Házi kenyér - ha unjuk a bolti banánt

Tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok minden otthonsütések zsándárkja, a dagasztóteknők királynője, az egyetemes lisztzsonglőr. Nem miattam került vissza a női köztudatba annak a lehetőségnek a felismerése, hogy az otthoni kenyeret semmi szín alatt nem helyettesítheti még a legjobb bolti kenyér sem. Én csak egyszerűen szeretnék elbüszkélkedni életem legjobban sikerült példányával, amit Fűszeres Eszter egyik kenyérreceptjéből kreáltam. Már említettem, hogy a hozzávalók hiánya nálam egy csakazértis érzést okoz, ráakaszkodom a témára mint egy pitbull és addig nem eresztem amíg nem csinálok belőle más arányok, vagy más összetevők felhasználásával mégis valami olyasmit mint az eredeti recept. Most mondjuk nem volt valami bonyolult dolgom. Az eredeti szerint fele arányban kell felhasználni réteslisztet és finomlisztet. De nekem csak teljes kiőrlésű rozslizstem volt itthon meg egy kevés, egészen pontosan 38 dkg finomlisztem. Ehhez igazítottam tehát az egészet. És elkövettem egy óriási hibát, ami a végeredmény szerint mégsem az. Ő 35 dkg langyos vizet ír a receptjében, sőt még ki is hangsúlyozza, hogy szándékosan adta meg dekában a mennyiséget. Én viszont csak lekörmöltem és megfeledkeztem erről. Aztán 3,5 dl langyos vizet adtam hozzá, mikor beötlött, hogy nem erről szólt a fáma. Azt ugyan nem tudom így nagy hirtelen, hogy a liter és a deka hogy viszonyulnak egymáshoz, de feltételezem, hogy oka van annak, hogy Eszter ezt így kihangsúlyozta. Nem voltak tehát illúzióim, a teljes kiőrlésű fantazmagóriáimmal eddig amúgy is mindig megjártam. Sosem olyan ízű, sosem olyan állagú és sosem olyan formájú lett, mint amire számítottam. Ez az első kivétel. De ez egy igazi alfa a sok-sok omegához képest. Eszméletlen lett. A héja roppan, a belseje rugalmas, és ízletes, foszlós és puha. A két cipó közül az egyiket azon melegében elpusztítottuk (ketten), mert nem lehetett abbahagyni. A másik is csak azért maradt meg, mert iszonyatos akaraterőről tanúbizonyságot téve bebugyoláltam, a kenyértartó dobozba tettem és letéptem magam az ajtajáról. Ez egyben annyit is jelent, hogy fogyókúrázók kizárólag a reggeli órákban készítsék el, a maradékot pedig tegyék a mélyhűtőbe:) Nekem jelenleg ez a TÖKÉLETES kenyér.

hozzávalók:

10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
38 dkg finomliszt (BL80, de én simából is megcsinálom ma próbaképpen)
3,5 dl langyos víz
1,5 kk szárított élesztő
3 kk. só
1 kk. cukor

A kétféle lisztet a tálba tettem, a finomlisztet szitáltam, a rozst meg csak úgy zutty. A só kivételével az összes hozzávalót jól összedagasztottam, gépi spirállal dolgoztam legalább negyed óráig, majd hozzátettem a sót és azt is belekevertem. Kelesztőtálban a kétszeresére kelesztettem, nagyjából másfél óra alatt. Utána kettéosztottam a tésztát, megformáztam a hosszúkás cipókat, lisztezett konyharuhán még úgy 35 percig hagytam kelni. Sütőpapírra tettem, bevagdostam a tetejét majd a 250 fokra melegített sütőben 35 perc alatt tökéletesen megsült. Amikor betettem a sütőbe (amiben benne volt a sütőlap is, erre csúsztattam sütőpapírostól) akkor aláöntöttem úgy másfél dl vizet.

