Nemsoká jő a szélvihar...

...s a kertben jajongva tép le lombot és gyümölcsöt,

virágot szaggat éjjel a garázda.

Ezért, ha virágot szednél még - ma tedd!

Mert holnap reggel talán már hiába.

Ezzel az idézettel kezdtem a napot...mikor is? Igen, igen, régi időszámítás szerint ötkor. A gyermekek nem születnek időérzékkel...

Bálint György könyvében olvastam az idézetet és ebben a fél vagy inkább teljesen kómás állapotban valóban annyira fenyegetőnek éreztem, hogy azonnal megfogadtam a tanácsát. Csak megvártam amíg kivilágosodik. És amikor feljött a nap és olyan jellegzetes ősziesen arany fénnyel suttyant be az ablakon, akkor már éreztem, hogy ez egy nagyon jó nap lesz. Hogy nem egy szomorkás halottak napja előtti nap, esővel meg hideggel, hanem egy olyan nap amiből annyi energiát gyűjtenénk, hogy a paksi atomerőmű leállása esetén sem lennénk bajban. Nagy, buci, marhahúspogácsás házi hambit ebédeltünk a kertben raklapokon ücsörögve. Megmetszettem a fákat, a fiúk meg elégették őket az összegyűjtött levelekkel együtt. Leszedtem a megmaradt csilipaprikákat és összeszedtem a diót. Szétültettem a szabadföldben termett körömvirág kezdeményeimet. Egérkéket láttunk. Kávézgattunk. Virágokat gyűjtöttem és csokrot készítettem holnapra a temetőbe a nagyszüleimnek és apámnak.  Emlékeztem. Szinte egész nap emlékeztem. Közben arra is gondoltam, hogy vajon a fiúk emlékezni fognak-e erre a nagyon szép, együtt töltött napra. (Vagy csak az a pillanat marad meg bennük, hogy ezen a napon verték össze egymást először úgy istenigazából :) Merthogy ma ez is kipipálódott.) Amikor mindenki együtt volt, mert délután megérkeztek a tesómék. Együtt voltunk mindannyian és a karácsonyi menüről beszélgettünk a vacsoraasztal mellett. Tökéletes nap volt. És a tökéletes nap szülte tökéletes csokrok holnap a helyükre kerülnek, odacseppentek a temetőbe valamit a mából. A szemkápráztató színek után, a lakásba bejőve még vakítóbb volt a virágba borult karácsonyi kaktuszom. Ezt még bimbós állapotában nem tudtam otthagyni a kertészetben, de a bimbókból úgy ítéltem rózsaszínű lesz a virága. Ehelyett gyönyörű hófehér lett azzal a csinos, ciklámenszínű kis seprűvel a közepén. Nem tudom levenni róla a szemem.

Adakozó kertem...

legeslegutolsó, elalvás előtti lehelletét főztem bele a mai ebédbe. Tegnapi körsétám alkalmával ugyanis felfedeztem még néhány kandikáló sárgarépát azokon a csodás virágokon túl, amiket bűnbocsánatként téli elpilledéséért kinevel még földjéből a kert. Korábban teljesen lemondtam a répákról, mert tele voltak lyukakkal, rágásnyomokkal és kicsik voltak, meg csúnyák, meg szőrösek...én meg lusta. Ezekbe viszont majdnem belebotlottam. Minthacsak érzékelték volna nem túl megtisztelő véleményemet létezésük tekintetében, fogták magukat és nemes egyszerűséggel megnőttek normális répákká :) A szó legszorosabb értelmében nem maradhattak parlagon. Kezdem azt hinni, hogy belőlem a spontaneitás hozza ki a legjobbat, ha kajáról van szó. A mai ebéd ugyanis semmiben sem hasonlít eredeti elképzeléseimhez. Azt tudtam, hogy a sárgarépából krémlevest szeretnék csinálni, egyrészt mert időtakarékos, másrészt mert nálunk sláger, harmadrészt pedig azért, mert ha sárgarépáról van szó, a saját termesztésű ízében össze sem hasonlítható a boltival és ennek megtapasztalását a krémleves remekül érzékelhetővé teszi. Körülbelül olyan a különbség közöttük, mintha egy pohár vizet hasonlítanánk egy jóféle tokajihoz.

A leves hozzávalói:

1 csokor friss sárgarépa (lehetőleg egyenesen a kertből, de minima a piacról)

diónyi vaj

pirított szezámmag
1 gerezd fokhagyma (és ezt utólag biggyesztem ide, mert lemaradt korábban pedig egyértelműen van benne, de csak akkor jöttem rá, mikor az unokaöcsémnek feltálalva a tesóm megjegyezte, hogy ennyire fűszereset nem evett még a kis tizenegyhónaposa)

szemes tengeri só, összetört római kömény, 1 zsenge ágacska rozmaring, őrölt fekete bors

1 l víz

2 ek. tejszín

Feltettem tehát a klasszikus módon a levest főni. Amikor már megfuttattam vajon a félkörre szeletelt sárgarépát és felöntöttem volna a vízzel akkor a forró gőz miatt kicsit megcsapott az ablakban lévő rozmaring illata és eszméletlenül passzolt a kettő egymással úgyhogy azon melegében bele is pakoltam egy zsenge ágacskát, azt is megmutattam a forró vajnak s csak ezután öntöttem fel. Kevés tengeri sóval, borssal és őrölt római köménnyel ízesítve 15 percig főztem és 2 ek. tejszínnel turmixoltam össze. 

Közkívánatra második fogásként sült afrikai harcsát készültem asztalra tenni, de mellé fogalmam sem volt, hogy milyen köretet készítsek. Előhalásztam még néhány paszternákot a pincéből és megnéztem, hogy milyen tésztáim vannak. Találtam még farfalle-t, úgyhogy össze is állt, hogy mit akarok. A végeredmény isteni lett. Biztos mások is kitalálták előttem ezeket, de én így ebben a formában még nem találkoztam vele, úgyhogy nekem kifejezetten nagy gasztroélmény volt.

Hozzávalók az afrikai harcsához:

1 szép, bőrös harcsaszelet

citromos bors fűszer

1 ek. teavaj

2 ek. olívaolaj

3-4 nagy bazsalikomlevél

4 maréknyi farfalle tészta

2 dl tejszín

2 nagy vagy két kisebb paszternák lereszelve

1 citrom leve

A halszeletekhez egy olyan nyeles, zománcozott tálat vettem elő amit utána a sütőbe lehet tenni. A tálban  felolvasztottam a vajat az olajjal. A szeleteket befűszereztem a citromos borssal és egy nagyon kicsi tengeri sóval, de én szándékosan nem teszek hozzá semmi mást a világon, mert ez így, ebben a nagyon egyszerű formában a legfinomabb (szerintem). Rátettem a forró vaj-olaj keverékre és rádobtam a bazsalikomleveleket. 5 percig magas hőfokon fedő nélkül és 10 percig alacsonyabb hőfokon fedővel sütöttem, majd bedobtam a 250 fokra előmelegített grill alá szintén 10 percre. Közben kifőztem a tésztát egy kicsit sósabb vízben mint normálisan és lereszeltem a paszternákot. Amikor a hal elkészült, kiszedtem a szeleteket egy tálalóedényre és a visszamaradt pörzsanyagra rádobtam a lereszelt paszternákot. Kellett hozzá még egy kevés vaj is, majd kis pirulás után a tejszín felét kozzáadtam és lefedte főztem egy pár percig. Utána hozzáadtam a kifőtt tésztát, rácsavartam egy citrom levét és hozzáadtam a maradék tejszínt, egyet még forraltam rajta és lehúztam a tűzről. Pont kész lett a hal is. Már csak egy bibi van. A technokraták elmentek autót mosatni. És nem értek haza ebédre. Csak remélni merem, hogy az én kis házi gasztroélményeimbe nem vernek éket egy emberes mekdonaldizálással. 

