...okairól szeretnék pár szót szót ejteni :) nem árulok el nagy titkot azoknak, akik némileg követték a blogeseményeket, hogy ez nem más, mint a kert. Idén minden annyira ideális. Az eső-napsütés kombó, a felásott és szerves trágyával bőségesen ellátott föld magas minősége, a hőmérséklet. A kert egész egyszerűen berobbant. Nem tudok erre jobb szót. Napi sétáim mindegyikében érnek meglepetések, és ezeket én nagyon szeretem. Egy nem túl rövid posztban tehettek velem egy körsétát a nálunk, hátha találtok benne számotokra is alkalmazható ötleteket. A mi kertünk több szempontból is nagy falat, nemcsak méretét tekintve. Amikor először néztük meg ezt a házat, rögtön megtetszett a sokfélesége, illetve az ebben rejlő lehetőségek annak ellenére, hogy teljesen elhanyagolt volt. A ma uralkodó gondolkodásmóddal ellentétben én egyáltalán nem kedvelem a derékszögű vonalzóval kialakított kerteket. Amikor minden mindennel passzol, minden derékszögben van egymással, amikor oszloptuják vigyáznak arra, hogy senki se láthasson be és ezen, nameg a tökéletes gyepszőnyegen kívül a világon semmi sem árulkodik arról, hogy ez valóban egy kert. Én a természetességet, az önmagától kialakuló szférák létezését, a kert adottságaihoz való alkalmazkodást kedvelem. Az első kertben a legfőbb szempont a növények telepítésében az volt, hogy a gyönyörű és óriási ezüstfenyők által rendkívül árnyékossá, savassá és silánnyá tett talajt helyreállítsuk és az ezt a környezetet kedvelő növényeket telepítsünk. Ide tehát erdőhangulat kell, olyan növényekkel, amelyek természetes környezetükben is az ilyen típusú élőhelyet kedvelik. Mi más is kerülhetett volna ide, mint páfrány, árnyékliliom, madárbirs, gólyaorr, bőrlevél, különböző kúszó tuja és borókafajták és borostyán. Mindegyikből léteznek a triviális fajták, illetve felkutathatók belőlük nagyon különleges darabok is. Valamilyen különös oknál fogva ez a gyönyörű klematisz is ittragadt és nagyon jól érzi magát :) Mindezt csak és kizárólag azért tartottam fontosnak leírni, mert sokan kérdezték tőlünk a fenyőfák mennyiségét és magasságát látva, hogy milyen növényeket telepítettünk, mert az ő kertjükben a fenyő alatti rész egy tűlevelekkel borított, betonkemény, szikkadt föld. Jah hát igen, azt valóban fel kellett ásni, a tűlevelektől megtisztítani, mindezt nagyon óvatosan, mert a fenyőfák gyökerei a felszín közelében maradnak tehát ásással nagyon könnyen megsérthetőek.
Másik nagy kedvencem kifejezetten az árral szemben a hagyományos parasztkert. Nem tehetek róla, én imádom a jól kipróbált haszonnövények és a klasszikus konyhakerti virágzó növények együttélését. Nem is beszélve azokról a párosításokról, melyek létezésüknél fogva kifejezetten jó hatással vannak egymásra így segítve elő a biokert fenntartását és működtetését. A búzavirág, az óriás mályva, a napraforgó, a bársonyvirág, a körömvirág, a kamilla és a kék hajnalka mind mind ide tartoznak. Ezek azonban még gyermeknapjaikat tapossák nálam, így csak a búzavirág földöntúli magenta színét tudom megosztani veletek.
Gyönyörű növény, levirágzása után is díszít a leveleivel és gyorsan terjed. Ez a kertstílus a kertünk hátsó, nagyjából 500 nm-es területén található. Az általam konyhakertnek használt rész nem túl nagy, talán olyan 50-60 nm lehet, a többit a szőlőtövek, a barack,-alma, és mandulafák, a málnás, a mogyoróbokor és az imádott óriás diófám uralják, utóbbin már látszanak a kis diókezdemények.
A barackfákat elnézve bizakodó vagyok. Szemben a múlt évvel, idén döbbenetes mennyiségű barackra számíthatunk. Nem nagyon akartam hinni a szememnek ma reggel, amikor megláttam a gyümölcskezdeményektől roskadozó ágakat.
A konyhakertben is partihangulat van. Egyenlőre minden tökéletesen érintetlen a kártevőktől, gyönyörű a vöröskáposzta, a paradicsompalánták, a korai saláta, a hagyma, a zöldborsó, a tökfélék és a retek. Nameg az eper.
A végére marad, de mindenképpen említésre méltó a középső kertrész, ahol az óriási cseresznyefa uralkodik, szó szerint, nem kevés munkát adva nekünk ősszel és a gyümölcsök leérése után. A földre eső szemeket mindenképpen össze kell ugyanis szedni, mert teljesen lehetetlenné teszi az alatta élő fű és egyéb növények létezését. Az árnyékos, de jó minőségű földdel rendelkező kertrészünkben a kedvenceim a kaukázusi nefelejcs, a gólyaorr és a meténgfajták. Utóbbiak jól példázzák a zöld és a lila harmónikus egymás mellett élését :)
Nem hagyhatom ki a fűszerkertet sem. A citromfű és a menta vadon teremnek. Mindekettő elengedhetetlen összetevője egy nyári, frissitő gyömbéres limonádénak. Nem igényel különösebb gondozást az az óriási zsályabokor sem, ami a kert végében található. Én idén külön telepítettem a hagyományos és a citromos kakukkfüvet, majorannát, oreganót és egy lila zsályabokrot. A levendulaállományt is frissítettem, mert néhány tő megadta magát a télnek.
Itt fogyasztottuk el tegnap délelőtt, tízóraiképpen, legkisebb fiammal nagy egyetértésben, az anyukámtól tanult kedvenc márványkalácsunkat és bátran mondhatom mindkettőnk nagy megelégedésére szolgált. A totális elmélyülésben egyedül a vizsgaidőszakom közeledte zavar meg, de az nagyon nagy mértékben :) Ezért aztán még jobban esett ez az pár bűnözős perc :)
Az ehhez tartozó receptet is meg fogom osztani veletek, de most készülnöm kell négynapos férjes eltávozásomra :) tevékeny hétvégét Mindenkinek :))!
