Így bizony, hangsúlyosan A brokkoli. Amit méltatlanul nyomorítunk bele majdnem kizárólag a krémleves szerepbe. Én imádom. Ezért arra kerestem variációkat, hogy miként lehetne még elkészíteni, mivel érdemes kombinálni, hogyan tehető pikánssá, érdekessé és összetettebbé az íze. Nálunk csak krémlevesként hajlandó a férfiszakasz elfogyasztani. Próbálkoztam már besameles-sajtos változattal, blansírozva egy kis fokhagymás-joghurtos-fűszeres vinegrette-el, sörtésztás hirtelen sütött változattal (a panírozás nálam szóba sem jöhet), de valahogy nem rajonganak érte. Azt gondolom, hogy ezzel a salátával feladom a leckét a házon belül mind a kicsiknek mind a nagynak. Van benne édes íz aszaltbarack és mazsolaformájában az előbbiek kedvéért és kicsit pikáns felhang az utóbbi kedvéért, aki amúgy a férfiakat meghazudtoló módon nagy salátarajongó, nálunk fordított a helyzet, én csócsálom szaftos kézzel a csülköt, ő meg amolyan fansziásan odébbkotorja a csimbókokat és maga elé húz egy adag salátát. Az ötlet ma délelőtt jött az anyukámnál, ahol a Stahl magazint nézegettem (minden ellenérzésemet legyűrve, teszem hozzá vele semmi bajom sincsen, hisz nem is ismerem, de az már súrolja a humorérzékem felső határát, hogy a Stahl nevű magazin minden példányán a névadó szerepel, ülve-állva, hátranézve, hajdobálva, nádzsellásítva...s hogy igazságos legyek, hozzáteszem, hogy az is lehet, hogy velem van a baj, a nővérem szerint például mindenképpen. A legközelebbi lapszám elején majd lesz egy aranyborjú Stahl fejével és maga Stahl fog előtte a földre borulva hajlongani, persze úgy, hogy egy Nigellás kacsintás a hóna alatt azért még beleférjen, nah ennyit erről). Szóval láttam benne egy karfiolsalátát, és rögtön át is konvertáltam brokkolissá itthon. Valamelyik nap egy Rachel Allen-műsorban meglepetten láttam, hogy ő a szárát is felhasználja a salátához, csak szépen körbevagdossa, hogy a fás részek semmiképp se maradjanak rajta. Nagyon szép fej brokkolit kaptam, a szára is friss volt és egészséges, úgyhogy én azt is beletettem.
A hozzávalók tehát:
1 szép fej brokkoli
1 marék aszalt barack
2 ek. mazsola
2 ek. natúr földimogyoró
3-4 ek. szezámmag
kevés rukkola
2 nagy csokor petrezselyem
1 citrom reszelt héja és leve
2 ek. szezámolaj
2 ek. olívaolaj
A brokkolirózsákat eltávolítottam és mindegyiket félbevágtam. 220 fokra előmelegítettem a sütőt. Egy sütőlapra sütőpapírt tettem, megsóztam, borsoztam és olajjal kicsit meglocsoltam, ráfektettem a rózsákat és a megtisztított, félbevágott szárat, a tetejére is ment egy kevés olíva és 20 percre betoltam a sütőbe. A barackot és a mazsolát forró vízzel leöntöttem és 10 percig állni hagytam. A római köményt mozsárban összetörtem. A földimogyorót és a szezámmagot együtt hirtelen megpirítottam egy tepsiben. A petrezselymet nagyjából összevágtam. Innentől az egész annyi, hogy amikor minden munkafázis elkészült, akkor összeállítottam a salátát, minden hozzávalót egy nagy tálba tettem és meglocsoltam a citrom levével, a szezám és olívaolajjal és óvatosan kézzel összeforgattam, hogy a brokkolirózsák egyben maradjanak. Isteni látvány, és minden íz szinte külön-külön érződik benne, semelyik nem dominál, hanem szépen, előzékenyen kiegészíti a másikat. Abszolút befutó. Jó étvágyat annak aki kipróbálja ezt a gyorsan elkészíthető és eszméletlen finom salátát:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése