Fő az egészség :) - az almáscéklás és a körtéspaszternákos

Örömmel teljesítettem a Salsa bloggertársam (telefonos segítségem, homeopátiás tanácsadóm ésméghosszansorolhatnám :) által rámrótt felatadot, amit Selectfood bocsájtott útjára egy pár nappal ezelőtt,

Fő az egészség! címmel és amit nagyon testhezálló feladatnak érzek, lévén tavasztól őszig ezekért a bizonyos egészséges valamikért gályázom napkeltétől napnyugtáig. Baj lenne velem, ha mindezt nem élvezném és nem akarnám megenni illetve az enyéimmel mindenáron megetetni :) Ezen kívül korábban már többször is kifejtettem, hogy kedvelem azokat az ételeket, amik egyszerű alapanyagokból hamar elkészíthetőek, sokszínűen felhasználhatóak és nem utolsósorban eszméletlenül finomak. Nem mellesleg pedig megfelelnek a kiírásnak is mert egészségesek. (ezzel természetesen semmi szín alatt nem degradálnám le azt a bőrös malaccombot amit nemrég sütöttem meg egy kevés mangalicahájjal körbekerítve, eszméletlen mennyiségű fokhagymával és római köménnyel ).

Az alapanyagokról annyit, hogy egy szép salátán, (vagy éppen többfajtán, mert a céklás változathoz remekül illett volna egy kis lilás beütésű lollo rosso is) almán, körtén, céklán, paszternákon és egy kis cottage cheese-en kívül a világon semmi olyan nem kell hozzá, amit egy átlagos háztartásban ne lehetne megtalálni. Azért készítettem kétfélét, mert mindkét zöldségből nagyok sok volt itthon és mert a saláta feltálalásán kívül én szendvicskrémként szoktam a házi készítésű pirított kenyér tetejére tenni esténként. Tehát ilyen decens formában például előételként is megállja a helyét mint a képeken, nameg egy egyszerű vacsorára is kiváló. Főként ha van mellé valami jófajta rosé bor.

A történet azzal kezdődik, hogy a céklát fokhagymával, kakukkfűvel, kevés olívaolajjal és balzsamecettel együtt beteszem a sütőbe. A paszternákot csak önmagában csomagolom be alufóliába, mert az ízének a diószerű karakterét annyira szeretem, hogy nem szeretném összekeverni semmi mással. Ezeket tehát megsütöm. A paszternák általában hamarabb elkészül, persze ha felkockáznám a céklát akkor az is átsülne, de én jobban szeretem egyben sütni, hogy a levét ne veszítse el annyira. Amíg ezek sülnek, addig annyi körülbelül 1 cm vastag gyümöcskarikát készítek az almából és körtéből, ahányra a tálaláshoz szükség van és ezeket megfürdetem 1 ek. olívaolaj, 1 ek. balzsamecet és 1 ek. hársméz keverékében, majd a grillserpenyőbe dobom egy pár pillanatra. A salátát megmosom, kicentrifugázom és a tányérokra helyezem. Erre kerülnek a meggrillezett gyümölcsök. 2 db paszternákot szoktam sütni, ezt pürésítem 1-2 ek. vízzel ha szükséges, sóval, borssal, rozmaringgal és olívaolajjal ízesítem és egy doboz cottage cheese felét adom hozzá (ez úgy nagyjából 2 ek.). Ez kerül a körtés tálakra. A tetejére kapott egy kis pestos gomolyát, de ez nyugodtan elhagyható, nekem volt itthon és jól is illik hozzá!!
A céklával pontosan ugyanígy járok el, csak abba rozmaring helyett kakukkfüvet teszek, és a só és bors mellé kerül még bele 1 kk. barnacukor is, hogy az édes ízét kicsit felerősítsem. Beleturmixolom a vajpuhára és édesre párolódott fokhagymákat is majd belekeverem a túró maradékát. Természetesen hidegen és összeérve finomabb mind a két krém, de én már melegem sem tudom nagyon megállni, hogy ne egyek bele. Azt hiszem, hogy ebben a salátában semmi, de semmi olyan nincsen, ami egészségtelen lenne, rettentő gyorsan elkészíthető, főleg, hogyha a zöldségek sütését előző nap megejtjük és nem utolsó sorban a nap méltó befejezése. A gyerekek pedig élvezettel eszik a gyönyörű bordóslila színű krémet :) hiába nem édes az íze, a látvány az és már ennyi is elég :)

