Fő az egészség :) - az almáscéklás és a körtéspaszternákos

Örömmel teljesítettem a Salsa bloggertársam (telefonos segítségem, homeopátiás tanácsadóm ésméghosszansorolhatnám :) által rámrótt felatadot, amit Selectfood bocsájtott útjára egy pár nappal ezelőtt,

Fő az egészség! címmel és amit nagyon testhezálló feladatnak érzek, lévén tavasztól őszig ezekért a bizonyos egészséges valamikért gályázom napkeltétől napnyugtáig. Baj lenne velem, ha mindezt nem élvezném és nem akarnám megenni illetve az enyéimmel mindenáron megetetni :) Ezen kívül korábban már többször is kifejtettem, hogy kedvelem azokat az ételeket, amik egyszerű alapanyagokból hamar elkészíthetőek, sokszínűen felhasználhatóak és nem utolsósorban eszméletlenül finomak. Nem mellesleg pedig megfelelnek a kiírásnak is mert egészségesek. (ezzel természetesen semmi szín alatt nem degradálnám le azt a bőrös malaccombot amit nemrég sütöttem meg egy kevés mangalicahájjal körbekerítve, eszméletlen mennyiségű fokhagymával és római köménnyel ).

Az alapanyagokról annyit, hogy egy szép salátán, (vagy éppen többfajtán, mert a céklás változathoz remekül illett volna egy kis lilás beütésű lollo rosso is) almán, körtén, céklán, paszternákon és egy kis cottage cheese-en kívül a világon semmi olyan nem kell hozzá, amit egy átlagos háztartásban ne lehetne megtalálni. Azért készítettem kétfélét, mert mindkét zöldségből nagyok sok volt itthon és mert a saláta feltálalásán kívül én szendvicskrémként szoktam a házi készítésű pirított kenyér tetejére tenni esténként. Tehát ilyen decens formában például előételként is megállja a helyét mint a képeken, nameg egy egyszerű vacsorára is kiváló. Főként ha van mellé valami jófajta rosé bor.

A történet azzal kezdődik, hogy a céklát fokhagymával, kakukkfűvel, kevés olívaolajjal és balzsamecettel együtt beteszem a sütőbe. A paszternákot csak önmagában csomagolom be alufóliába, mert az ízének a diószerű karakterét annyira szeretem, hogy nem szeretném összekeverni semmi mással. Ezeket tehát megsütöm. A paszternák általában hamarabb elkészül, persze ha felkockáznám a céklát akkor az is átsülne, de én jobban szeretem egyben sütni, hogy a levét ne veszítse el annyira. Amíg ezek sülnek, addig annyi körülbelül 1 cm vastag gyümöcskarikát készítek az almából és körtéből, ahányra a tálaláshoz szükség van és ezeket megfürdetem 1 ek. olívaolaj, 1 ek. balzsamecet és 1 ek. hársméz keverékében, majd a grillserpenyőbe dobom egy pár pillanatra. A salátát megmosom, kicentrifugázom és a tányérokra helyezem. Erre kerülnek a meggrillezett gyümölcsök. 2 db paszternákot szoktam sütni, ezt pürésítem 1-2 ek. vízzel ha szükséges, sóval, borssal, rozmaringgal és olívaolajjal ízesítem és egy doboz cottage cheese felét adom hozzá (ez úgy nagyjából 2 ek.). Ez kerül a körtés tálakra. A tetejére kapott egy kis pestos gomolyát, de ez nyugodtan elhagyható, nekem volt itthon és jól is illik hozzá!!
A céklával pontosan ugyanígy járok el, csak abba rozmaring helyett kakukkfüvet teszek, és a só és bors mellé kerül még bele 1 kk. barnacukor is, hogy az édes ízét kicsit felerősítsem. Beleturmixolom a vajpuhára és édesre párolódott fokhagymákat is majd belekeverem a túró maradékát. Természetesen hidegen és összeérve finomabb mind a két krém, de én már melegem sem tudom nagyon megállni, hogy ne egyek bele. Azt hiszem, hogy ebben a salátában semmi, de semmi olyan nincsen, ami egészségtelen lenne, rettentő gyorsan elkészíthető, főleg, hogyha a zöldségek sütését előző nap megejtjük és nem utolsó sorban a nap méltó befejezése. A gyerekek pedig élvezettel eszik a gyönyörű bordóslila színű krémet :) hiába nem édes az íze, a látvány az és már ennyi is elég :)

