Dobtam a gesztenyét...

...miután szőrén-szálán eltűnt a mélyhűtőből a gesztenyepürém. Nem szeretem a rögtönzést, ha már megcsináltam a menetrendet, úgyhogy egy fél óráig egyhelyben futottam a garázsban, valahogy úgy, mint FoxiMaxi, csak, hogy lehiggadjak. Kész őrület ez a karácsony. A párhuzamos világomban csend van, és halkan szállongó stílenáht, gyertyafény meg gyufaillat. Itt meg vesszőfutok az idővel, hogy mire glédában áll a fa megy a három gyerek, addigra ne legyen lisztfelhőben úszó konyha és a légy seggreüljön a csillogó vízcsapon. Még egy deka ajándékot nem csomagoltam be. Pedig elhatároztam, hogy idén megteszem ezt a felesleges műveletet. Hiszen azért csomagolunk, hogy mások jól letépkedjék. De akkoris megteszem, mert gyerekeim gerjednek a becsomagolt dolgokra. A nap egyetlen fénypontja a karácsony estére szánt tortám elkészítése volt. Nem mintha annyira nagyon különleges lenne, egyszerűen minden tökéletesen ment vele. A krém szép kemény lett, a számításom miszerint sütök alulra egy tömörebb lapot, felülre meg egy habkönnyű mandulásat, nagyon talált, szép lett, magas lett, nem nyomódott össze a krém és mire elkészültem az összerakással, addigra a kandírozott narancsaim is szépen kiszáradtak. Az alapreceptet Kiskukta konyhájából emeltem el. A csokitortájánál említett csokis piskótát sütöttem alulra, csak emeltem a tétet 3 tojásra, arányosan a többi hozzávalóval együtt. A krém pedig egy ganache-típusú dolog, csak amikor a kihűlés után elkezdtem felverni a fehércsokis-narancshéjas habot, akkor adtam hozzá mascarpone-t és citromlevet. Tökéletes tortakrém lett belőle. Felülre szintén a csokis piskótás lapot sütöttem, csak a liszt háromnegyedét őrölt mandulával helyettesítettem és a 3 tojás fehérjéhez hozzácsaptam egy negyediket is. A pontos arányokat mindenképp feltüntetem, hogy a hozzám hasonló tortasütő antitalentumok is kedvükre próbálkozhassanak, mert ez egy tökéletes torta lett. Minden, de minden klappolt. Minden jó, ha a torta jó. A végét még úgysem tudjuk :) Kellemes Ünnepeket:)

...és akkor a recept, Kiskukta arányai szerint a 3 tojásos tésztához való mennyiség:

3 tojás

15 dkg cukor

26 dkg liszt (ebből 2 ek. kakaópor)

1,2 dl tej

1,2 dl olaj (ezek hivatalosan 1,12 dl-re jönnek ki, de nekem nincs ennyire pontos mérőpoharam... :) )

3,4 csomag sütőpor

6 dkg cukor, pár csepp citromlé és egy csipet só a tojáshab felveréséhez

A krémhez: (a telefonos segítségnyújtást ganache-ügyben, ezúton köszönöm Salsa barátnőmnek:))))

250 ml Lidl habtejszín

2 tábla (azaz 200 g fehércsoki)

2 narancs reszelt héja

1 citrom leve

1 zacskó zselatin a biztonság kedvéért

25 dkg mascarpone

Mivel semmit nem bíztam a véletlenre, az alsó lapot már előző nap megsütöttem. Kíváncsi voltam, hogy milyen állagú lesz, annyira jókat olvastam róla :) A cukrot kimértem és a tejjel meg az olajjal együtt egy keverőtálba tettem. Rögtön ráállítottam egy gyereket a folyamatos keverésre. Így spórolok a munkafolyamatokkal és már egészen belejöttek a dolgokba, már több hasznot csinálnak, mint kárt. Aztán szétválasztottam a tojásokat, a sárgákat a folyamatosan keverő gyerek tejes-cukrot táljába ejtettem, a fehérjéket pedig egy habüstbe és a citromlével és a sóval kemény, fényes, csúcsos habot vertem belőle. A lisztet a kakaóval és a sütőporral szitába öntöttem és a tojásos-cukrot-tejes masszához szitáltam. Aztán laza mozdulatokkal belekevertem a tojáshabot. Alul sütőpapírral kibélelt formában 175 fokon 30 percig sütöttem. Másnap reggel levágtam a púpos tetejét. A felső lapot ugyanígy sütöttem, csak 20 dekányi lisztet őrölt mandulával helyettesítettem. Ezt 15 perccel tovább kellett sütnöm, mire a közepe is megfelelő lett, de árgús szemekkel figyeltem, nehogy megégjen közben. Aztán jól lehűtöttem ezt a lapot is.

