Játékos kedvemben...

voltam ma délelőtt. Persze arról szó nincsen, hogy Pixie babérjaira törnék, attól nagyjából több fényévnyi távolság és még sok torta választ el. Rá kellett jönnöm, hogy a tortadíszítés nem az én idegrendszeremhez van kitalálva. Szépen, csendben kínálódtam vele a konyhában, de egy ponton egyszercsak elkezdtem élvezni. Főként akkor amikor sokáig nem szólt hozzám senki. A külcsín hagy tehát némi kívánnivalót maga után, de ez ugye nem minden :) És jelen esetben a belbecs sokat segít azon, hogy nagyon szépnek lássam esetlen kis karácsonyi tortámat, ami egyébként a családon belül igen komoly sikereket aratott kinézetével. Jól példázza ezt szigorú zsűrim - a tesóm - aki engedélyt adott arra, hogy ez legyen karácsony este az egyik desszert. Gondolkodtam azon, hogy válasszak-e egy ettől sokkalta decensebb, előkelőbb kinézetű tortát, de aztán győzött a gyermeki énem. A tészta egy egyszerű 6 tojásoskakaós piskótatészta, a töltelék pedig rumos, fehércsokis, mascarpone-s gesztenyekrém. Ez tehát egy igencsak édes dolog, mindenképpen igényel némi savanykás ellensúlyt, arra viszont ott lesz majd a Nigella-féle prosecco-vörösáfonyalé-grand marnier alkotórészekből álló koktél. hmmmmmm.....
Van ám mit csiszolnom még ezen a kis csodán. Ki kell találnom a megfelelő arányokat. Szeretném, ha egy kicsit magasabb lenne maga a tészta, és ha kicsit kevésbé lenne lágy a gesztenyekrém, úgyhogy rendületlenül fogok kísérletezni az elkövetkezenő pár napban. És akkor majd a mennyiségeket is felteszem mindenből. Ízre azonban már most is tökéletes:)) És ezután a tökéletes íz után, a nap tökéletes befejezéseképpen szánkózni mentünk. Az emberek úgy sétálnak mindenfelé, mintha verőfényes napsütés lenne. Szánkó és gyerek lóg mindenki mögött :) Mindenki köszön és vigyorog. Itt a helyem érzem. Mesebeli hely ez:))

Gyümölcskenyér cupcake álcában

Holnap vendégségbe megyek egy olyan helyre, ahol három gyerkőc van. Nem egy klasszikus láblógatós vendégségről van szó, a vizsgaidőszakommal szorosan összefügg a látogatásom oka. De ahol ennyi potenciális sütiügyfél van, oda az ember nem megy üres kézzel. Gondolkodtam, hogy mit süssek, és hát a karácsony szelleme nem nagyon hagy másfelé orientálódni, így egy egyszerű de nagyszerű gyümölcskenyér mellett döntöttem. Valahogy az őzgerinc formát és a szeletelgetést annyira unalmasnak találtam, micsoda szerencse, mert az őzgerinc formámat megtámadta a rozsda úgyhogy rövid úton megszabadultam tőle és ezt a eszközhiányt egyenlőre nem pótoltam. Maradt tehát a muffinforma. Gyerekként a választásom egyértelműen a mini tortára esett volna szemben a klasszikus szeletelt változattal. Volt még itthon a múltkori eresztésből fehércsoki is, és ez az édes kis cukorgyöngyös virágocska. Nem volt hát kérdés tovább, hogy milyet készítsek és remélem, hogy telitalálat lesz. Nagyon finom lett, tele van datolyával, kandírozott narancshéjjal, mazsolával és vörösáfonyával. Ezeket nem nagyon méricskéltem hanem csak úgy marékszám összedobáltam őket, kicsit beliszteztem, hogy ne süllyedjenek le olyan szomorkásan a tészta aljára, hanem minden harapásba jusson belőlük. Szerintem cirka egy óra volt az egészet elkészíteni, én tehát ezt a nagyon gyorsak közé sorolom, ráadásul megfelelő körítéssel szintén dísze lehet a karácsonyi asztalnak.

