Házi kenyér - ha unjuk a bolti banánt

Tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok minden otthonsütések zsándárkja, a dagasztóteknők királynője, az egyetemes lisztzsonglőr. Nem miattam került vissza a női köztudatba annak a lehetőségnek a felismerése, hogy az otthoni kenyeret semmi szín alatt nem helyettesítheti még a legjobb bolti kenyér sem. Én csak egyszerűen szeretnék elbüszkélkedni életem legjobban sikerült példányával, amit Fűszeres Eszter egyik kenyérreceptjéből kreáltam. Már említettem, hogy a hozzávalók hiánya nálam egy csakazértis érzést okoz, ráakaszkodom a témára mint egy pitbull és addig nem eresztem amíg nem csinálok belőle más arányok, vagy más összetevők felhasználásával mégis valami olyasmit mint az eredeti recept. Most mondjuk nem volt valami bonyolult dolgom. Az eredeti szerint fele arányban kell felhasználni réteslisztet és finomlisztet. De nekem csak teljes kiőrlésű rozslizstem volt itthon meg egy kevés, egészen pontosan 38 dkg finomlisztem. Ehhez igazítottam tehát az egészet. És elkövettem egy óriási hibát, ami a végeredmény szerint mégsem az. Ő 35 dkg langyos vizet ír a receptjében, sőt még ki is hangsúlyozza, hogy szándékosan adta meg dekában a mennyiséget. Én viszont csak lekörmöltem és megfeledkeztem erről. Aztán 3,5 dl langyos vizet adtam hozzá, mikor beötlött, hogy nem erről szólt a fáma. Azt ugyan nem tudom így nagy hirtelen, hogy a liter és a deka hogy viszonyulnak egymáshoz, de feltételezem, hogy oka van annak, hogy Eszter ezt így kihangsúlyozta. Nem voltak tehát illúzióim, a teljes kiőrlésű fantazmagóriáimmal eddig amúgy is mindig megjártam. Sosem olyan ízű, sosem olyan állagú és sosem olyan formájú lett, mint amire számítottam. Ez az első kivétel. De ez egy igazi alfa a sok-sok omegához képest. Eszméletlen lett. A héja roppan, a belseje rugalmas, és ízletes, foszlós és puha. A két cipó közül az egyiket azon melegében elpusztítottuk (ketten), mert nem lehetett abbahagyni. A másik is csak azért maradt meg, mert iszonyatos akaraterőről tanúbizonyságot téve bebugyoláltam, a kenyértartó dobozba tettem és letéptem magam az ajtajáról. Ez egyben annyit is jelent, hogy fogyókúrázók kizárólag a reggeli órákban készítsék el, a maradékot pedig tegyék a mélyhűtőbe:) Nekem jelenleg ez a TÖKÉLETES kenyér.

hozzávalók:

10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
38 dkg finomliszt (BL80, de én simából is megcsinálom ma próbaképpen)
3,5 dl langyos víz
1,5 kk szárított élesztő
3 kk. só
1 kk. cukor

A kétféle lisztet a tálba tettem, a finomlisztet szitáltam, a rozst meg csak úgy zutty. A só kivételével az összes hozzávalót jól összedagasztottam, gépi spirállal dolgoztam legalább negyed óráig, majd hozzátettem a sót és azt is belekevertem. Kelesztőtálban a kétszeresére kelesztettem, nagyjából másfél óra alatt. Utána kettéosztottam a tésztát, megformáztam a hosszúkás cipókat, lisztezett konyharuhán még úgy 35 percig hagytam kelni. Sütőpapírra tettem, bevagdostam a tetejét majd a 250 fokra melegített sütőben 35 perc alatt tökéletesen megsült. Amikor betettem a sütőbe (amiben benne volt a sütőlap is, erre csúsztattam sütőpapírostól) akkor aláöntöttem úgy másfél dl vizet.

Házi ropi - ha unjuk a bolti banánt

Talán jobban tettem volna, ha nem említem meg két posttal ezelőtt, úgy a diós lekvárgolyó tájékán, hogy a gyerekek mit meg nem esznek, akár még rota idején is...hát nem tudjuk meg soha, hogy valóban ő volt-e, de az emlegetett szamárhoz nagyon hasonló dolog úgy éjjel fél egykor megjelent és úgy dózerolt át rajtunk, mint egy emésztőrendszeri minicunami. Rajtam csak az fogott ki, hogy egyedül voltam velük és egy Sívaszobor karmennyiségével kellett volna, hogy rendelkezzek. Még szerencse, hogy két illemhely van, de azt egy duplalépcső választja el egymástól. Valahogy elvergődtünk reggelig, aztán felmerült a kérdés, hogy hogyan tovább a reggeli kérdéskörében. Fura módon enni nem akartak, de éhségérzetet azt éreztek. Egy nagy kancsó gyógyteával csillapítottam le őket mikor bevillant a saját gyerekorvosom ilyen esetekben használatos intelme: ropi és kipezzzzzsegtetett coca-cola. Boltba menni lehetetlenség ilyen állapotú kölykökkel, nameg kicsit inkvizíció-szerű is lenne, bolti ropit pedig nem tartok itthon, úgyhogy adódott a feladat, hogy valami ehhez hasonlító dolgot villantsak elő. Van egy kártyás rendszerű ősrégi receptgyűjteményem, abban felleltem a tökéletes házi ropogtatnivalót. Csináltam belőle egy simát, egy mákosat és egy szezámmagosat, mert megérdemlem. A natúron marakodhatnak az egy méter alattiak, a többi a miénk és mi fűszeres joghurttal fogjuk megvacsorázni. Mondhatni, hogy mi már most előre diétázunk, mert tudjuk, hogy úgyis jön aminek jönnie kell. Az elmúlt öt évben még soha nem fordult elő az, hogy én megúsztam volna a vírusgazdák kéretlen ajándékait. A diétát azonban nem bánom, főként nem ebben a formában:))

hozzávalók:

