Őrülten tavaszi...

....hangulatú volt ez a hétvége. Egy ideje pont ugyanúgy vagyok a tavasszal, mint az ősszel. Egyre nagyobb hatással van rám ez a két évszak, szépen lassan, szinte észrevétlen legyőzték bennem a nyár iránti rajongásomat. Mi sem természetesebb 1075 nm tulajdonosaként, mint, hogy az egész négy napos ünnep a kertben telt. Én ott ünnepeltem a frissen kibújt, véletlenül a földben hagyott hagymák, fokhagymák, nyiladozó árnyékliliomok, megmetszendő gyümölcsfák, éledező majorannák, kakukkfüvek, zsályabokrok, eperpalánták és gólyaorrok között. Amikor hátravitt az utam a komposztálóhoz, a sünikuckót is leellenőriztem, nem volt hiába az újépítésű süningatlan kivitelezése, jól kivehető a kis ösvény, amit a bérlők hagytak:) A fel nem szedett diók pedig valószínűleg egy idei egéralom kalóriabevitelét hivatottak növelni, mert hiába kerestem ép terméseket, mindegyiken egy-egy lyuk tátong. Csak járkáltam, metszegettem és tervezgettem az idei évet kertügyben. Nem vágom akkora fába a fejszémet, mint az elmúlt években, munka mellett lehetetlen akkora kertet művelni, mint amikor a gyerekekkel itthon voltam. Egyenlőre úgy tervezem, hogy lesz külön fűszerkertem, de ezen kívül csak epret, hagymát, többféle paradicsomot és cukkinit ültetek. Miután ma megláttam, hogy 599 Ft volt a helyi boltban 10 db tojás, elkacérkodtam a gondolattal, hogy két tyúk megoldaná a gondomat, de ennek utána kell járnom, főleg, hogy a kisház palatetője alatt minden nyáron egy komplett nyestfamília húzza meg magát és ők túlságosan hozzánk nőttek ahhoz, hogy elkergessük innen őket. Ha esténként, sötétedés után leülünk a diófa alatti lépcsőre egy-egy elemlámpával, akkor szemérmetletnül randalíroznak körülöttünk és iszonyú aranyosak. Ha már tojás: mire másra vágyna ilyenkor az ember, mint egy nagyon könnyű, nagyon nyárias süteményre, olyanra ami tökéletesen mentes mindentől aminek csak egy kis köze is lehet a télhez, vagy a karácsonyhoz. A szirupos, citromos piskóta számomra pontosan ennek a megtestesítője. Egy szimpla Sütemények c. receptgyűjteményben találtam, kissé szkeptikusan indultam neki, mert az a tapasztalatom az ilyen gyűjteményekkel, hogyha nem fémjelzi egy konkrét személy neve, akinek érdekében áll, hogy pontos mennyiségekkel és adatokkal örvendeztesse meg a nagyérdeműt, akkor nagy százalékban nem az lesz a vége a próbálkozásnak, mint amire számít az ember. Ám ezesetben nagyot tévedtem, mert ez a süti légiesen könnyed, szinte felrepül, és hihetetlen friss ízű. Az a tapasztalatom, hogy érdemes belőle másfél vagy akár kétszeres mennyiségű adagot készíteni, de leírom az eredeti mennyiséget is, ami 4 embernek tökéletesen elegendő. Elvileg 5 főnek is elég kellene, hogy legyen, de ebből nem lehet csak egy szeletet enni.

A sütőt 180 fokra előmelegítem és kivajazok egy 20 cm-es sütőformát.
A száraz hozzávalókat összeszitálom, a tojásokat szétválasztom, a sárgákat az olajjal, a joghurttal, a gyümölcsök lereszelt héjával és a fele-fele levével kikeverem, a fehérjét felverem. Először a joghurtos keveréket adom a száraz anyagokhoz, csomómentesre keverem, majd óvatosan hozzáforgatom a felvert fehérjét is. Formába öntöm, és a sütőben 55-60 percig sütöm. Előfordulhat, hogy a tetejét időközben le kell takarni egy kis alufóliával, hogy ne barnuljon tovább. Mielőtt elkészül, a maradék gyümölcslevet és 4 ek. porcukrot összeforralok és a sütőből kivett süteményre még azon melegében ráöntöm, szinte sistereg rajta. Hűlni hagyom, bár ezt nagyon nehéz megtenni, egy szép tányérra teszem és kész. Rekordsebességgel fogy el. Ez igazán az én sütim: gyors és isteni!

Segítsütis kedvenceim...

...meg egy saját, ami ma nekem segített átvészelni egy munkaerőpiac órára való felkészülést...a téma is sok volt, számszerűsítve szembesültem a férfiakkal szembeni szegregációmmal, foglalkozási piramisban és bérekben való alulmaradásommal és a három gyerek (gonosz, rosszcsont gyerekek) miatt súlyos százalékokkal csökkenő munkaerőpiacra való visszatérésem lehetőségeiről. Ezen kívül - mégha bazividám téma is lett volna - az már önmagában fájdalmas, hogy ezekben a szép tavaszi időkben iskolai dolgokkal kell foglalkoznom és még csak most jön a java. Úgyhogy feltétlen meg kellett jutalmaznom magamat valamivel. Az már csak hab a tortán, hogy stílszerű legyek, hogy eljött a sütik ideje. Az idei Segítsütin résztvevő remekművek közül az én kedvenceim a következőek:

VKOrsi színes sütinyalókái
Grenadine málnalikőrös csokimousse tortája
Ízbolygó habos-csokis minitortája
Nemisbéka hardcore konyakmeggyes csokitortája

Kukkants be és növeld a licitet:))

Az én bőőőőőőőőőőőődületesen finom levendulás-citromos sajttortám hozzávalóival holnap foglak megismertetni titeket, mert még rittyentenem kell egy páverpojntot én és nőtársaim hátrányos helyzetének, de mindenféleképpen felteszem (már perszehogynem a páverpojntot, hanem a receptet), mert szemtelenül könnyű és kihagyhatatlan!!!!! :))

hozzávalók:

250 g csokibevonatos keksz
60 g teavaj kis darabokban
250 g mascarpone
250 g áttört tehéntúró vagy ricotta
200 g porcukor
2 egész tojás
2 sárgája
1 ek. cukorszirupban eltett levendulavirág
1 nagy vagy két kicsi citrom héja és az egyik leve
23 cm átmérőjű kapcsos forma

A kekszeket a teavajjal robotgépben összedolgozod, a formába nyomod, és a hűtőbe teszed, a krémsajtot a túróval homogénre kevered, hozzáadod a porcukrot, bele az egész tojások, majd a sárgák, végül pedig a citrom leve és héja. Mivel én voltam olyan szerencsés, hogy rendelkeztem cukorszirupban eltett levendulavirággal (by Narancslekvár) és abból is tettem a krémbe, de ez már csak a szentimentalizmusom, nyugodtan el lehet készíteni enélkül is. Ha kész, akkor a kihűtött kekszalapra öntöd, és 180 fokon 45 perc alatt megsütöd. Fontos, hogy hagyd a hűtőben kihűlni, különben szeletelhetetlen.

Grillezett cukkinisaláta házi pestoval

Nagy salátás vagyok. És a mai óvodai hazajövetel után úgy éreztem, hogy mindenképp meg kell ajándékoznom magam valamivel. Egyrészt mert rendkívüli mennyiségű energiát veszítettem, másrészt meg, mert végig kellett néznem, hogy ők masszívan átzabálják a hazautat. Mindezt azután, hogy akkor álltak fel az uzsonna mellől, amikor megérkeztem. Két dologra tippelek: elégtelen mennyiségű kalória van a ovimenüben vagy nagyon nőnek és semmi nem elég...próbálok az utóbbira koncentrálni. A saláta ötlete tehát önmagam megjutalmazása okán szökkent ki az agyamból, és megfelelően illeszkedik abbéli igyekezetemhez, hogy a két-három kilo felesleges zsírszövetemet ugyanilyen súlyú izomszövetté alakítsam magamon. A reggeli futás az egyik fegyverem, az esti salátázás pedig a másik. Ezen a ponton sokan léptethetnek tovább megpillantva a futás szót, de én azért néhány szót emelnék mellette. Egy olyan reggelen, mint amilyen a ami is volt, - fél hétkor verőfényes napfelkelte, csiripelő madarak, enyhe csípősség a levegőben némi tavaszillattal keveredve - a futás egy hihetetlen élmény. Egy irgalmatlan adrenalinpumpa, én olyan vagyok mint egy boeing 747-es motorja az induláskor, szépen bepörgök és huss, elszállok mint a vadlibák. Senki sincs az utcákon szinte, elsüvít a tavasz a fülem mellett, gondolatban nagyon messze járok, szinte nem is érzem, hogy futok, (ez utóbbi úgy a negyedik kilométerig igaz, utána már azért érzem :)), egyszóval egész napra elegendő energiát nyerek belőle. A köröm nagyjából négy és fél kilométer. Ezt úgy 25 perc alatt futom le. Ez egy lendületes de azért laza futást jelent. Ennyi ideje mindenkinek kell, hogy legyen az egészségére minden másnap. Én tavasztól őszig futok kétnaponta. És így lelkiismeretfurdalás nélkül esek kísértésbe olykor-olykor :)) Ez a sali nem jelent valami nagy kalóriakihívást, ellenben laktató és isteni finom. Nálam bekerült a kedvenc saláták közé.

A hozzávalók:

2-3 bébicukkini karikázva és grillserpenyőben megsütve
fél zacskó galambbegy saláta
fél zacskó rukkola
1 csokor bazsalikom
1 csokor petrezselyem
15 dkg kecskesajt
1 marék olajbogyó
fél zacskó szeletelt mandula
1 ek. kapribogyó
1 citrom reszelt héja és leve
2 gerezd fokhagyma
olívaolaj, só, bors

A cukkinit megmostam, félujjnyi karikákra vágtam és a serpenyőben sózva, borsozva meggrilleztem. A bazsalikomot a rukkolával, a fokhagymával, a mandulával, tengeri sóval és borssal aprítógépbe teszem, beindítom és folyamatosan adagolok hozzá annyi olajat amennyit felvesz. Az olajbogyókat félbevágtam, a kecskesajtot felkockáztam. A petrezselymet csak úgy nagyjából felaprítottam. Végül összedobtam a hozzávalókat, ráreszeltem a citromot és rányomtam a levét, majd meglocsoltam a pestoval és még azon melegében tálaltam.

A kertből betévedőktől két ajándékot is kaptam. Számon kérik, hogy hol tárolom az ajándékaikat, úgyhogy kiemelt helyen vannak, a kandallópárkányon. Nem tudják, de eltalálták a tavaszi elsőszámú kedvenceimet :)) a hófehér ibolyácska és a barka a kiolvadás, a feléledés, a felmelegedés és újjászületés üzenetével vannak bőségesen felcímkézve, úgyhogy dacára annak, hogy a kandallópárkány önmagában amolyan téli hangulatú, most kicsinosítottam :)

