Minthogy délután valami hihetetlen mértékű zabálásnak leszünk kitéve egy lokálisan megrendezett, táncházzal egybekötött libabálozás okán, én nem gyúrtam rá erre a szárnyas témára. Sokkal inkább motivált az, hogy az egyik gyerek taknyol, a másik nem írom le mit csinál, de a gyomrával kapcsolatos, nameg elvállaltam a délutáni gyerekbálra egy halom süti elkészítését. Igaz, hogy miközben mindezen kedves feladatoknak tettem eleget, azon sajnálkoztam, hogy most akár kint is lehetnék a verőfényes napsütésben elvégezni a napi kerti semmittevési feladataimat. Merthogy az időjárásból fakadóan az ember azt hinné, hogy ilyenkor a kertben már szinte semminemű feladat nincsen, nálunk mindig akad valami. Mégha oly felesleges feladat is, mint a gyerekek által a komposztálóba reszelt 5 centi vastag hungarocellréteg eltávolítása, ami teljesen szükségtelen összetevője lesz majd a tavaszi, érett szervestrágyának :)
A héten elvégzett receptszortírozás arra sarkallt, hogy előszedjen az anyukám által készített gyerekkori kedvenceim leírását. El is határoztam, hogy mind egy szálig megfőzöm azokat, amik mély nyomot hagytak bennem. Fenti menüben két ilyen is van, ami nem utolsósorban remekül passzol a torokfájós és a gyomorilag igencsak törékeny gyermekek étrendjébe. Az egyik egy kapros fokhagymakrémleves, ami tulajdonképpen az égvilágon semmiben sem különbözik a klasszikus elődjétől, csak én, még a pirítás fázisában egy nagy csokor, friss, apróra vágott kaprot is beledobok. A kapor, illetve egészen pontosan az íze és az illata az egyik leghatásosabb segítségem a múltidézésben. Gazszámra nőttek a mecseki szőlőben mindenfelé és imádtuk a belőle készült köményes-kapros tojáslevest, vagy akár a fenti fokhagymakrémlevest. Felsőlégúti megbetegedésben szenvedő gyereknek meg egyenesen gyógyír. A receptjét közhelyes lenne megosztanom, de mindenkit arra sarkallnék, hogy próbálja ki ebben a formában.
A főétel pedig a mai napig az egyik legeslegnagyobb kedvencem. A fantázianeve az volt, (merthogy emlékszem az első elkészítésére) hogy Goethe kedvence. A sztori úgy emlékszem annyi, hogy a nagy író bejárónője kísérletezte ki ezt az ételt arra az esetre, amikor a mester betegedkedik. Hihetetlen ízletes étel, én annyival kombináltam, hogy az eredetileg csak marhalábszárból készülő ételt kiegészítettem egy kis csirkehúsos saslikkal, hogy kedvezzek a háziuraknak. Meglepő, hogy az XY kromoszóma nem determinál arra, hogy a mammuthúst is élvezettel fogyasszák...nálunk valahogy a marhahúsért csak én vagyok oda. A süti pedig a világ egyik legegyszerűbb bögrés sütije, csak én most libásítottam rajta egy kicsit. Nem meglepő, hogy mire eljutottam oda, hogy a recepteket is közhírré tegyem, addigra abbahagyták a nemalvást, a hangospihenőt, vagy nem is tudom minek csúfoljam azt amit alvás helyett csinálnak, úgyhogy majd este megtoldom a posztot a receptekkel. Addigra már élményanyaggal is fogok tudni szolgálni a sütim fogyásfaktorát illetően. Ha másért nem eszik majd meg, hát a kinézete miatt biztosan, szerintem nagyon csinos lett :)
Hozzávalók Goethe kedvencéhez:
1,5 kg marhalábszár vagy szegy, de szerintem a lábszárat talán szebben lehet szeletelni
1 fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
1 darabka gyömbér
néhány egész bors, só
annyi burgonya, ahány személyre készül
2-3 nagy szál sárgarépa
1-2 szál fehérrépa
a mártáshoz:
6 db főtt tojás
1dl olaj
pici só, cukor, bors, vegeta
egy leveles mélyhűtött spenót fele lecsepegtetve
1 csokor kapor
1 csokor petrezselyem
1 kis doboz tejföl
pár csepp citrom
A megmosott húst 3 liter vízben felteszem főni. Amikor lobogva forr, akkor mellédobom a vöröshagymát, a fokhagymát, a félbevágott gyömbért, sót, borsot és kuktában 2,5 órát kis lángon főzöm. Az utolsó fél órában már elzárom a tűzhelyet alatta. Aztán kinyitom a kuktát és az előzőleg felkockázott krumplira, sárgarépára és fehérrépára rámerek annyi levest, hogy ellepje és abban megfőzöm a zöldségeket. Ha kész, akkor a zöldség levét visszaöntöm a húshoz.
A mártáshoz a sárgákat összekeverem az olajjal és a fűszerekkel, majd hozzáteszem a kockára vágott fehérjét, a lecsepegtetett spenótot és az apróra vágott kaprot és petrezselymet. Végül hozzákeverem a tejfölt és a hűtőbe teszem. (érdemes esetleg ezzel kezdeni, mert úgy finom, ha összeérnek az ízei a hűtőben.)
Lehet tálalni levesként, de én igazából úgy szeretem, hogy felszeletelem a húst, melléteszem a zöldséget és nyakonöntöm a mártással. A saslikhoz a csirkét aludtejben pácoltam, sok fokhagymával, kis Alnatura ételízesítővel, borssal és összezúzott római köménnyel. Azért aludtejben, mert nem volt joghurt itthon, de azzal is tökéletes.
A libás-csokis-bögrés sütihez:
20 dkg puha teavaj
1 bögre barnacukor
1 csomag vaníliáscukor
3 tojás
3 ek. keserű kakaó
1 bögre tej
2 bögre liszt
1 tk. sütőpor
a mázhoz:
4 ek. frissen főzött kávé
2 ek. kakaópor
1 bögre porcukor
2 ek. olvasztott vaj
szóráshoz porcukor
Sütőt 200 fokra bekapcsolom. A vajat a cukrokkal és a tojásokkal habosra keverem, majd mehet bele a kakaópor és a tej. Ezen a ponton nagyon bénán fog kinézni, de nyugi, amikor felveszi a lisztet, akkor egy gyönyörű homogén valami lesz belőle :)) A lisztbe teszem a sütőport és úgy szitálom a sütibe. Tepsibe simítom és 15 perc alatt megsütöm, mindig tűpróbázok.
A kávét elkeverem a kakaóporral é a porcukorral, hozzáadom az olvasztott vajat és az egészet simára keverem, majd a langyos süteményt bevonom a mázzal.
Mivel fenti süti gyerekeknek készült, a kávét kihagytam és simán langyos vízzel csináltam, de kávéval az igazi!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése