Fánk és bonbon

Ez a két dolog gyakorlatilag ma nem hagyott élni. A bonbonokon egy két hét múlva esedékes születésnap miatt rugózom, többféle ízesítésűvel szeretnék megtölteni egy szép dobozkát, de az az igazság, hogy nézni könnyebb, mint csinálni. Pedig annyit lestem, hogy csak na. A Bonbon Mániát és a Praliné Paradicsomot  bújtam hetekig. De bizton állíthatom, hogy a képen látható itt a legszebb darab, a többi hagy némi kivánnivalót maga után. A két sarkallatos problémakör az az, hogy bármilyen óvatosan festem ki az ecsettel a bonbonsablont, mindig maradnak benne levegőbuborékok. Legalábbis az első eresztésnél mindegyikben volt. A másik a lezárás. Hát...khm...mindent mondtam közben magamban. Se egyenes, se kellő vastagságú nem lett. Utóbbit még értem, hogy hogy orvosoljam, de előbbinél hiába használtam habkártyát, hogy a felesleges csokiréteget eltávolítsam. Nem lett tökéletes annyi biztos. Mivel én türelmetlen típus vagyok (három fiam általi kiképzésem ellenére, mely alapján már egy kérődző tehén nyugalmával kellene rendelkeznem) szóval ezt most hamar feladtam, holnap fogok nekifutni mégegyszer. Volt ám helyette bőven mivel pepecselnem, mert ma, amikor felnyaláboltam az ovisokat, kiderült, hogy a holnapi farsangi buliból hiányzik a farsangi fánk. Naneeeeeee. Bevállaltam. Csináltam a klasszikust és egy mákos-citromosat. A méretüket a kis kezecskékre állítottam be. Nagyon édesek lettek, minden tökéletes volt addig, amíg fel nem fedezték a sáskák. Alig tudtam kimenteni belőle két doboznyit. Ipari mennyiséget csináltam másfél kiló lisztből és Reni receptjét használtam Az élet napos oldala blog szerzőjéét (egészen pontosan a szerző anyukájáét, hajjdeszeretem az ilyen anyukáktól származó recepteket :)))  Hagy élvezkedjenek a kis cowboyok, meg tündérek. Nameg az én egérkém és Zorróm :)) Gyönyörű, rugalmas, levegős, tökéletes fánkok lettek!!
Egy keveset változtattam a recepten, de csak az óvónők értekében. Nem hinném ugyanis, hogy a nagy báli forgatagban a lekvárpacákkal kívánnak közelharcot vívni, úgyhogy a klasszikus darabok masszív porcukorréteget, a másik pedig a tésztájába 2 ek. darált mákot, kívülre pedig citromköntöst kapott (3 ek. porcukor és annyi citromlé, amivel szép, vékony, fényes réteget lehet kenni a fánkok tetejére).

Turbóvendégvárás

Abból is látszik, hogy tavasz van, hogy egyre-másra jelentkeznek be a tél elején eltűnt gyerekes ismerőseim. A mai 12 fok rögtön felébresztette téli álmot alvó ismerőseimet, s egyikük úgy döntött, hogy meg is látogat minket. Egy órával az érkezése előtt jelentette be, hogy sártenger ide vagy oda, elhajóznak hozzánk. Mivel ebédet csak kis mennyiségben készítettem a gyerekek számára és nem akartam nekiállni még egy adag elkészítésének, ezért késői uzsonna gyanánt a felnőtteknek grillezett zöldséges-sajtos falatkákat a kicsiknek pedig bounty pudingot készítettem. Egy óra alatt mindkettő simán elkészül, feltéve, hogy minden van hozzá a lakásban. A falatkás kajában a főszereplő a fokhagymás, grillezett cukkini volt, ami egy kis meleg, nyárias hangulatot csempészett az egészbe:) eszembe is juttatta a tavalyi cukkinidömpinget :) az akkor készített savanyúság egyébként a mai ebédnél is nagy sikert aratott, úgyhogy mindenkit arra bíztatok, hogy próbálja ki, amikor eljött az ideje. Reggel lecsaptam az etyeki tejtermelős kocsira, ahol vettem egy fél kilónyi isteni finom bazsalikomos sajtot, ez is rákerült a falatkákra. A cukkinikarikákat jól besóztam, beborsoztam és nagyon jó minőségű olívaolajban megpirítottam. A héjától az olaj gyönyörű zöld színt kapott, amiben megpirítottam a karikára vágott bagettszeletek két oldalát. Mindegyikre tettem egy szelet cukkinit, egy szelet sajtot, rukkolát és paradicsomot. A bounty puding történte régre nyúlik vissza. Még gyerekeim sem voltak, amikor egyszer otthon becsibészeltem magam egy szelet Bounty csokira, és nem volt elérhető távolságban. Kénytelen voltam rögtönözni egy megfelelő helyettest. Akkor rendes pudingot használtam és a tejes részbe kókuszreszeléket. Mostanra kikupáltam, 90%-os étcsokit használtam melaszos barnacukorral és egy nagyon kicsi őrölt szegfűszeggel, a kókuszos részbe pedig fehércsoki és kókusztejpor is került. A receptekkel holnap érkezem :) szép estét Nektek!

Rozmaringos-diós kocka

Ez az egyik kísérletem a karácsony estére, még akkor is ha kinézetre egyenlőre nagyon furán néz ki. Egyszerűen nem bírtam kivárni a végét, hogy jól megdermedjen rajta minden. Azon melegében cincáltam viszonylagos kockákra, ahogy elkészültem vele. Emaitt úgy néz ki, mint egy falra hányt rozmaringos-diós kocka, de az íze - tudom mindenre ezt mondom, de hát ez valahol logikus is, érdekes lenne ha lehúznám a saját kreálmányaimat :) - elképesztően finom. A recept alapja egy "lajosmaris"diós kocka, de én túlságosan barnának találtam, úgyhogy úgy döntöttem, hogy az étcsokikalapját fehércsokira cserélem, amibe apróra vágott friss rozmaringot teszek. Egyszer már használtam ezt a kreációt egy másik sütinél, nálam abszolút befutó, körülbelül akkora premissza, mint a paradicsom-bazsalikom páros. Ezen túl pedig - hangulatom permanens negatív tartományban való tartózkodása miatt - tudatosan megaédesre szándékoztam készíteni, nameg így tisztelegtünk a maradék hó előtt. A süti nem vesztette el elkészítésének egyszerűségét, de ezzel a rozmaringos csavarral különlegessé vált és apró kis papírtálcákon szervírozva rendkívül látványos tud lenni a karácsonyi asztalon. És ez nálunk egyáltalán nem mindegy. A nővérem egy olimpikon megszállottságával készül az ünnepi menü-teríték-látvány kombóra. Ott minden úgy fog állni mint a cövek, megkomponálva, kitalálva, pásszintva színre-szagra egyaránt. Mi csak lesünk és vesszük az utasításokat, ki-ki elvállalja a megálmodott látványból és ízből a maga részét mígnem egyszercsak összeáll a kép. Célom befotózni a karácsonyi asztalt, hogy ízelítőt adjak a látványból (egy ideillő képzavarral élve). Még vacillálok, hogy a Calvados-os almatortát készítsem vagy a karácsonyi gesztenyetortát, utóbbi alkalomhoz illőbb, előbbi kicsit frissebb, gyümölcsösebb, amit egy kicsit közelebb áll hozzám. Annyi biztos csak, hogy ebből a sütiből mindenképpen lesz az asztalon:)

A recept:

200 g jó minőségú, minimum 70%-os étcsoki
200 g dió (fele ledarálva, fele késsel összedarabolva)
100 g finomliszt
őrölt fahéj és szegfűszeg
250 g vaj/margarin
6 tojás (szétválasztva)
200g cukor
csipet só

