Nem szublimáltam el

csak megnőtt a teendőimnek száma de nagyon. És bár visszasírom a "dologtalan" 3 gyerekes főállású anyaként töltött éveket, úgy döntöttem, hogy csakazértis lesz időm a saját dolgaimra, a hobbimra, a fotózásra, az olvasásra, az írásra. Egy új blogon teszem mindezt: www.lightwalkbydorka.blogspot.com
Szeretettel várlak :)

Kispí-pí :) Thrini figyelj :)

a kép webhelye: http://agnesversek.blogspot.com/2011_03_01_archive.html

Egyszerűen nem hagy nyugodni a gondolat. Napok óta kutatok. Akik 10 évvel ezelőtt ismertek engem, azok most valószínűleg úgy gondolhatják, hogy megártott nekem valami. Hát meg. A tojás bolti ára :) Szóval úgy döntöttem, hogy lesz tyúk. Körbejártam a témát kellőképpen. Hét darabbal indítok. Egy tyúk, megfelelő tápanyagellátás esetén évente előreláthatóan cca. 250-280 darab tojás tojik. Ennek a mennyiségnek olyan 10 nm-es kifutó fog készülni. Nagyobb azért nem szükséges, mert ha az összes energiájukat arra használják, hogy fluktuáljanak nagy területeken, akkor nem marad nekik semmi a tojáskészítésre. Készen tyúkólat venni egy vagyon, úgyhogy a felettünk lakó idős kertészeket a hétvégén fogom megkérdezni, hogy a meglévő faanyagból, (mert az van dögivel) milyen úton-módon juthatnék hozzá egy pofás kis tyúkólhoz - általuk. Ők ugyanis kész ezermesterek. Tojóládát banános dobozból fognak kapni, 2-3 ebből bőségesen elegendő, ez bekerülhet a kisháznak egy sötétebb zugába, mert az okosok elmondása szerint szeretnek sötétben tojni. Vasárnapra elkészülök egy kalkulációval, szívesen megosztom azokkal akiket érdekel. Illetve várom azoknak a kedves olvasóknak a tapasztalatait akik jártasak a témában. Nagyjából egy hónapon belülre tervezem, hogy minden elkészülhet és a sünik mellé mostmár kész újépítésűvel várhatom 7 kedves kisjószágomat. Már csak az a kérdés, hogy képes leszek-e arra, hogy amikor szükségessé válik levágjam illetve zokszó nélkül elfogyasszam őket :)

Rügypattanó

                                   

Nem egészen akartam ma hinni a szememnek, amikor ma hazaértem. Tegnap ennek még se híre, se hamva nem volt :) a mellette lévő két másik, pontosan ugyanilyen mandulafa még bőszen ébredezik, vaskos, duzzadó rügyecskéket növeszt, amik talán kissé meg vannak repedve, kacéran kivillantva a halvány rózsaszínnek tűnő, aztán hófehér ruhát öltő ékszernyi virágait, ez a kis középső meg rendetlenkedik :) mindig a középsőkkel van a legtöbb meló, ez az én tapasztalatom, amit ezek szerint a mandulagyerek is alátámaszt. Számomra ő az igazi tavaszhírnök. Neki hiszem el a legjobban. Az ő látványa ébreszti a legtöbb emléket, az ő illata okozza a legzúzósabb dezsavüket, az ő szépsége ami a legjobban elvarázsol. Azért persze vannak még páran. Ma megjelentek a csodás kis ibolyák, a sárfányok és kipattant az aranyvessző (ami nem keverendő össze az aranyesővel).  

Ez a négy kis növény sokkal szerényebb, mint a nagyképű, önnön szépségének tökéletesen tudatában lévő mandulavirág. Csak a színük árulja el őket, nem harsánykodnak, halkan szólongatnak csak, biztosítanak arról, hogy tényleg tavasz van, aztán naplementekor szerényen elbújnak éjszakára. Az ibolyából rengeteg van, fehér halványkék, halványlila és sötétlila színben pompáznak. A hihetetlen halványsárga (fiúk szerint pisisárga) kankalinom sem tétlenkedik. Jót tett neki a tavalyi szétosztás. Most hat maroknyi csokor virít a sziklakertben.

Ergo szinte tobzódom vizuálisan. A látványuk még a vasárnapi hidegfrontot is elfeledteti velem. Ha jobban belegondolok, akkor tiszta szerencse, hogy jön az eső, legalább a télen porhanyósra fagyott, jól felásott és betrágyázott földem is megkapja a magáét, és sokkal könnyebb lesz a hétvégi paradicsompalánta-ültetés. A Lidlben remek kis fóliasátrat vettem, szóval mondhatni, hogy all inclusive ellátással várom az első palántákat.

Addig is, míg ki nem élem ültetős perverzióimat, az ablakban növesztem a kihagyhatatlan kerti zsázsát, ami ez esetben ablaki zsázsa. Több szempontból kihagyhatatlan teremtés, akarom mondani termés. A tél után mindenünk valami frissre vágyik. A szervezetünk, az ízlelőbimbóink, a szemünk. A kis magokat vizes papírtörlőre szórva és folyamatosan nedvesen tartva 3-4 nap alatt hozzájuthatunk egy nagyon finom salátalapanyaghoz, vagy éppen szendvicsbetéthez. Az íze fenomenális, akár a retek, a torma és a mustár közös gyermeke is lehetne. Roppanós, erős és vitamindús. A fiúknak a pulykasonka alá szoktam rejteni, mert csak egyetlen olyan gyerekünk van, aki elvetemült a zöldségek tekintetében, neki bármit be lehet adni, a többeknél ilyen és hasonló fortélyokat kell alkalmazni :) Semmiképpen se hagyjátok ki, színtiszta életerő.

Újabb könnyen, gyorsan, avagy az újhagyma metamorfózisa

Ennyi újhagymát és fokhagymát- ami előbújt a hirtelen jött meleg miatt - megenni lehetetlen. Még akkor is, ha az embernek remekbe szabott házi paprikás vastagkolbász beszállítója van, olyan, ami friss kenyérrel és újhagymával egyszerűen mindent visz, igazi ostorcsattintósan magyaros falatok, omlós, ízes kolbászhússal. Mint oly sok mindennek, ennek is az eleje szép igazán. A szombat reggel magunkhoz vett kolbász-újhagyma duó még délután négykor is átkéreckedik az ember pórusain. A tegnap esti madársaláta, márványsajt, körte, ablakban nevelkedett kerti zsázsa és újhagyma, pirított szezámmaggal nem volt rossz ötlet, de még mindig annyi van, mint a veszedelem. Már az összes szomszéd ezen nyammog, sőt a gyermek a holnapi állat símogatásra is visz egy csokorral a sárgarépa mellé, hát lesz olyan elvetemült domesztikum, akinek jól esik majd. A tegnap esti saláta mellé - ami a mi családunkban egyedül engem elégít ki teljes mértékben - muszáj voltam kitalálni még valamit. Újfent maradékban gondolkodtam, nagyon kevés ricotta, fél doboz mascarpone, 1 db tojás, fokhagyma, szerecsendió, szárított medvehagyma, ezek álltak rendelkezésre. Ezeket természetesen kikevertem egymással, 1 kanálka tejföllel lazítottam kicsit folyós, inkább krémes dolgot kaptam, amit sóztam, borsoztam. Majd kikevertem egy sós linzertésztát, kicsit pihentettem, kinyújtottam, vizespohárral körülbelül 8 cm átmérőjú köröket szaggattam belőle, amiket muffinsütő formába tettem. Ebbe töltöttem a sajtos-hagymás-fűszeres keveréket és 20 perc alatt 180 fokon kisütöttem. Salátával tökéletes vacsora volt.

Hozzávalók:

a gyors sós linzertészta receptje (ami nekem nagyon bevált és amit én a robotgéppel kevertetek ki, hogy mindenképpen omlós maradjon)

10 dkg liszt

7 dkg hideg vaj, kockákra vágva,

1-2 ek. jéghideg víz

1/2 tk. só

Teljesen morzsásra keveri a gép, én pedig két mozdulattal összegyúrom és mehet a hűtőbe.

A töltelék arányait úgy gondolom teljesen felesleges - egészen konkrétan lehetetlen - pontosan leírni. Egyrészt azért, mert ízlés szerint változtatható, másrészt mert tényleg csak maradékok voltak. A ricotta nagyjából 2-3 ek volt, ehhez tettem cirka 10 dkg mascarpone-t, 1 egész tojást, 3 szál újhagymát, 1 fokhagymát  és a fűszereket. Nem esküszöm meg rá, de lehet, hogy egy darabka keménysajtot is belereszeltem, ha lúd akkor legyen kövér alapon. Kicsit masszívnak értékeltem és ezért lazítottam rajta tejföllel. 

Én még el tudnék képzelni egy rukolás, márványsajtos, tejszínes, pirított fenyőmagos változatot is, vagy éppen sültpaprikásat, nem beszélve a parmezános-koktélparadicsomos-bazsalikomos klasszikusról, de lehet, hogy ezesetben a tejfölt tejszínre cserélném. Nem is beszélve az édes változatokról. 

Jó próbálkozást :)

ps. : a saláta nagyon kellett mellé, anélkül talán az omlóstészta miatt önmagában fojtós lett volna!