Keksz tahinivel

Bevallom a szezámpasztával hadilábon állok. Magát a szezámmagot nagyon szeretem, de a belőle készült olajos, kesernyés krémet annyira nem, talán a túlzott "súlyossága" miatt. Hozzáteszem rögtön, hogy összesen kétféle dologban találkoztam vele, a humuszban és egy pite jellegű süteményben, amit a Kísérleti konyha oldalán találtam, meg is csináltam, el is fogyott, de nem éreztem végzetes vonzerejét. Úgy két hete besokalltam az édességekből de mégis vágytam valamire, amit egy finom tea mellé el lehet ropogtatni, akkor találtam egy mogyoróvajas keksz receptet, amiben nemes egyszerűséggel lecseréltem a mogyoróvajat szezámpasztára. Nem sült el rosszul. Inkább édeskésnek hívnám, mint édesnek és most pont ez kellett nekem és nagyon jól érvényesül benne a pirított szezámmag. Egy részét eltettem egy kekszesdobozba, és csak a napokban vettem elő. Nagyon jót tett neki. Az állaga elég morzsálódós, de egy forró tea mellé hihetetlen finom, omlós és különleges ízű. Nézzétek el nekem a nagy képen látható becsillanást, azért merészeltem felhasználni ezt a képet, mert pont a tökéletlenségében rejlik a szépsége szerintem, olyan, mintha varázspor hullana rá éppen :)

a hozzávalók:

25 dkg puha vaj
10 dkg porcukor
1 kk. vaníliaaroma
25 dkg liszt
10 dkg kukoricaliszt
5 dkg kakaópor
1 csipet só
2 ek. pirított szezámmag
2 ek. szezámpaszta

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, a vajat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a vaníliaaromát és a szezámpasztát. A kétféle lisztet a kakaóval és a sóval összekevertem és a vajas krémhez adtam. Fura vizeshomok állaga lett. Golyót formáztam belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket és egy villával benyomtam a közepét. Nagyjából 20 percig sütöttem. Nem lehet egyből elfogyasztani mert közvetlenül a sütőből való kikerülés után még nagyon lágy.

A csodálatos, utánozhatatlan és végzetesen egyszerű - a csokis Pavlova torta

Még azt sem bírtam kivárni, hogy holnap jó fények legyenek a fényképezéhez. Nem volt kérdés, hogy a fánkkészítés kapcsán kimaradt tojásfehérjedömpingből mi készüljön. Szinte a semmiből létrehozható ugyanis ez a csoda. Én a tesómtól kaptam egyszer egy ilyen tortát a születésnapomra és mondhatom, nálam telitalálat volt. Arról nem beszélve, hogy lehetetlen elrontani. Ezt bárhová vittem vendégségbe, egy levegővételnyi idő alatt tűnt el, és ez tulajdonképpen itthon is így van. A csokis változat Nigellától származik, de az eredeti fehér változat is nagyon finom. Az számomra inkább nyár hangulatú, inkább citromosan és rettenetes mennyiségű friss gyümölccsel szeretem. A csokisban az lett volna a legszebb, ha lett volna itthon friss málna. Mivel ennek híján vagyok, én házi körtelekvárfolyamot zúdítottam a hab tetejére és megszórtam jó minőségű 50% kakaótartalmú tejcsokival. Nem szégyenlem bevallani, hogy ez volt a vacsora és mivel bruális méretű tortát csináltam, ezért még "sajnos" a rendelkezésre áll bőséges mennyiségben, ha esetleg az éjszaka megéheznénk rá :)) Azt mondjuk nagyon nehezen tudom elképzelni, ami Nigellának már a névjegyévé vált, hogy, ahogy az éjjelilepke-kosztümben leslattyog a side-by-side hűtőjéhez és beletúr az aznapi konyhai eresztésbe. Ha aznap éppen ráksalátát csinált, akkor abból csimbókozik ki egy adagot a markába és légietlen homokóraságával továbbáll a sötétségbe. Mindig azon gondolkodom, hogy vajon utána fogat mos-e mégegyszer, hiszen állítása szerint ő mindent önnön lustasága miatt csinál olyan gyorsan és egyszerűen. Emiatt a torta miatt még ezt a rendkívül imidzsromboló dolgot is megbocsájtom neki. Személy szerint én a halmazállapotbeli és ízbeli különbségeket kedvelem benne a legjobban, vagyishogy a torta külseje ropog, a belsejében pedig szinte folyik a csokoládé, nameg ahogy a nagyon édeset felváltja egy-egy falatban a nagyon gyümölcsös.

hozzávalók:

6 tojásfehérje
30 dkg porcukor
3 ek. cukrozatlan, átszitált kakaópor
1 kk. balzsamecet
fél tábla 70%-os étcsoki durvára vágva, amit a habcsókba teszek és ugyanennyi jó minőségű tejcsoki, amit a tetejére szórok
5 dl habtejszín cukor nélkül felverve
választott gyümölcsfeltét, vagy de én most éppen körtelekvárral tálaltam

A sütőt 180%-ra előmelegítem, és egy sütőlapra sütőpapírt helyezek. Felverem a tojásfehérjét a porcukor folyamatos hozzáadásával. Megszórom a kakaóval, hozzáadom az ecetet és a csoki egy részét és ezt már habkanállal forgatom össze. A habból kialakítok egy cirka 20 cm átmérűjú alapot és a többi habot a szélére halmozom körben, hogy kosárka formát kapjak. Ahogy beteszem a sütőbe, mérsékelem a lángot 150 fokra és másfél órán át sütöm. A habot felverem, a kész, nagyjából kihűlt torta tetejére teszem, a tetejére szórom a választott gyümölcsöt (jelen esetben összeturmixoltam egy kis körtelekvárt és rálocsoltam) majd megszórom a maradék csokival.

Diós lekvárgolyó - édesség lusta anyukák sótlan gyerekének :))

A legnagyobb gyerekem a sótlan. Betegségtudata szárnyal. Csak fekszik. Olykor sírdogál is, azzal a nemtudommibajom-devalakinagyonsajnáljon sírással. Enni sem eszik. Én viszont baromi lusta vagyok. Végeztem a vizsgákkal, ezért azokat a szó szerint pillanatokat, amikor nem a három gyermek körüli teendőkkel vagyok elfoglalva, masszív lustálkodással töltöm. Rögtön feltett lábbal szexésnyújorkot nosztalgiázom. Délutánra megsajnáltam az éhenhalni készülő gyerkőcömet és kreáltam neki egy kis édességet, mert megfigyeltem - nem mondok újat szerintem - hogy az még a legmasszívabb rota idején is simán lecsúszik. Engedtem tehát, de nem mindenben. A cél az volt, hogy édes legyen, megegye, és ne legyen lelkiismeretfurdalásom, hogy egész nap édességet evett a gyerek. Jah és nagyon hamar elkészüljön és ne kelljen hozzá bekapcsolni a sütőt. Az elvi alapok gyakorlatba való áthelyezése felér egy óvodás kézművesteljesítményével. Ennélfogva még a gyermek önmaga jóleső elszórakoztatására is alkalmas. Remekül lehet vele trutymózni, golyókázni, gyúrni, gurigatni. Tehát ha őszinte akarok lenni nem is én csináltam. Sőt kijelenthetem, hogy a gyerek magának csinált édességet :) Kell ennél ideálisabb árukapcsolás?

A hozzávalók:

20 deka házilekvár (én gyömbéres körtelekvárból csináltam)

15 deka kölespehely, vagy darált zabpehely vagy búzacsíra stb. (én kölespehelyből csináltam)

1 evőkanál méz

kevés porcukorral kevert darált dió

A lekvárt, a mézet és a pelyhet kézzel összegyúrtam és egy pár percet állni hagytam, hogy elkezdjen megdagadni a köles benne. Aztán átadtam a stafétabotot :)) golyókat formált belőle és diós-cukrot darálékba hempergette. Azt hazudtam, hogy állnia kell egy keveset a hűtőben, így le is tudtam fényképezni. A leggyorsabb, legegészségesebb és legyszerűbb édességek egyike szerintem. És nem utolsósorban eszméletlen finom is :)

ps: a gyanúm kicsit később az orvosnál beigazolódott, a világon semmi baja, sótlanságra nincs gyógyír...vagy mégis? :)))