Gerslirizottó gombával és pestoval

Ez a gyönyörűség csak frissen finom, úgyhogy soha többé nem készítem fél kiló gersliből. Másnapra mind felszívta azt a sok finom levet és sem zöldséglé, sem pedig tejszín hozzáadásával nem lett már olyan isteni finom, mint frissen. Az egész onnan jött, hogy gombán és gerslin és egy darabka parmezánsajton kívül semmi sem volt itthon, utóbbi is csak azért mert elkezdtem kipróbálgatni a köretalternatívákat, ráuntam a tészta, rizs, krumpli hármasra. Kuszkusz, gersli, bulgur, quinoa stb., stb. Utólag nem tudom eldönteni, hogy ezt a gerslitémát állagra mely formájában szeretem jobban, a frissen készült, roppanósat, vagy a másnapra minden levet beszippantó puhább változatot, azt hiszem valahol a kettő között, sok finom, krémes szafttal. A gyerekeim viszont ignorálták az első falat után, még a mindenevő is, pedig ugyanebben a formában el szoktam készíteni arborio rizzsel is, és azt gond nélkül megeszik. Ergo a gerlivel lehetett bajuk. Nekem viszont ízlett, főként egy kis rukkolás pesto-val a tetején, így meg is osztom veletek és az adagokat felezett mennyiségben írom, mert 500 grammból baromi sok lesz.

hozzávalók:

250 g gersli (én nem áztattam be)
300 g barnacsiperke (vagy vegyesen laksával, esetleg más típusú gombákkal, vargányával vagy rókagombával)
1 nagy fej vöröshagyma
3-4 gerezd szeletelt fokhagyma, hogy az íze ne legyen olyan nagyon durva
0,5 l zöldség alaplé (minimum ennyi, de lehet, hogy még vízzel pótolni kell, ahogy folyamatosan adagoljuk)
1,5 dl száraz fehérbor
1 dl tejszín
1 nagy csokor petrezselyem és friss kakukkfű
parmezán
teavajdarabkák
a tálaláshoz 1-1 ek. házi pesto
só, bors

A hagymát felaprítottam, és vaj-olaj keveréken párolni kezdtem. Hozzáadtam a fokhagymát és a kakukkfüvet is. Azért adom hozzá ilyen korán, mert az illóolajai jól kioldódnak, de ehhez viszonylag mérsékelt láng kell, hogy ne égjen oda. Közben - mivel nálam általában fagyasztott alaplé van- felmelegítem. Ha ne adj'Isten, leveskockából kéne dolgoznod, ne ess kétségbe egyáltalán :)) A lényeg, hogy az alaplé meleg legyen. A kakukkfüves hagymás alaphoz hozzáadtam a gerslit, keveset kevertem rajta és már öntöttem is hozzá annyi alaplevet, amennyi ellepi. Ezt szépen folyamatosan adagoltam hozzá szükség és kóstolgatás szerint. Közben már lehet sózni, borsozni is, de óvatosan, lévén az alaplében általában már van valamennyi só. A gombát akkor tettem bele, amikor már viszonylag puhának éreztem, de még érezni lehetett, hogy kell neki egy kevés főzés. A gomba sok levet enged, amit mind felszívhat magába a gersli. Hozzáadtam a bort és amikor elfőtte az erejét akkor a petrezselymet is. A legvégén került bele a tejszín és egy marék reszelt parmezán, aztán a vajdarabkák, végül a tetejére mehet még egy kis kakukkfű és a pesto. Forrón és frissen a legfinomabb...

Grillezett cukkinisaláta házi pestoval

Nagy salátás vagyok. És a mai óvodai hazajövetel után úgy éreztem, hogy mindenképp meg kell ajándékoznom magam valamivel. Egyrészt mert rendkívüli mennyiségű energiát veszítettem, másrészt meg, mert végig kellett néznem, hogy ők masszívan átzabálják a hazautat. Mindezt azután, hogy akkor álltak fel az uzsonna mellől, amikor megérkeztem. Két dologra tippelek: elégtelen mennyiségű kalória van a ovimenüben vagy nagyon nőnek és semmi nem elég...próbálok az utóbbira koncentrálni. A saláta ötlete tehát önmagam megjutalmazása okán szökkent ki az agyamból, és megfelelően illeszkedik abbéli igyekezetemhez, hogy a két-három kilo felesleges zsírszövetemet ugyanilyen súlyú izomszövetté alakítsam magamon. A reggeli futás az egyik fegyverem, az esti salátázás pedig a másik. Ezen a ponton sokan léptethetnek tovább megpillantva a futás szót, de én azért néhány szót emelnék mellette. Egy olyan reggelen, mint amilyen a ami is volt, - fél hétkor verőfényes napfelkelte, csiripelő madarak, enyhe csípősség a levegőben némi tavaszillattal keveredve - a futás egy hihetetlen élmény. Egy irgalmatlan adrenalinpumpa, én olyan vagyok mint egy boeing 747-es motorja az induláskor, szépen bepörgök és huss, elszállok mint a vadlibák. Senki sincs az utcákon szinte, elsüvít a tavasz a fülem mellett, gondolatban nagyon messze járok, szinte nem is érzem, hogy futok, (ez utóbbi úgy a negyedik kilométerig igaz, utána már azért érzem :)), egyszóval egész napra elegendő energiát nyerek belőle. A köröm nagyjából négy és fél kilométer. Ezt úgy 25 perc alatt futom le. Ez egy lendületes de azért laza futást jelent. Ennyi ideje mindenkinek kell, hogy legyen az egészségére minden másnap. Én tavasztól őszig futok kétnaponta. És így lelkiismeretfurdalás nélkül esek kísértésbe olykor-olykor :)) Ez a sali nem jelent valami nagy kalóriakihívást, ellenben laktató és isteni finom. Nálam bekerült a kedvenc saláták közé.

A hozzávalók:

2-3 bébicukkini karikázva és grillserpenyőben megsütve
fél zacskó galambbegy saláta
fél zacskó rukkola
1 csokor bazsalikom
1 csokor petrezselyem
15 dkg kecskesajt
1 marék olajbogyó
fél zacskó szeletelt mandula
1 ek. kapribogyó
1 citrom reszelt héja és leve
2 gerezd fokhagyma
olívaolaj, só, bors

A cukkinit megmostam, félujjnyi karikákra vágtam és a serpenyőben sózva, borsozva meggrilleztem. A bazsalikomot a rukkolával, a fokhagymával, a mandulával, tengeri sóval és borssal aprítógépbe teszem, beindítom és folyamatosan adagolok hozzá annyi olajat amennyit felvesz. Az olajbogyókat félbevágtam, a kecskesajtot felkockáztam. A petrezselymet csak úgy nagyjából felaprítottam. Végül összedobtam a hozzávalókat, ráreszeltem a citromot és rányomtam a levét, majd meglocsoltam a pestoval és még azon melegében tálaltam.

A kertből betévedőktől két ajándékot is kaptam. Számon kérik, hogy hol tárolom az ajándékaikat, úgyhogy kiemelt helyen vannak, a kandallópárkányon. Nem tudják, de eltalálták a tavaszi elsőszámú kedvenceimet :)) a hófehér ibolyácska és a barka a kiolvadás, a feléledés, a felmelegedés és újjászületés üzenetével vannak bőségesen felcímkézve, úgyhogy dacára annak, hogy a kandallópárkány önmagában amolyan téli hangulatú, most kicsinosítottam :)