Répasüti

A sárgarépa, a barnacukor és a citrom találkozása igazi jóbarátság. Nem egymás mellett, hanem egymásba karolva, egymást átölelve menetelnek be az ember szájába. Az ízét számomra szinte éteri magasságokba emeli az a tény, hogy gyerekkorom egyik meghatározó gasztronómiai élménye, nameg, hogy az eredeti recept a dédnagymamám múltbéli zamatos kis lábnyoma itt a jövőben :) Bármíly hülyén hangozzon is most ez :) Az elkészítésére azonban csak az vállalkozzon, akit nem zavar, hogy a sok hűhó szinte a semmiért van, már ami magát a matériát illeti. Ahogy készül, úgy fogy. A készítő egyetlen esélye a folyamatos, munka közbeni nassolás. De még ez sem teljesen kielégítő, mert én például ennek a fogyasztását úgy képzeltem, hogy amikor már minden agytiporka alszik, akkor a könyvemmel, egy nagy pohár mentás limonádéval és két-három darab ilyen kis csodagolyóval kiülök az erkélyre és magányosan élvezem ki a pillanatot. Átfutott még az agyamon az is, hogy elrejtek egy párat, úgysem látták volna, mert a kuktáim nem érik fel a konyhapultot...de a gonoszságfaktorom meglepően alacsony volt vasárnap:) Az elkészítése baromi egyszerű. Semmi más nem kell hozzá, mint körülbelül 1 kg sárgarépa, fél kg barnacukor és 2 nagy biocitrom. A répát megtisztítottam, meghámoztam, ledaráltam egy 1 ek. napraforgóolajon kis lángon elkezdtem párolni. Amikor már üveges volt, akkor hozzáadtam a barnacukrot és ezzel addig-addig kevertem, kavartam, melegítettem, amíg a levet, amit a cukortól engedett majdnem teljesen elfőtte, lehetett látni, hogy már formázható. Hagytam hűlni és amikor már majdnem kihűlt, akkor belereszeltem mindkét citrom héját és belecsavartam az egyiknek a teljes levét. Golyócskákat formáztam, cukorba forgattam és kis papírtányérkákba tettem...volna :)