200 g liszt
1 tojás
1 tk. só
1 tk. cukor
30 g olvasztott teavaj
1 dl tej
mák, szezámmag

A hozzávalókat gépi dagasztóspirállal teljesen homogénre gyúrtam és 1 órát letakarva állni hagytam. Aztán kinyújtottam, szép vékonyra, hogy jó ropogósra tudjon sülni, a tetejét bevizeztem, megszórtam a magokkal. Azokat a nyújtófával szépen belenyomtam. Háromszögeket vágtam belőle és 200 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsütöttem. Mi öten vagyunk, nekünk a fent leírt adag kevés volt/van/lesz. Egy alkalommal elfogy, úgyhogy én már délután duplázni fogok biztos, ami biztos, de azért így írtam le, mert ezek az eredeti recept arányai. Formára nem egészen lettek olyanok, mint amire számítottam, mert megemelkedtek és belül üregesek lettek, de ez nekem kifejezetten jól jött a fűszeres joghurtba való mártogatás okán :)

A tökéletes minicipó

Ízre mindenképpen és úgy képzeltem, hogy nem lesz rajta repedés, olyan finom, puha lágy állagú tésztává állt össze az egész, de tévedtem. Az elmúlt hetek legfinomabb kenyér jellegű sütése, már ami az én sütőmet illeti. Eszméletlen egyszerű a receptje. Van ennek a kenyér dolognak egy számomra nagyon vonzó szimbólumrendszere (függetlenül attól jut ez most eszembe, hogy a posztban tulajdonképpen zsömléről van szó). Mivel ma már evidencia az, hogy a boltban van kenyér,sőt mitöbb ez az egyik legnagyobb ábécés alapvetés, ezért az emberek többségében fel sem merül, hogy ugyanezt igazából semmivel sem nagyobb energiabefektetéssel anélkül is előállíthatnák, hogy a lábukat ki kellene tenni otthonról. Övezi valamiféle misztikum az egész kenyérdolgot. Ha én valahol kimondom, hogy reggelire zsömlét sütöttem, akkor legtöbbször úgy néznek rám, mint egy ufóra, de a legjobb esetben is valami olyasmit feltételeznek magukban, hogy pék leszármazott vagyok, aki a klasszik dagasztóteknőben félig elmerülve kétségbeesett szemekkel órák óta tésztát punnyaszt. A kenyér számomra egyenértékű a családdal, a békességgel, a termékenységgel, a bőséggel. Az ember szinte tiszteletet érez, amikor megvág egy maga által sütött veknit. Ezek itt most mini kenyerek. A méretét úgy állítottam be, hogy a családom férfi tagja ne úgy nézzenek rá mint egy megtermett morzsára. A formáját pedig úgy, hogy könnyedén lehessen megtölteni mindenféle finomsággal, egyszóval legyen tárolófelülete :) Az összes hozzávaló 6 darab tenyérnyi méretű kis minicipóhoz 450 g BL80-as liszt, 1 ek. lágy teavaj, 1 tk. só, 1 zacsi szárított élesztő, 1 tojás és másfél bögre melegvíz. Ennyi. Jól jól kidagasztottam géppel és fél órát hagytam kelni. A tészta állaga olyan lett (ami nekem nagy kedvencem), hogy már csak lisztezett kézzel lehet hozzáérni, mert még ragad, de már összeállt olyan szép, fényes, hólyagos felületű. Bőségesen lisztezett deszkán lelapogattam, de már nem gyúrtam rajta, hanem 6 egyforma részre, olyan szabálytalan, inkább háromszög formára vágtam és 220 fokon 18 perc alatt tökéletesre sült. Gyönyörű, szivacsos állagú, nem fojtós és finom.

Húszperces vajaszsömle

Fura, hogy nálunk minden húsz perc mi? :)) felmerül a kérdés, hogy igazat mondok-e, de talán ez motivál majd legjobban a kipróbálásra minden kétkedőt. Ezt a zsömit egyszer már megsütöttem és fel is tettem, de úgy érzem, hogy nem kapott megfelelően nagy hangsúlyt a fotón, ráadásul a Segítsüti licit napján tettem fel, amikor meg egyáltalán nem az volt a fontos, hogy én mit sütök. A recept tehát itt megtalálható. Reggelihez, teához, kakaóhoz, vajjal és felvágottal, vagy vajjal és lekvárral, melegen vagy hidegen de még aznap, vagy éppen avokádókrémmel, kőrözöttel, vagy fokhagymás görögjoghurttal, egyszóval bármivel isteni, azon túl, hogy rettentő hamar el lehet készíteni. Az alapanyagok összegyúrása nemesen egyszerű, a tészta könnyen kezelhető, és ezerféleképpen variálható, friss metélőhagymával vagy éppen citromborssal egy jó kis tonhalkrémhez. Az íze engem kicsit a korpovit kekszére emlékeztet. Mindenképpen valami krém vagy joghurt mellé szoktam készíteni, mert sűrű állagú tészta. Ha egy kicsi sajtot szórnék a tetejére még pogácsaként is megállná a helyét. Mindenképpen érdemes vele kísérletezni. A gyerekek kifejezetten imádják, pont gyerkőckézbe való méret, ha egy sima vizespohárral szaggatom ki. Legutóbb panírozott hallal és káposztasalátával kínáltam és pénteken vendégeim lesznek vacsorára, úgyhogy ebből fogok tükörtojásos miniburgereket készíteni ropogósra pirított szalonnacsíkokkal, paradicsommal és fetával. Kötényre fel :))