Oldalak

2010. szeptember 16., csütörtök

Szilvánál maradva



Akinek olyan kőművesbrigádja van, mint nekem, az a háziszentélyén kell, hogy bemutasson megfelelő áldozatokat a jószerencséjéért. Mert akitől az ember pontos és precíz munkát kap, elfogadható áron, rugalmas hozzáállással és problémamegoldóképességgel megfűszerezve, attól ráadásképpen nem számíthat egy láda, féltenyérnyi, mélylila, tökéletes szilvára. Főleg nem csak úgy. De ez ami kőművesünk egy ilyen ember. Lehet, hogy a fiúknak hozta hálából a minimum tízszer összetapicskolt friss betonért, vagy a térkövek összekeveréséért, a sokórányi jószándékú, ámde annál hátráltatóbb, jól álcázott segítségért. Még egy tippem van: a napi egy szál pitypang, amit Simonka oszt szét nagyon lelkesen. Nem is kerestem az okot túl sokáig, hanem egy nagyon egyszerű, a clafoutis mintájára kreált, de a hűtőbe kukkantva a maradékok felhasználását szem előtt tartó lepénnyel háláljuk meg ezt a nem mindennapi kedvességet.
A kuktáim most sem tétlenkedtek, teljes erőbedobással pusztították az előkészített szilvát, keverték ki a tálból a kifejezetten folyós tésztát és szórták a porcukrot mindenhova csak a sütire nem. Azért mégis lett belőle valami. Kifejezetten csinos valami. Most építem a kordont köré, hogy maradjon a "bácsiknak" meg nekünk ebéd utánra. Abban nem reménykedem, hogy Laci este megkóstolhatja, csodának kellene ahhoz történnie, kővéd dermedés vagy valami ilyesmi, de majd ráfogjuk arra, hogy csak frissen volt jó.

Hozzávalók:

500 g érett szilva de én ezt kevertem 2/3-ad 1/3-ad arányban almával
180 g liszt átszitálva
Nagy csipet só
3 nagy tojás
1 ek. olaj
1 nagy bögre zsíros tej
200 g tehéntúró, ezen a ponton tér el a klasszikus clafoutis tésztájától, ezért én egy teáskanál sütőport is tettem bele

A dolgunk nagyjából annyi, hogy jól kivajazzuk a sütőtálat, beletesszük a gyümölcsöket, ráöntjük a kikevert tésztát (szárazak össze, nedvesek össze, majd ők ketten is össze :) ) és 210 fokon 30 percig sütöm középen. A végén fahéjas porcukorral szórtam meg. Igazni, nagyon egyszerű, ízletes és nagyon gyümölcsös, kiváló második fogás egy tartalmasabb leves után.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése