Oldalak

2010. július 23., péntek

sokhűhómindenért....


...avagy a nyaralás megszervezése, mely tevékenység nálunk több időt vesz igénybe mint maga a nyaralás, tekinve, hogy milyen sokan számítanak ránk bejárati ajtón innen és túl :)A gyerekekre a nagymamák fognak vigyázni hosszas egyeztetés a logisztikai blikkfangok segítségével, a balkonvirágokra a két gyerekmedence megtöltve vízzel és árnyékos helyre húzva, a hátsó kertet időkapcsolóval a fúrt kút fogja locsolni és azoktól, akik ebből a kegyből véletlen nem részesülnek, majd végső búcsút veszünk, mert egész biztos lesznek áldozatok, az első kertet pedig a szomszéd néni vállalta, ezen a ponton vagyok mélyen hálás nagyon józan férjemnek, hogy letiltott amikor kutyákba és macskákba szerettem bele első látásra. Mindezen tevékenységek miatt ma azt a szentségtörtést követtem el, hogy rákényszerítettem a sáskákat, hogy a tegnapi ebéd maradékain osztozzanak és maradt egy kevés időm egy nagyon egyszerű és eszméletlen frissítő desszert elkészítésére. A madártejfagyis sárgadinnyegolyszlis csodával búcsúzom a jövő hét végig :)

2010. július 22., csütörtök

Minden rosszban....




....van valami jó. A tavaszi nagyon csapadékos idő miatt totál beázott a szuterén, a borospince, a garázs egyszóval minden ami a föld alatt van. Ezért állandóan megy a szivattyú, ami locsolja az 1075 négyzetméternek minden centiméterét. Ha ezt normál csatornán beérkező vízből kellene megoldani...khm....hát becsapnánk egy két felest, hogy kibírjuk a számla látványát. Így azonban könnyedén belecsúszom a gumicsizmámba, igen, igen pontosan úgy, ahogy Hamupipőke az üvegcipellőbe és kétóránként áthelyezem a szórófejet. És miközben ezen tevékenységet végzem megcsodálom az újonnan érkezetteket. Ezek az újonnan érkezettek a paradicsomok és a zöld, hegyes, csípőspaprika, vagy nagyon divatos szóval a zöldchili. Előbbiek azok, akik miatt a zöldségeket hivatalosan is átneveztetném pirosságokra, hogy kellőképpen kifejezhessem hódolatom. Igaz a nyirkos időjárás őket is megnyírbálta, az első termések komoly aggodalomra adtak okot atekintetben, hogy miről maradunk le idén, ha nem tudunk belőle paradicsomszószt, szárított és olajban eltett paradicsomot, ivólevet, bolognai alapot és még vagy ezerféle dolgot eltenni télire. Nem beszélve a frissen szedett paradicsom felhasználásánek ezerféleszínűségéről. Számomra a paradicsom minden magasztos dolgot megtestesít. Egyszerűen tökéletes. Minden ízt magába fogadó és a sajátját bőkezűn osztogató, tökéletes formájú, már-már világmindenségre és békés anyaméhre emlékeztető, ha kell édes, ha kell savanykás, egy maréknyi egészség látványra és ízre egyaránt. Nem beszélve arról a megkapó véletlenszerűségről, hogy az oregánó, nagyjából ezzel egyidőben válik éretté arra, hogy levágjuk egész hajtásait és akár frissen, akár szárított formában megtartsuk kézfogójukat. Ha valamely egység örökké tart, hát ez biztosan azok közé fog tartozni:)
Több fajtát is ültettem, de egyenlőre még csak a rajnai törpék érnek. A koktélparadicsomokon is látom már a szőlőre emlékeztető, füzérszerű gyümölcskezdeményeket és a futóparadicsomok is befordultak már a célegyenesbe, utóbbiakat kicsit csúcsos végükkel, csepp formájú alakjukkal, kemény húsukkal és héjukkal kiválóan alkalmasak lesznek majd a tipikus nyári töltött zöldséges kaják elkészítésére.
Mivel a cukkini azóta is töretlenül hajt a legtöbbet termő címre, ezért a mai menübe ezt is mindenképpen bele kellett építenem. Nem tudom nektek milyen emlékeitek vannak a paradicsomlevesről, én a menzán fancsali fejjel üldögélő osztálytársaimra tisztán emlékszem, de be kell vallanom töredelmesen, hogy a betűlevest én már akkor is nagy élvezettel fogyasztottam, holott sem íze, se bűze nem volt :)Az én paradicsomlevesem (fent középen) elkészítésre és a hozzávalókat figyelembe véve mármár póriasnak mondható, ámde a végeredmény annál finomabb. Most leteszem a nagyesküt, hogy nem lesz olyan gyerek széles e világon, aki be ne falná az egészet egy ültő helyében. Már persze ha eljut a megkóstolásig :)És a legnagyszerűbb az egészben, hogy ehhez a leveshez fel lehet használni a már szottyadt, foltos, puha, friss fogyasztásra nem alkalmas példányokat, tehát a világon semmi nem vész kárba, ha paradicsomról van szó. Ergo minden rosszban van valami jó :)

Én - öttagú családunkat figyelembe véve - a következő mennyiségeket használom az elkészítéséhez:

- 6-7 nagyobb paradicsom
- 6 dl tyúkhúsleves
- 1,5 dl tejszín vagy zsíros tej
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 1 ek. vaj
- 1 csokor friss bazsalikom
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 2 db mozzarella sajt
- kevés olívaolaj

A paradicsomokat megmosom, a hajtásvégeket és a hibás, foltos részeket kivágom, majd felkockázom. A hagymát apróra vágom és a vajra dobom, de inkább csak párolom, nem szabad megpirulnia, mert akkor az egész levesen elhatalmasodik a pirított hagyma íze ahelyett, hogy a paradicsom dominálna. Amikor üvegesre párolódott, akkor rádobom a felkockázott paradicsomokat, egyet forralok rajta és hozzáadok egy kevés bazsalikomlevelet, sót, borsot és a fele húslevest. Ezzel hagyom gyöngyözve forrni úgy 20 percig. Közben a többi bazsalikomot, a fokhagymákkal, olívaolajjal és kevés tengeri sóval leturmixolom. A leveshez, a 20 perc letelte után hozzáadom a maradék alaplevet és a tejet vagy tejszínt és összeturmixolom. Ízlés és a paradicsom cukorfokának mértéke szerint egy picit lehet édesíteni. Frissen is nagyon finom, de a legfinomabb másnaposan. Amikor tálalom, akkor a mozzarella sajtból kis hajókat formázok, egyszerűen a tökvájóval egy mélyedést gyártok a sajtdarab közepébe és meglocsolom a bazsalikomos-fokhagymás olajjal. Egyszerűen leírhatatlanul selymes, ízes, pikáns.

A cukkini a főételbe került, amit köretként adtam egy zöldséges fasírt mellé az anyukám díjnyertes köményes krumplijával karöltve. Sütnivaló krumplit érdemes venni/termeszteni hozzá. Az elkészítése gyors és könnyű, és az eredmény egyáltalán nem a megszokott.

A szükséges hozzávalók:

- fél kiló darált sertéshús
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 húsos, friss sárgarépa
- só, bors
- 1 db tejbe áztatott zsemle

- 8-10 szem nagyobb újkrumpli
- római kömény, só, bors

- 1 kg cukkini
- 2,5 dl tej
- csokor petrezselyem
- 3 gerezd fokhagyma
- kevés vaj
- 100 g reszelt sajt
- só, bors

A krumplit meghámozom és vastag karikákra felszelem. Sima lábasban kevés olajra rádobom a mozsárral megtört római köményt, kicsit hagyom kipattogni, aztán mehet rá a krumpli, só, bors. Éppen csak addig sütöm, amíg lepirul az alja és addig folyamatosan forgatom. Mikor már vannak lepirult pörzsanyagok, akkor felöntöm éppencsak annyi vízzel, hogy ellepje és hagyom, hogy fedő alatt párolódjon tovább. Ha elfőtte a vizet, megnézem, hogy puha-e és ha igen, akkor újra lepirítom teljesen. A végén ráteszem a fedőt, hogy a párától a pörzsanyagok felpuhuljanak.

A cukkinit meghámozom, kockázom, sós vizet forralok neki és 10 percig blansírozom benne. Aztán kimerem, lecsepegtetem. Amíg csepeg, addig a vajat felhevítem, és felaprítom a fokhagymát és a petrezselymet. Amikor forró az olaj, rádobom a cukkinikockákat, pár percig sütöm és kevergetem, majd egyszerre hozzáadom a tejet, a fokhagymát és a petrezselymet. Megszórom borssal, beleteszem a reszelt sajt felét, majd cseréptálba öntöm és a maradék sajtot a tetejére szórom. 200 fokos sütőben 30 percig sütöm.

A húst a felaprított hagymával (szigorúan nyers állaptú, nem előpirított), a reszelt sárgarépával, a zsömlével, sóval, borssal összegyúrom. Egy jénai alját megolajozom, szórok rá zsemlemorzsát, ráültetem a gombóckákat, a tetejét is megszórom zsemlemorzsával és 40 percig sütöm 200 fokos sütőben.

Érdemes úgy ügyeskedni, hogy a húsgombóc és a cukkini egyszerre tudjon sülni. Így könnyedén tálalható melegen az étel. A húsgombócokat teljesen átitatja a hagymának a leve, sokkal ízesebb így, mint az előpirított változat. Igazi friss, nyári menü és a legjobb benne az, hogy mindenki megtalálja a kedvérevalót.

A következő részben a zöldchiliről és a fűszernövényekről lamentálunk majd :)

2010. július 20., kedd

Hello merry Christmas :)


...na ne tévesszen meg senkit a cím, az édességet a rekkenő hőségben pörcösre sült agyam jegesteáról és fagyiról való ábrándozása házasította össze gondolatban. Délutánra megszületett belőle a végtermék, a fahéjas-vaníliás teafagyi hársmézes almakarikákkal.

Az egészben az a legjobb, hogy e fejedelmien finom desszert a lehető legtriviálisabb alapanyagokból tevődik össze, hiszem semmi más nem kell hozzá, mint tej, cukor, tojás, teafilter, méz és alma. Én kétféle mézzel próbáltam, egy hársmézes és egy fenyőmézes változat készült, de utóbbinak nagyon eluralkodott az íze, így maradtam a hársmézes változatnál.

Hozzávalók tehát:

5 dl zsíros házitej (azért írom ezt, mert ebből csináltam, nem tudom, hogy az UHT-ra hogy reagál)
5 tojás sárgája
1 rúd vanília
1 roiboos vaníliás teafilter
100g cukor (nádcukortól még a színe is szebb lenne, de ez most nálam hiánycikk)
Alma (pont jó a savanykás nyárialma, én egy személyre 1 almát számoltam, abból lett 4 szép vastag szelet)
1 citrom leve és héja

Azzal indítok, hogy az almát hámozott karikákra szelem, közepét szépen kivágom és becitromozom, hogy ne barnuljon meg nagyon csúnyán. Közben a tejet a vaníliarúddal és egy csipet fahéjjal felteszem, és amikor már gyöngyözőn-habzón forr, akkor lehúzom a tűzről és belelógatom a teafiltert úgy 10-15 percre. A sárgákat a 100 g cukorral teljesen habosra keverem, és a már hűlőfélben lévő vaníliás tejből egy picit hozzáteszek elegyítvén a hőmérsékleteket, majd az egészet a meleg tejhez adom és szépen, még éppen nem forrva, folyamatos keverés mellett 5-6 percig tovább főzöm. Aztán lehúzom a tűzről. A szerencsések ekkor beteszik a fagyigépbe az egészet:) nekem azonban ilyen nincsen, tehát marad a jó öreg mélyhűtőzés-keverés-mélyhűtőzés-keverés. Az almakarikákat a serpenyőben felforrósított mézre dobom, öntök rá még egy kis citromlevet és addig párolom, amíg levet nem ereszt, és szépen összerottyannak az ízek. Ezt a levet később érdemes ráönteni a kitálalt fagyira, de csak ha már kihűlt. A tetejére két csinos kis kandiscukrot ültettem. Lemeóztattam a sáskákkal. Már elfogyott... :)

2010. július 18., vasárnap

Calendula, levendula, ilyendulaolyandula






...borongóvirág, gyűrűvirág, kerti peremér, sárgarózsa, tűzvirág vagy közismertebb nevén KÖRÖMVIRÁG. Illetve, hogy ebből hogyan lesz a házipatika számára egy végtelenül értékes krém, gyógyszer, gyógyhatású készítmény. Rögtön előrebocsájtom, nem vagyok kémikus. A gyógynövényeket ismerem, de biztos van még mit tanulnom róluk, illetve az elkészítésükről, felhasználási lehetőségeikről is. Egyet azonban biztosan tudok, engem egy ilyen illatú kéz nevelt fel, azért a vonzalmam a krémhez a tudatalattiban gyökerezik. Simán vádolhattok elfogultsággal :)Ez a bizonyos kéz ma vérprofi segítséget nyújtott nekem a kertben (a tulajdonosát a fiúk csak úgy nevezik, hogy "sütisnagyi a boszorkány". Ez a kéz halálbiztos, ha növényekről van szó. Észrevétlen csinál parlagból oázist. Nála a növények énekelnek és táncot járnak, tündökölnek, igen, ők kérnek elnézést, hogy kinőttek a földből. A kéz tulajdonosa az anyukám. Ma reggel, mielőtt megérkezett, tudtam, hogy a lisztharmat átköltözik a szomszédba (bocs Lajosbácsi), a borsóhüvelyek maguktól kinyílnak és a szemek szépen sorban elgurulnak a tálba, a gazok pedig elsorvadnak. A körömvirágok pedig hat hetes tündöklés után a bőrünkbe itatódva hálálják meg a sok gondoskodást amit nyújtottunk nekik. Két krémet is gyártottam ma, mindkettőt a kerti munka bőramortizációs faktorának növekedéséből adódóan. Inkább nem fotóznám be ugyanis, hogy egy kellemes komposztforgatás, gazolás és csalánlékészítés után hogy néz ki a kezem. Ám e krémeknek köszönhetően a sebed beforrnak, a keményedések pedig megpuhulnak. Varázsütésre. Selymeslila kedvencemmel csaltam ma, mert a kertből az illata miatt ugyan jutott a lakásba, de az nem került a krémbe. Kész illóolajat használtam, de csak időhiány miatt :) A körömvirág azonban délelőtt még kint virított a kertben, kétféle színben is csúfolódott a sápadtsárga napkoronggal. És nyert. A színe felülmúlhatatlan. Többek között ez adja az első képen jobb oldalon látható tégely gyönyörű színét. A bal oldaliét pedig a lanolin. Előbbit sérülésekre, berepedésekre használom,(és ezzel mélységesen leegyszerűsítem a felhasználási lehetőségeket) utóbbit pedig menthetetlennek értékelt munkáspraclijaim rendbehozására. Az eredmény tökéletes. Nem napközbeni használatra való azonban egyik sem. Este, lefekvés után, nagymamis cérnakesztyűvel teszem fel az i-re a pontot.

Körömvirág krém:

1 kocka jó minőségű főzőmargarin (ami tökéletes erre a célra, mert segít a bőr nedvességtartalmának megőrzésében, de az eredeti krémet a nagyanyáink disznózsírban főzték-sütötték-keverték-kavarták)
1 csokor gyönyörű, friss, zsenge virágfej

A fotókon elég jól látszanak a művelet lépései. A virágfejeket jól átmosom és kéztörlőn megszárítom. Aprítom, és mire ezzel végzem, addigra a margarin már folyékon és éppenhogycsak rotyog. Beledobom az összeaprított virágfejeket és kevergetve az első rottyanásig főzöm, pirítom benne, utána lehúzom a tűzről. Hagyom kihűlni, és a mélyhűtőbe teszem. Ha teljesen lehűlt, újra átmelegítem a mikróban, egy nagyon finom gézre öntve átszűrom, hogy virágmaradvány egyáltalán ne maradjon benne, ettől ugyanis sokkal hamarabb megromlik. A kis üvegcséket amikbe töltöm, szintén a mikróban még utócsírátlanítom. Érdemes több kicsi adagra osztani és csak annyit elölhagyni a hűtőben, amennyit éppen használunk. A többi pedig mehet vissza a mélybe.

Levendulás bőrpuhító:

2 ek. lanolin (100 g lanolin cca. 4 ek.-nak felel meg, én ennyit szoktam kikeverni egyszerre)
2 ek. olívaolaj
15 csepp búzacsíraolaj
6 csepp levendulaolaj
3 csepp szantálfaolaj

A hozzávalókat egyszerűen összekeverem, amíg a hozzávalók homogén masszává nem válnak és a hűtőszekrénybe teszem, hogy megszilárdulhasson. Első használatra nagyon ragacsosnak tűnik, de a kéz - s ez nyilván bőrtípustól függő - úgy szívja magába mint valami életelixírt. Nagyon hamar megszűnik ez a ragacsos érzés és nem marad más csak a bársonypuhaságú bőr. A puhaságot és a táplálást a lanolin és az olívaolaj adja, a levendula az illatért és a fertőtlenítésért és felelős, illetve a nyugalomért amit áraszt, a szantálfa pedig az én külön perverzióm, kizárólag az illata miatt keverem bele, számomra nagyon különleges aromája van.

A cukkini


A gasztronómia iránti érdeklődésem nem ér véget a boltban vásárolt alapanyagoknál. Még akkor sem, ha totálbio, tökéletes, tisztánmagyar ésatöbbi. Nekem fontos, hogy általam lesz, fontos a hozzá vezető út, a fejlődés folyamata, a felfedezés öröme, a formák sokszínűsége és tökéletlensége, engem ez lenyűgöz. Mert a házi termesztésű zöldség és gyümölcs, szemben a boltival, általában tökéletlen :).
Emlékszem, gyerekkoromban, amikor pécsi nagyszüleim szőlőjében nyaraltam, mi voltunk a "pestilányok". Úgy öltöztünk, úgy beszéltünk, mint ők, sütött rólunk, hogy különbözünk a mecseki faluban élő gyerekektől. Arra is emlékszem, hogy volt bennem előítélet az ott lakókkal szemben. Ne kérdezd miből táplálkozott. Úgy láttam, hogy kevesebbek. Egy velem egykorú lány úgy kacsolta a szőlőt, úgy kapálta a sorokat, úgy hordta a vizet, úgy szedte a gazt mint egy gép. Meg sem állt. Nem értettem, hogy mi köti össze őket. Őt a földet és a teremtményt. Miért nem áll meg beszélgetni, vihogni, kergetőzni. Ma már tudom, illetve egészen pontosan csak most kezdem érteni. Hosszú az út na :)
Az előbb kimentem a kertbe, hogy cukkinivirágokat fényképezzek. Lehasaltam a fűbe, félrehajtottam óvatosan az óriási leveleket, nehogy a nedvektől duzzadó karokat letörjem és akkor egyszercsak szembejött velem, szinte előmászott a saját lábain, akkora volt mint egy kisebb tacskó, A cukkini. Így bizony nagybetűvel. Egy ideig hidegen méregettük egymást, (később meg majd melegen ajánlom őt kiscsaládomnak :)) de én nyertem, krémleves ide vagy oda, ez lereszelve a mélyhűtőbe kerül további felhasználásig. Fantáziadúsnak kell lenni, ha a háznál 4 férfi is lakik. Ők a nyershúson evulálódtak..
Kapros főzelék formájában a magasságos atyaúristen sem különbözteti meg a töktől. De ennek a nem minden ok nélkül ízetlennek, vagy óvatosabban fogalmazva semleges ízűnek nevezett méregzöld csodának azért vannak egyéb felhasználási módjai.

Reggelire zsenge sárgarépát és egy fél cukkinit lereszelek, kevés olívaolajon sóval, borssal lepirítom, erre borítom a saját felvert habjával dúsított tojássárgáját (amit keresztapámtól kaptam made by házityúk) és füstöltsajtot reszelek rá, ami megadja a karakterét az egésznek. Ha már lepény állagú, félbehajtom, így nagyon csinos látvány az íncsiklandó méregzöld, a halvány narancssárga és a napsárga a pörzsanyagokkal.