Ez a kaja frissen a legfinomabb. Úgyhogy ma magamnak és a legkisebbnek főztem. Utóbbi fényevő egyed egy felnőtt adagot vágott be a tésztából és a halból és korábbi nagy kedvencét, a krémlevest totálisan ignorálta. Az étel egyetlen hátulütője, hogy ebből a kecses kis masniformájú tésztából a világon semmi nem látszik, mert a többszöri kevergetéssel jól összetörtem, ez azonban az ízén mit sem változtat.

A szerelmes bronzérmes

Az elmúlt napok, mint este kiderült a kádban(!!!) hasaló, állát könyökén támasztó, alvó gyermek láttán, minden szempontból sűrűek voltak. Kis világában hétmérföldes csizmájával nagyot lépett előre és ez elfárasztotta. Nem hülyéskedett mikor azt mondta, hogy dolgozni megy, mint apa.  Sorsdöntő események zajlanak, én meg mosolyogva nézem, ahogy elvégzi őket. Egyrészt másfél hete izgulunk egy tegnap realizálódott judo bronzérem miatt, amit egy kis "házi" motivációs verseny keretében nyert el, másrészt szerelmes lett. Igen. Az én majdnem hat éves, a lányokat szállongó porszemnek, madárházi hanganyagnak tekintő, szemmelverő, gúnyoskodó, hajathúzó és létezésüket olykor megkérdőjelező nagyfiam szerelmes lett. S ezt töredelmesen, szemlesütve, szégyenkezve-somolyogva be is vallotta, majd pipacspiros fejjel elszaladt. Hajlamosak vagyunk felnőttként ezt lekicsinyleni. Legyinteni egyet, megmosolyogni, és azt gondolni, hogy ez majd elmúlik. De sokkal jobb, ha tudjuk, hogy a tényszerű elmúlást egy hihetetlen érzelmi felfordulás előzi meg, mégha nem is akkora amplitúdóval, ahogy azt felnőttként átéltük már párszor és jó esetben egyszer nagyon magasra lendülve. Tisztelnünk kell bennük ennek a nagy dolognak a kis bimbóit, amelyek most kezdenek nyiladozni.

Ilyenforma testi-lelki színeváltozásait megspékelte még egy kerti tűzrakásban való hathatós segédkezéssel és sünkuckóépítéssel. (sünkuckó képe mellékelve és jelentem mára lakója is van és hogy ez a lakó sün-e azt nem tudom, de nagyon rendezkedik, pakol, szöszmötöl, lomol. hangosan :)) Szóval tényleg elfáradt. Még soha nem láttam ennyire elpilledni a sosemalvó pattogógépünket. A tegnap esti vacsora nagy nehezen még lecsúszott, majd azon kaptuk magunkat, hogyha nem cselekszünk időben, akkor egy húszkilós kis sáskát kell az emeletre felcipelnünk. Ezért aztán a ma esti kajaszeánsz előkészületei már javában zajlanak. A korai sötét, a csípős levegő arra ösztönöz, hogy valami jó meleg, kalóriában és ízben bővelkedő, tápláló de mégis könnyen feldolgozható dolgot tegyek eléjük (tehát nagy kedvencem, a csülökpörkölt kilőve:))). Mivel gyönyörű póréhagymát vettem, csuklónyi vastagságú, friss ropogós és hihetetlen hosszú, haragoszöld végű, ezért egy nagyon egyszerű, sok-sok hagymából, gorgonzolából és darálthúsból készült levest főztem a hazatérőknek mandulás csokoládékockával megspékelve. Megkóstoltam, estére még finomabb lesz, mert addigra összeérnek, harmonizálódnak az ízek. Úgy a legjobb, hogyha a tálaláskor forró levesre egy kevés apróra vágott friss póréhagymazöldet szórtok!!

Hozzávalók a leveshez:

2 nagy fej vöröshagyma

2 szál póréhagyma

fél kiló vegyes darálthús

kevés friss szerecsendió, só, bors

3 dl fehérbor

5 dl zöldséglé vagy húsleves, vagy alaplé

2 dl tejszín

1 ek. étkezési keményítő

kevés gorgonzola

Diónyi vajon megpárolom az apróra vágott hagymákat, rádobom a darálthúst, 10 percig fedő alatt tovább párolom. Rádobom a fűszereket, felöntöm a borral és a zöldséglével és fél órát göngyözve főzöm. A végén a tejszínt elkeverem a keményítővel és a sajttal együtt hozzáadom a leveshez, majd a következő rottyanás után elzárom.