Kamuforraltbor gyerekeknek

Salsa forró, gyömbéres itókája juttatta eszembe, hogy már ezerszer megígértem a fiúknak, hogy készítek nekik saját, külön bejáratú forraltbort. Mert, hogy ugye az tendenciózus, hogy mi felnőttek télen, szánkózás, séta előtt, után, közben, alatt és ha lehet felette is, szóval egész télen hektoliterszám fogyasztjuk ezt a testet és lelket egyaránt melengető, ízes-fűszeres csodát. Egy-egy korty nekik is jut, de ezt csak suttogni merem. A mai szánkózás és névnapi miniünnepség okán nem volt lehetőségem tovább húzni ezt a dolgot. Egy egyszerű joghurttortát készítettem ami ugye hidegen finom, mellé pedig ezzel a borostyánszínű, forró kis hétköznapi csodával kedveskedtem két érintettnek is. Mert ma ugyan csak az egyiküknek van névnapja, de két nap múlva követi őt a sorban következő névnapos. Így aztán ma duplán ünneplünk. Csak az a baj, hogy mire a joghurttorta eléri a megfelelő állagot a hűtőben, saccom szerint úgy egy óra múlva, addigra semmi sem marad az italból. Dehát van ennek jelentősége? :) Szép nap volt ez az együtt töltött utolsó családi nap. S míg a gyerekek mohón kortyolgatják a nekik való italt, addig mi is azt tesszük a nekünk valóval és közben elmondhatjuk az el nem mondott szavakat, megbeszélhetük a meg nem beszélteket, tisztázhatunk félreértéseket, simíthatunk a ráncokon, glédába állíthatjuk a vélt és valós problémákat, hogy aztán egy laza mozdulattal alájuk rúgjunk, és legfőképpen átadhatjuk az érzéseinket. Kommunikálhatunk egymással. Egész évben kevés idő van erre. Hát mi most jól hasznosítottuk a rendelkezésre állót :) Ezt kívánom mindenkinek az Újévre:)

A gyerkőcital receptje:

1 liter 100%-os almalé + 1 liter forróvíz
1 natúr rooibos natúr teafilter
1 almás-fahéjas teafilter
1 narancs vékonyan lehámozott héja
1 citrom vékonyan lehámozott héja
1 marék mazsola
2 rúd fahéj
1 rúd vanília
3-4 szem szegfűszeg
3-4 nagy ek. hársméz

Az almalevet a vízzel felforraltam, hozzáadtam a filtereket és a fűszereket, és együtt legalább egy órát állni hagytam úgy, hogy a főzőlapot lekapcsoltam alatta, de nem vettem le róla, tehát még egy ideig melegítette. A mézet szigorúan a végén adtam hozzá, amikor még meleg volt, de már nem forró.

A korai sötétedésben...

...összesen két jó dolog van. Az egyik a korai vacsora - ami valljuk be egy olyan, főzni és enni szerető, de három gyerek mellett viszonylag kevés célzott testmegmozgatási lehetőséghez jutó házirobotnak/néninek/sárkánynak/istennőnek (kiki válasszon igényei szerint), mint amilyen én vagyok nem hátrány - a másik pedig a mécsesgyújtás. Utóbbit megszállottan és megszámolatlan égetem a lakás különböző pontjain, mert varázslatosnak tartom a belőlük áradó vígasztalóan meleg hangulatot. Csepp kis lobogó tüzek, otthonillaú táncoló lángocskák. A legközönségesebb esős hétköznapot is képesek átmelegíteni akár visszamenőleg is. Sőt, már-már perverz módon én éjszaka is gyújtok egyet, szigorúan a sókristályba tehetőt, hogy nehogy a nagy mécsesimádatom botrányba fulladjon egy házleégéssel, mert egyszer valahol azt olvastam, hogy ez távol tartja a világok között eltévelyedőket, bolyongókat és vissztérőket. Nem vagyok egy ezoterika, de jólesik a tudat, hogy egy olyan kiszolgáltatott és öntudatlan állapotban, mint az alvás, ilyen erős bástyák védelmeznek :)

Tegnap este, egy ilyen mécsesfélhomályos merengésben a receptjeimet szortíroztam, rendezgettem, szelektáltam. Kénytelen voltam, mert lassan kifolynak a különböző összefirkált cetlik a polcról és a füzeteimből. Megrögzött jegyzetelő vagyok, igen, volt már, hogy odáig vetemedtem, hogy egy receptet, csak azért, hogy meglegyen gyorsírással firkáltam le magamnak, mert nem találtam tollat és így lecsúsztam az elejéről. A kezembe akadt néhány, számomra rendkívül értékes papírdarab, amire még a dédnagymamám csodásan cirkalmas kézírásával vannak feljegyezve általa kedvelt finomságok. A baj csak az, hogy ceruzával írta, így néhány helyen már olyan halvány, hogy alig lehet elolvasni. Találtam közötte egy angol citromkrém elnevezésűt, ami felkeltette az érdeklődésem, de kénytelen voltam improvizálni vele kapcsolatban a foghíjjak miatt. Ez adta a mai desszertötletet. Főleg, hogy vajas kekszet sem kellett sütnöm hozzá, mert van itthon egy isteni fajta, ami a képen is látható. A krém egy részébe az általa leírtakon kívül citromfüvet és zselatint is tettem és most szilikonformákba öntve pihen a hűtőben kíváncsi vagyok mi lesz belőle.

Itt a zselatinos végeredmény:) nagyon finom, mindkét formában. A felhasználás mikéntjét szerintem nálunk az fogja meghatározni, hogy a fiúknak könnyebb lesz kanállal enni a keksz mellé, nekünk viszont jobban tetszik a tortásított változat, sőt sokféleképpen ünnepivé tehető!!



Ma reggel pedig egy mély sóhaj közepette felhasználtam az utolsó zacskót nyáron termett zöldborsómat is a mélyhűtőből. Igazából szinte meglepetés volt, mert azt hittem már nincs több, de az én mélyhűtőm, pusztán a feledékenységem és a rendetlenségem miatt mindig úgy néz ki, hogy az ember úgy érzi, itt akár egy Boeing 747-es is simán megbújhat. A kedvenc változatomat főztem, a sok petrezselymes, kicsit édes, tejszíneset parmezános-szerecsendiós vajgaluskával. Egyszerű, gyors és verhetetlenül finom. 



Az angol citromkrém receptje:

1 liter zsíros tejföl
2 zacskó Dr. Oetker Zseltain Fix
2 biocitrom leve és héja
12 deka porcukor
5 dkg kockacukor
1 rúd indiai citromfű

A tejfölt lecsepegtettem egy pelenkában fellógatva. Mikor lecsepegett beletettem a robotgépbe. Lereszeltem a citrom héját, kinyomtam a levét és a kockacukorral együtt a tejfölhöz adva keverni kezdtem. A zseltaint a porcukorhoz tettem és folyamatosan adagoltam a krémhez, amit géppel legalább negyed óráig kevertem. Őszintén szólva se a kockacukor létét nem tudom megmagyarázni, sem pedig azt, hogy miért javasolt ilyen sokáig keverni, de betartottam az előírást :) a végén beletettem a citromfüvet, jah igen, én késes robotgépben kevertem ki a kockacukor miatti aggodalmam okán. Aztán erre az általam nagyon favorizált kekszágyra fektettem egy kerek szilikonformába és szépen megdermesztettem a hűtőben.

A kedvenc zöldborsólevesem receptje:

250 g zöldborsó
1 ek. teavaj
1 nagy marék friss zöldpetrezselyem
0,5 l húsleves
0,5 l zsíros tej 1 púpozott ek. étkezési keményítővel csomómentesre elkeverve
2 ek. barnacukor
csipet só, bors

A vajgaluskához:

1 ek. teavaj
1 egész tojás
annyi liszt, amitől galuska állagú lesz
2 ek. parmezán
frissen reszelt szerecsendió
nagyobb csipet só és kevés bors


A teavajat felforrósítom és rádobom a barnacukrot kicsit karamellizálódni, aztán mehet a petrezselyem, egy keverésnyit pirítom és hozzáadom a zöldborsót. Picike vizet öntök rá és párolni kezdem. 5 perc után felöntöm először a húslevessel, majd amikor az is felforrósodott, akkor besűrítem a keményítős tejjel, sózom, borsozom és még 10 percig hagyom főni. (hangsúlyozom az időintervallumok valóban zsenge, saját termesztésű zöldborsóra vonatkoznak, a zacskósat addig kell főzni nyilván míg puha nem lesz). A vajgaluskához a vajat összekeverem a tojással és kanalanként adagolom hozzá a lisztet. Amikor eléri a kellő állagot, akkor beleteszem a fűszereket és a lassan forró levesbe szaggatom. Gyorsan kifő, úgyhogy ezzel már csak egyet hagyom rottyanni és lezárom alatta a lángot. Fedő alatt hagyom még egy 10 percig.

Nyárízek még utoljára

Nekem ebben az egészben megint az tetszik, hogy iszonyú átlagos hozzávalókra van szükség az elkészítéséhez. Azon gondolkodtam, hogy mivel csalhatnám vissza a nyár hangulatát egy estére, a tesóm névnapjára. A citrom nagyon adja magát, és speciel volt is itthon. ( Na nem ám termőben lévő fa formájában, bár Bálint gazda állítja, hogy aki el tud bíbelődni egy citrusfával, úgy, hogy annak jó is legyen, az már kertész a talpán.) A linzeres alapú sütik nálunk nagyon mennek, úgyhogy végülis egy nagyon egyszerű citromos pite mellett döntöttem. Aztán eszembe jutott, hogy pár hete Jamie hogy készített egy grillezett ananászos, mentacukros frissítő desszertet és lenyúltam hozzá a cukorötletet, ami szintén kéznél volt, mert a mentát lassan írtanom kell (persze hülye lennék :))) Elképzeltem, hogy mennyire csinos lesz a napsárga tortácskán a halvány pasztellzöld porcukorréteg. De az első etapban nagyon halványnak bizonyult, úgyhogy egy evőkanálnyi vízzel

 

 kikeverve inkább a tetejére csepegtettem, és amikor teljesen kihűlt, akkor egy picit ez is megszilárdult és gyönyörűen nézett ki. Az íze pedig, hát az leírhatatlan. Mindenki el tudja képzelni a citromot meg a mentát együtt, ez egy evidencia. De mégsem teljesen olyan, hanem valami egészen fura, pikánsan, édesen frissítő a linzer pedig ropogós...huhh. Isteni. 

NEMHISZEM EL TÖBB MINT KÉTMILLIÓN ÁLL A SEGÍTSÜTIS ÁRVERÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS :)))))

A tésztához:

15 dkg liszt

2 dkg finomított cukor

12 dkg vaj kis darabokban

1 ek. víz

A töltelékhez:

1,5 dl tejszín

10 dkg porcukor

4 tojás

3 citrom reszelt héja

12 ek. citromlé

A mentaszószhoz:

2-3 ek. porcukor 

8-10 db mentalevél

1 ek. víz

A tésztához valókat gyors mozdulatokkal összegyúrjuk és hűtő. Sütőt bekapcsolom 190 fokra. 20 perc után előveszem a tésztát, nyújtom, vajazott-lisztezett sütőformába teszem, megszúrkálom, telepakolom babbal és 15 percig babosan, 5 percig pedig anélkül sütöm. Míg sül, addig összekeverem a töltelékhezvalókat és mozsárban összetöröm a cukot a mentalevelekkel. Amikor a tészta elősült, beleöntöm a tölteléket és 20 percre visszatolom. Ha kész, kiveszem és kicsit hűlni hagyom, majd rácsepegtetem a mentás löttyöt. Ennyi az egész. Igazából a szomszéd kislányon teszteltem le a hatást. Egy hatalmasat bukott bringázni tanulás közben. De hihhetetlen nagyot. A fotó kedvéért pont volt egy szelet a tányéron. Na azt a tányért felkaptam, és az utcán szervíroztam neki. Egyszerűen szólva felszippantotta a sírással együtt :)

 

 

A húszperces ebéd

 