Az általam felhasznált mennyiség úgy 5-6 személy részére elegendő pl. előételként.

hozzávalók:

1 fej szép szívsaláta vagy lollo rosso, radiccio (én ehhez nem szeretem sem a fejessalátát, sem pedig a jégsalátát)
2 nagyobb cékla
2 nagyobb paszternák
2 alma (nagyobb, levesebb, édesebb fajta)
2 körte
3-4 gerezd fokhagyma
1 doboz cottage cheese
balzsamecet
olívaolaj
só,bors, 1 ek. barnacukor
rozmaring, kakukkfű

És itt a végén ezúton szeretném átadni a stafétát Thrini és Gesztenye bloggertársamnak, remélve, hogy édes terhet zúdítok ezzel a nyakukba :)

Rozmaringos valami házikiflivel :))

Ma kevés időt szántam a főzésre. Ennek legfőbb oka az volt, hogy nem volt itthon semmi :)) Illetve, hát a semmi sem egészen jó kifejezés lsd. fenti fotók. Inkább csak úgy semminek tűnt elszúrva a hűtőben, de egész jól kipofoztuk. Az ötletet az adta, hogy tegnap a narancslekváros lánynál ejtőztünk a legkisebb eresztékemmel és az irgalmatlan zabálás közepette a delicious magazint böngésztem, amiben volt egy isteni kinézetű egytálétel. Bátor vállalkozás volt nekifognom egy szál paszternákkal, egy szál újhagymával, egy nagyobb vöröshagymával, kevés maradék grillcsirkével és néhány szem héjában sült krumplival, de utóbb kiderült, hogy a rozmaringos-fokhagymás-szerecsendiós takaró remekül rejti el az esetlenségeket, nem beszélve arról, hogy a hozzá sütött házikifli olyan ez esetben, mint az i-n a pont.

A házikifli receptje:

68 dkg BL80-as liszt
2,5 dkg élesztő vagy ennek megfelelően 1 zacskó instant élesztő (természetesen előbbivel nagyobb a siker)
1,5 dkg só
2 dkg porcukor
2 dkg tejpor
2 dkg olvasztott teavaj
4,5 dl langyos tej
a tetejére nagy szemű só és pirított szezámmag

A tej egy részében kis cukorral felfuttattam az élesztőt, és amikor megkelt akkor az összes többi hozzávalóval úgy negyed órán át dagasztóspirállal dagasztottam. Kelesztőtálban egy órát kelt, majd hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam, háromszögekben bevagdaltam (lsd képen), feltekertem, vízzel lekentem és megszórtam a tetejét a sóval és a szezámmaggal. Addig készen tovább kelt, amíg a sütő 200 fokra felmelegedett, majd 15 perc alatt pirosra sütöttem.

Az egytálételnek gyakorlatilag nincs receptje :) a zöldségeket összevágtam kicsit nagyobb rusztikusabb darabokra, a maradék grillcsirkéről lemarcangoltam a húst az egészet. Alulra olívaolaj, rá a hagymák, rá a karós zöldségek a tetejére a hús és a héjában főtt krumpli, majd egy rozmaringos, szerecsendiós, fokhagymás (úgy 2-3 gerezd fokhagymát pirítottam meg a vajon hozzá) besamellel leöntöttem és pirulásig sütöttem.

Adakozó kertem...

legeslegutolsó, elalvás előtti lehelletét főztem bele a mai ebédbe. Tegnapi körsétám alkalmával ugyanis felfedeztem még néhány kandikáló sárgarépát azokon a csodás virágokon túl, amiket bűnbocsánatként téli elpilledéséért kinevel még földjéből a kert. Korábban teljesen lemondtam a répákról, mert tele voltak lyukakkal, rágásnyomokkal és kicsik voltak, meg csúnyák, meg szőrösek...én meg lusta. Ezekbe viszont majdnem belebotlottam. Minthacsak érzékelték volna nem túl megtisztelő véleményemet létezésük tekintetében, fogták magukat és nemes egyszerűséggel megnőttek normális répákká :) A szó legszorosabb értelmében nem maradhattak parlagon. Kezdem azt hinni, hogy belőlem a spontaneitás hozza ki a legjobbat, ha kajáról van szó. A mai ebéd ugyanis semmiben sem hasonlít eredeti elképzeléseimhez. Azt tudtam, hogy a sárgarépából krémlevest szeretnék csinálni, egyrészt mert időtakarékos, másrészt mert nálunk sláger, harmadrészt pedig azért, mert ha sárgarépáról van szó, a saját termesztésű ízében össze sem hasonlítható a boltival és ennek megtapasztalását a krémleves remekül érzékelhetővé teszi. Körülbelül olyan a különbség közöttük, mintha egy pohár vizet hasonlítanánk egy jóféle tokajihoz.

