Akaro(m)acaron....

...de a dolgok nem alakulnak a legjobban :)) ez itt fent (aki nekem nagyon tetszik a talpa miatt, de minden mása botrányos) az egyetlen tűrhető darab 6 tepsi kiporciózott macaronból. Ez azért rendesen ciki. Máshogy sül jénai sütőtálban és máshogy a rendes tepsiben. Előbbiben akkora talpakat növeszt, hogy az már nem is talp, hanem torony, utóbbiban éppcsak valamicskét. Az egyikben középen kell sütni a másikban lejjebb. A kakaós még csakcsak, de a sima fehérek azok nyitogatás, hőmérsékletlevétel és sütőajtókitámasztás ide-vagy oda, (mertperszecsakóvatosannehogyösszeessenek) meg is pirult. Utálnak a macaronok. Pedig én annyira szeretném őket :)) De nem adom fel. Csakazértsem. A-ka-rom.

És hát akkor itt a végeredmény, amit szinte már megszállott módon éjnek évadján, a Rádió 6ot hallgatva (olykor táncra perdülve) kísérletezgettem, mint valami őrült kémikus a titokzatos, kémcsövekkel (tepsikkel) telepakolt laboratóriumában. Ez a jelenlegi maximum, amit a sütőmből ki tudok hozni. Már közelítek, de azért még messze nem tökéletes. Talán tudom is az okokat. Nem is merem kimondani félvén attól, hogy többen néznek hülyének az elfogadhatónál, de jegyzeteltem közben, hogy melyik tepsin, milyen hőmérsékleten, és hányadik sütőfülbe csúsztatva mi lett a végeredmény. Mert bár Latsia letisztult, totál egyértelmű és mindenféle faxni nélküli macaronleírása engem is megszállottá tett, azért szerintem mégiscsak az lehet, hogy neki pont minden összejött. Nem tartom magam kezdőnek a konyhában, de 6-7 tepsi után el kellett volna jutnom oda, hogy ez valóban gyerekjáték :) Hát nem az, de én még mindig nem adom fel :) A leírást azért nem mellékelem, mert ha Latsia posztját elolvassátok, akkor titeket is megérint a macaronláz :))

Online Vacsoracsata 1. forduló, döntő :)))

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgulok :) Mélyen tisztelt versenytársak, Nelli, Mézeskalács, Patrícia és Ottis, és persze nem utolsósorban kedves főszervező kisasszony, Autumn, nameg mindenki aki betér ide erre a könnyű, nyári hangulatú vacsorára, ezennel jó étvágyat kívánok! Bocs, de most sörpad helyett fatönksámlira tudlak ültetni titeket, közvetlen a jéggel töltött sörösvödör és a bódítóan fűszeres illatokat árasztó grillsütő mellé. Késre, villára egyáltalán nem lesz szükség, helyette citromleves vizestálkákat találtok a tálalóasztalon. Hogy miért? Mert most szó szerint zabáááááááááááááálni fogunk :))) Lehet, hogy még az őskorból ragadtam itt, vagy van valami viking felmenőm, esetleg Néró császár udvarában lehetnek génlábnyomaim, de én imádok kézzel enni. Persze a húsleveset nem, de ha grill, akkor nekem kézzel tépett friss kenyér és a szaftos ujjak nyalogatása az alap. Ezért ezúton elnézést is kérek :))
A vacsora tehát: fűszeres, diós, aszatlbarackos kebab chapatival, zöldsalátával, csilivel és lilahagymával utána pedig egy lágy, gyümölcsös almazselé tejszínhabbal és mandularopogóssal.
Újfent célom volt, hogy ne kelljen az egész napot a sütő vagy éppen a grill előtt töltenem, ámde magas fokon elégüljenek ki (már elnézést:)) kedves vendégeim, már ami az ízeket és a látványt illeti :)) Lássuk tehát a kebabot.

Hozzávalók:

500 g darált bárányhús (természetesen ennek hiányában a preferált húsfélék bármelyikéből elkészíthető, de én azért a helyetekben nem hagynám ki bárányból sem mert összehasonlíthatatlan)
1 marék pirított, kissé felaprított dió
5-6 szem apróra vágott aszalt barack
1 ek. őrölt koriander
2-3 ek. frissen letépkedett kakukkfű
fél ek. őrölt római kömény
1 citrom héja belereszelve
só, bors

1 doboz joghurt

1 egész fej lilahagyma, sózva, borsozva, citromlével leöntve

1 csokor menta

választott salátafélék, szép ha többféle szín és forma is van benne, lila lollo rosso vagy radicchio, nameg a klasszikus zöldek, de én ebbe fejes vagy jégsalátát nem használnék.

A chapatihoz:

250 g teljes kiőrlésű liszt (én búzalisztet használtam)
1,5 dl víz
pici só

A chapatihoz a hozzávalókat begyúrtam és hűtőben fél órát állni hagytam. Körülbelül 6-7 kis golyót formáztam belőle, kinyújtottam (cca. 2 mm) és forró palacsintasütőben kisütöttem. Nem kell bele olaj. Sőt tilos. Szárazon kell sütni, és amikor elkezd megemelkedni egy pár pillanatig hagyom, majd megfordítom. Nagyjából 1-1 percig kell sütni mindkét oldalát.

A hús hozzávalóit (lsd. fent mindent amit a joghurtig írtam) robotgépben összedolgoztam, pálcikára tűztem és forró grillserpenyőben szintén zsíradék nélkül kisütöttem. Akkor finom, ha tényleg ropogósra van sütve kívülről, belül pedig teljesen átsült de még lágy, nincs kiszáradva. Ehhez forró serpenyő és rendszeres forgatás szükségeltetik.

A lilahagymát nagyon vékony szeletekre vágtam és sózva, borsozva, citromlevezve állni hagytam. Még ezután felkaszaboltam egy csilipaprikát is, mert nekem a kézzel evésen kívül a másik kitételem, hogy csípjen mint az atom.

A különböző salátákat összekevertem a mentával, só, bors, kevés olívaolaj, citromlé, római kömény. Slussz.

A még meleg (sütés után a sütőben tárolt) chapatik tetejére megy a saláta, rá egy nagy kanál joghurt, rá a hús, a lilahagyma és a chili. Ha valaki nem lakott jól, csomagoltam az útra :))

A desszertben az egyedüli, kicsit időigényesebb feladat a mandularopogós elkészítése, de úgy gondolom ennyi azért belefér :)

Hozzávalók:

Fél kiló savanykás, ropogós, keményebb alma meghámozva és felkockázva
Annyi 100%-os almalé, amennyi a lábasban ellepi (tehát ez lábasfüggő)
10 dkg nádcukor
1 citrom héja és leve
1 csipet sáfrányos szeklice kirárólag a színe miatt
1 zacskó tortazselé, vagy a mennyiségtől függően bármilyen más zseltatinféle. (én a lapot kevésbé szeretem)
2,5 dl tejszín

Ez a mennyiség nagyjából 6-7 muffinméretű tortácskát jelent, tehát több vendég vagy nagyobb étvágy esetén érdemes duplázni a zselé mennyiségét :))

A mandularopogóshoz:

15 dkg mandulaliszt (szeletelt mandula finomra őrölve és átszitálva)
7 dkg szobahőmérsékletű vaj
fél tk. szódabikarbóna
6 dkg nádcukor
1 tojás (nekem most csak sárgája volt a hűtőben feleslegben, úgyhogy az ment bele)

A hozzávalókat a klasszikus módon kikeverem (vaj-cukor-tojás) aztán mehet bele minden más, hűtőben 1 órát pihen, aztán két ív sütőpapír között kinyújtottam, kisütöttem, (180 fokon cirka 8-10 perc, de az illatból rögves tudni lehet, hogy kész) és amikor kihűlt, merthogy muszáj hűlni hagyni, különben szétesik, akkor összetörtem a lapot.

Az almazseléhez az almát megfőztem a fűszeres almalében. Én a fahéjat kihagynám, ne legyen annyira klasszikus párosítás, meg az nekem olyan télies hangulatú. Ha kész, összeturmixolom, mehet bele egy tasak tortazselé, muffinformába adagolom és hűtő.
A lehűlt, akkor késsel kicsit körbevágom, kifordítom, mehet rá a szándékosan cukor nélküli, felvert tejszínhab és a mandulás nasi. A zselé frissessége, a tejszínhab selymessége és a mandulás nass ropogóssága és édessége fenséges párosítás...

Remélem a bendő tele lett, köszönöm, hogy vendégül láthattalak titeket :))

Örömömre szolgált ez a játék tényleg, óriási ötlet volt, gratulálok versenytársaimnak és sok sikert kívánok a további indulóknak!!!!! :)))

ps: mondanom sem kell, hogy szavazni a Kutya és konyha blog oldalán, érvényes profillal, a név bemondásával lehet :))

Segítsütis kedvenceim...