A krémhez a tejszínt felmelegítettem, de csak addig, hogy ne forrjon. Beletördeltem a fehércsokit és belereszeltem a megsikált narancsok héját. Aztán 3 ek. forró tejben felolvasztottam a zselatint és hozzáadtam a krémhez. Kitettem hűlni az ablakba. Amikor teljesen kihűlt, akkor habverővel felvertem és amikor már némileg habos volt, akkor hozzáadtam a mascarpone-t. Gyönyörű habos és kemény lett. Újabb hűtés után, (ekkorra már tökéletes volt az állaga) hozzáadtam a citromlevet. Azért vártam vele a végéig, mert nem akartam túllőni a célon azzal, hogy túl sokat adok hozzá és túlságosan folyékony lesz. Ezért a végleges hűlés után jobban tudtam játszani a mennyiségekkel.

Innentől az összerakás és díszítés kérdéskör a szabad fantáziára van bízva. Én az étcsoki-kandírozott narancsszelet kombót választottam.

A kandírozott narancsszeletekhez szirupot készítettem 1,5 dl vízből és 200 g cukorból. Amikor szépen elforrt róla a víz egy része, akkor beletettem 2 egész narancs 2-3 mm vastagon felkarikázott szeleteit. Cirka 10 perc után levettem a tűzről és hűlni tettem az ablakba. Amikor teljesen kihűlt, akkor rácsra szedtem (úgy, hogy alátettem egy tepsit, bele a rácsot és rá a narancsszeleteket), megszórtam porcukorral, aztán a sütőben légkeverésen, fakanállal kitámasztott ajtónál, 30 fokon a majdnem teljes száradásig bent hagytam. Félidőben megformáztam belőle a képen látható egyszerű kis hullámformát.

Amikor összeraktam a tortát, akkor középre, a krém tetejére is tettem a kandírozott narancsszeletekből egy réteget, arra simítottam még egy adag, kicsit vékonyabb réteg krémet, rá a mandulás tortalap (fordítva, hogy az egyenetlen fele legyen a krém felé a szép szabályos meg felfelé). A maradék krémet habzsákba töltöttem és az oldalán kiegyenlítettem a krém egyenetlenségeit. Késsel rásimítottam úgy 250 g étcsoki+1ek. teavaj olvasztott keverékét, ráhelyeztem a narancsszeleteket, megszórtam porcukorral és most lent várakozik a jó hideg spájzban, hogy este megegyük :) Már nem kell sokáig várnia :)

Boldog Karácsonyt :))))

Nem tudom, hogy idejutok-e itt a nagy készülődésben, úgyhogy a következő bejegyzésig ezúton kívánok minden jót az erretévedőnek :))

Narancsos, gyömbéres, mézes, roppanós, csodás

Éreztem, hogy sütöm kell valamit, de momentán kiütést kapok a mézeskalácstól. Nem keresgéltem sokáig, tulajdonképpen annyi kikötésem volt, hogy ne keksz legyen, és ne rendelkezzen domináns méz és fahéj ízzel. Még jó, hogy karácsony van mi?  Ebben a receptben az fogott meg, hogy a cím szerint végre valahára nem kekszállagú. Már most mondom, hogy csalódtam, mert az. De őrületesen finom keksz, úgyhogy rögtön mindent meg is bocsájtottam neki. Az eszméletlen mennyiségű reszelt naracs-,és citromhéj és a gyömbér adja meg az egész süti karakterét, de ezek mögött ott kullog azért - engedélyemmel - a méz is. A legfinomabb akkor volt, amikor úgy öt percet pihent a sütés után. Kívülről ropogós volt, belülről pedig lágy és fűszeres. Most, hogy átvert és végül mégiscsak kekszruhát öltött, kicsit meg vagyok sértődve, de azért megeszem :) Elég fura állagú tészta kerekedett belőle, amikor az alapanyagokat összeházasítottam. Mint a legfinomabb szemű nedves homok. Könnyedén dolgoztak vele fiúk. Mondjuk a golyókészítési fázis kicsit elhúzódott, mert golyók helyett mindenféle nem klasszikus formák születtek, de én most ragaszkodtam a pogácsa elképzeléshez és szigorúan golyósítottam minden egyes darabot. Felesleges volt. Éljenek az alternatív elképzelések.



Hozzávalók:

35 dkg liszt

20 dkg porcukor

12 dkg teavaj

3 ek. hársméz

2 narancs reszelt héja

1 citrom reszelt héja és leve

1 tk. szódabikarbóna

3 tk. sütőpor

2 ek. őrölt gyömbér

1 tojás

A lisztet a sütőporral, a szódabikrabónával és a gyömbérrel átküldtem egy szitán. A vajat a mézzel mikróban teljesen felolvasztottam. A porcukrot is leszitáltam, hozzáadtam a citrom levét, a tojást és a vajas-mézes, kicsit langyos keveréket. Ehhez hozzáadtam a gyümölcsök lereszelt héját, majd az egészet összevegyítettem a szárazanyagokkal. A sütőt 160 fokra melegítettem elő. A keverékből a fent említett golyókat megformáltuk, egymástól olyan 2-3 centire a sütőpapíros tepsire tettem őket és mindegyiket lenyomtam, hogy laposak legyenek. Olyan 18-20 perc alatt lett tökéletes. A sütőben eltöltött ideje alatt egyszer szépen megdagad, aztán márványos lesz a felülete, aztán kicsit összeesik és aranybarnává válik. Akkor tökéletes. Még rendesen képlékeny amikor kikerül a sütőből, ezért kicsit állni kell hagyni, mielőtt mozdítható (ekkor mindenképpen érdemes egy három-négy darabot egy szuszra benyomni, mert verhetetlen).

Gesztenyés-szilvalekváros kalács

Ez a csoda is kevesebb, mint három napig tart. Még az egy napot sem éri meg. A reggeli kávé mellé simán el tudtam volna képzelni, erre azonban nem kerülhetett sor. A klasszikus kalácsreceptet dobtam fel igazán egyszerű módon. A kalács mindenféle ízesítés nélküli változatát is nagy csodálat övezi nálunk, lágy teavajjal és egy kis lekvárral vagy mézzel...de volt itthon egy kis biogesztenyepüré, ízesítetlen, natúr változatban, amit nem akartam elrontani szimpla cukor hozzáadásával, a melaszosnak pedig túlságosan karakteres íze van, elnyomná a gesztenye selymes, édeskés ízvilágát. Ezért aztán az elmaradhatatlan fehér rum (nem rumaroma!!!!) mellé belekanalaztam 3-4 ek. házi szilvalekvárt édesítésképpen. A kalácskészítés önmagában nem egy melós dolog, és én nagyon szeretem az ilyeneket, főleg vizsgaidőszakban. Egy hátránya van, meg kell várni amíg teljesen kihűl, ami az egyik legnehezebb momentuma az egésznek, lévén, hogy egy egyben sütött, magas, testes tésztáról van szó, ami viszonylag sokáig hűl. Tudom a "sokáig" egy igen határozatlan és relatív időmérték, de ez esetben minden perc számít. Tömegverekedésig még nem fajultunk, de ami késik nem múlik. A kalács egyértelműen vörös posztó.

 Az én alapreceptem a következő:

25 g élesztő
1+1 dl tej
60 g porcukor
500 g finomliszt
80 g vaj
20 g vaníliáscukor van 2 tk. vaníliaesszencia
1 csipet só
4 tojássárgája
1 citrom reszelt héja

a töltelékhez: 1 cs. ízesítetlen gesztenyepüré habosra keverve némi rummal és 3-4 ek. házi (gyömbéres-mentás) szilvalekvárral a mi esetünkben.

Az élesztőt a langyos, cukros tejben felfuttatom, a lisztet kelesztőtálba szitálom és a közepébe egy mélyedésbe beleteszem az élesztős tejet, hogy kovászt készítsek (kicsit az ujjammal összekeverem a liszttel. Ez 10 perc alatt el is készül. A vajat felolvasztom, hozzáadom a maradék 1 dl tejet, belekeverém a porcukrot, a vaníliát, a sót, a sárgákat és a citrom reszelt héját (citrom természetesen vagy bio, vagy pedig forró vízben kiáztatott és megsikált). Ezt a keveréket adom a kovászos liszthez és jól kidagasztom. 30-40 perc alatt kel a kétszeresére. Ezalatt a sütőt 200 fokra előmelegítem.
Amikor szépen megkelt, akkor lisztezett munkalapon hosszúkás, téglalap alakúra nyújtottam és az egész felületét megkentem a gesztenyés, lekváros krémmel és hosszában feltekertem. Egy kör alakú tűzálló tálat (jobb felső képen látszik) vastagon kivajaztam és a kész, megtöltött tésztát csiga formában beleigazítottam. A tetejét megkentem egy kis fehérjével és legalább 45-50 percig sütöttem, mire jó lett a tűpróbája. Rácson 25-30 percig hagytam hűlni.