Gnocchi így, gnocchi úgy

Na mit szóltok? Ilyen is nagyon régen volt, hogy november végén leesett volna az első hó. Én örülök neki, bár a beláthatatlan következményeitől, amik a lakás előszobájában realizálódnak, na attól szívesen megkímélném magam. Meg attól is amik a totálvizes ruhájú és csontig átfázott gyerekben realizálódnak. Ennek következtében hétvégén nagyüzemben gyártottam a kakukkfűteát akácmézzel. Nem mondom ezt a részét egyébként élveztem, elképesztő finom tea.

 Ez a mai kaja - annak ellenére, hogy minden volt hozzá, sőt mi több félkészen volt hozzá, mert pld. a pulykasült fele ott csücsült a hűtőben tehát csak a körettel kellett volna foglalkoznom - sehogy sem akart összejönni. Már több napja gnocchival álmodok, olyan régen csináltam. Pénteken vendégeim voltak (hát messze nem azt tálaltam, amit korábban említettem, mert nem bírtam magammal :) ) és a salátából kifelejtettem a lényeget, egy szép nagy adag sült kápia paprikát. Össze is állt a kép az agyamban, hogy a kedvenc gnocchi-társításomon, a ropogósra sült zsályalevéllel és pirított fokhagymagerezdekkel tálalt változaton kívül még milyet készítsek. Ám a tészta másképp rendelkezett, pedig a golyók elkészítéséig minden a terv szerint haladt. Amíg az első adag szépen dorombolt a forróvízben, addig meg is pirítottam a zsályaleveleket és a fokhagymát. A megfelelő hatás érdekében egy teflonserpenyőben margarin és olívaolaj keverékén lassú tűzön pirítom és a fokhagymagerezdeket közben folyamatosan forgatom. Így a levelek olyanok lesznek mint egy harapásnyi fűszerropi. Eszméletlen. Namármost erre kellett volna az első adag főtt gnocchigolyóbist rápakolni, dehát azok úgy estek széjjel, hogy nem volt öröm nézni. Vagy a krumpli volt rossz (bevallom e téren nem voltam körültekintő, egy háló alján kallódó 4-5 darabot hoztam fel a spájzból különösebb átvizsgálás nélkül a fajtát illetően) vagy kevés lisztet adtam hozzá, de heroikus küzdelmet folytattam annak érdekében, hogy legalább néhány egyben maradjon. Mindeközben olyan kalandjaim voltak, mint a két éves gyermek torkának első találkozása egy lopott, egész csípőspaprikával. Háááát...egy fulladozó, gyomorból károgó vajrú, egy tüzet okádó, nagyon öreg sárkány és egy breaktáncos kémcsőbe tétele és erős összerázása lenne képes reprodukálni ugyanazt a látványt, amit a gyerek produkált. Ennek következtében a második adag tészta szanaszét főtt, de azértis megmentettem. Leszűrtem, kicsit hagytam darvadozni, hűlni, és amik egybenmaradtak, azokat megbüntettem az időközben elkészült sült és csípőspaprikás, bazsalikomleveles masszázzsal, végül néhány csepp tejszínnel és reszelt sajttal még a sütőben is reguláztam rajta. Mire elkészültem, addigra a langyos tejes öblögetéssel megtámogatott gyermek is jobban lett. Ő szegény nagy óvatossággal kóstolgatta a zsályás változatot és a színe miatt (piros volt ugyanis, paradicsomos egybesütés okán) hozzá sem ért a pulykasülthöz. Gondolom a szín mostantól ugyanúgy fog hatni rá, mint a bikákra, azonnal dühbe és tűzben jön tőle:) majd figyelmeztetek minden leendő "áldozatot", hogy az első grandevúra legkisebb fiammal semmiképp se vegyen piros koktélruhát. :))

A pontos recepteket teljességgel felesleges leírnom. Én cirka egy kilónyi krumplihoz olyan 5 púpos ek. lisztet tettem, de nem volt elég. Most találtam egy félhivatalos adatot egy kiló lisztes krumplihoz 25 deka lisztet ír, amit Vera barátnőm is alátámasztott saját konyhájában használatos mennyiségként. 1 db tojással gyúrtam össze a lisztet és a krumplit.

A kész tészta egyik felét a viszonylag sok zsiradékban megpirított fokhagymás-zsályás cucchoz adtam, a másik feléhez meg előre megsütött paprikát (héja nélkül) csíkokra vágtam, hozzáadtam a kimagozott chilit és a bazsalikomlevelet és kevés olajjal, tejszínnel és sajttal összesütöttem.

Kukoricakrémleves

Ma együtt kajáltunk a madarakkal. Ők is kukoricát kaptak meg mi is. Illetve egészen pontosan ők még kaptak mellé kölest, szotyit és pirítatlan mogyorót. Az igazi gourmandok a mátyásmadarak. Ők lefölözik a mogyorót, és elkergetik a galambokat. Aztán, mikor végeztek, akkor jönnek a galambok, akik megeszik a kukoricát és közben elkergetik a feketerigókat. Akik viszont megeszik a kölest és közben elkergetik a széncinkéket. Úgyhogy nekik kitaláltam a méhviasszal összegyurmázott magokat, hogy mindenki megkapja ami neki jár, cserébe majd tavasszal irdatlan mennyiségben fogják fogyasztani a kártevőket. Szóval ez a leves a szakácskönyveim egyik legnagyobb anomáliája, ugyanis a karcsúsító, tavaszias jellegű ételek között említik...khm...hát ha ezt én esténként magamba injektálnám, akkor zumba ide, zumba oda, növesztenék magamra nem levehető szkafandert nagyon gyorsan. Egyszóval eszembe sem jutna se vacsorára, sem pedig tavasszal ilyet készíteni, amikor a kertben már frissen szedhető a retek, a saláta, a zöldhagyma és spenót. Most azonban, hogy megérkezett az igazán cidri idő, nagyon is jólesik ebédre egy meleg burgonyás kukoricakrémleves, friss metélőhagymával és krutonnal. Ráadásul a fényevőnek is bejön. És még kis mennyiségben is elég kalóriát tartalmaz ahhoz, hogy a delikvens ne fogyjon el teljesen. Igazán laktató étel. Mondanom sem kell, hogy a bolti fagyasztott vagy konzerv kukoricából készített változat össze sem hasonlítható azzal, amit nyáron a piacon vettem (még tejes állapotában) és magam fagyasztottam le. Mivel annak már se híre se hamva, ezért én most konzerv kukoricát használtam hozzá. Ha az ember két perc alatt átpasszírozza egy szűrőn, akkor a legkisebbek is bátran elfogyaszthatják, mert akkor igazán krémes lesz és nem marad benne a kukorica kemény héja, bár én mindenképpen egy éves kor felett ajánlanám a tej és a joghurt miatt. A generációk közötti különbség most biztos azt mondatná nagymamámmal, hogy kislányom ezzel a disznókat etettük :)) de én mindenkit bíztatok a kipróbálásra. Nem különleges, nem pikáns, nincs benne semmi extrém, egyszerűen csak finom és kalóriadús:)

A hozzávalók:

1 kukoricakonzerv
2 kisebb vagy 1 nagy burgonya
1 nagy vöröshagyma
1 fokhagyma
1 babérlevél
1 liter zsírdús tej
4-5 ek. joghurt
só,bors

Az összes hozzávalót együtt felteszem főni, úgy, hogy a hagymát és a burgonyát apróra vágom, és amikor jól megpuhult (cca. 20 perc közepes lángon) akkor kiveszem a babérlevelet és az egészet összeturmixolom botmixerrel, aztán szűrőn át passzírozom és a végén hozzáadom a meghagyott egész kukoricaszemeket, még egyet melegítek rajta és a metélőhagymát a tálaláskor teszem a tetejére.

Húszperces vajaszsömle

Fura, hogy nálunk minden húsz perc mi? :)) felmerül a kérdés, hogy igazat mondok-e, de talán ez motivál majd legjobban a kipróbálásra minden kétkedőt. Ezt a zsömit egyszer már megsütöttem és fel is tettem, de úgy érzem, hogy nem kapott megfelelően nagy hangsúlyt a fotón, ráadásul a Segítsüti licit napján tettem fel, amikor meg egyáltalán nem az volt a fontos, hogy én mit sütök. A recept tehát itt megtalálható. Reggelihez, teához, kakaóhoz, vajjal és felvágottal, vagy vajjal és lekvárral, melegen vagy hidegen de még aznap, vagy éppen avokádókrémmel, kőrözöttel, vagy fokhagymás görögjoghurttal, egyszóval bármivel isteni, azon túl, hogy rettentő hamar el lehet készíteni. Az alapanyagok összegyúrása nemesen egyszerű, a tészta könnyen kezelhető, és ezerféleképpen variálható, friss metélőhagymával vagy éppen citromborssal egy jó kis tonhalkrémhez. Az íze engem kicsit a korpovit kekszére emlékeztet. Mindenképpen valami krém vagy joghurt mellé szoktam készíteni, mert sűrű állagú tészta. Ha egy kicsi sajtot szórnék a tetejére még pogácsaként is megállná a helyét. Mindenképpen érdemes vele kísérletezni. A gyerekek kifejezetten imádják, pont gyerkőckézbe való méret, ha egy sima vizespohárral szaggatom ki. Legutóbb panírozott hallal és káposztasalátával kínáltam és pénteken vendégeim lesznek vacsorára, úgyhogy ebből fogok tükörtojásos miniburgereket készíteni ropogósra pirított szalonnacsíkokkal, paradicsommal és fetával. Kötényre fel :))