A hozzávalók:

mindenféle szárított gyümölcsből úgy összesen 4 maréknyi 2 ek. liszttel összekeverve
160 g finomliszt
150 g porcukor
125 g vaj vagy margarin
4 tojás
2 tk. sütőpor
4 ek. rum (nem aroma!!!!!)
1 rúd vanília kikaparva
1 citrom héja és leve
1 zacsi vaníliás cukor vagy pár csepp esszencia

a tetejére 2 tábla olvasztott fehércsoki és bármilyen dísz

Kimértem a hozzávalókat, a vajat a cukrokkal habosra kevertem, hozzáadtam a vanília belsejét, a citrom levét és héját is, majd egyenként a tojásokat, végül a rumot, jól kikevertem. Hozzáadtam kanalanként a sütőporos lisztet, végül fakanállal a szárított gyümölcsöt. 180 fokra előmelegítettem a sütőt, mivel nem nő nagyra, majdnem teljesen megtöltöttem a kivajazott formákat és 20 percig sütöttem őket. Tökéletes állagúak lettek. Kicsit hagytam hűlni és utána feldíszítettem.

Rozmaringos-diós kocka

Ez az egyik kísérletem a karácsony estére, még akkor is ha kinézetre egyenlőre nagyon furán néz ki. Egyszerűen nem bírtam kivárni a végét, hogy jól megdermedjen rajta minden. Azon melegében cincáltam viszonylagos kockákra, ahogy elkészültem vele. Emaitt úgy néz ki, mint egy falra hányt rozmaringos-diós kocka, de az íze - tudom mindenre ezt mondom, de hát ez valahol logikus is, érdekes lenne ha lehúznám a saját kreálmányaimat :) - elképesztően finom. A recept alapja egy "lajosmaris"diós kocka, de én túlságosan barnának találtam, úgyhogy úgy döntöttem, hogy az étcsokikalapját fehércsokira cserélem, amibe apróra vágott friss rozmaringot teszek. Egyszer már használtam ezt a kreációt egy másik sütinél, nálam abszolút befutó, körülbelül akkora premissza, mint a paradicsom-bazsalikom páros. Ezen túl pedig - hangulatom permanens negatív tartományban való tartózkodása miatt - tudatosan megaédesre szándékoztam készíteni, nameg így tisztelegtünk a maradék hó előtt. A süti nem vesztette el elkészítésének egyszerűségét, de ezzel a rozmaringos csavarral különlegessé vált és apró kis papírtálcákon szervírozva rendkívül látványos tud lenni a karácsonyi asztalon. És ez nálunk egyáltalán nem mindegy. A nővérem egy olimpikon megszállottságával készül az ünnepi menü-teríték-látvány kombóra. Ott minden úgy fog állni mint a cövek, megkomponálva, kitalálva, pásszintva színre-szagra egyaránt. Mi csak lesünk és vesszük az utasításokat, ki-ki elvállalja a megálmodott látványból és ízből a maga részét mígnem egyszercsak összeáll a kép. Célom befotózni a karácsonyi asztalt, hogy ízelítőt adjak a látványból (egy ideillő képzavarral élve). Még vacillálok, hogy a Calvados-os almatortát készítsem vagy a karácsonyi gesztenyetortát, utóbbi alkalomhoz illőbb, előbbi kicsit frissebb, gyümölcsösebb, amit egy kicsit közelebb áll hozzám. Annyi biztos csak, hogy ebből a sütiből mindenképpen lesz az asztalon:)

A recept:

200 g jó minőségú, minimum 70%-os étcsoki
200 g dió (fele ledarálva, fele késsel összedarabolva)
100 g finomliszt
őrölt fahéj és szegfűszeg
250 g vaj/margarin
6 tojás (szétválasztva)
200g cukor
csipet só

300 g fehércsoki
friss rozmaring apróra vágva
átpasszírozott szilvalekvár

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. Az étcsokit vízfürdőben felolvasztottam. Közben a diókat kétféleképpen előkészítettem és a liszttel meg a fűszerekkel összekevertem. A tojásokat kettéválasztottam, a sárgákat a héjban hagytam, a fehérjéket csipet sóval felvertem. A lágy vajat a cukorral és az egyenként hozzáadott sárgákkal habosra kevertem, végül a langyosra hűlt étcsokit is hozzáadtam. A diós lisztet és a felvert habot felváltva evőkanállal adtam hozzá az alap keverékhez és nem géppel, hanem fakanállal dolgoztam össze. Sütőpapírral bélelt, magas falú tepsibe öntöttem és középső bordamagasságon 30 percig sütöttem, megkentem a tetejét a lekvárral és pihenni hagytam. Addig a fehércsokit felolvasztottam, hozzákevertem a rozmaringot, egy csepp olajat, majd amikor langyosra hűlt, akkor bevontam vele a tetejét, felkockáztam és mindegyiknek a tetejére egy fél diót ültettem.