A leves hozzávalói:

1 csokor friss sárgarépa (lehetőleg egyenesen a kertből, de minima a piacról)

diónyi vaj

pirított szezámmag
1 gerezd fokhagyma (és ezt utólag biggyesztem ide, mert lemaradt korábban pedig egyértelműen van benne, de csak akkor jöttem rá, mikor az unokaöcsémnek feltálalva a tesóm megjegyezte, hogy ennyire fűszereset nem evett még a kis tizenegyhónaposa)

szemes tengeri só, összetört római kömény, 1 zsenge ágacska rozmaring, őrölt fekete bors

1 l víz

2 ek. tejszín

Feltettem tehát a klasszikus módon a levest főni. Amikor már megfuttattam vajon a félkörre szeletelt sárgarépát és felöntöttem volna a vízzel akkor a forró gőz miatt kicsit megcsapott az ablakban lévő rozmaring illata és eszméletlenül passzolt a kettő egymással úgyhogy azon melegében bele is pakoltam egy zsenge ágacskát, azt is megmutattam a forró vajnak s csak ezután öntöttem fel. Kevés tengeri sóval, borssal és őrölt római köménnyel ízesítve 15 percig főztem és 2 ek. tejszínnel turmixoltam össze. 

Közkívánatra második fogásként sült afrikai harcsát készültem asztalra tenni, de mellé fogalmam sem volt, hogy milyen köretet készítsek. Előhalásztam még néhány paszternákot a pincéből és megnéztem, hogy milyen tésztáim vannak. Találtam még farfalle-t, úgyhogy össze is állt, hogy mit akarok. A végeredmény isteni lett. Biztos mások is kitalálták előttem ezeket, de én így ebben a formában még nem találkoztam vele, úgyhogy nekem kifejezetten nagy gasztroélmény volt.

Hozzávalók az afrikai harcsához:

1 szép, bőrös harcsaszelet

citromos bors fűszer

1 ek. teavaj

2 ek. olívaolaj

3-4 nagy bazsalikomlevél

4 maréknyi farfalle tészta

2 dl tejszín

2 nagy vagy két kisebb paszternák lereszelve

1 citrom leve

A halszeletekhez egy olyan nyeles, zománcozott tálat vettem elő amit utána a sütőbe lehet tenni. A tálban  felolvasztottam a vajat az olajjal. A szeleteket befűszereztem a citromos borssal és egy nagyon kicsi tengeri sóval, de én szándékosan nem teszek hozzá semmi mást a világon, mert ez így, ebben a nagyon egyszerű formában a legfinomabb (szerintem). Rátettem a forró vaj-olaj keverékre és rádobtam a bazsalikomleveleket. 5 percig magas hőfokon fedő nélkül és 10 percig alacsonyabb hőfokon fedővel sütöttem, majd bedobtam a 250 fokra előmelegített grill alá szintén 10 percre. Közben kifőztem a tésztát egy kicsit sósabb vízben mint normálisan és lereszeltem a paszternákot. Amikor a hal elkészült, kiszedtem a szeleteket egy tálalóedényre és a visszamaradt pörzsanyagra rádobtam a lereszelt paszternákot. Kellett hozzá még egy kevés vaj is, majd kis pirulás után a tejszín felét kozzáadtam és lefedte főztem egy pár percig. Utána hozzáadtam a kifőtt tésztát, rácsavartam egy citrom levét és hozzáadtam a maradék tejszínt, egyet még forraltam rajta és lehúztam a tűzről. Pont kész lett a hal is. Már csak egy bibi van. A technokraták elmentek autót mosatni. És nem értek haza ebédre. Csak remélni merem, hogy az én kis házi gasztroélményeimbe nem vernek éket egy emberes mekdonaldizálással. 

Ez a kaja frissen a legfinomabb. Úgyhogy ma magamnak és a legkisebbnek főztem. Utóbbi fényevő egyed egy felnőtt adagot vágott be a tésztából és a halból és korábbi nagy kedvencét, a krémlevest totálisan ignorálta. Az étel egyetlen hátulütője, hogy ebből a kecses kis masniformájú tésztából a világon semmi nem látszik, mert a többszöri kevergetéssel jól összetörtem, ez azonban az ízén mit sem változtat.

