A tökéletes minicipó

Ízre mindenképpen és úgy képzeltem, hogy nem lesz rajta repedés, olyan finom, puha lágy állagú tésztává állt össze az egész, de tévedtem. Az elmúlt hetek legfinomabb kenyér jellegű sütése, már ami az én sütőmet illeti. Eszméletlen egyszerű a receptje. Van ennek a kenyér dolognak egy számomra nagyon vonzó szimbólumrendszere (függetlenül attól jut ez most eszembe, hogy a posztban tulajdonképpen zsömléről van szó). Mivel ma már evidencia az, hogy a boltban van kenyér,sőt mitöbb ez az egyik legnagyobb ábécés alapvetés, ezért az emberek többségében fel sem merül, hogy ugyanezt igazából semmivel sem nagyobb energiabefektetéssel anélkül is előállíthatnák, hogy a lábukat ki kellene tenni otthonról. Övezi valamiféle misztikum az egész kenyérdolgot. Ha én valahol kimondom, hogy reggelire zsömlét sütöttem, akkor legtöbbször úgy néznek rám, mint egy ufóra, de a legjobb esetben is valami olyasmit feltételeznek magukban, hogy pék leszármazott vagyok, aki a klasszik dagasztóteknőben félig elmerülve kétségbeesett szemekkel órák óta tésztát punnyaszt. A kenyér számomra egyenértékű a családdal, a békességgel, a termékenységgel, a bőséggel. Az ember szinte tiszteletet érez, amikor megvág egy maga által sütött veknit. Ezek itt most mini kenyerek. A méretét úgy állítottam be, hogy a családom férfi tagja ne úgy nézzenek rá mint egy megtermett morzsára. A formáját pedig úgy, hogy könnyedén lehessen megtölteni mindenféle finomsággal, egyszóval legyen tárolófelülete :) Az összes hozzávaló 6 darab tenyérnyi méretű kis minicipóhoz 450 g BL80-as liszt, 1 ek. lágy teavaj, 1 tk. só, 1 zacsi szárított élesztő, 1 tojás és másfél bögre melegvíz. Ennyi. Jól jól kidagasztottam géppel és fél órát hagytam kelni. A tészta állaga olyan lett (ami nekem nagy kedvencem), hogy már csak lisztezett kézzel lehet hozzáérni, mert még ragad, de már összeállt olyan szép, fényes, hólyagos felületű. Bőségesen lisztezett deszkán lelapogattam, de már nem gyúrtam rajta, hanem 6 egyforma részre, olyan szabálytalan, inkább háromszög formára vágtam és 220 fokon 18 perc alatt tökéletesre sült. Gyönyörű, szivacsos állagú, nem fojtós és finom.

Mindenki a Segítsütire!!!!

Menjetek és licitáljatok :)) vagy legalább nyomjátok fel az összegeket. Nekem vannak favoritjaim, van egy személyes is, akit ahogy feltöltik a sütijét azonnal promótálni fogok itt is :) És tiszteletből ma a Sütés Napját tartom négyszemélyes kis konyhánkban ezen az esős-szomorkás napon. Így mi is felmelegszünk meg a lakás is. És ha licitálunk egy-egy sütire, akkor a cél kicsit a szívünket is felmelegíti.

A legnagyobb sós kedvenceimet sütöm ma: a vajas és a fokhagymás zsömlét, meg egy kenyeret. Nameg a fiúknak leszakítottam egy kis darabot a fokhagymás tésztából, úgyhogy ők elkészítették az ebédjüket pizza formában.

az eddigi kedvenceim: (fenntartva, hogy a többi is mind-mind isteni)

Hennamintás-kékszőlős-marcipános csoda 
Dijoni puszedli 
Klasszikus nagyitidéző hókifli 
Bodzás-rozmaringos rózsakalács 

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS MEGÉRKEZETT:

Salsa csavartkalácsa :)))) 

nyugodtan vádolhattok elfogultsággal. Ugyanis  ismerem őt. Ő a narancslekváros csaj. És azon túl, hogy ismerem, több alkalommal személyesen is megkóstolhattam a kreálmányait. Például a fehércsokis zöldbabfagyiját vagy a dinnyesorbetet. Ezérthát azt gondolom, hogyha a csavart kalácsa is olyan hozzávalókból, olyan lelkesedéssel és olyan kreativitással készül, ahogy az általam kóstoltak, akkor nincs az a pénz amit meg ne érne:))))))

Mivel úgy nagyjából egy óra alatt el is készültem a sütéssel, feldobom hát a végeredményeket. Érdemes egyszerre készíteni, mert amíg sül az egyik, addig megkel a másik, és a készítése ily oly egyszerű, hogy mehet párhuzamosan. Lesz tehát egy vajas zsömle, ami tökéletesen illik mint a mézes-lekváros reggelihez, mint pedig a tükörtojásos, salátás, fűszervajas, padlizsánkrémes, vagyis sós megoldásokhoz. A fokhagymás fűszeres zsömlét a felnőtt szakasznak szántam, de a fiúk is megkóstolták, rákattantak, úgyhogy kénytelen voltam megnyírbálni az eredeti receptet, hogy ne kapjanak azonnal gyomorfekélyt a fokhagymamennyiségtől. Sajnos mivel Laci egy lelkes fűnyírás közben a fokhagymaszáraimat is lecsetkelte, ezért komoly kutatómunkát igényel majd tőlem, hogy a sajátjaimat megtaláljam :) 

Vajas zsömle: 

3 bögre finomliszt, 
1 csipet só,
1 csomag sütőpor,
1 ek. porcukor
12,5 deka vaj,
fél bögre tej 
1 tojás

Sütőt 180 fokra előmelegítem, összekeverem a száraz hozzávalókat, majd a nedveseket, összeöntöm és hozzáadom a lágy vajat. Összegyúrom, másfél centi vastagra nyújtom, cca. 5 centi átmérőjű pohárral kiszaggatom és 20 percig sütöm.

Fokhagymás-fűszeres zsömle 

45 deka finomliszt,
12 fokhagymagerezd az eredeti receptben, de a sáskák miatt csak 5 darabbal készítem,
3,5 dl tej,
1 tojás elhabarva,
1 ek. só,
1 zacskó szárított élesztő, 
1 tk. szárított fűszerkeverék (majoranna, oregano, bazsalikom stb.)
2 ek. napraforgóolaj
darabos só és egy pici tej

A fokhagymagerezdeket a tejben 15 percig főzöm, majd az egészet turmixolom, és félreteszem hűlni. A lisztet tálba szitálom, hozzáadok minden száraz hozzávalót. Hozzáadom a tojást és az olajat, majd végül a tejet folyamatosan öntve dagasztókarral keverem egy negyed órán keresztül. Ebben a fázisban vettem le a fiúknak 1-1 darabot a pizzához. Amíg a másik sül, addig kelesztem, majd jól megdögönyözöm, kis kerek cipókat formázok belőle, bevágom, tejjel megkenem, a sóval megszórom és 200 fokon 20 percig sütöm (pont ennyi kell a kispizzának is).