Házi ropi - ha unjuk a bolti banánt

Talán jobban tettem volna, ha nem említem meg két posttal ezelőtt, úgy a diós lekvárgolyó tájékán, hogy a gyerekek mit meg nem esznek, akár még rota idején is...hát nem tudjuk meg soha, hogy valóban ő volt-e, de az emlegetett szamárhoz nagyon hasonló dolog úgy éjjel fél egykor megjelent és úgy dózerolt át rajtunk, mint egy emésztőrendszeri minicunami. Rajtam csak az fogott ki, hogy egyedül voltam velük és egy Sívaszobor karmennyiségével kellett volna, hogy rendelkezzek. Még szerencse, hogy két illemhely van, de azt egy duplalépcső választja el egymástól. Valahogy elvergődtünk reggelig, aztán felmerült a kérdés, hogy hogyan tovább a reggeli kérdéskörében. Fura módon enni nem akartak, de éhségérzetet azt éreztek. Egy nagy kancsó gyógyteával csillapítottam le őket mikor bevillant a saját gyerekorvosom ilyen esetekben használatos intelme: ropi és kipezzzzzsegtetett coca-cola. Boltba menni lehetetlenség ilyen állapotú kölykökkel, nameg kicsit inkvizíció-szerű is lenne, bolti ropit pedig nem tartok itthon, úgyhogy adódott a feladat, hogy valami ehhez hasonlító dolgot villantsak elő. Van egy kártyás rendszerű ősrégi receptgyűjteményem, abban felleltem a tökéletes házi ropogtatnivalót. Csináltam belőle egy simát, egy mákosat és egy szezámmagosat, mert megérdemlem. A natúron marakodhatnak az egy méter alattiak, a többi a miénk és mi fűszeres joghurttal fogjuk megvacsorázni. Mondhatni, hogy mi már most előre diétázunk, mert tudjuk, hogy úgyis jön aminek jönnie kell. Az elmúlt öt évben még soha nem fordult elő az, hogy én megúsztam volna a vírusgazdák kéretlen ajándékait. A diétát azonban nem bánom, főként nem ebben a formában:))

hozzávalók:

200 g liszt
1 tojás
1 tk. só
1 tk. cukor
30 g olvasztott teavaj
1 dl tej
mák, szezámmag

A hozzávalókat gépi dagasztóspirállal teljesen homogénre gyúrtam és 1 órát letakarva állni hagytam. Aztán kinyújtottam, szép vékonyra, hogy jó ropogósra tudjon sülni, a tetejét bevizeztem, megszórtam a magokkal. Azokat a nyújtófával szépen belenyomtam. Háromszögeket vágtam belőle és 200 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsütöttem. Mi öten vagyunk, nekünk a fent leírt adag kevés volt/van/lesz. Egy alkalommal elfogy, úgyhogy én már délután duplázni fogok biztos, ami biztos, de azért így írtam le, mert ezek az eredeti recept arányai. Formára nem egészen lettek olyanok, mint amire számítottam, mert megemelkedtek és belül üregesek lettek, de ez nekem kifejezetten jól jött a fűszeres joghurtba való mártogatás okán :)

