Gasztroajándék

Ma igazából csak más tollával ékeskedem. Az anyukám nagyon édes és nagyon egyszerű kis karácsonyi gasztroajándékait gondoltam bemutatni. Mikor még nem főállású nagymama volt, akkor kerámikusként dolgozott, és ebből az időszakból őriz még néhány dolgot a szekrény mélyén. Többek között a képen látható kis fűszertartót is, több példányban és színvariációban. Gondolt egy nagyot hát és a barátnőinek meg a lányainak egy hihetetlen egyszerű, de az előkészületek és az előrelátás mértéke miatt számomra nagyon értékes ajándékokat készített. Vásárolt valamennyi jó minőségű sót (nem tudom a pontos mennyiséget :)), pár szép ív papírt, kisütött hozzá apró pici kis fűszeres-vajas kekszeket, ledarált egy halom saját termesztésű fűszernövényt, szárított fokhagymát és csinált belőle egy egyszerű fűszersót. A papírból kis csomagokat készített, megtöltötte a fűszersóval és ellátta a Christmas felirattal. Akkora csomagok lettek, hogyha beleteszi a fűszertartóba akkor az egész csomag körülbelül a feléig ér és ráférjen még 2-2 darab a kekszekből. Mellé kiszárított és kis szaténzacskókba töltött egy nagy adag saját termesztésű, betakarítású, szárítású és apróra morzsolt citromfüvet, amiből kiváló nyugtató, alváselősegítő és antivirális hatású tea készíthető. Tudom, hogy lekéstem az ajándékozásról, de hátha ihletet adok valakinek a következő karácsonyra.

És mégvalami, bármilyen borzasztó is most kinézni az ablakon, mert szürke és ködös minden, azért nem árt figyelni az apró részletekre. Csillógón, szikrázón szúrós most a természet, de csak egy érintés és az egész tüskehadsereg lehullik az ágakról. Hihetetlen hangja van, ahogy a jégtüskék a földre érnek, halkan csilingelve peregnek a megmaradt hótakaróra. Gyönyörű.

Lasszi karácsonyi feelingben :))

Fura kérést teljesítek :)) Teszem mindezt azért, mert igazán megtiszteltetésnek érzem, hogy elfoglalt, háromgyerekes üzletemberek élvezettel olvasgatják egynémely bejegyzésem, sőt mi több élnek is a lehetőséggel és leadják a receptrendeléseiket. Nem utolsósorban pedig a karácsony utáni fogyókúrámba is remekül beilleszthető ez az egyáltalán nem hideg évszakokra evulálódott italkülönlegesség :) Az eredet ugye mindenki előtt tisztázott, indiai a javából és nagyon nagy ötlet. Nyáron, friss gyümölcsös változatában előszeretettel fogyasztom, de a natúr változata a legfrissítőbb. Én, és gondolom ezzel nem vagyok egyedül, simán el tudom képzelni jéghidegen, rooibos teával és mézzel. Méltán híres változata a mangólasszi, de vannak még sós variációi is, én ez utóbbival még nem futottam össze, nem is készítettem de igazából késztetést sem érzek arra, hogy egy római köményes változatot leküldjek :) Az általam használt ízesítőanyagok létjogosultsága abból fakad, hogy még mindig ipari mennyiségű méz, narancs és fahéj található itthon. A mézzel azonban csínján kell bánni, mert nem jó ha túl édes, pontosan ettől annyira frissítő ez az egész. Fél liternyi jó minőségű, nagy kiszerelésben kapható joghurthoz 2 dl frissen facsart narancslevet és 2 dl vizet, egy kávéskanál fahéjat és 3 evőkanál akácmézet és egy marék mazsolát tettem a turmixgépbe. Másnap érdemes legelőször hozzányúlni, nem mintha előtte nem lenne finom, de akkora kellőképpen le is hűl és össze is érik. Béla, Hédi kalandra fel :))))

Kamuforraltbor gyerekeknek

Salsa forró, gyömbéres itókája juttatta eszembe, hogy már ezerszer megígértem a fiúknak, hogy készítek nekik saját, külön bejáratú forraltbort. Mert, hogy ugye az tendenciózus, hogy mi felnőttek télen, szánkózás, séta előtt, után, közben, alatt és ha lehet felette is, szóval egész télen hektoliterszám fogyasztjuk ezt a testet és lelket egyaránt melengető, ízes-fűszeres csodát. Egy-egy korty nekik is jut, de ezt csak suttogni merem. A mai szánkózás és névnapi miniünnepség okán nem volt lehetőségem tovább húzni ezt a dolgot. Egy egyszerű joghurttortát készítettem ami ugye hidegen finom, mellé pedig ezzel a borostyánszínű, forró kis hétköznapi csodával kedveskedtem két érintettnek is. Mert ma ugyan csak az egyiküknek van névnapja, de két nap múlva követi őt a sorban következő névnapos. Így aztán ma duplán ünneplünk. Csak az a baj, hogy mire a joghurttorta eléri a megfelelő állagot a hűtőben, saccom szerint úgy egy óra múlva, addigra semmi sem marad az italból. Dehát van ennek jelentősége? :) Szép nap volt ez az együtt töltött utolsó családi nap. S míg a gyerekek mohón kortyolgatják a nekik való italt, addig mi is azt tesszük a nekünk valóval és közben elmondhatjuk az el nem mondott szavakat, megbeszélhetük a meg nem beszélteket, tisztázhatunk félreértéseket, simíthatunk a ráncokon, glédába állíthatjuk a vélt és valós problémákat, hogy aztán egy laza mozdulattal alájuk rúgjunk, és legfőképpen átadhatjuk az érzéseinket. Kommunikálhatunk egymással. Egész évben kevés idő van erre. Hát mi most jól hasznosítottuk a rendelkezésre állót :) Ezt kívánom mindenkinek az Újévre:)