Hozzávalók a sütihez:

200 g 81%-os étcsoki

4 tojás

150 g porcukor

100 g liszt

150 g teavaj

2-3 ek. darált mandula

1 kupaknyi mandula aroma

Kisebb, szögletes formát kivajaztam és félretettem. Vízgőz felett a csokit és a vajat külön-külön egymás után felolvasztottam. A 4 tojást a porcukorral 2 perc alatt habos-sűrűre kevertem, hozzászitáltam a lisztet. Elkevertem majd hozzáadtam a darált mandulát és fakanállal azt is beledolgoztam. A csokit és a vajat összeöntöttem és a mandulaaromával együtt az egészet az tojásos keverékhez adtam. A kivajazott formába öntöttem és 160 fokon 30 percig sütöttem. Kivétel után 10 percig állni hagytam, majd nedves tiszta konyharuhára borítva még egy órát állni hagytam, utána lehet szeletelni.

Kedvenckekszek

Imádjuk a kekszeket. A linzertésztákat és a teasütiket. Az omlósokat. És, minthogy az ipari karácsony feeling már most ömlik az arcunkba, a gyerekek joggal tették fel a kérdést, hogy nem akarok-e karácsonyi sütiket sütni végre, hiszen nemsoká ünneplünk...Én pedig akartam, mert engem a sok műkarácsonyi látványosság helyett ez hoz igazán hangulatba. Minden évben ez van. Az ünnepeket megelőző 2 hónapban folyamatosan sütök és folyamatosan azt is hiszem, hogy marad valami belőle szentestére :) Hogy szép dobozokban fog majd sorakozni közvetlen a lekvárok mellett. Hogy addig jól megpuhul (holott még megkeményedni sincs ideje). Aztán 24.-e előtt két nappal kezdem az egészet előről, vagy inkább úgy mondanám, hogy a finisbe érve megsütöm az utolsó tepsiket. A gyömbéres-csokis és a gyömbéres-mandulás kekszek elsőszámú befutók. Persze bármilyen más fűszerrel lehet őket ízesíteni, de nálunk így aratta első sikereit, és mint mondtam, én szeretem őrizni a bevált recepteket. Fahéjra amúgy sem cserélném, mert az már szinte közhelyesen karácsonyi :) persze úgy is nagyon finom. A csokis változatot azért is nagyon szeretem, mert méltó ellenfele a mézeskalácsnak, csak kevesebb ideig tart és kicsit gazdaságosabb is. Nálunk ugyanis a minőség mellett előkelő szerepet kap a mennyiség is...

A gyömbéres-csokis keksz receptje:

55 dkg liszt
30 dkg teavaj
2 sárgája
10 dkg porcukor
10 dkg méz
1 kk. sütőpor
4 dkg keserűkakaó
fél tábla jó minőségű étcsoki nagyon finomra reszelve
2 ek. gyömbér
(és ha extrakarácsonyosra akarom, akkor mézesfűszerkeveréket teszek bele)

Semmi trükk. Minden legyen szobahőmérsékletű. Összeszitálom a szárazakat, hozzáadom a többi alkatrészt és a végén a kakaót és a csokit. Hűtőben állni hagyom, aztán fél cm vastagra nyújtom és kiszaggatom. Légkeverésen 180 fokon 5 percig sütöm.

A gyömbéres-mandulás keksz receptje:

50 dkg liszt
30 dkg teavaj
2 egész tojás
25 dkg porcukor
15 dkg darált mandula
1 citrom reszelt héja
1 ek. gyömbér fűszer
1 ek. friss gyömbér

A lisztet a vajjal elmorzsolom. Hozzákeverem az elhabart tojásokat és az összes többi hozzávalót. Eléggé ragacsos masszát kapunk, amit jó 3 órán át állni kell hagyni a hűtőben. Ezt 120 fokon 15-20 percig sütöm.