Céklás lilahagymaleves kecskesajtos pirítóssal

Az globális hörgőgyulladás elkergetésére kezdtem mindenféle hagymalevesek felkutatásába. Nem voltak ugyanis hajlandóak a hagymateát (megjegyztem totál megértem) meginni. Valahogy nekem is inkább a hagymaleveshez fűlött volna a fogam. Nálam általában minden ott kap gellert, hogy a hozzávalók nem stimmelnek. Jelen esetben több volt itthon a lilahagyma, mint a vörös. Gondoltam utánanézek, hogy van-e valami speckó recept erre a hagymafajtára. Nem igazán hittem benne, hogy találok is a rendelkezésre álló receptek között, de tegnap egy régi Fakanál receptgyűjteményben rábukkantam a tökéletes betegségűzőre és mindezt lilahagymából :)) Gyömbér, fokhagyma, cékla és lilahagyma. Erről a négy hozzávalóról elsőre biztos, hogy senkinek nem jut eszébe a leves szó. Én is csak pillogtam. Az eredeti recept juhsajtot említ, de nekem - hála a görög tulajdonú CBA-nknak - volt egy kis görög kecskesajtom itthon. Imádom ezt a sajtot. Benne van az a klasszikus, semmivel össze nem téveszthető mezővel kevert kecskeakol íz, mégis valahogy olyan selymes az íze. Eszméletlen finom. Őszintén szólva, miután elolvastam a receptet, megjelent lelki szemeim előtt a színe. Nahát attól nagyon messze van, de legközelebb nem az eredeileg megadott 2 ek. céklalevet fogom hozzáadni, hanem sokkal többet, hogy ne legyen szegény ennyire hókadt, ha már ilyen finom hozzávalókból készül. Szeletelt lilahagymával, kecskesajttal és friss, picit megpirított és olívaolajjal meglocsolt barnakenyérrel tálaltam. Egy próbát mindenképpen megér, de én azthiszem forever felveszem a menülistára.

hozzávalók:

5 nagyobb fej lilahagyma
2+1 gerezd zúzott fokhagyma
1 babérlevél
1 hüvelyujjnyi gyömbér
1 cékla lereszelve
8 dl marhahúsleves (de nekem most csak csirkealaplevem volt itthon)
2 dl vörösbor
1 dl víz
1 ek. balzsamecet
4 tk. barnacukor

A lila-,és fokhagymát meghámoztam és vékonyan felszeleteltettem a robotgéppel. A cukrot egy kevés olajon karamellizáltam, majd amikor már szép színe volt, akkor rádobtam a hagymákat, a babérlevelet és belereszeltem a gyömbér felét. Egy kicsit összepároltam, majd hozzáöntöttem a folyadékokat. Lefedtem. A cékla felét lereszeltem, kinyomtam a levét és hozzáadtam a leveshez (legközelebb az egészet hozzá fogom adni). További 10 percig fedő alatt főztem, aztán hozzáadtam a balzsamecetet. Elzártam alatta a lángot és belereszeltem a megmaradt fokhagymagerezdet és a gyömbér másik felét. Igazán finom azonban csak másnapra lett, úgyhogy érdemes várni vele, akkor viszont forrón, a kenyérrel, a frissen vágott hagymaszeletekkel és a sajttal....

:)) mégegy :))

Anci a minap többek között engem is megtisztelt ezzel a díjjal :) Igazán jólesett, fura, hogy milyen apró dolgok mekkora motivációmuníciót képesek generálni :)) Mégegyszer köszönöm.
A díjjal járó feladatok:

1. Köszönd meg annak akitől kaptad

2. Tedd ki a logót a blogodra

3. Linkeld be akitől kaptad

4. Add tovább további hét blogodnak

5. Linkeld be őket

6. Hagyj náluk bejegyzést, értesítsd őket

7. Árulj el magadról hét dolgot

A feladatoknak csak egy részének tudok most azonnal eleget tenni, mert egy kis idő kell nekem, amíg kiválasztom, hogy kinek adnám tovább a díjat :) Addig is, hogy időt nyerjek megosztok magamról hét dolgot:

1. imádok fülledt, füstös helyeken estétől reggelig táncolni egy jó vacsi után :)
2. imádom azokat a dolgokat, amiknek van múltjuk, a régi házakat, az megörökölt dédnagyis recepteket, a már seholsem kapható tésztaszűrőt ésméghosszansorolhatnám
3. imádom a fűszernövényeket, mániákusan termesztem és használom őket
4. fülönfüggő-függő vagyok
5. betegesen ragaszkodom a Garp szerint a világ című könyvhöz, ha úgy látom, hogy szétesőben van, akkor azonnal beszerzek egy következő antikvár példányt belőle biztosamibiztos
6. 18 évig írtam le majdnem minden nap a gondolataimat, aminek a blogolás vetett véget :))
7. ma egy nagyon fura levest főztem, ez nem sokáig lesz titok :)

A díjazottjaim névsorát nemsoká közhírré teszem!