300 g fehércsoki
friss rozmaring apróra vágva
átpasszírozott szilvalekvár

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. Az étcsokit vízfürdőben felolvasztottam. Közben a diókat kétféleképpen előkészítettem és a liszttel meg a fűszerekkel összekevertem. A tojásokat kettéválasztottam, a sárgákat a héjban hagytam, a fehérjéket csipet sóval felvertem. A lágy vajat a cukorral és az egyenként hozzáadott sárgákkal habosra kevertem, végül a langyosra hűlt étcsokit is hozzáadtam. A diós lisztet és a felvert habot felváltva evőkanállal adtam hozzá az alap keverékhez és nem géppel, hanem fakanállal dolgoztam össze. Sütőpapírral bélelt, magas falú tepsibe öntöttem és középső bordamagasságon 30 percig sütöttem, megkentem a tetejét a lekvárral és pihenni hagytam. Addig a fehércsokit felolvasztottam, hozzákevertem a rozmaringot, egy csepp olajat, majd amikor langyosra hűlt, akkor bevontam vele a tetejét, felkockáztam és mindegyiknek a tetejére egy fél diót ültettem.

Könnyű narancsos csokikrém

Amikor hazafelé autóztam az agyilag rendkívül tikkasztó SPSS óráról, igazán szívmelengető látványban volt részem, ahogy a lemenő nap megfestette az égboltot. Eszembe juttatta nagymamám édes kis lódítását arról, hogy az ég alja kizárólag akkor és csak akkor ennyire narancssárga, mikor az angyalkák sütik a szaloncukrot. A történet több ponton is hibádzik, én azonban mégis elhittem minden szavát. Annak ellenére, hogy egy évben, karácsonytól karácsonyig minimum 365 naplemente van és sok esetben ugyanilyen színű az ég alja :) Meg annak ellenére is, hogy a szaloncukor viszonylag nehezen süthető. A gyermeki agy kreativitása és a gyermeki lélek csordultig telt bizalma összekeveredve végtelen hitet eredményez a mesékkel szemben. Egy szó mint száz azonnal karácsonyi hangulatba kerültem. Másodpercek alatt. Azon kezdtem el morfondírozni, hogy ezt a hirtelen generálódott hangulatot hogyan ültethetném át a gyakorlatba annak ellenére, hogy ettől a bizonyos karácsonyi hangulattól még úgy 5-6 hétre vagyunk. Végigzongorázva a kellékeket, a rendelkezésre álló alapanyagok egy narancsos csokikrém formájában manifesztálódtak a már kicsit sem gyermeki agyamban. Még soha nem csináltam csokikrémet, úgyhogy fogalmam sincs, hogy hasonlít-e az enyém bármihez is, mindenesetre az én preferenciáim megfelelően jellemzik, gyors, egyszerű és finom. A sors csúnya fintora, hogy mire elkészültem vele, addigra rámtört a gyermekektől örökölt óvodai gyomorforgató baktériumkoktél és közel álltam ahhoz, kidobjam a taccsot, de ez mit sem von le az értékéből, 5 tanúm is van rá :) az én pohárdesszertem így holnapig a hűtőben csücsül :)

Hozzávalók:

a csokis krémhez:

1 db Alnatura gluténmentes csokipuding
2,5 dl frissen facsart narancslé
2,5 dl zsíros tej
4 púpozott ek. melaszos, lágy barnacukor
az összes kifacsart narancs reszelt héja
1 tk. őrölt szegfűszeg
150 g étcsoki

A fehér túrós krémhez:

250 g lágy krémes natúr túró (amit a Lidl-ben lehet kapni fél kilós kiszerelésben, teljesen sima állagú és én nagyon szeretem, de ha ez nincsen, akkor lecsepegtetett tejföl vagy mascarpone is tökéletesen megteszi)
1 rúd vanília
2 ek. porcukor
1 narancs leve és reszelt héja

A pudingot a hagyományos módon a fele narancslé-fele tejben megfőztem. Közben vízgőz felett felolvasztottam a csokit, hozzáadtam a reszelt narancshéjat és a szegfűszeget, majd az egészet a még meleg pudinghoz kevertem. Végül két ek. túrókrémmel fellazítom. A maradék túrókrémet az összes hozzávalóval botmixerrel összeturmixoltam, szűrőn átpasszíroztam. A kétféle krémet borospohárba rétegeztem, a tetejére narancsszeleteket és vörösáfonyát szórtam.

Jól néz ki, de...

...szemfényvesztés lenne nem bevallanom, hogy csak látványra ilyen gusztusos. A tésztája ugyanis ehetetlen lett. Kipróbáltam egy furcsán kevés összetevőből álló receptet. Utólag már tudom, hogy ami a lelkes, haladó gondolkodású és tapasztalt háziasszony számára elsőre furcsa, az a végén jóindulattal is csak épphogy ehető, tehát mostantól a furcsa recepteket fenntartásokkal kezelem majd :) Úgyhogy az egész tortát újra kellett gondolnom, és sikerült. Csak az újragondolt tésztára már nem maradt pekándió, mert felfalták a gyerekek.

Egész hétvégén diótémában edződtünk édesnégyesben. A fiúk persze egy idő után kivonták magukat a forgalomból és az időközben megérkezett terméskő halmaz tetejére építettek ideiglenes autópályát hidakkal meg maradék pvc-csőalagúttal :) Én azonban lelkesen nyírtam le idén utoljára a füvet, szedtem a diót, és növesztettem félember nagyságú diólevél halmokat. (ez utóbbiak nem kerülhetnek bele a komposztálóba, vagy csak nagyon kis mennyiségben, úgyhogy a zöldjárat gondjaira bízom majd). Nameg kitaláltam, hogy szecskázógép híján hogyan is szeletelhetném fel gyorsan és hatékonyan a komposztba kerülő dolgokat. Nem kell hozzá nagy tudomány és tök véletlen jöttem rá, ami rendesen ciki :) , de mindent amit a komposztálóba szántam szépen leterítettem a hátsó kertben a fűre és átmentem rajta fűnyíróval úgy, hogy rajta volt a tárolódoboz, tehét logikusan oda gyűlt a nyesedék. A paradicsomok, padlizsánok, paprikák, cukkinik elszáradt, letermett szárai, a gazok, a háztartási hulladékok, krumplihéjak de még a tojáshéjak is így kerültek most be a komposztálóba, így sokkal emészhetőbb formába hoztam őket, mintha egyben tenném bele.

De visszatérve a sütire végül is, megihletett a dió, nameg egy nagyon egyszerű recept, ami az egyik újságban a kezembe akadt. Isteni lett. Még úgy is, hogy nem maradt a tetejére sem csoki, sem pedig pekándió díszítésnek.

A diótorta tehát a következő összetevőkből áll:  (26 centi átmérőjű formában sütöttem ki)

A tésztához:

30 dkg liszt
15 dkg teavaj
1 tojás
12 deka porcukor
1 biocitrom reszelt héja

A töltelékhez:

40 dkg darált dió
20 dkg barnacukor
2,5 dl tejszín
2 ek. citromlé
csipet szerecsendió

A lisztet a felkockázott vajjal és a többi hozzávalóval gyors mozdulatokkal összegyúrtam és fél órára betettem a hűtőbe. A diót ledaráltam, a cukrot fehéredésig olvasztottam, és először a fűszert dobtam bele, aztán a tejszínt, kicsit felfőztem és utána adtam hozzá a citromot és a diót. 180 fokra előmelegítettem a sütőt. Kivajaztam a formát a tésztát 2/3-ad 1/3-ad arányban szétválasztottam, kinyújtottam és a vajazott lisztezett formába tettem úgy, hogy a szélét egyenletesen körbevágtam, úgy, hogy legalább 2-3 centi magas pereme legyen. A maradékot hozzátettem a tetejére szánt tésztához, azt is kinyújtottam. Megtöltöttem a formát a diómasszával, ráhelyeztem a tetejére szánt tésztát, villával megszúrkáltam és  45 perce betettem a sütőbe. Sütés után hűlni hagytam és képzeletben bevontam 70%-os étcsokival, a tetejére szépen ráültettem a pekándiókat és megporcukroztam őket :)

Sárgarépamisszióm tovább folytatódik, vélhetően délután elkészülök egy előételnek adható répás, sós süteménnyel és akkor a füstöltsajtos krémmel együtt felkerül az is :) Addig is jó sütögetést, ha valakinek lenne otthon mindene (alkatrésze és kedve) elkészíteni a fenti tortát :)