Az általam felhasznált mennyiség úgy 5-6 személy részére elegendő pl. előételként.

hozzávalók:

1 fej szép szívsaláta vagy lollo rosso, radiccio (én ehhez nem szeretem sem a fejessalátát, sem pedig a jégsalátát)
2 nagyobb cékla
2 nagyobb paszternák
2 alma (nagyobb, levesebb, édesebb fajta)
2 körte
3-4 gerezd fokhagyma
1 doboz cottage cheese
balzsamecet
olívaolaj
só,bors, 1 ek. barnacukor
rozmaring, kakukkfű

És itt a végén ezúton szeretném átadni a stafétát Thrini és Gesztenye bloggertársamnak, remélve, hogy édes terhet zúdítok ezzel a nyakukba :)

Hamvasan érik a szilva...

...a mandula csontosodik már,
csípős ifjúkorán túl van a büszke dió.
Immár ősz e vasárnap. A csillapodott hevű napra
sütkérezni kiült ünneplőben a táj...

Hát kedves Garai Gábor, e néhány sor tökéletes összefoglalója annak, ami odakint végbemegy, úgyhogy én mostanában csak szorongó szívvel járok ki. Nekem az ősz legalább annyira baljósan sejtelmes, mint amennyire élénk, vibráló, színes és gyönyörű. Nem tudom eldönteni, hogy szeressem avagy inkább ne. Semmiféle elmúlás nem a kenyerem. Egyedüli színfoltja bús kiskertemnek a padlizsánsor. Mivel a cukkinitöveimet bezabálta a lisztharmat, (váljék egészségére vagy inkább akadjon a torkán) a besztofbőtermő címet átvette a padlizsán. Egy nagyon egyszerű salátát csináltam belőle egy hétvégi kajálásra, amit mindenképp megosztanék. Az indonéz rizottó mellé tálaltam, de azt sajnos újra el kell készítenem, mert nem maradt egy fél kiskanálni alany sem :)
2 szép nagy padlizsánt megmostam, felkockáztam. Egy tűzálló tálban kevés olajat hevítettem, és amikor megfelelően forró volt, akkor rádobtam a padlizsánt, egy csapott evőkanál fahéjat, sót és borsot. Hagytam egy picit fedő alatt párolódni, hogy a héja is megfonnyadjon, aztán fedő nélkül pirítottam még szépen össze nem esett, de azért még egybenmaradt. Egy tálba öntöttem egy nagy dobozos joghurtot, 1 gerezd fokhagymát belereszeltem és egy jó marék petrezselymet beleaprítottam. Ebbe dobtam bele a padlizsánt. Úgy igazán finom, ha a hűtőben állni tud egy kis ideig, de tálalás előtt viszont érdemes kivenni, hogy ne hűtőhideg legyen.
Tegnap délután elnéztem a kertet és rájöttem, hogyha beérik az összes padlizsán, leszedjük a maradék almákat és a néhány szem megmaradt szilvát, amit a különböző betegségek meghagytak nekünk, akkor ezennel búcsút inthetek az idei évnek, már ami a növényeket illeti. És hát ugye szó szerint ez a munka gyümölcse merthát a munka oroszlán része az csak most fog következni. Mivel egyre inkább belemerülök ebbe az egész hobbiokertész témába, óhatatlan, hogy ne tűzzek ki a jövőre vonatkozó újabb és újabb célokat. Idei célom, túl a szakdolgozaton és az államvizsgán :)) a tökéletes komposztáló létrehozása. Szinte perverz, hogy erre vágyom, de ez minden konyhakertek premisszája függetlenül a mérettől. Úgyhogy tegnap hajnali negyed kettőig tanulmányoztam (Kádár János történelmi arcképvázlata és Aczél Endre Acélsodronya mint kötelező olvasmány helyett), hogy hogyan kell a megfelelő helyet, a megfelelő tárolóeszközt kialakítani és a megfelelő anyagokat vegyítve és rétegezve a tökéletes komposztot előállítani. Ahogy injektáltam magamba a tudnivalókat, néha-néha szegény Lacit is belerántottam a tudás felett érzett örömmámorba egy oldalbalökéssel kísért hangos nahááááááááááááááááááttal. Őt ugyan nemhogy feleannyira, de egy atommagnyira sem érdekelte az egész, úgyhogy mindent megígért, csak hallgassak el. És csodák csodájára, a mindenbe beletartozott a tárolórendszer használt deszkákból való összerittyentése is :)) Mit el nem érhet egy  nő az éjszaka közepén mi? :)))

Látjátok ezt?

Micsoda szín???? Szinte felháborító nem? :) egyáltalán nem erre készültem ma, de ennek a paprikának nem tudtam ellenállni. Főleg, hogy egy recept kipróbálása miatt hetek óta próbálok kápiapaprikát találni, mely csoda megfelelő helyettese lehet a kaliforniai paprikának. Gyorsan vettem is belőle két és fél kilót. Hogy miért vettem? Hát mert őszintén megmondom, s csak nagyon halkan suttogom, hogy paprikaőnagysága meg ne sértődjék, rettenetes-véres-verítékes munkába kerül jó minőségű, keményhéjú, lédús, roppanós paprikát rittyenteni. A mi földünkben ez annyit jelent, hogy sok hűhó semmiért. Az a néhány amit befalunk ugyan megsértődni már nem tud, de a szelleme se kísértsen :) Igen kényelmes teremtés, azt szereti, ha folyton vizes a földje és egyfolytában süti a nap, de nem akármilyen ám, nem az égetős, hanem a lágyan melengető fajta. nane...Elveimmel ellentétesen tehát, de ráraboltam egy kevés kápiára és megfőztem chilis-édes paprikakrémnek. Holnap debütál a szülinapomon előételként. Sajtokkal fogom tálalni de a bátrabbak jó minőségű étcsokival is megkóstolhatják. Amint leszálltak rólam a sáskák, megosztom a receptet is, egyenlőre itt a képe, mindent elárul, a recept már csak szócséplés :)

...de azért idekívánkozik, főként, hogy éppen pont most is ezt falatozom. Szombat óta gyakorlatilag megváltoztak alapvető szokásaim. Korábban például este, miután lefeküdtek a gyerekek mindig megkívántam egy nagy bögre langyos, tejhabos tejeskávét. Ennek azonban úgy tűnik vége :) mikor elhangzik az altató, nekem már a szundít a labda meg a síp versszaknál csak a sajtok és a paprikadzsem jár az eszemben...

Néhány dolgot megváltoztattam az eredeti recepthez képest, de úgy érzem ez csak még tökéletesebbé tette az amúgy is frenetikust. Szóval a recept:

1,5 kg gyönyörű színű, roppanós kápia paprika
2-3 db fűszerpaprika (én a kertben termett kicsi, nagyonerős, nagyonméregzöld fajtát választottam)
1 pohár almaecet
0,5 kg cukor

a paprikákat kimagoztam és apróra vágtam, majd egy nagy pohár almaecettel feltettem főni és alacsony hőfokon úgy 30-35 percig főztem. aztán az egészet leturmixoltam és egy szűrőn átpasszíroztam. visszatettem a lábasba és hozzáadtam a cukort, ezzel még alacsonyabb lángon 45 percig főztem és úgy 5 percenként átkavartam. Ennyi az egész. Lehűtöttem, kifertőtlenített csatos üvegekbe töltöttem. A hétre már vannak vendégeim is, akiknek mindenképpen feltálalom illetve vannak vele szendvicsötleteim is.