Grillezett cukkinisaláta házi pestoval

Nagy salátás vagyok. És a mai óvodai hazajövetel után úgy éreztem, hogy mindenképp meg kell ajándékoznom magam valamivel. Egyrészt mert rendkívüli mennyiségű energiát veszítettem, másrészt meg, mert végig kellett néznem, hogy ők masszívan átzabálják a hazautat. Mindezt azután, hogy akkor álltak fel az uzsonna mellől, amikor megérkeztem. Két dologra tippelek: elégtelen mennyiségű kalória van a ovimenüben vagy nagyon nőnek és semmi nem elég...próbálok az utóbbira koncentrálni. A saláta ötlete tehát önmagam megjutalmazása okán szökkent ki az agyamból, és megfelelően illeszkedik abbéli igyekezetemhez, hogy a két-három kilo felesleges zsírszövetemet ugyanilyen súlyú izomszövetté alakítsam magamon. A reggeli futás az egyik fegyverem, az esti salátázás pedig a másik. Ezen a ponton sokan léptethetnek tovább megpillantva a futás szót, de én azért néhány szót emelnék mellette. Egy olyan reggelen, mint amilyen a ami is volt, - fél hétkor verőfényes napfelkelte, csiripelő madarak, enyhe csípősség a levegőben némi tavaszillattal keveredve - a futás egy hihetetlen élmény. Egy irgalmatlan adrenalinpumpa, én olyan vagyok mint egy boeing 747-es motorja az induláskor, szépen bepörgök és huss, elszállok mint a vadlibák. Senki sincs az utcákon szinte, elsüvít a tavasz a fülem mellett, gondolatban nagyon messze járok, szinte nem is érzem, hogy futok, (ez utóbbi úgy a negyedik kilométerig igaz, utána már azért érzem :)), egyszóval egész napra elegendő energiát nyerek belőle. A köröm nagyjából négy és fél kilométer. Ezt úgy 25 perc alatt futom le. Ez egy lendületes de azért laza futást jelent. Ennyi ideje mindenkinek kell, hogy legyen az egészségére minden másnap. Én tavasztól őszig futok kétnaponta. És így lelkiismeretfurdalás nélkül esek kísértésbe olykor-olykor :)) Ez a sali nem jelent valami nagy kalóriakihívást, ellenben laktató és isteni finom. Nálam bekerült a kedvenc saláták közé.

A hozzávalók:

2-3 bébicukkini karikázva és grillserpenyőben megsütve
fél zacskó galambbegy saláta
fél zacskó rukkola
1 csokor bazsalikom
1 csokor petrezselyem
15 dkg kecskesajt
1 marék olajbogyó
fél zacskó szeletelt mandula
1 ek. kapribogyó
1 citrom reszelt héja és leve
2 gerezd fokhagyma
olívaolaj, só, bors

A cukkinit megmostam, félujjnyi karikákra vágtam és a serpenyőben sózva, borsozva meggrilleztem. A bazsalikomot a rukkolával, a fokhagymával, a mandulával, tengeri sóval és borssal aprítógépbe teszem, beindítom és folyamatosan adagolok hozzá annyi olajat amennyit felvesz. Az olajbogyókat félbevágtam, a kecskesajtot felkockáztam. A petrezselymet csak úgy nagyjából felaprítottam. Végül összedobtam a hozzávalókat, ráreszeltem a citromot és rányomtam a levét, majd meglocsoltam a pestoval és még azon melegében tálaltam.

A kertből betévedőktől két ajándékot is kaptam. Számon kérik, hogy hol tárolom az ajándékaikat, úgyhogy kiemelt helyen vannak, a kandallópárkányon. Nem tudják, de eltalálták a tavaszi elsőszámú kedvenceimet :)) a hófehér ibolyácska és a barka a kiolvadás, a feléledés, a felmelegedés és újjászületés üzenetével vannak bőségesen felcímkézve, úgyhogy dacára annak, hogy a kandallópárkány önmagában amolyan téli hangulatú, most kicsinosítottam :)

