brushcetta simple



Nem mintha lenne belőle bonyolult, de ez viszi a prímet. Ha az ember gyereke a délelőttjét egy csokipartint tölti, akkor gyakorlatilag az ebéd gyerekbe való bekerülési esélye a nullánál konvergál. Több tonna smarties, raklapnyi nutellás goffri és egyéb nyalánkág után, az ebédlőasztalnál eljátszottam a gondolattal, hogy elkérem a szomszédnéni régmúltat idéző kacsatömőjét, de legalábbis levágok a slagból egy hetven centis darabot és az egyik végén beöntöm a levest a lefogott gyermek szájába. (nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de késztetést érzek, hogy megosszam, hogy amikor az anyai idegszálak összeborzolódnak, na arról nem szól a fáma sajnos, csak a békésen szunnyadó kisdedet homályos tekintettel és angyali félmosollyal szoptató anyukakép furakszik be erőszakosan a köztudatba. De hogy mi van a közöntudatlanban..vagy inkább a kollektív anyukatudattalanban..ajvé...sokat látott filmrendezők, akik rendszeresen játszanak a valóság és a képzelet határán egyszerre szisszennének fel e brainstorming láttán-hallatán :))) nade ezt most hagyjuk. A tegnapi nagybevásárlás idején felmarkoltam egy doboz shiitake gombát is. Nem vagyok nagyfogyasztó, lévén mostanra a mennyiség és a minőség karöltve figyelnek az első helyen, ha kajáról van szó.  És mivel az ebéd megtorpant a levesnemevésnél, úgy félnégy tájékán korrant egyet a gyomrom. Eszembe jutott a gomba nameg Jamie legegyszerűbb gombás bruschetta receptje. Naná, hogy 10 percen belül készen is volt. A fokhagymát azonban, a tegnapi padlizsános saláta okán kihagytam belőle, cserébe belereszeltem egy egész citrom héját. Eszméletlen az a selymesen csillogó vajas-citromos kakukkfüves szósz, ami ebben a tíz percben összeáll a tepsi alján....mondanom sem kell, hogy sima csiperkéből (talán látványosabb a barna változatból) ugyanolyan finom, úgyhogy aki nagyon nem bír magával, a kép láttán, ne habozzon.

hozzávalók:

1 vastagabb szelet friss, pirított barnakenyér

250 g gomba

1 ek. teavaj

1-2 ek. jó minőségű olívaolaj

1 biocitrom reszelt héja és a felének a leve

friss kakukkfű

friss petrezselyem

kevés morzsolt csilipaprika

szemes tengeri só és sok-sok-sok-sok frissen őrölt bors

A lényeg az, hogy a serpenyő, amiben készül elég nagy legyen ahhoz, hogy a gombák ne érjenek össze, mert akkor főni kezdenek és nem pirulnak. Ez esetben a gombaszeletek szottyadtkák lesznek és úgy nem annyira finom és látványos. A mutatvány összesen annyi, hogy jó forró serpenyőben felhevítem az olívaolajat, rádobom a negyedelt gombát, kicsit pirítom, átforgatom, majd rádobom a fűszernövényeket, a sót a borsot és végül meglocsolom a citrommal. A vajat utolsónak adom hozzá, hogy egy picit besűrítse a gomba levének és az olívaolajnak a keverékét. A citrom héját csak tálaláskor reszeltem a tetejére.... miközben befaltam, kárörvendő tekintettel bámultam a nyálukat csorgató gyerekeimet, akik a borsmennyiség  és a belemorzsolt csilipaprika miatt sajnos nem kaphattak ebből, viszont remek párizsis szendvicset uzsonnáztak...:))))

Meleg tésztasaláta ceruzababbal és padlizsándresszinggel

Ez egy kihagyhatatlan ajánlat. Komolyan mondom. Én nagy salátás vagyok, de nem mostanában ettem ilyen vérlázítóan ízes salátát. Masszív fokhagymaíze miatt nem ajánlom frissházasoknak nászéjszaka előtt és elsőrandisoknak, minden más esetben kötelező. Ízbomba. Ma ott kotlottam a halom kaja fölött a konyhában a nagybevásárlás után, cikáztak a gondolataim, hogy mit csináljak, mikor egyszercsak bevillant, hogy tegnap este megsütöttem két padlizsánt, amiről megfeledkeztem. De akkor már félig összeállt a salátavacsi az agyamban, gondoltam egy laza mozdulattal összeházasítom őket. Főként, hogy fél órára kidobtam a teraszra egy üveg félszáraz fehérbort. Majdhogynem ehhez igazítottam a vacsorát :)))) Mióta főzök (és az jó régóta van :)), hozzánőtt az estéimhez egy pohár jó fehér, vagy rosébor, vörös csak ritkábban.
Még soha nem használtam dresszingnek a padlizsánt. Mivel megsütöttem, jó füstös ízűre, így állagban nem volt más választásom a felhasználásra, mint hogy összeturmixoltam két fokhagymával, fél deci jó minőségű olívaolajjal, szemes sóval, rettenetes mennyiségű frissen őrölt borssal és egy fél doboz joghurttal.
Találtam isteni, friss, roppanós ceruzababot, amit 8 perc alatt tökéletesre blansíroztam sós forró vízben.Ugyanebben a vízben kifőztem két marék csinosabb kinéztű tésztát. Megágyaztam nekik egy maroknyi madársalátával és póréhagymával, aminek egy részét félretettem a díszítéshez. A tésztát és a babot még forrón tettem rájuk, és nyakonöntöttem a dresszinggel. Már az illata is bámulatos volt, de ahogy a tészta melege összekovácsolta az ízeket...hmmmm....én natúr ettem (na jó egy karéj jóféle barnakenyérrel), de a férjeknek lehet mellé tálalni valami frissensültet. A tetejére mindenképp jár még póréhagyma és a frissesség élménye miatt egy kevés csíra is mehet rá, vöröshagyma jobban illene hozzá, de nekem most csak lucerna volt itthon. Utána viszont garantált a külön szobában alvás :))))

Hozzávalók:

1 szép padlizsán feketére sütve (bocsánat itt kifelejtettem első körben, hogy ez egy mammutnyi padlizsán volt, ettől sokkal kisebbeket szoktam csak látni, tehát 1 nagy vagy 2 kisebb :))
1 marék ceruzabab blansírozva
1 marék madársaláta
1 marék karikára vágott póréhagyma
2 marék al dente-re főzött tészta, minél különlegesebb a formája annál szebb tálaláskor (én lumaconi típusút használta, ez elvileg jobb töltött kajákhoz, de ebben az esetben tökéletesen felfogta a testesebb padlizsános dresszinget)
2 gerezd fokhagyma
fél deci olívaolaj
fél pohár joghurt

A szerelmes bronzérmes

Az elmúlt napok, mint este kiderült a kádban(!!!) hasaló, állát könyökén támasztó, alvó gyermek láttán, minden szempontból sűrűek voltak. Kis világában hétmérföldes csizmájával nagyot lépett előre és ez elfárasztotta. Nem hülyéskedett mikor azt mondta, hogy dolgozni megy, mint apa.  Sorsdöntő események zajlanak, én meg mosolyogva nézem, ahogy elvégzi őket. Egyrészt másfél hete izgulunk egy tegnap realizálódott judo bronzérem miatt, amit egy kis "házi" motivációs verseny keretében nyert el, másrészt szerelmes lett. Igen. Az én majdnem hat éves, a lányokat szállongó porszemnek, madárházi hanganyagnak tekintő, szemmelverő, gúnyoskodó, hajathúzó és létezésüket olykor megkérdőjelező nagyfiam szerelmes lett. S ezt töredelmesen, szemlesütve, szégyenkezve-somolyogva be is vallotta, majd pipacspiros fejjel elszaladt. Hajlamosak vagyunk felnőttként ezt lekicsinyleni. Legyinteni egyet, megmosolyogni, és azt gondolni, hogy ez majd elmúlik. De sokkal jobb, ha tudjuk, hogy a tényszerű elmúlást egy hihetetlen érzelmi felfordulás előzi meg, mégha nem is akkora amplitúdóval, ahogy azt felnőttként átéltük már párszor és jó esetben egyszer nagyon magasra lendülve. Tisztelnünk kell bennük ennek a nagy dolognak a kis bimbóit, amelyek most kezdenek nyiladozni.

