....hangulatú volt ez a hétvége. Egy ideje pont ugyanúgy vagyok a tavasszal, mint az ősszel. Egyre nagyobb hatással van rám ez a két évszak, szépen lassan, szinte észrevétlen legyőzték bennem a nyár iránti rajongásomat. Mi sem természetesebb 1075 nm tulajdonosaként, mint, hogy az egész négy napos ünnep a kertben telt. Én ott ünnepeltem a frissen kibújt, véletlenül a földben hagyott hagymák, fokhagymák, nyiladozó árnyékliliomok, megmetszendő gyümölcsfák, éledező majorannák, kakukkfüvek, zsályabokrok, eperpalánták és gólyaorrok között. Amikor hátravitt az utam a komposztálóhoz, a sünikuckót is leellenőriztem, nem volt hiába az újépítésű süningatlan kivitelezése, jól kivehető a kis ösvény, amit a bérlők hagytak:) A fel nem szedett diók pedig valószínűleg egy idei egéralom kalóriabevitelét hivatottak növelni, mert hiába kerestem ép terméseket, mindegyiken egy-egy lyuk tátong. Csak járkáltam, metszegettem és tervezgettem az idei évet kertügyben. Nem vágom akkora fába a fejszémet, mint az elmúlt években, munka mellett lehetetlen akkora kertet művelni, mint amikor a gyerekekkel itthon voltam. Egyenlőre úgy tervezem, hogy lesz külön fűszerkertem, de ezen kívül csak epret, hagymát, többféle paradicsomot és cukkinit ültetek. Miután ma megláttam, hogy 599 Ft volt a helyi boltban 10 db tojás, elkacérkodtam a gondolattal, hogy két tyúk megoldaná a gondomat, de ennek utána kell járnom, főleg, hogy a kisház palatetője alatt minden nyáron egy komplett nyestfamília húzza meg magát és ők túlságosan hozzánk nőttek ahhoz, hogy elkergessük innen őket. Ha esténként, sötétedés után leülünk a diófa alatti lépcsőre egy-egy elemlámpával, akkor szemérmetletnül randalíroznak körülöttünk és iszonyú aranyosak. Ha már tojás: mire másra vágyna ilyenkor az ember, mint egy nagyon könnyű, nagyon nyárias süteményre, olyanra ami tökéletesen mentes mindentől aminek csak egy kis köze is lehet a télhez, vagy a karácsonyhoz. A szirupos, citromos piskóta számomra pontosan ennek a megtestesítője. Egy szimpla Sütemények c. receptgyűjteményben találtam, kissé szkeptikusan indultam neki, mert az a tapasztalatom az ilyen gyűjteményekkel, hogyha nem fémjelzi egy konkrét személy neve, akinek érdekében áll, hogy pontos mennyiségekkel és adatokkal örvendeztesse meg a nagyérdeműt, akkor nagy százalékban nem az lesz a vége a próbálkozásnak, mint amire számít az ember. Ám ezesetben nagyot tévedtem, mert ez a süti légiesen könnyed, szinte felrepül, és hihetetlen friss ízű. Az a tapasztalatom, hogy érdemes belőle másfél vagy akár kétszeres mennyiségű adagot készíteni, de leírom az eredeti mennyiséget is, ami 4 embernek tökéletesen elegendő. Elvileg 5 főnek is elég kellene, hogy legyen, de ebből nem lehet csak egy szeletet enni.
A száraz hozzávalókat összeszitálom, a tojásokat szétválasztom, a sárgákat az olajjal, a joghurttal, a gyümölcsök lereszelt héjával és a fele-fele levével kikeverem, a fehérjét felverem. Először a joghurtos keveréket adom a száraz anyagokhoz, csomómentesre keverem, majd óvatosan hozzáforgatom a felvert fehérjét is. Formába öntöm, és a sütőben 55-60 percig sütöm. Előfordulhat, hogy a tetejét időközben le kell takarni egy kis alufóliával, hogy ne barnuljon tovább. Mielőtt elkészül, a maradék gyümölcslevet és 4 ek. porcukrot összeforralok és a sütőből kivett süteményre még azon melegében ráöntöm, szinte sistereg rajta. Hűlni hagyom, bár ezt nagyon nehéz megtenni, egy szép tányérra teszem és kész. Rekordsebességgel fogy el. Ez igazán az én sütim: gyors és isteni!
