Illatos-omlós egybensült karaj klasszik fűszerkéregben

Ő az új barátunk. Viszonylag rövid életű lesz, ezt már látom, de kőszívünkkel nem fogjuk siratni, hanem helyettesítjuk azonnal :) Lassan már csirkeundorom van. Egy dolog, hogy már nem is vagyok képes többféleképpen elkészíteni, egy másik pedig, hogy az utóbbi időben csakis minősíthetetlen szagú és halmazállapotú csirkehúsra sikerült szert tennem, pedig több helyen is szoktam vásárolni. Van egy helyi hentesem is, (akinél egyébként erre a csodás csontos karajra is ráraboltam) illetve az Intersparban mindig szép szokott lenni a húsáru. De az utóbbi időben ezeken a jól bevált helyeimen is olyan húst találtam, aminek valamiért az agyonfűszerezés és sütés után is fura állotthús-íze volt, arról nem beszélve, hogy nem bírom a kis zsírdarabokat amik nem képesek kisülni a combokból rejtélyes oknál fogva. Azt vízionálom ilyenkor, hogy ez a zsírpárnácska kizárólag az egyhelyben toporgó és napfény sosem látott, csalánt és tyúkhúrt hírből sem ismerő szerencsétlen futószalagtyúkok sajátja. Úgyhogy egy időre becsömörlöttem a csirkehúsba. Ez azonban egy kiváló alternatíva azoknak, akik a sertéshús zsírosságára hivatkozva nem készítik vagy nem fogyasztják el ezt a húsfélét. Az igazán jó karaj nagyjából ugyanolyan száraz, mint egy csirkemell, de optimális esetben vajpuhára süthető, ha betartjuk az elősütés szabályait. Ezt történt az én másfél kilónyi karajommal is. Előző este szépen mozsárban összetörtem az alábbiakat:

1 ek. színesbors
1 ek. köménymag
2 ek. rozmaringlevél (természetesen mondanom sem kell, hogy a friss fűszernövény összehasonlíthatatlan a zacskóssal)
4-5 szem borókabogyó
1 ek. tengeri só

A cirka 1,5 kg-os hús felületét beolajoztam, majd a fűszereket egy nagyobb tálcába öntöttem és jól megforgattam benne a húst, hogy a külsejére ragadjon a fűszerkeverék. Aztán folpackban pihent a hűtőben reggelig. A sütőt 200 fokra előmelegítettem. Egy fémfogantyós, magas falú serpenyőben, olajon megpirítottam minden oldalról a hússzeletet, hogy összezárjanak a pórusok, így lesz igazán omlós, önmagát süti meg :)) Aztán ment a sütőbe 2 órára, az első óra végén mérsékeltem a hőt 180 fokra és az utolsó fél órára betettem mellé egy halom hasábokra vágott burgonyát, ami szintén adott neki egy kevés levet és helyette magába szívta a hús köményes-rozmaringos szaftját. Hát....disznót nem tartanék, de tyúkon gondolkodom :) három kis kapirgáló nekem untig elég lenne, nameg egy kakas, de félek, hogy a szomszédok megtalálnák a módját a hajnali 4kor kukorékoló barátom elhallgattatásának...Pedig de szép életük lenne hátul a konyhakertemben...lenne bazsalikomízű csirkém, meg lestyánízű csirkém....én bizony még le is tudnám vágni őket, persze közben nagyon sajnálnám :))))

Gerslirizottó gombával és pestoval

Ez a gyönyörűség csak frissen finom, úgyhogy soha többé nem készítem fél kiló gersliből. Másnapra mind felszívta azt a sok finom levet és sem zöldséglé, sem pedig tejszín hozzáadásával nem lett már olyan isteni finom, mint frissen. Az egész onnan jött, hogy gombán és gerslin és egy darabka parmezánsajton kívül semmi sem volt itthon, utóbbi is csak azért mert elkezdtem kipróbálgatni a köretalternatívákat, ráuntam a tészta, rizs, krumpli hármasra. Kuszkusz, gersli, bulgur, quinoa stb., stb. Utólag nem tudom eldönteni, hogy ezt a gerslitémát állagra mely formájában szeretem jobban, a frissen készült, roppanósat, vagy a másnapra minden levet beszippantó puhább változatot, azt hiszem valahol a kettő között, sok finom, krémes szafttal. A gyerekeim viszont ignorálták az első falat után, még a mindenevő is, pedig ugyanebben a formában el szoktam készíteni arborio rizzsel is, és azt gond nélkül megeszik. Ergo a gerlivel lehetett bajuk. Nekem viszont ízlett, főként egy kis rukkolás pesto-val a tetején, így meg is osztom veletek és az adagokat felezett mennyiségben írom, mert 500 grammból baromi sok lesz.

hozzávalók:

250 g gersli (én nem áztattam be)
300 g barnacsiperke (vagy vegyesen laksával, esetleg más típusú gombákkal, vargányával vagy rókagombával)
1 nagy fej vöröshagyma
3-4 gerezd szeletelt fokhagyma, hogy az íze ne legyen olyan nagyon durva
0,5 l zöldség alaplé (minimum ennyi, de lehet, hogy még vízzel pótolni kell, ahogy folyamatosan adagoljuk)
1,5 dl száraz fehérbor
1 dl tejszín
1 nagy csokor petrezselyem és friss kakukkfű
parmezán
teavajdarabkák
a tálaláshoz 1-1 ek. házi pesto
só, bors

A hagymát felaprítottam, és vaj-olaj keveréken párolni kezdtem. Hozzáadtam a fokhagymát és a kakukkfüvet is. Azért adom hozzá ilyen korán, mert az illóolajai jól kioldódnak, de ehhez viszonylag mérsékelt láng kell, hogy ne égjen oda. Közben - mivel nálam általában fagyasztott alaplé van- felmelegítem. Ha ne adj'Isten, leveskockából kéne dolgoznod, ne ess kétségbe egyáltalán :)) A lényeg, hogy az alaplé meleg legyen. A kakukkfüves hagymás alaphoz hozzáadtam a gerslit, keveset kevertem rajta és már öntöttem is hozzá annyi alaplevet, amennyi ellepi. Ezt szépen folyamatosan adagoltam hozzá szükség és kóstolgatás szerint. Közben már lehet sózni, borsozni is, de óvatosan, lévén az alaplében általában már van valamennyi só. A gombát akkor tettem bele, amikor már viszonylag puhának éreztem, de még érezni lehetett, hogy kell neki egy kevés főzés. A gomba sok levet enged, amit mind felszívhat magába a gersli. Hozzáadtam a bort és amikor elfőtte az erejét akkor a petrezselymet is. A legvégén került bele a tejszín és egy marék reszelt parmezán, aztán a vajdarabkák, végül a tetejére mehet még egy kis kakukkfű és a pesto. Forrón és frissen a legfinomabb...

Akaro(m)acaron....

...de a dolgok nem alakulnak a legjobban :)) ez itt fent (aki nekem nagyon tetszik a talpa miatt, de minden mása botrányos) az egyetlen tűrhető darab 6 tepsi kiporciózott macaronból. Ez azért rendesen ciki. Máshogy sül jénai sütőtálban és máshogy a rendes tepsiben. Előbbiben akkora talpakat növeszt, hogy az már nem is talp, hanem torony, utóbbiban éppcsak valamicskét. Az egyikben középen kell sütni a másikban lejjebb. A kakaós még csakcsak, de a sima fehérek azok nyitogatás, hőmérsékletlevétel és sütőajtókitámasztás ide-vagy oda, (mertperszecsakóvatosannehogyösszeessenek) meg is pirult. Utálnak a macaronok. Pedig én annyira szeretném őket :)) De nem adom fel. Csakazértsem. A-ka-rom.

És hát akkor itt a végeredmény, amit szinte már megszállott módon éjnek évadján, a Rádió 6ot hallgatva (olykor táncra perdülve) kísérletezgettem, mint valami őrült kémikus a titokzatos, kémcsövekkel (tepsikkel) telepakolt laboratóriumában. Ez a jelenlegi maximum, amit a sütőmből ki tudok hozni. Már közelítek, de azért még messze nem tökéletes. Talán tudom is az okokat. Nem is merem kimondani félvén attól, hogy többen néznek hülyének az elfogadhatónál, de jegyzeteltem közben, hogy melyik tepsin, milyen hőmérsékleten, és hányadik sütőfülbe csúsztatva mi lett a végeredmény. Mert bár Latsia letisztult, totál egyértelmű és mindenféle faxni nélküli macaronleírása engem is megszállottá tett, azért szerintem mégiscsak az lehet, hogy neki pont minden összejött. Nem tartom magam kezdőnek a konyhában, de 6-7 tepsi után el kellett volna jutnom oda, hogy ez valóban gyerekjáték :) Hát nem az, de én még mindig nem adom fel :) A leírást azért nem mellékelem, mert ha Latsia posztját elolvassátok, akkor titeket is megérint a macaronláz :))

Online Vacsoracsata 1. forduló, döntő :)))

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgulok :) Mélyen tisztelt versenytársak, Nelli, Mézeskalács, Patrícia és Ottis, és persze nem utolsósorban kedves főszervező kisasszony, Autumn, nameg mindenki aki betér ide erre a könnyű, nyári hangulatú vacsorára, ezennel jó étvágyat kívánok! Bocs, de most sörpad helyett fatönksámlira tudlak ültetni titeket, közvetlen a jéggel töltött sörösvödör és a bódítóan fűszeres illatokat árasztó grillsütő mellé. Késre, villára egyáltalán nem lesz szükség, helyette citromleves vizestálkákat találtok a tálalóasztalon. Hogy miért? Mert most szó szerint zabáááááááááááááálni fogunk :))) Lehet, hogy még az őskorból ragadtam itt, vagy van valami viking felmenőm, esetleg Néró császár udvarában lehetnek génlábnyomaim, de én imádok kézzel enni. Persze a húsleveset nem, de ha grill, akkor nekem kézzel tépett friss kenyér és a szaftos ujjak nyalogatása az alap. Ezért ezúton elnézést is kérek :))
A vacsora tehát: fűszeres, diós, aszatlbarackos kebab chapatival, zöldsalátával, csilivel és lilahagymával utána pedig egy lágy, gyümölcsös almazselé tejszínhabbal és mandularopogóssal.
Újfent célom volt, hogy ne kelljen az egész napot a sütő vagy éppen a grill előtt töltenem, ámde magas fokon elégüljenek ki (már elnézést:)) kedves vendégeim, már ami az ízeket és a látványt illeti :)) Lássuk tehát a kebabot.

Hozzávalók:

500 g darált bárányhús (természetesen ennek hiányában a preferált húsfélék bármelyikéből elkészíthető, de én azért a helyetekben nem hagynám ki bárányból sem mert összehasonlíthatatlan)
1 marék pirított, kissé felaprított dió
5-6 szem apróra vágott aszalt barack
1 ek. őrölt koriander
2-3 ek. frissen letépkedett kakukkfű
fél ek. őrölt római kömény
1 citrom héja belereszelve
só, bors

1 doboz joghurt

1 egész fej lilahagyma, sózva, borsozva, citromlével leöntve

1 csokor menta

választott salátafélék, szép ha többféle szín és forma is van benne, lila lollo rosso vagy radicchio, nameg a klasszikus zöldek, de én ebbe fejes vagy jégsalátát nem használnék.

A chapatihoz:

250 g teljes kiőrlésű liszt (én búzalisztet használtam)
1,5 dl víz
pici só

A chapatihoz a hozzávalókat begyúrtam és hűtőben fél órát állni hagytam. Körülbelül 6-7 kis golyót formáztam belőle, kinyújtottam (cca. 2 mm) és forró palacsintasütőben kisütöttem. Nem kell bele olaj. Sőt tilos. Szárazon kell sütni, és amikor elkezd megemelkedni egy pár pillanatig hagyom, majd megfordítom. Nagyjából 1-1 percig kell sütni mindkét oldalát.

A hús hozzávalóit (lsd. fent mindent amit a joghurtig írtam) robotgépben összedolgoztam, pálcikára tűztem és forró grillserpenyőben szintén zsíradék nélkül kisütöttem. Akkor finom, ha tényleg ropogósra van sütve kívülről, belül pedig teljesen átsült de még lágy, nincs kiszáradva. Ehhez forró serpenyő és rendszeres forgatás szükségeltetik.

A lilahagymát nagyon vékony szeletekre vágtam és sózva, borsozva, citromlevezve állni hagytam. Még ezután felkaszaboltam egy csilipaprikát is, mert nekem a kézzel evésen kívül a másik kitételem, hogy csípjen mint az atom.

A különböző salátákat összekevertem a mentával, só, bors, kevés olívaolaj, citromlé, római kömény. Slussz.

A még meleg (sütés után a sütőben tárolt) chapatik tetejére megy a saláta, rá egy nagy kanál joghurt, rá a hús, a lilahagyma és a chili. Ha valaki nem lakott jól, csomagoltam az útra :))

A desszertben az egyedüli, kicsit időigényesebb feladat a mandularopogós elkészítése, de úgy gondolom ennyi azért belefér :)

Hozzávalók:

Fél kiló savanykás, ropogós, keményebb alma meghámozva és felkockázva
Annyi 100%-os almalé, amennyi a lábasban ellepi (tehát ez lábasfüggő)
10 dkg nádcukor
1 citrom héja és leve
1 csipet sáfrányos szeklice kirárólag a színe miatt
1 zacskó tortazselé, vagy a mennyiségtől függően bármilyen más zseltatinféle. (én a lapot kevésbé szeretem)
2,5 dl tejszín

Ez a mennyiség nagyjából 6-7 muffinméretű tortácskát jelent, tehát több vendég vagy nagyobb étvágy esetén érdemes duplázni a zselé mennyiségét :))

A mandularopogóshoz:

15 dkg mandulaliszt (szeletelt mandula finomra őrölve és átszitálva)
7 dkg szobahőmérsékletű vaj
fél tk. szódabikarbóna
6 dkg nádcukor
1 tojás (nekem most csak sárgája volt a hűtőben feleslegben, úgyhogy az ment bele)

A hozzávalókat a klasszikus módon kikeverem (vaj-cukor-tojás) aztán mehet bele minden más, hűtőben 1 órát pihen, aztán két ív sütőpapír között kinyújtottam, kisütöttem, (180 fokon cirka 8-10 perc, de az illatból rögves tudni lehet, hogy kész) és amikor kihűlt, merthogy muszáj hűlni hagyni, különben szétesik, akkor összetörtem a lapot.

Az almazseléhez az almát megfőztem a fűszeres almalében. Én a fahéjat kihagynám, ne legyen annyira klasszikus párosítás, meg az nekem olyan télies hangulatú. Ha kész, összeturmixolom, mehet bele egy tasak tortazselé, muffinformába adagolom és hűtő.
A lehűlt, akkor késsel kicsit körbevágom, kifordítom, mehet rá a szándékosan cukor nélküli, felvert tejszínhab és a mandulás nasi. A zselé frissessége, a tejszínhab selymessége és a mandulás nass ropogóssága és édessége fenséges párosítás...

Remélem a bendő tele lett, köszönöm, hogy vendégül láthattalak titeket :))

Örömömre szolgált ez a játék tényleg, óriási ötlet volt, gratulálok versenytársaimnak és sok sikert kívánok a további indulóknak!!!!! :)))

ps: mondanom sem kell, hogy szavazni a Kutya és konyha blog oldalán, érvényes profillal, a név bemondásával lehet :))