A gyerkőcital receptje:

1 liter 100%-os almalé + 1 liter forróvíz
1 natúr rooibos natúr teafilter
1 almás-fahéjas teafilter
1 narancs vékonyan lehámozott héja
1 citrom vékonyan lehámozott héja
1 marék mazsola
2 rúd fahéj
1 rúd vanília
3-4 szem szegfűszeg
3-4 nagy ek. hársméz

Az almalevet a vízzel felforraltam, hozzáadtam a filtereket és a fűszereket, és együtt legalább egy órát állni hagytam úgy, hogy a főzőlapot lekapcsoltam alatta, de nem vettem le róla, tehát még egy ideig melegítette. A mézet szigorúan a végén adtam hozzá, amikor még meleg volt, de már nem forró.

Háromsajtos gratin

Boldog Újévet Mindenkinek! :)
Őszintén szólva rég éreztem ilyen erős késztetést arra, hogy valami nagyon könnyű ebédet készítsek magunknak. Abszolút átestünk a ló túloldalára, már ami a karácsonyi evészetet illeti. Ha most valaki bevillantana egy szaloncukrot, azonnal el tudnám hányni magam és mivel ez egy gasztroblog, ezt a vonalat most nem is viszem tovább :) A legkisebb gyerekünk szilveszer napján ezt is meglépte, nem gatyázott, egyértelművé tette, hogy túlette magát. Karácsonyi gasztrotúránknak három említésre méltó állomása volt, értelemszerűen az egyik a karácsony este, amikor is narancshéjban felszolgált ráksaláta, lazacos-kapros-fetás palacsinta és szalonnába tekert és ropogósra sült aszaltszilva volt az előétel, aztán libasült és paszternákágyon felszolgált lazac következett, majd az én nagy sikert arató narancsos tortám zárta a sort. Hát én már ott tudtam, hogy ez a másfél hét nekem plusz 4 kilót fog jelenteni és nem tévedtem. Az ezt követő napokban az én drága anyósom gondoskodott a felhizlalásunkról speciális húslevesével, amiből a gyerekeim dupla adagot szoktak enni, illetve a körülbelül négyféle húsétel és legalább ennyiféle sütemény elővarázslásával. Ha ez nem lenne elég, akkor fogadott keresztapám háztáji alapanyagokból készült oldalasa és kacsasültje vitte a pálmát. Elképzelhetetlen és leírhatatlan a különbség a bolti oldalas és az ólból az asztalra sétált oldalas között. Ott éreztem először, hogyha nem hagyom abba ezt a hedonista zabálást, akkor egy ponton túl az anorexiások táborát gyarapítom majd, mert soha többé nem veszek ételt a számba. A hazaérkezésünk napján egy hatalmas kondér húslevesre volt energiám és ez ki is elégített mindenkit, de mára valami nagyon könnyű dolgot álmodtam meg. Mivel maradt még a hűtőben egy csomóféle sajtom (jah mert elfelejtettem mondani, hogy szilveszter éjszakára készítettünk úgy ötféle, nagyjából 4 óriás tálcányi koktélszendvicset, pozsonyi kiflit és leveles tésztába csomagolt virsliket) ezért egy nagyon egyszerű burgonyagratin mellett döntöttem, amihez fél kiló pulykamellfilét szeletelve bepácoltam fehérboros-dijoni mustáros-mézes-oreganos-fokhagymás páclébe és az egészet megspékeltem egy cheddar sajtos rukolasalátával. Az egészből igazából a gratin lehet érdekes, hiszen a hús pácolása és a saláta elkészítése a kreatív fantázia kimeríthetetlen tárházából építkezik, ezerféle variációja képzelhető el.

A gratin receptje:

1 kg burgonya meghámozva és vékonyra szeletelve (én géppel csináltam, így teljesen egyenletes vastagságú volt minden szelet és ez fontos a sütéskor)
5 dl tej és tejszín keverék
10 dkg márványsajt
10 dkg fetasajt
3-4 ek. parmezán
1 fél tk. szerecsendió
só, bors

A tej és tejszín keverékét felmelegítettem és beletördeltem a sajtokat, megfűszereztem és teljesen krémesre kevertem. Beleforgattam a vékonyra szeletelt burgonyát, és 5 percig nagyo kis lángon a tűzön hagytam. Közben egy jénait vajjal kikentem és zsemlemorzsával megszórtam, ebbe töltöttem a burgonyát, és 140 fokon másfél órát töltött a sütőben. Sütni való burgonya volt, tökéletes állaga lett, nem esett széjjel a tálaláskor, de már elég puha ahhoz, hogy élvezhetően omlós legyen.