Turbóvendégvárás

Abból is látszik, hogy tavasz van, hogy egyre-másra jelentkeznek be a tél elején eltűnt gyerekes ismerőseim. A mai 12 fok rögtön felébresztette téli álmot alvó ismerőseimet, s egyikük úgy döntött, hogy meg is látogat minket. Egy órával az érkezése előtt jelentette be, hogy sártenger ide vagy oda, elhajóznak hozzánk. Mivel ebédet csak kis mennyiségben készítettem a gyerekek számára és nem akartam nekiállni még egy adag elkészítésének, ezért késői uzsonna gyanánt a felnőtteknek grillezett zöldséges-sajtos falatkákat a kicsiknek pedig bounty pudingot készítettem. Egy óra alatt mindkettő simán elkészül, feltéve, hogy minden van hozzá a lakásban. A falatkás kajában a főszereplő a fokhagymás, grillezett cukkini volt, ami egy kis meleg, nyárias hangulatot csempészett az egészbe:) eszembe is juttatta a tavalyi cukkinidömpinget :) az akkor készített savanyúság egyébként a mai ebédnél is nagy sikert aratott, úgyhogy mindenkit arra bíztatok, hogy próbálja ki, amikor eljött az ideje. Reggel lecsaptam az etyeki tejtermelős kocsira, ahol vettem egy fél kilónyi isteni finom bazsalikomos sajtot, ez is rákerült a falatkákra. A cukkinikarikákat jól besóztam, beborsoztam és nagyon jó minőségű olívaolajban megpirítottam. A héjától az olaj gyönyörű zöld színt kapott, amiben megpirítottam a karikára vágott bagettszeletek két oldalát. Mindegyikre tettem egy szelet cukkinit, egy szelet sajtot, rukkolát és paradicsomot. A bounty puding történte régre nyúlik vissza. Még gyerekeim sem voltak, amikor egyszer otthon becsibészeltem magam egy szelet Bounty csokira, és nem volt elérhető távolságban. Kénytelen voltam rögtönözni egy megfelelő helyettest. Akkor rendes pudingot használtam és a tejes részbe kókuszreszeléket. Mostanra kikupáltam, 90%-os étcsokit használtam melaszos barnacukorral és egy nagyon kicsi őrölt szegfűszeggel, a kókuszos részbe pedig fehércsoki és kókusztejpor is került. A receptekkel holnap érkezem :) szép estét Nektek!

A könnyű vacsora

A vacsora szintúgy lényeges momentuma az életünknek. Fontos. Ezt (is) hoztam magammal. Nálunk sokminden nem volt rendben, de az étkezések, mint családi rituálék még abban az permanens lelkikatasztrófa-súlytotta övezetben is fontosak voltak. Ez az anyukám érdeme. És ő is hozta. Mi pedig adjuk tovább, azért a királynői többes, mert a tesóm is be van oltva :) Egyenlőre asztalcsapkodó férfiakat teremtettem, de reménykedem, hogy az ízek, az illatok, a textúrák amikkel találkoznak konyhán innen és túl, azok meghatározzák az ételhez és ezen keresztül a családhoz és a családi hagyományokhoz való hozzáállásukat. És persze, hogy lesz hozzá egy tűzrőlpattant menyecskéjük is, aki képes és egyben hajlandó ezeknek a sajátos - később majd csak rájuk jellemző -szokásoknak a kialakítására és életbentartására. Persze csak azután, hogy figyelmeztetem őket, hogy iszonyú anyós leszek :))) Mindenesetre ezt megalapozandó a mai családi szülinapon a legkisebb fiamat megajándékoztuk az első nagykésével és fából készült zöldségeivel :)) Mindenkinek ajánlom, aki nem ismeri, zseniális játék és órákon keresztül áhítattal rakosgatta és vagdosta őket, igaz a végére lett cékladicsom, pararépa és gombrika:))  

De visszatérve a vacsihoz, igazából azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnék bármilyen zöldségszerűséget bejuttatni a Lázár fiam szervezetébe. Ő ugyanis nem hazudtolja meg férfi mivoltát és húst eszik hússal. Még a krémlevesek csúsznak, minden egyéb hiábavalóság. Utólag, be kell valljam, a számításom a célszemélynél arra vonatkozóan, hogy majd a színek sokasága felébreszti a kíváncsiságát, nem jött be. Kissé sem lohasztó azonban a végeredmény, mert a többiek, a permanens sáskák elvégezték a piszkos munkát helyette. Mire kettőt böfögött  húsnélküliség felett érzett bánatában, addigra az én szivárványszínű vacsorám gyakorlatilag elfogyott. Én személy szerint - és ez nekem is újdonság - egyre jobban szeretem a húsnélküli napokat. Úgy érzem, hogy szó szerint jót tesznek és jól esnek azok a napok, amikor nem eszem semmilyen formában. Ráadásul ebben a menüben több olyan dolog is van, ami megfelelő pótléka lehet a húsoknak.

A sárgarépás sütemény receptje: kisebb adagot csináltam, mert igazán csak frissen finom

250 g kukoricaliszt

200 g sárgarépa

2 tk. szárított élesztő

2 ek. nagyon lágy teavaj

2,5 dl tej

1 csipet cukor

1 csipet só

Mivel a hozzávalóktól sokminden függ, pl. a lereszelt sárgarépa mennyire lédús, vagy a kukoricaliszt milyen fajta, ezért én a tejet apránként tettem hozzá. A lényeg, hogy a tészta olyan legyen, mint a nedvesebb homok. Éppenhogy összeálljon. Lisztet tálba szitálom, hozzáadom az élesztőt, sót, cukrot, majd a teavajat, a tej felét, aztán az összes sárgarépát és a végén még annyi tejet, amitől a megfelelő, nem folyós állagú tésztát megkapom. 180 fokos sütőben 12-15 percig sütöttem a kis 4-5 centi átmérőjű pogácsákat. Nem kell, hogy megbarnuljon.

A vöröslencsés tojáskrém receptje:

4 főtt tojás,

2-3 szál újhagyma,

2 ek. mustár,

25 dkg teavaj,

1 citrom héja és leve,

1 csokor petrezselyem,

1 kk. Worcester-szósz,

4-5 ek. vöröslencse megfőzve és lecsepegtetve,

só,

fehérbors

Ez amolyan mindentbele módon megy, kivéve, hogy a petrezselymet és az újhagyma zöld részét a végén keverem hozzá. Egyszerűen megfőzöm a tojást és a lencsét, aztán robotgépbe teszem az összes többi hozzávalóval, összekeverem és a végén hozzáadom a zöldeket.

A sárgarépás-füstöltsajtos szendvicskrém receptje:

500 g reszelt sárgarépa,

20 dkg reszelt füstöltsajt

2 tojásos hígabb házi majonéz

Minden összekever, só, bors és hűtő.

A sültpaprikával nincs túl sok dolga az embernek, de nagyon kell hozzá. Továbbra is a kápia a favoritom. Ja és a rukkola is elhagyhatatlan a katonák tetejéről, vagy éppen közepéről. Kellemes gyúrást, pepecselést, illatoktól való eltelést, kóstolgatást, sütögetést és evést kívánok hozzájuk!

Bár Nigella...

...fennen hirdeti, hogy mennyire egyszerű egy vendégvárás, ha az ember lánya előre gondolkodik, nekem az a tapasztalatom, hogy csak egy hozzá hasonló, páratlanul homokóra-testű, éjfeketehajú fontmilliárdos teheti meg, hogy igazán kényelmesen előre gondolkodjon. Az egyszerű halandó számára, mint amilyen én is vagyok minden egyéb vendégvárás jó esetben élvezetes, ámde annál izzadtságosabb. Főként ha három kukta is akad... Ma este egy baráti házaspár jön hozzánk nem növelve az egy négyzetméterre jutó gyermekek számát sajátjaikkal, azok vakációzása okán. Ez, mindamellett, hogy a mieinknek fájdalmas hír lesz, azt fogja eredményezni, hogy meg tudunk inni egy üveg bort egy finom vacsora mellé anélkül, hogy a kisujjunkon és a rágóizmainkon kívül bármi másunkat megmozdítanánk akaratunk ellenére. Kincset érő pillanatok ezek, ígyhát igazán egyszerű, igazán ízletes, igazán nyári és igazán könnyű dolgokkal készültem. Olyan ételekkel, amiket kis falatkánként lehet megízlelni, lehet belőlük mazsolázni, van bennük édes, van bennük erős, van hideg és selymes, van fokhagymás, van friss-ropogós szóval minden olyan, ami az ételt a puszta szó fölé emeli a tapintás, az érzékelés, az ízlelés birodalmába. Lesz ricottás cukkinipástétom, rukkolasaláta, meleg, frissensült császárzsömle, a tegnap leszedett padlizsánból füstös ízű, fokhagymás padlizsánkrém és az elmaradhatatlan kedvencemet is újra csatasorba állítom, a paprikadzsemmes sajttálat. Sajtból elmaradhatatlan valamilyen fűszeres, jelen esetben ez snidlinges, a füstölt, a juhsajt, jóféle camembert, gouda és én a sima trappistát is szeretem. A végeredményt érdemes akkor összerakni, amikor a vendégek megérkeznek. Mikor az előző mondat végén lenyomtam a pontot, na köbö akkor késtem le a fodrászt, úgyhogy indulok. A receptek és a többi kép holnapra fent lesznek.

A receptek tehát:

Ricottás cukkinipástétom:

1 kisebb fejes saláta
1,5 kg cukkini karikázva (ha túl öregecske akkor illik kimagozni)
4 friss tojás
2 dl tejszín
1 csokor metélőhagyma
1 kk őrölt szerecsendió
50 g lehetőleg házi zsemlemorzsa
300 g ricotta
só, bors


A salátát levelekre szedtem, jól átmostam, blansíroztam és félretettem. A főzővizébe sót tettem, és körülbelül 20 perc alatt megfőztem a cukkinikarikákat, aztán lecsepegtettem, és leturmixoltam. Hagytam kihűlni. Kivajaztam egy őzgerincet és szépen kibéleltem a salátalevelekkel. Aztán a cukkinipürét az összes hozzávalóval fakanállal alaposan összedolgoztam és a formába öntöttem, amit utána jól az asztallaphoz csapkodtam (persze talppal lefelé :) ), hogy a levegőbuborkák eltávozzanak. A formát vízfürdőbe tettem, vajazott alufóliával letakartam és 180 fokos sütőben 50 perc alatt megsütöttem, hústűvel ellenőriztem, majd 24 órára a hűtőbe tettem. Felszeletelve érdemes kínálni metélőhagymás tejföllel.

Ez egyébként klasszikusan előételnek való, és annak kiváló is. Nem túl karakteres, nem túl nehéz.

Padlizsánkrém:

3 kisebb fej padlizsán
1 közepes vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
fél ek. só
fél ek. natúr vegamix
1 tojás
és annyi olaj, amennyit a turmixolás közben felvesz (figyelem: olívaolaj használata ebben az esetben ti-los!!!)

Mindannyian ismerünk legalább öt elkészítési formát, de én ezt egy erdélyi nénitől hallottam, természetesen vegamix nélkül és kizárólag fa szerszámokkal elkészítve. Nekem ez ízlik a legjobban mind közül amit kóstoltam. Utána következik anyukám citromos fajtája.

A történet lényege, hogy miután a sütőben fél óra alatt puhára sült a padlizsán, felveszem a sütőt 250 fokra és a padlizsánokat a legfölső rácsra teszem és a héját szó szerint szénné égetem. Az egész krémnek ez a lényege. Ettől lesz természetesen füstös íze, ami elképesztően illik a padlizsán ízéhez. Amikor készen van, akkor egy tésztaszűrőbe kaparom és hagyom, hogy a leve kicsorogjon kicsit, mert előfordul, hogy keserűvé teszi a végeredményt. Utána konyhai robotgépbe teszem, amibe már bekészítettem minden hozzávalót az olaj kivételével. Amikor elkezdem turmixolni, akkor a beöntőnyíláson adagolom hozzá az olajat pont úgy, vékony sugárban, mint a majonéznél. Amikor a színe megváltozik, kicsit halványabb és habosabb lesz, akkor tökéletes. Utánkóstolok még, ha kell fűszerezem és több órát állni is hagyom tálalás előtt, hogy összeérjenek az ízek.

A salátát nem írom le, tulajdonképpen ezt is konyhája válogatja, én úgy szeretem a legjobban, ha többféle friss saláta van benne, újhagyma, kevés parmezánsajt, friss paradicsom, hámozóval szeletelt sárgarépa, egy kazal petrezselyem, balzsamecet, olívaolaj, só, bors.

A paprikadzsem elkészítését lásd itt.

Zsömlét nem volt időm sütni, úgyhogy készen vettem őket, félbevágtam és egy kis (vagy inkább sok) olívaolajjal meglocsolva megpirítottam. Egyszer láttam egy olasz pasit, aki olívaolajba mártva ette a száraz kenyeret valami hihetetlen jóízűen. Gondoltam nem árthatok vele :)