Ilyenforma testi-lelki színeváltozásait megspékelte még egy kerti tűzrakásban való hathatós segédkezéssel és sünkuckóépítéssel. (sünkuckó képe mellékelve és jelentem mára lakója is van és hogy ez a lakó sün-e azt nem tudom, de nagyon rendezkedik, pakol, szöszmötöl, lomol. hangosan :)) Szóval tényleg elfáradt. Még soha nem láttam ennyire elpilledni a sosemalvó pattogógépünket. A tegnap esti vacsora nagy nehezen még lecsúszott, majd azon kaptuk magunkat, hogyha nem cselekszünk időben, akkor egy húszkilós kis sáskát kell az emeletre felcipelnünk. Ezért aztán a ma esti kajaszeánsz előkészületei már javában zajlanak. A korai sötét, a csípős levegő arra ösztönöz, hogy valami jó meleg, kalóriában és ízben bővelkedő, tápláló de mégis könnyen feldolgozható dolgot tegyek eléjük (tehát nagy kedvencem, a csülökpörkölt kilőve:))). Mivel gyönyörű póréhagymát vettem, csuklónyi vastagságú, friss ropogós és hihetetlen hosszú, haragoszöld végű, ezért egy nagyon egyszerű, sok-sok hagymából, gorgonzolából és darálthúsból készült levest főztem a hazatérőknek mandulás csokoládékockával megspékelve. Megkóstoltam, estére még finomabb lesz, mert addigra összeérnek, harmonizálódnak az ízek. Úgy a legjobb, hogyha a tálaláskor forró levesre egy kevés apróra vágott friss póréhagymazöldet szórtok!!

Hozzávalók a leveshez:

2 nagy fej vöröshagyma

2 szál póréhagyma

fél kiló vegyes darálthús

kevés friss szerecsendió, só, bors

3 dl fehérbor

5 dl zöldséglé vagy húsleves, vagy alaplé

2 dl tejszín

1 ek. étkezési keményítő

kevés gorgonzola

Diónyi vajon megpárolom az apróra vágott hagymákat, rádobom a darálthúst, 10 percig fedő alatt tovább párolom. Rádobom a fűszereket, felöntöm a borral és a zöldséglével és fél órát göngyözve főzöm. A végén a tejszínt elkeverem a keményítővel és a sajttal együtt hozzáadom a leveshez, majd a következő rottyanás után elzárom.

Hozzávalók a sütihez:

200 g 81%-os étcsoki

4 tojás

150 g porcukor

100 g liszt

150 g teavaj

2-3 ek. darált mandula

1 kupaknyi mandula aroma

Kisebb, szögletes formát kivajaztam és félretettem. Vízgőz felett a csokit és a vajat külön-külön egymás után felolvasztottam. A 4 tojást a porcukorral 2 perc alatt habos-sűrűre kevertem, hozzászitáltam a lisztet. Elkevertem majd hozzáadtam a darált mandulát és fakanállal azt is beledolgoztam. A csokit és a vajat összeöntöttem és a mandulaaromával együtt az egészet az tojásos keverékhez adtam. A kivajazott formába öntöttem és 160 fokon 30 percig sütöttem. Kivétel után 10 percig állni hagytam, majd nedves tiszta konyharuhára borítva még egy órát állni hagytam, utána lehet szeletelni.