Újrahúrozott töltött karaláb

Bátran kijelenthetjük, hogy ez alapvetően nem egy slágerkaja. Nálunk rajtam kívül a mindenevő legnagyobb gyerekem volt hajlandó csak megenni. Neki ugyan öröm főzni, de én szeretem ha nem kell két fogást csinálnom csak azért, mert a család három másik férfitagja nincs kellőképpen kielégítve :) Ezért aztán tegnap megvariáltam ezt az ellentmondásokkal teletűzdelt kaját és vélhetően ezekben a percekben ugrik a majom a vízbe, ami a férjemet illeti, mert úgy látom épp ebédideje van :) Nem árultam el neki, hogy mit tettem az ozsonnástasak mellé ebédre. Nem győzöm hangoztatni, hogy milyen szerencsés vagyok. Az elmúlt napokban ugyanis az én drága szomszédnénim megajándékozott egy vödör karalábéval, két nagy csomóra való paszternákkal és gyönyörű, hibátlan, apróbb méretű roppanós almákkal. A paszternák, mint a fehérrépa nagyobb testvére, nálam sem szerepelt tavalyig az ültetendők listáján. Idén tavasszal megpróbáltam, de szanaszét rágta valami élősködő, úgyhogy lemondtam róla...ezidáig. A hagyományos változat két legfontosabb kiegészítője a tejföl és a rettenetes mennyiségű petrezselyem nem maradt el, ezek nélkül ugyanis fabatkát sem ér az egész. Az elkészítés módján illetve a darálthúsba kerülő dolgokon változtattam egy keveset. Én már ebédeltem. Nem akarok elfogult lenni, de most mégiscsak az leszek: nem esem túlzásokba ha azt mondom, hogy a végeredmény egy nagyon zamatos, könnyű de mégis laktató finomság lett a klasszikus receptből. Ehhez én nem szeretem a szárnyashúsokat használni. Amúgy sem vagyok egy csirkemell-őrült. Nem mondom, hogy nem finom, de nekem egy kicsit egyhangú és száraz. Pont az hiányzik belőle, ami a sertéshúsban megvan, azok a kicsit zsírosabb részek, amikből minden finomság belefő a szószba.

A hozzávalók:

5 közepes fej karalábé
500 g darált sertéshús
1 marék bulgur
1 kisebb alma
2 nagy csokor petrezselyem
1 tojás
1 nagy paszternák
2 fej vöröshagyma
1-2 gerezd fokhagyma
2-3 kisebb szem burgonya
1 nagy doboz tejföl
1 ek. cukor
só, bors

A karalábékat meghámozom, és kivájom úgy, hogy lehetőleg ne lyukadjanak ki alul. A burgonyákat és a vöröshagymát meghámozom és felszeletelem. Az egyik hagymát rögtön dobom hozzá a darálthúshoz. Egy kis napraforgó olajon a cukrot elkezdem karamellizálni és amikor már barnás színezetű, akkor beledobom a hagymát. Egy kicsit együtt pirítom, majd mehet hozzá a sok kis kerek kivájt karalábészem és a felszeletelt krumpli, só, bors. A paszternákot és az almát lereszelem, az egyik csokor petrezselymet felaprítom és a bulgurral és az összenyomott fokhagymákkal együtt hozzádom a darált húshoz, beleütöm a tojást, sózom, borsozom és megtöltöm vele a karalábéfejeket. A maradék húsból kis gombócokat formázok. Amikor kész, akkor beleültetem a már piruló karalábé és krumpliszemek közé, és felöntöm annyi húslevessel, hogy majdnem ellepje. Magasabb falú edényt használok, mert egy idő után még a zöldségek és a hús is engednek levet. Együtt rotyognak legalább egy órán át. Ekkor leveszem a fedőt és a dobozos tejföl felét egy kis étkezési keményítővel összekeverve a tetejére öntöm. További negyed óráig hagyom kis lángon gyöngyözni. Utána lekapcsolom és a fedő alatt hagyom állni. Tálaláskor nem maradhat el róla a tejföl és a petrezselyem. Garantáltan tavaszias íze számomra könnyebben elviselhetővé teszi majd a hideg téli napokat :)) jó étvágyat hozzá!