Jaj de édes nyuszi :)

Az édes nyuszis kampányommal - amivel nagyon durván meg vagyok késve a korábbi posztban említettek miatt - a Fővárosi Állatkert felhívásához szeretnék csatlakozni. A meggondolatlan, öncélú és felelőtlen húsvéti kisállatvásárlás elleni legjobb ellenszer ezeknek az édes nyusziknak az elkészítése :) garantáltan szőr-, és bogyómentes, nem kér enni, hanem etetei magát. Nem vágyik símogatásra, sőt a szigorú bánásmódot kifejezetten kedveli, bevághatjuk a sütőbe tepsistől, egy szerény takarást igényel, hogy ne száradjon ki (mert persze vizet sem kér).

hozzávalók:

500 g liszt

1 tasak szárított élesztő

100 g porcukor

2 tasak vaníliáscukor

1 citrom reszelt héja

1 csipet só

1 közepes tojás

200 ml zsíros tej

100 g lágy teavaj

a lekenéshez +1 tojás

mazsola

néhány szál spagetti

Sütőt 180 fokra kell előmelegíteni, de ezt elegendő megtenni a nyuszik formázása előtt.

A lisztet a porcukorral tálba szitálom, hozzáadom a vaníliáscukrot az élesztőt és a sót. Belereszelem a megmosott citrom héját (amivel persze csak a viaszréteget lehet eltávolítani, mindazt ami a bőrébe ivódott szépen belereszeljük a sütibe, tehát javallott a biocitrom). A tejet meglangyosítom. A száraz anyagokba mélyedés csinálok beleteszem a tojást és a vajat, majd elkezdem keverni és folyamatosan öntöm hozzá a langyos tejet. Jól formázható, lágy kelttészta lesz belőle. 1 órát kelesztem, ekkor kapcsolom be a sütőt is. Aztán hosszúkás hengert formázok belőle és olyan centis szeletekre vágom. A szeleteket egyenként lelapítom és tojás formájúvá alakítom. Aztán félig bevágom az egyik felét, ebből lesznek a fülei. Innentől a képzeletre vannak bízva a nyulak. Ha készen vannak, akkor lekenem tojással és megkapja a pofikáját a mazsolából és a bajszát a spagettiszálakból. 20 perc alatt megsül. Frissen, kihűlve a legfinomabb.

Csiga

Egy bődületes húsvéti csiga :) Ezzel vigasztaltam magamat, illetve magunkat a múlt heti gályarabságom miatt. Pedig jól kezdődött a hét, mert a diósdi Tavaszköszöntőn is volt alkalmam fotózni és most először igényesnek is találtam a felhozatalt, már ami a gasztronómiai jellegű és a házi készítésű dolgokat illeti. Arról nem beszélve, hogy sokkal kisebb energiákat fektettek a vurstlihangulat megteremtésére, egyszerűen igényességszaga volt a dolognak és még jól is szórakoztunk, mert a két nagyobb gyerek néptáncfellépése felért egy kész tragikomédiával.

 



  A nagyobbik még csak-csak tudta, hogy hogy cifrázza a párjával, de a kisebbik topogott, amikor tapsolni kellett volna, pörgött, amikor pörgetni kellett volna, és a bokáját csapkodta, ha csípőre kellett volna tennie a kezét. Viszont a végén állati szépen integetett levonulóban. Mint egy igazi világsztár. Meg is hajolt, pedig a többi gyerek szépen zakatolt lefelé a színpadról :)) Mikor kérdezte, hogy namamaimilyenvoltam, akkor nem volt szívem elmondani, hogy a színpad előttről úgy nézett ki, mint a nagyon balfék pier risár, a magas szőke férfi, felemás cipőben alacsony változata. Csak megsímogattam kicsit az üstökét és gratuláltam neki :)) Ezek után egy teljes hétre pártában maradtam három gyerekkel, tönkrement szivattyúval, amihez adalékként hozzátartozik, hogy 1075 nm-nyi kertet lát el vízzel, ezt kézi erővel kellett pótolni délután 6 és 7 között, az úszás, judo, néptánc vagy jóégtudja, milyen különórákról hullaként hazaállítva a feltüzelt óvodáskorúakkal. Mert, félreértés ne essék, a gyerek az úszáson nem fárad el, a judo-n nem fárad el, a néptáncon, amit még nézni is sok, nem fárad el, hanem felpörög és úgy kell 8-ra leszedálni egy kis citromfüves teával, hogy nyugodalmas legyen az este. Tegnap azonban megtért az uram, s ennek nameg magamnak örömére rittyentettem ezt a nagyon finom csigát, amiben a fehércsokin keresztül a juharszirupon át, a brandy-ben áztatott mazsoláig és citromhéjig, pirított, darált manduláig mindenféle van, mindez isteni édes kelt tésztába csomagolva. Az adagot, amit sütöttem 1 kg liszthez adom meg, mert holnap nagy húsvéti zabálást csapunk családilag és én oda is szánok belőle, de nyugodtan lehet felezni, úgy nagyjából két tepsire elegendő, nagyjából 10 cm átmérőjű csigára elegendő mennyiség lesz belőle.



hozzávalók:

1 kg finomliszt (még finomabb, ha ebből negyed kg rétesliszt, de nekem nem volt itthon)
0,5 l tej
80 g élesztő
20 dkg nagyon lágy teavaj
20 dkg cukor
2 tojás
2 nagy citrom reszelt héja
csipet só
15 dkg pirított, darált mandula
10 dkg beáztatott mazsola (én annyiv vízbe, amennyi ellepi + 1 ek. brandy-be áztattam)
1 tábla fehércsoki reszelve (tehát reszelésig mélyhűtőbe téve)
kevés juharszirup

Sütőt 180 fokra előmelegítem. Lisztet leszitálom. A tejet egy picit langyosítom, 1 ek. cukor és az élesztő megy bele. Addig a vaj háromnegyedét, a tojásokat, sót és a cukrot a liszthez adom, majd ha felfutott az élesztő, akkor azzal együtt egy szép, lágy kelttésztát gyúrok. Eddig másfél óráig kelesztettem, de ma az erkélyre tettem, ahol a napon egy óra alatt akkorára kelt, hogy kimászott a kelesztőtál tetején úgy, hogy ellőtte a fedele közepén lévő kupakot :) Olyan fél cm-esre nyújtom, bekenem a maradék vajjal, arra szórom egyenletesen a pirított mandulát, ráreszelem a fehércsokit, rádobom a lecsepegtetett mazsolát, meglocsolom juharsziruppal és ráreszelem 2 citrom héját is. Aztán feltekerem, 1 cm vastag szeleteket vágok, kicsit meglapogatom, és sütőpapírral bélelet tepsiben 20 perc alatt pirosra sül. Az illata leírhatatlan. Alig lehet kivárni, hogy kihűljön...

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok :)





Illatos-omlós egybensült karaj klasszik fűszerkéregben

Ő az új barátunk. Viszonylag rövid életű lesz, ezt már látom, de kőszívünkkel nem fogjuk siratni, hanem helyettesítjuk azonnal :) Lassan már csirkeundorom van. Egy dolog, hogy már nem is vagyok képes többféleképpen elkészíteni, egy másik pedig, hogy az utóbbi időben csakis minősíthetetlen szagú és halmazállapotú csirkehúsra sikerült szert tennem, pedig több helyen is szoktam vásárolni. Van egy helyi hentesem is, (akinél egyébként erre a csodás csontos karajra is ráraboltam) illetve az Intersparban mindig szép szokott lenni a húsáru. De az utóbbi időben ezeken a jól bevált helyeimen is olyan húst találtam, aminek valamiért az agyonfűszerezés és sütés után is fura állotthús-íze volt, arról nem beszélve, hogy nem bírom a kis zsírdarabokat amik nem képesek kisülni a combokból rejtélyes oknál fogva. Azt vízionálom ilyenkor, hogy ez a zsírpárnácska kizárólag az egyhelyben toporgó és napfény sosem látott, csalánt és tyúkhúrt hírből sem ismerő szerencsétlen futószalagtyúkok sajátja. Úgyhogy egy időre becsömörlöttem a csirkehúsba. Ez azonban egy kiváló alternatíva azoknak, akik a sertéshús zsírosságára hivatkozva nem készítik vagy nem fogyasztják el ezt a húsfélét. Az igazán jó karaj nagyjából ugyanolyan száraz, mint egy csirkemell, de optimális esetben vajpuhára süthető, ha betartjuk az elősütés szabályait. Ezt történt az én másfél kilónyi karajommal is. Előző este szépen mozsárban összetörtem az alábbiakat:

1 ek. színesbors
1 ek. köménymag
2 ek. rozmaringlevél (természetesen mondanom sem kell, hogy a friss fűszernövény összehasonlíthatatlan a zacskóssal)
4-5 szem borókabogyó
1 ek. tengeri só

A cirka 1,5 kg-os hús felületét beolajoztam, majd a fűszereket egy nagyobb tálcába öntöttem és jól megforgattam benne a húst, hogy a külsejére ragadjon a fűszerkeverék. Aztán folpackban pihent a hűtőben reggelig. A sütőt 200 fokra előmelegítettem. Egy fémfogantyós, magas falú serpenyőben, olajon megpirítottam minden oldalról a hússzeletet, hogy összezárjanak a pórusok, így lesz igazán omlós, önmagát süti meg :)) Aztán ment a sütőbe 2 órára, az első óra végén mérsékeltem a hőt 180 fokra és az utolsó fél órára betettem mellé egy halom hasábokra vágott burgonyát, ami szintén adott neki egy kevés levet és helyette magába szívta a hús köményes-rozmaringos szaftját. Hát....disznót nem tartanék, de tyúkon gondolkodom :) három kis kapirgáló nekem untig elég lenne, nameg egy kakas, de félek, hogy a szomszédok megtalálnák a módját a hajnali 4kor kukorékoló barátom elhallgattatásának...Pedig de szép életük lenne hátul a konyhakertemben...lenne bazsalikomízű csirkém, meg lestyánízű csirkém....én bizony még le is tudnám vágni őket, persze közben nagyon sajnálnám :))))

Gerslirizottó gombával és pestoval

Ez a gyönyörűség csak frissen finom, úgyhogy soha többé nem készítem fél kiló gersliből. Másnapra mind felszívta azt a sok finom levet és sem zöldséglé, sem pedig tejszín hozzáadásával nem lett már olyan isteni finom, mint frissen. Az egész onnan jött, hogy gombán és gerslin és egy darabka parmezánsajton kívül semmi sem volt itthon, utóbbi is csak azért mert elkezdtem kipróbálgatni a köretalternatívákat, ráuntam a tészta, rizs, krumpli hármasra. Kuszkusz, gersli, bulgur, quinoa stb., stb. Utólag nem tudom eldönteni, hogy ezt a gerslitémát állagra mely formájában szeretem jobban, a frissen készült, roppanósat, vagy a másnapra minden levet beszippantó puhább változatot, azt hiszem valahol a kettő között, sok finom, krémes szafttal. A gyerekeim viszont ignorálták az első falat után, még a mindenevő is, pedig ugyanebben a formában el szoktam készíteni arborio rizzsel is, és azt gond nélkül megeszik. Ergo a gerlivel lehetett bajuk. Nekem viszont ízlett, főként egy kis rukkolás pesto-val a tetején, így meg is osztom veletek és az adagokat felezett mennyiségben írom, mert 500 grammból baromi sok lesz.

hozzávalók:

250 g gersli (én nem áztattam be)
300 g barnacsiperke (vagy vegyesen laksával, esetleg más típusú gombákkal, vargányával vagy rókagombával)
1 nagy fej vöröshagyma
3-4 gerezd szeletelt fokhagyma, hogy az íze ne legyen olyan nagyon durva
0,5 l zöldség alaplé (minimum ennyi, de lehet, hogy még vízzel pótolni kell, ahogy folyamatosan adagoljuk)
1,5 dl száraz fehérbor
1 dl tejszín
1 nagy csokor petrezselyem és friss kakukkfű
parmezán
teavajdarabkák
a tálaláshoz 1-1 ek. házi pesto
só, bors

A hagymát felaprítottam, és vaj-olaj keveréken párolni kezdtem. Hozzáadtam a fokhagymát és a kakukkfüvet is. Azért adom hozzá ilyen korán, mert az illóolajai jól kioldódnak, de ehhez viszonylag mérsékelt láng kell, hogy ne égjen oda. Közben - mivel nálam általában fagyasztott alaplé van- felmelegítem. Ha ne adj'Isten, leveskockából kéne dolgoznod, ne ess kétségbe egyáltalán :)) A lényeg, hogy az alaplé meleg legyen. A kakukkfüves hagymás alaphoz hozzáadtam a gerslit, keveset kevertem rajta és már öntöttem is hozzá annyi alaplevet, amennyi ellepi. Ezt szépen folyamatosan adagoltam hozzá szükség és kóstolgatás szerint. Közben már lehet sózni, borsozni is, de óvatosan, lévén az alaplében általában már van valamennyi só. A gombát akkor tettem bele, amikor már viszonylag puhának éreztem, de még érezni lehetett, hogy kell neki egy kevés főzés. A gomba sok levet enged, amit mind felszívhat magába a gersli. Hozzáadtam a bort és amikor elfőtte az erejét akkor a petrezselymet is. A legvégén került bele a tejszín és egy marék reszelt parmezán, aztán a vajdarabkák, végül a tetejére mehet még egy kis kakukkfű és a pesto. Forrón és frissen a legfinomabb...