Ha azt mondom húsleves...

...mindenki másra gondol. Mert ez nem csak egy ételnek a neve. Legalábbis számomra nem. Sokkal inkább egy hangulaté, egy érzésé, melegségé, illaté, érintésé. Az otthon, az anya, a nagymama szavak szorosan kapcsolódnak a szóhoz: húsleves. És mivel 4 napot töltöttem távol az otthonomtól, ezért az egyik első dolgom az volt (közvetlen a 6 adag mosás, porszívózás, ölelésbenfürdés, Lacivalkávézgatás és iskolai kreditszámolgatás után), hogy elkészítsem a legízletesebb húslevest, amit ismerek. Minden egyes részletét az anyukámtól lestem el, azokat is, amik abszolút megbolondítják a klasszikus változatot. Mármint a nálunk ismeretes klasszikus változatot. Mert ahány ház, annyi szokás alapon már legalább ezerféleképpen elkészítve kóstoltam. Lehet aranysárga, könnyedén áttetsző, nyárias, lehet súlyos, mélybarnássárga, zsírgyöngyökkel tűzdelt, télies, lehet zöldfűszeres, gyógyító, nekem mind közül a chilis-kurkumás-gyömbéres változat ízlik a legjobban. Fontos azonban megjegyezni, hogy a használt fűszerek ne vegyék el a húsleves jellegét, tehát csínján kell bánni velük. Ugyanúgy kezdem el, ahogyan az alap változtat (leszámítva, hogy a kertből ástam ki hozzá a sárga és fehérrépákat, onnan hoztam be hozzá a zsenge zellerszárat egy szép csemegepaprikát és szintén onnan a már fásabb karalábéfejeket, amiket csak forró vízbe dobok egy pillanatra hámozás után és negyedelve elteszem a mélyhűtőbe, hogy télen se kelljen kétségbeesnem a leveskészítésbe fogok). Amikor már úgy másfél órája gyöngyözve forr és minden életadó alkatrész bennevan, akkor frissen belereszelek egy ujjpercnyi gyömbért, 1 nagyobb fej friss fokhagymát, hozzáadok egy tk. kurkumát, amitől a színe valami elképesztő lesz, ráteszem a fedőt, lekapcsolom a lángot és még úgy fél órát hagyom, hagy darvadozzon. A mostanra gyönyörű pirosra érett chilipaprikát csak mi felnőttek karikázzuk bele nagy buzgalommal, és hagy ne mondjam, hogy milyen jól is tud ez esni egy olyan hűvöskés estén, mint amilyen például a tegnapi is volt :)
A sárgarépa kérdéskörrel kapcsolatban még igyekszem feltenni gyerekkorom egyik kedvenc édességét is, bár ezt időigényes lesz kivitelezni azokkal a kacifántos példányokkal, amiket idén növesztettem...így jár a hobbikertész, aki nem lazítja totál porhanyósra a talajt, mielőtt elveti a sárgarépa magját...

Látjátok ezt?

Micsoda szín???? Szinte felháborító nem? :) egyáltalán nem erre készültem ma, de ennek a paprikának nem tudtam ellenállni. Főleg, hogy egy recept kipróbálása miatt hetek óta próbálok kápiapaprikát találni, mely csoda megfelelő helyettese lehet a kaliforniai paprikának. Gyorsan vettem is belőle két és fél kilót. Hogy miért vettem? Hát mert őszintén megmondom, s csak nagyon halkan suttogom, hogy paprikaőnagysága meg ne sértődjék, rettenetes-véres-verítékes munkába kerül jó minőségű, keményhéjú, lédús, roppanós paprikát rittyenteni. A mi földünkben ez annyit jelent, hogy sok hűhó semmiért. Az a néhány amit befalunk ugyan megsértődni már nem tud, de a szelleme se kísértsen :) Igen kényelmes teremtés, azt szereti, ha folyton vizes a földje és egyfolytában süti a nap, de nem akármilyen ám, nem az égetős, hanem a lágyan melengető fajta. nane...Elveimmel ellentétesen tehát, de ráraboltam egy kevés kápiára és megfőztem chilis-édes paprikakrémnek. Holnap debütál a szülinapomon előételként. Sajtokkal fogom tálalni de a bátrabbak jó minőségű étcsokival is megkóstolhatják. Amint leszálltak rólam a sáskák, megosztom a receptet is, egyenlőre itt a képe, mindent elárul, a recept már csak szócséplés :)

...de azért idekívánkozik, főként, hogy éppen pont most is ezt falatozom. Szombat óta gyakorlatilag megváltoztak alapvető szokásaim. Korábban például este, miután lefeküdtek a gyerekek mindig megkívántam egy nagy bögre langyos, tejhabos tejeskávét. Ennek azonban úgy tűnik vége :) mikor elhangzik az altató, nekem már a szundít a labda meg a síp versszaknál csak a sajtok és a paprikadzsem jár az eszemben...

Néhány dolgot megváltoztattam az eredeti recepthez képest, de úgy érzem ez csak még tökéletesebbé tette az amúgy is frenetikust. Szóval a recept:

1,5 kg gyönyörű színű, roppanós kápia paprika
2-3 db fűszerpaprika (én a kertben termett kicsi, nagyonerős, nagyonméregzöld fajtát választottam)
1 pohár almaecet
0,5 kg cukor

a paprikákat kimagoztam és apróra vágtam, majd egy nagy pohár almaecettel feltettem főni és alacsony hőfokon úgy 30-35 percig főztem. aztán az egészet leturmixoltam és egy szűrőn átpasszíroztam. visszatettem a lábasba és hozzáadtam a cukort, ezzel még alacsonyabb lángon 45 percig főztem és úgy 5 percenként átkavartam. Ennyi az egész. Lehűtöttem, kifertőtlenített csatos üvegekbe töltöttem. A hétre már vannak vendégeim is, akiknek mindenképpen feltálalom illetve vannak vele szendvicsötleteim is.