Zumba és citrus

Ezt a végletesen melankólikus (és egyharmad gyerek arányban kólikus) őszi napot már reggel is csak két dologgal tudtam gondolatban elviselhetővé tenni. Esőben a kert kilőve, a szügyig sárban gázoló kisded gondolata a kávé ellenére rendkívül felizgatott, úgyhogy gyorsan el is hesegettem. Az már kevésbé volt zavaró látomás, mikor a fenti muffin képe alattomos zavarkeltő módon beszivárgott elmémbe, de mivel az utóbbi napok hedonista zabálással és megnövekedett számú édességkészítéssel teltek így ezzel egyenes arányban növekedni kezdett bennem a lelkiismeretfurdalás is, amit egy 45 perces cardio zumbával kívánok ellensúlyozni az elkövetkezendő egy órában. A párosítás egyébként tökéletes. Ez a zumba téma az emberben olyan mértékben szabadít fel boldogsághormonokat, hogy az elképesztő. Ha a gyerekek ébren vannak, akkor nagyon furcsán néznek rám, miközben őrjöngve salsázom, meg merengézek, olykor megpróbálnak beszállni is, de többnyire leesett állal csodálkoznak azon, hogy az anyukák is el tudják veszteni a józan eszüket. Leglább nem árulok zsákbamacskát. Három gyerek ide vagy oda, én lélekben még kamasz vagyok. Ha mentálisan nem is zavarnak, akkor megteszik fizikálisan. Amíg mások lábra szíjazható súlyokkal nehezítik a témát, addig nekem minden lábamra jut egy 12 kilónyi gyerek, aki megkísérel ráülni ide-oda topogó lábfejemre és állatira csodálkozik, hogy engem ez sem állít meg :)) Már csak azt kell eldöntenem, hogy mi legyen a sorrend. Először tömjem meg magam ezekkel az isteni muffinokkal és akkor lesz energiám végigtáncolni a 45 percet, vagy arra hivatkozva, hogy vannak még tartalékaim, nyomjam le a táncot és utána helyezzem magamhoz elég közel a sütistálat, hogy a jóleső fáradtságtól a kanapéhoz szegeződve mindenképp elérjem azokat. Harmadik megoldásként szerintem a süti-tánc-süti kombót fogom választani jusson is-maradjon is alapon. A receptet még egykoron Nigellától loptam, de átdolgoztam kissé saját ízlésemre. Mennyei finomság. Ajánlom figyelmetekbe:))

Hozzávalók:

75 g majdnem folyós teavaj
250 g finomliszt
75 g porcukor
2 tk. sütőpor
30 g őrölt mandula
1 dl zsíros tej
75g porcukor
1 dl frissen facsart narancslé és a gyümölcs frissen reszelt héja
0,5 dl frissen facsart citromlé és a gyümölcs frissen reszelt héja
1 tojás

A száraz hozzávalókat összeszitálom, a nedveseket összekeverem, majd a nedvesekhez adom hozzá kanalanként a lisztes keveréket és fakanállal keverem, mert a muffin akkor a legfinomabb, ha éppenhogycsak össze vannak dolgozva az alapanyagok. 12 dbos formába adagolom, 8-at teljesen megtöltök, 4-et pedig csak félig. 200 fokos előmelegített sütőben 20 percig sütöm. 10 percig állni hagyom. A tetejükre 1 citrom levét 4 ek porcukorral és 2 ek. őrölt pirított mandulával kikeverem és szépen bevonom vele őket. A laposabbakba kandírozott narancshéjakat nyomkodtam, a púpos muffinokra pedig narancshéjat reszeltem.