Na jó, huszonöt:) És esküszöm, hogy egyáltalán nem erre készültem. Kísérletezem valamivel, de ezt most hagyjuk. Igen titokzatoskodom :) Szóval elmentem nagybevásárolni. És vesztemre felfedeztem, hogy az afrikai harcsa és a pisztráng le van árazva. Vesztemre, mert azonnal új ebédtervet kellett kovácsolnom. És nemcsak, hogy újat, de nagyon gyorsat is. A nagybevásárlásból hazaérve óriási nyomás nehezedik arra az anyukára, aki meggondolatlanul nem főzött valamit már hajnalban, mely aztán a játszóházban megfáradt csemeték elé tétetik. Na én kávézgatással és lekvároszsömle - csúnyán mondom - zabálással töltöttem a reggelt, meg magunkat. Fenti fotókon ebéd gyanánt egy szelet afrikai harcsa látható, olívaolajban, fehérborsban, reszelt citromhéjban és citromlében fürdetve, 200 fokon 20 perc alatt megsütve, 5 perc alatt fólia nélkül megpirítva. Közben nagylángon sósvízforralás, melybe 2 zacsi jázminrizs zuttyan, mellé 3 nagyobb darab keresztben bekarcolt paradicsommal. Paradicsomok 3 perc után kimásznak, a rizs 16 percet tölt a fedő alatt. Paradicsomok meghámozódnak, 2-3 ek. száraz fehérborral, 3 ek. natúrjoghurttal, 1 ek. akácmézzel, 1 ek. balzsamecettel, egy kis szelet chilipaprikával, sóval és borssal összeturmixolódnak. a 25. percben pedig összeáll a kép, mármint a fenti :) A citromos afrikai harcsa jázminrizzsel és pikáns paradicsommártással. A pisztrángok még a hűtőben pihennek. Holnap boldogan sétálnak az asztalra, bazsalikommal, hagymaszeletekkel, citrommal és paradicsommal hasonlőve.

Répasüti

A sárgarépa, a barnacukor és a citrom találkozása igazi jóbarátság. Nem egymás mellett, hanem egymásba karolva, egymást átölelve menetelnek be az ember szájába. Az ízét számomra szinte éteri magasságokba emeli az a tény, hogy gyerekkorom egyik meghatározó gasztronómiai élménye, nameg, hogy az eredeti recept a dédnagymamám múltbéli zamatos kis lábnyoma itt a jövőben :) Bármíly hülyén hangozzon is most ez :) Az elkészítésére azonban csak az vállalkozzon, akit nem zavar, hogy a sok hűhó szinte a semmiért van, már ami magát a matériát illeti. Ahogy készül, úgy fogy. A készítő egyetlen esélye a folyamatos, munka közbeni nassolás. De még ez sem teljesen kielégítő, mert én például ennek a fogyasztását úgy képzeltem, hogy amikor már minden agytiporka alszik, akkor a könyvemmel, egy nagy pohár mentás limonádéval és két-három darab ilyen kis csodagolyóval kiülök az erkélyre és magányosan élvezem ki a pillanatot. Átfutott még az agyamon az is, hogy elrejtek egy párat, úgysem látták volna, mert a kuktáim nem érik fel a konyhapultot...de a gonoszságfaktorom meglepően alacsony volt vasárnap:) Az elkészítése baromi egyszerű. Semmi más nem kell hozzá, mint körülbelül 1 kg sárgarépa, fél kg barnacukor és 2 nagy biocitrom. A répát megtisztítottam, meghámoztam, ledaráltam egy 1 ek. napraforgóolajon kis lángon elkezdtem párolni. Amikor már üveges volt, akkor hozzáadtam a barnacukrot és ezzel addig-addig kevertem, kavartam, melegítettem, amíg a levet, amit a cukortól engedett majdnem teljesen elfőtte, lehetett látni, hogy már formázható. Hagytam hűlni és amikor már majdnem kihűlt, akkor belereszeltem mindkét citrom héját és belecsavartam az egyiknek a teljes levét. Golyócskákat formáztam, cukorba forgattam és kis papírtányérkákba tettem...volna :)