobtam, utána mehet a zsályalevél, az is nagyobb darabokra vágva, hogy az olajban kijöjjön az erőteljesebb íze, egy keverés, rá a halszeletek, fedő, így 5 perc nagyobb lángon, míg a hal levet nem enged. Aztán mehet a reszelt gyömbér és a nyomón átpréselt fokhagyma, rá a bor, még 10 perc a fedő alatt. Végül a tejszín. Én szeretem ha sok leve van, mert a nagy kagylótésztába istenien belefolyik.

Kedvenckekszek

Imádjuk a kekszeket. A linzertésztákat és a teasütiket. Az omlósokat. És, minthogy az ipari karácsony feeling már most ömlik az arcunkba, a gyerekek joggal tették fel a kérdést, hogy nem akarok-e karácsonyi sütiket sütni végre, hiszen nemsoká ünneplünk...Én pedig akartam, mert engem a sok műkarácsonyi látványosság helyett ez hoz igazán hangulatba. Minden évben ez van. Az ünnepeket megelőző 2 hónapban folyamatosan sütök és folyamatosan azt is hiszem, hogy marad valami belőle szentestére :) Hogy szép dobozokban fog majd sorakozni közvetlen a lekvárok mellett. Hogy addig jól megpuhul (holott még megkeményedni sincs ideje). Aztán 24.-e előtt két nappal kezdem az egészet előről, vagy inkább úgy mondanám, hogy a finisbe érve megsütöm az utolsó tepsiket. A gyömbéres-csokis és a gyömbéres-mandulás kekszek elsőszámú befutók. Persze bármilyen más fűszerrel lehet őket ízesíteni, de nálunk így aratta első sikereit, és mint mondtam, én szeretem őrizni a bevált recepteket. Fahéjra amúgy sem cserélném, mert az már szinte közhelyesen karácsonyi :) persze úgy is nagyon finom. A csokis változatot azért is nagyon szeretem, mert méltó ellenfele a mézeskalácsnak, csak kevesebb ideig tart és kicsit gazdaságosabb is. Nálunk ugyanis a minőség mellett előkelő szerepet kap a mennyiség is...

A gyömbéres-csokis keksz receptje:

55 dkg liszt
30 dkg teavaj
2 sárgája
10 dkg porcukor
10 dkg méz
1 kk. sütőpor
4 dkg keserűkakaó
fél tábla jó minőségű étcsoki nagyon finomra reszelve
2 ek. gyömbér
(és ha extrakarácsonyosra akarom, akkor mézesfűszerkeveréket teszek bele)

Semmi trükk. Minden legyen szobahőmérsékletű. Összeszitálom a szárazakat, hozzáadom a többi alkatrészt és a végén a kakaót és a csokit. Hűtőben állni hagyom, aztán fél cm vastagra nyújtom és kiszaggatom. Légkeverésen 180 fokon 5 percig sütöm.

A gyömbéres-mandulás keksz receptje:

50 dkg liszt
30 dkg teavaj
2 egész tojás
25 dkg porcukor
15 dkg darált mandula
1 citrom reszelt héja
1 ek. gyömbér fűszer
1 ek. friss gyömbér

A lisztet a vajjal elmorzsolom. Hozzákeverem az elhabart tojásokat és az összes többi hozzávalót. Eléggé ragacsos masszát kapunk, amit jó 3 órán át állni kell hagyni a hűtőben. Ezt 120 fokon 15-20 percig sütöm.