A szerelmes bronzérmes

Az elmúlt napok, mint este kiderült a kádban(!!!) hasaló, állát könyökén támasztó, alvó gyermek láttán, minden szempontból sűrűek voltak. Kis világában hétmérföldes csizmájával nagyot lépett előre és ez elfárasztotta. Nem hülyéskedett mikor azt mondta, hogy dolgozni megy, mint apa.  Sorsdöntő események zajlanak, én meg mosolyogva nézem, ahogy elvégzi őket. Egyrészt másfél hete izgulunk egy tegnap realizálódott judo bronzérem miatt, amit egy kis "házi" motivációs verseny keretében nyert el, másrészt szerelmes lett. Igen. Az én majdnem hat éves, a lányokat szállongó porszemnek, madárházi hanganyagnak tekintő, szemmelverő, gúnyoskodó, hajathúzó és létezésüket olykor megkérdőjelező nagyfiam szerelmes lett. S ezt töredelmesen, szemlesütve, szégyenkezve-somolyogva be is vallotta, majd pipacspiros fejjel elszaladt. Hajlamosak vagyunk felnőttként ezt lekicsinyleni. Legyinteni egyet, megmosolyogni, és azt gondolni, hogy ez majd elmúlik. De sokkal jobb, ha tudjuk, hogy a tényszerű elmúlást egy hihetetlen érzelmi felfordulás előzi meg, mégha nem is akkora amplitúdóval, ahogy azt felnőttként átéltük már párszor és jó esetben egyszer nagyon magasra lendülve. Tisztelnünk kell bennük ennek a nagy dolognak a kis bimbóit, amelyek most kezdenek nyiladozni.

Ilyenforma testi-lelki színeváltozásait megspékelte még egy kerti tűzrakásban való hathatós segédkezéssel és sünkuckóépítéssel. (sünkuckó képe mellékelve és jelentem mára lakója is van és hogy ez a lakó sün-e azt nem tudom, de nagyon rendezkedik, pakol, szöszmötöl, lomol. hangosan :)) Szóval tényleg elfáradt. Még soha nem láttam ennyire elpilledni a sosemalvó pattogógépünket. A tegnap esti vacsora nagy nehezen még lecsúszott, majd azon kaptuk magunkat, hogyha nem cselekszünk időben, akkor egy húszkilós kis sáskát kell az emeletre felcipelnünk. Ezért aztán a ma esti kajaszeánsz előkészületei már javában zajlanak. A korai sötét, a csípős levegő arra ösztönöz, hogy valami jó meleg, kalóriában és ízben bővelkedő, tápláló de mégis könnyen feldolgozható dolgot tegyek eléjük (tehát nagy kedvencem, a csülökpörkölt kilőve:))). Mivel gyönyörű póréhagymát vettem, csuklónyi vastagságú, friss ropogós és hihetetlen hosszú, haragoszöld végű, ezért egy nagyon egyszerű, sok-sok hagymából, gorgonzolából és darálthúsból készült levest főztem a hazatérőknek mandulás csokoládékockával megspékelve. Megkóstoltam, estére még finomabb lesz, mert addigra összeérnek, harmonizálódnak az ízek. Úgy a legjobb, hogyha a tálaláskor forró levesre egy kevés apróra vágott friss póréhagymazöldet szórtok!!

Hozzávalók a leveshez:

2 nagy fej vöröshagyma

2 szál póréhagyma

fél kiló vegyes darálthús

kevés friss szerecsendió, só, bors

3 dl fehérbor

5 dl zöldséglé vagy húsleves, vagy alaplé

2 dl tejszín

1 ek. étkezési keményítő

kevés gorgonzola

Diónyi vajon megpárolom az apróra vágott hagymákat, rádobom a darálthúst, 10 percig fedő alatt tovább párolom. Rádobom a fűszereket, felöntöm a borral és a zöldséglével és fél órát göngyözve főzöm. A végén a tejszínt elkeverem a keményítővel és a sajttal együtt hozzáadom a leveshez, majd a következő rottyanás után elzárom.

Hozzávalók a sütihez:

200 g 81%-os étcsoki

4 tojás

150 g porcukor

100 g liszt

150 g teavaj

2-3 ek. darált mandula

1 kupaknyi mandula aroma

Kisebb, szögletes formát kivajaztam és félretettem. Vízgőz felett a csokit és a vajat külön-külön egymás után felolvasztottam. A 4 tojást a porcukorral 2 perc alatt habos-sűrűre kevertem, hozzászitáltam a lisztet. Elkevertem majd hozzáadtam a darált mandulát és fakanállal azt is beledolgoztam. A csokit és a vajat összeöntöttem és a mandulaaromával együtt az egészet az tojásos keverékhez adtam. A kivajazott formába öntöttem és 160 fokon 30 percig sütöttem. Kivétel után 10 percig állni hagytam, majd nedves tiszta konyharuhára borítva még egy órát állni hagytam, utána lehet szeletelni.

Kedvenckekszek

Imádjuk a kekszeket. A linzertésztákat és a teasütiket. Az omlósokat. És, minthogy az ipari karácsony feeling már most ömlik az arcunkba, a gyerekek joggal tették fel a kérdést, hogy nem akarok-e karácsonyi sütiket sütni végre, hiszen nemsoká ünneplünk...Én pedig akartam, mert engem a sok műkarácsonyi látványosság helyett ez hoz igazán hangulatba. Minden évben ez van. Az ünnepeket megelőző 2 hónapban folyamatosan sütök és folyamatosan azt is hiszem, hogy marad valami belőle szentestére :) Hogy szép dobozokban fog majd sorakozni közvetlen a lekvárok mellett. Hogy addig jól megpuhul (holott még megkeményedni sincs ideje). Aztán 24.-e előtt két nappal kezdem az egészet előről, vagy inkább úgy mondanám, hogy a finisbe érve megsütöm az utolsó tepsiket. A gyömbéres-csokis és a gyömbéres-mandulás kekszek elsőszámú befutók. Persze bármilyen más fűszerrel lehet őket ízesíteni, de nálunk így aratta első sikereit, és mint mondtam, én szeretem őrizni a bevált recepteket. Fahéjra amúgy sem cserélném, mert az már szinte közhelyesen karácsonyi :) persze úgy is nagyon finom. A csokis változatot azért is nagyon szeretem, mert méltó ellenfele a mézeskalácsnak, csak kevesebb ideig tart és kicsit gazdaságosabb is. Nálunk ugyanis a minőség mellett előkelő szerepet kap a mennyiség is...

A gyömbéres-csokis keksz receptje:

55 dkg liszt
30 dkg teavaj
2 sárgája
10 dkg porcukor
10 dkg méz
1 kk. sütőpor
4 dkg keserűkakaó
fél tábla jó minőségű étcsoki nagyon finomra reszelve
2 ek. gyömbér
(és ha extrakarácsonyosra akarom, akkor mézesfűszerkeveréket teszek bele)

Semmi trükk. Minden legyen szobahőmérsékletű. Összeszitálom a szárazakat, hozzáadom a többi alkatrészt és a végén a kakaót és a csokit. Hűtőben állni hagyom, aztán fél cm vastagra nyújtom és kiszaggatom. Légkeverésen 180 fokon 5 percig sütöm.

A gyömbéres-mandulás keksz receptje:

50 dkg liszt
30 dkg teavaj
2 egész tojás
25 dkg porcukor
15 dkg darált mandula
1 citrom reszelt héja
1 ek. gyömbér fűszer
1 ek. friss gyömbér

A lisztet a vajjal elmorzsolom. Hozzákeverem az elhabart tojásokat és az összes többi hozzávalót. Eléggé ragacsos masszát kapunk, amit jó 3 órán át állni kell hagyni a hűtőben. Ezt 120 fokon 15-20 percig sütöm.

Húszperces csokitorta...

...egészen pontosan 23 és fél perces. De ettől egy másodperccel sem több. Még akkor sem, ha akad egy kis "segítség". Hétvégén ez az édesség forradalmat írt a mi étkezőasztalunkon. Merthogy az hagyján, hogy ilyen rövid idő elkészíteni, de ettől sokkal hamarabb el is fogy. Pedig egy vendégségbe készítettem... :))) Kérdezhetnéd, hogyha ilyen egyszerű akkor miért nem csináltam belőle még egyet, na ez az egyetlen hátránya. Mert a lehető legkésőbbi időpontban kell elkészíteni, hogy mire az ember a vendégségben feltálalja, még mindig meleg és belül kicsit folyós legyen.  Ha az ember egy tortára gondol, akkor rögtön a lisztfelhő és a sütő előmelegítése jut az eszébe. De itt egyikre sincsen szükség. Egy időre ez lesz az abszolút favoritom, ez egész biztos. Könnyed, puha, langyos, illatos, nagyon csokis, gyors és gyönyörű, pedig még a porcukorra sem maradt időm a tetejére. Mert ahhoz szem elől kellett volna tévesztenem, és nem készülhetett volna legalább néhány kép. Tényleg nem túlzok vele kapcsolatban. Akár egy azonnali próbát is megér. Átlagos háztartásban minden van hozzá otthon.

A hozzávalók:

250 g jó minőségű keserűcsoki
50 g teavaj
6 tojásfehérje
4 sárgája
4 ek porcukor

A csokit kockákra törtem és a vajjal 4 perc alatt mikróban 450 watton megolvasztottam. Közben a fehérjét a porcukorral kemény habbá vertem. Az olvadt csokihoz egyenként hozzákevertem a sárgákat, aztán az egészet óvatosan összeforgattam és egy egy kerek szilikonformába öntve a mikróban 5 perc alatt megsült. Tálra borítottam és nem szórtam meg porcukorral :))

Ha nem tudnám, hogy hogy készült, azt hinném, hogy a legfinomabb francia műremek, amihez órákig kell féllábon megfelelő hőmérsékletű fakanállal mindenféle varázslatokat csinálni. És akkor még bele sem gondoltam, hogy hányféle fűszerezési lehetőség rejlik benne...

Újrahúrozott töltött karaláb

Bátran kijelenthetjük, hogy ez alapvetően nem egy slágerkaja. Nálunk rajtam kívül a mindenevő legnagyobb gyerekem volt hajlandó csak megenni. Neki ugyan öröm főzni, de én szeretem ha nem kell két fogást csinálnom csak azért, mert a család három másik férfitagja nincs kellőképpen kielégítve :) Ezért aztán tegnap megvariáltam ezt az ellentmondásokkal teletűzdelt kaját és vélhetően ezekben a percekben ugrik a majom a vízbe, ami a férjemet illeti, mert úgy látom épp ebédideje van :) Nem árultam el neki, hogy mit tettem az ozsonnástasak mellé ebédre. Nem győzöm hangoztatni, hogy milyen szerencsés vagyok. Az elmúlt napokban ugyanis az én drága szomszédnénim megajándékozott egy vödör karalábéval, két nagy csomóra való paszternákkal és gyönyörű, hibátlan, apróbb méretű roppanós almákkal. A paszternák, mint a fehérrépa nagyobb testvére, nálam sem szerepelt tavalyig az ültetendők listáján. Idén tavasszal megpróbáltam, de szanaszét rágta valami élősködő, úgyhogy lemondtam róla...ezidáig. A hagyományos változat két legfontosabb kiegészítője a tejföl és a rettenetes mennyiségű petrezselyem nem maradt el, ezek nélkül ugyanis fabatkát sem ér az egész. Az elkészítés módján illetve a darálthúsba kerülő dolgokon változtattam egy keveset. Én már ebédeltem. Nem akarok elfogult lenni, de most mégiscsak az leszek: nem esem túlzásokba ha azt mondom, hogy a végeredmény egy nagyon zamatos, könnyű de mégis laktató finomság lett a klasszikus receptből. Ehhez én nem szeretem a szárnyashúsokat használni. Amúgy sem vagyok egy csirkemell-őrült. Nem mondom, hogy nem finom, de nekem egy kicsit egyhangú és száraz. Pont az hiányzik belőle, ami a sertéshúsban megvan, azok a kicsit zsírosabb részek, amikből minden finomság belefő a szószba.

A hozzávalók:

5 közepes fej karalábé
500 g darált sertéshús
1 marék bulgur
1 kisebb alma
2 nagy csokor petrezselyem
1 tojás
1 nagy paszternák
2 fej vöröshagyma
1-2 gerezd fokhagyma
2-3 kisebb szem burgonya
1 nagy doboz tejföl
1 ek. cukor
só, bors

A karalábékat meghámozom, és kivájom úgy, hogy lehetőleg ne lyukadjanak ki alul. A burgonyákat és a vöröshagymát meghámozom és felszeletelem. Az egyik hagymát rögtön dobom hozzá a darálthúshoz. Egy kis napraforgó olajon a cukrot elkezdem karamellizálni és amikor már barnás színezetű, akkor beledobom a hagymát. Egy kicsit együtt pirítom, majd mehet hozzá a sok kis kerek kivájt karalábészem és a felszeletelt krumpli, só, bors. A paszternákot és az almát lereszelem, az egyik csokor petrezselymet felaprítom és a bulgurral és az összenyomott fokhagymákkal együtt hozzádom a darált húshoz, beleütöm a tojást, sózom, borsozom és megtöltöm vele a karalábéfejeket. A maradék húsból kis gombócokat formázok. Amikor kész, akkor beleültetem a már piruló karalábé és krumpliszemek közé, és felöntöm annyi húslevessel, hogy majdnem ellepje. Magasabb falú edényt használok, mert egy idő után még a zöldségek és a hús is engednek levet. Együtt rotyognak legalább egy órán át. Ekkor leveszem a fedőt és a dobozos tejföl felét egy kis étkezési keményítővel összekeverve a tetejére öntöm. További negyed óráig hagyom kis lángon gyöngyözni. Utána lekapcsolom és a fedő alatt hagyom állni. Tálaláskor nem maradhat el róla a tejföl és a petrezselyem. Garantáltan tavaszias íze számomra könnyebben elviselhetővé teszi majd a hideg téli napokat :)) jó étvágyat hozzá!