...meg egy saját, ami ma nekem segített átvészelni egy munkaerőpiac órára való felkészülést...a téma is sok volt, számszerűsítve szembesültem a férfiakkal szembeni szegregációmmal, foglalkozási piramisban és bérekben való alulmaradásommal és a három gyerek (gonosz, rosszcsont gyerekek) miatt súlyos százalékokkal csökkenő munkaerőpiacra való visszatérésem lehetőségeiről. Ezen kívül - mégha bazividám téma is lett volna - az már önmagában fájdalmas, hogy ezekben a szép tavaszi időkben iskolai dolgokkal kell foglalkoznom és még csak most jön a java. Úgyhogy feltétlen meg kellett jutalmaznom magamat valamivel. Az már csak hab a tortán, hogy stílszerű legyek, hogy eljött a sütik ideje. Az idei Segítsütin résztvevő remekművek közül az én kedvenceim a következőek:

VKOrsi színes sütinyalókái
Grenadine málnalikőrös csokimousse tortája
Ízbolygó habos-csokis minitortája
Nemisbéka hardcore konyakmeggyes csokitortája

Kukkants be és növeld a licitet:))

Az én bőőőőőőőőőőőődületesen finom levendulás-citromos sajttortám hozzávalóival holnap foglak megismertetni titeket, mert még rittyentenem kell egy páverpojntot én és nőtársaim hátrányos helyzetének, de mindenféleképpen felteszem (már perszehogynem a páverpojntot, hanem a receptet), mert szemtelenül könnyű és kihagyhatatlan!!!!! :))

hozzávalók:

250 g csokibevonatos keksz
60 g teavaj kis darabokban
250 g mascarpone
250 g áttört tehéntúró vagy ricotta
200 g porcukor
2 egész tojás
2 sárgája
1 ek. cukorszirupban eltett levendulavirág
1 nagy vagy két kicsi citrom héja és az egyik leve
23 cm átmérőjű kapcsos forma

A kekszeket a teavajjal robotgépben összedolgozod, a formába nyomod, és a hűtőbe teszed, a krémsajtot a túróval homogénre kevered, hozzáadod a porcukrot, bele az egész tojások, majd a sárgák, végül pedig a citrom leve és héja. Mivel én voltam olyan szerencsés, hogy rendelkeztem cukorszirupban eltett levendulavirággal (by Narancslekvár) és abból is tettem a krémbe, de ez már csak a szentimentalizmusom, nyugodtan el lehet készíteni enélkül is. Ha kész, akkor a kihűtött kekszalapra öntöd, és 180 fokon 45 perc alatt megsütöd. Fontos, hogy hagyd a hűtőben kihűlni, különben szeletelhetetlen.

Mokkás muffin

Tudom, nehéz elhinni, de szoktam azért rendes ételeket is főzni, sósakat, ebédnekvalókat :)) Ma például isteni gyerekpizzát csináltam túrós alaptésztával, eszméletlen jó állagú lett, de kiderült, hogy a kápiának árult paprika feltét úgy éget mint a tűz (ergo nem kápia volt ) :)) úgyhogy szegény Lázár ma virslit ebédelt én meg ettem a neki készített, brutálisan finom és brutálisan csípős pizzát :) A mokkás muffinról sem én tehetek, hanem az a minimuffin forma, amire tegnap tettem szert. Igaz, hogy kismotorért indultam, de egy sütőformával tértem haza. Motorozni csak viszonylag nehezen lehet rajta, de valamiféle kárpótlás azért mégiscsak kijön majd belőle. Habkönnyű, nem túl édes, igazi, tökéletes kávékorcsolya. Én ugyan az ominózus fehércsokis-rumos-narancsos ganache nélkül fogyasztom, de a fiúknak azzal jobban ízlik. Felbontottam hozzá a nővéremtől kapott, nagyon jó minőségű kakaóport is, dorbézoltam na. Személy szerint nekem sokkal jobban tetszik ez a kicsi változat, mert felnőttként pont egy falatnyi, gyerekként pedig pont egy sütinyi. A klasszik muffinméretet a sósakhoz szoktam használni. Most nagy hirtelen nem számoltam meg, hogy a kicsi forma összesen hány darab elkészítésére elegendő, de a megadott mennyiség pont elég volt ahhoz és még egy szilikonos, 6 darabos szív forma megtöltéséhez, tehát elég masszív mennyiség. Ami ezesetben kárpótolhatja a motorost, vagy ha őt nem, engem mindenképpen a motornélküliségből fakadó anomáliák miatt :))

hozzávalók:

20 dkg finomliszt
10 dkg őrölt mandula
5 dkg durvára vágott dió
2 tk. sütőpor
fél tk. szódabikarbóna
fél tk. fahéj
1 ek. cukrozatlan kakaópor
5 dkg apróra vágott csoki vagy csokipasztilla
12,5 dkg puha vaj
1,25 dl hideg feketekávé
1,25 dl tejföl, joghurt vagy kefír
1 tojás

Sütőt 180 fokra előmelegítettem, és mivel nem volt akkor még kisméretű muffinpapírom, ezért csak kizsíroztam a formákat.
A száraz hozzávalókat összekevertem a dióval együtt, aztán a nedveseket úgy, hogy a tojás-cukor kombóval kezdtem, és amikor az szép habos volt, akkor ment bele minden más. A kétféle matériát is összedobtam, porcióztam és huss be a sütőbe úgy 20 percre.