Őszintén szólva szerintem - kifejezetten semleges íze miatt - kiváló dúsításra, én szintén krémlevesekhez szoktam adni, csakúgy mint a krumplit szokás, de ez kicsit kevesebb kalóriát tartalmaz.

Ebédre, az unásig készített töltött cukkinihajó helyett egy csinos kis egybefasírtba szoktam belesütni, de sült húsok mellé, fokhagymás olívaolajba pácolva és kisütve, köretként is kiváló.

Felsorolásom rendkívül hiányos, - például bébiételek terén is kész vagyok helytállni, főként, hogy 8 hónapos unokaöcsém jelenleg nagyfogyasztó - és képekért ordít, mindkettőre ígéretet teszek
A kertszerető ember egyik legjobb barátja és kétharmad gyermeke látható a képen :) a jó öreg talicska, akit ma inkább úgy ismerünk, mint a kőművesmester egyik kubikusát. Ne degradáljuk le őt (nálunk már családtag, enni nem kér, de rendszeresen fürdetjük és saját ágya van a kisház egyik sarkában), hanem inkább ismerjük fel sokrétű felhasználásában rejlő végeláthatatlan lehetőségeket. Most azt kérded magadban, hogy mikor szelhette ketté ilyen súlyosan a tudatomat valami gömbvillám, hogy ne legyek morbidabb egy ásós példával. Elárulom, hogy eredeti budaihegyekbe született, városi csaj voltam, aki sosem gondolt a paprikára másképp csak bolti készlecsó formában és azt hitte, hogy a tojásgyümölcs és a tojás egyenesági leszármazásban vannak egymással. Azt, hogy a növény él, hogy illata van, hogy megszületik, hogy tapintható, hogy gondoskodásra vágyó, hogy jó szótól gyorsabban növő tulajdonságai vannak, azt anyányi koromra láttam be. De térjünk vissza talicska barátunkhoz. Őszintén hálás vagyok neki a sok segítségért, amit a kert kialakításában, a föld és a szerves hulladék hordásában, a gyerekek sebesség iránti vágyának kielégítésében, olykor árnyékolásban, palántabölcsőként és útépítőként letett nálunk az asztalra.
Az önellátással kapcsolatos gondolkodásmódot anyám plántálta belém, de egy ideig veszett fejsze nyele voltam. Tudniillik volt nekünk egy dunavarsányi mesebeli kiskertünk, omladozó, de helyre és felpofozott kis vályogházzal, szalmaillattal, a padláson felejtett kincseket rejtő porillatú ládákkal, (amiben igazi abrocsos esernyőt és régi családfotókat is el lehetett csípni), régi könyvekkel és újságokkal, kézifúróval és mindenféle, ma már természetesen szinte csak gépesített formában létező háztáji munkát segítő eszközökkel, és apám számára legtöbbet jelentő kinccsel, néhány cirádás kézírással teleírt levéllel. Anyám oda, a kisház mögé, varázsolt egy biokertészek álmát jelentő mikrokozmoszt. Engem azonban csak egy dolog érdekelt. A bányatavak lúdbőrös vizeiben való búvárkodás apámmal, a felfedezőkirállyal. Egyszóval úgy kaptam vénásan végülis a dolgokat, hogy nem vettem észre a branült. Mert akkor engem istenemre egyáltalán nem érdekelt, hogy miből lesz a cserebogár.
Ma hajnalban, amikor a 4:50-es ébresztő után kint a lábalógó esőben felkötöttem a paradicsompalántákat és leszedtem az érett cukkinicsodákat az óriási levélkezek hónaljaiból, és az illat kedvéért végighúztam a kezem a cirmos zsályaleveken, ezen járt az eszem.

Mielőtt a múlt rejtelmeiben elmerülök, mindenféle pontos hozzávalók megadása nélkül befotózom a zsályás cukkinikrémlevest pirított hagymával. A tej etyeki termelőtől van, hófehér, zsíros, gyönyörűség, a többi hozzávaló pedig barátomtól, a FÖLDTŐL.