Oldalak

2010. szeptember 17., péntek

Felfedező úton


Elmentünk az első nagy hagyományőrző, őszi kirándulásaink egyikére. Amióta megérkeztek az orgonasípok (kik legalább olyan jól szólnak amúgy) azóta a fogaskerekűzős kisvasutazás az elhagyhatatlan nyárbúcsúztató, s mi jó sokszor búcsúztatunk. Akinek akárcsak egy fia van - s nálunk ebből három is cirmog itt-ott - az tudja, hogy mi fán terem a kielégíthetetlenül technokrata gondolkodású gyerek. Erre találtuk ki a többjárműves kirándulásunkat, és ha nagyon perverzek lennénk, akkor a kisvasutazás végén felülnénk az 56-os villamosra és leszánkáznánk a Szilágyin hagyott kocsinkig, de eddig még nem fajultunk. Ami késik nem múlik, úgy sejtem (mert nagyon perverzek vagyunk).
Ez már egy igazi, élvetezhető kirándulás lett volna abból a szempontból, hogy mindhárom gyerek használatba vette a lábát. De, hogy annyira mégse legyen felhőtlen, Lacit megtámadták az elkóborolt pollenek, amitől allergiás rohamot kapott. Dehát aki magát szerényen csak Ironman-nek hívja, az tűrjön, mint a kenyér a kemencében :) 
Én -halkan mondom- egy nagyon elegáns technikát alkalmaztam arra az esetre, ha nem hagynának nyugodtan merengeni és fotózni. Bemeséltem nekik, hogy egynémely csapásokat követve rátalálhatnak az erdei oroszlánok titkos búvóhelyére, persze nem kell pelus, ilyenkor alszanak, bármilyen csatazaj legyen is. Úgyhogy ők csak keresgéljenek bátran, ezt teszem én is. Így aztán sikerült egy pár percet lopnom magamnak. Nekem ez fontos. Van egy kielégíthetetlenül magányravágyó egy ezrelékem, aki csendre, csillogó konyhára és kigazolt kertre vágyik :) Kicsit zavart mondjuk, amikor felfedeztem, hogy a természet lágy ölén térkőből kirakott futóút van, meg közterületi lámpák a fák közé rejtve...vagy menjek Alaszkába ha érintetlent akarok? Ettől eltekintve egy hallatlanul szép nap volt. Már-már túlontúl szép a koraőszi hangulattal, a vibráló színekkel, a sivalkodó gyerekekkel és a prüszkölő férjjel. A következő ilyenre beszereztem két sikkes uzsonnásdobozt, hogy a korábban cba-s zacsiba szuszakolt, alufóliába csomagolt szendvicsek méltó helyen tölthessék az utolsó pár órát :)

A zsályás arctisztítóról nem feledkeztem el, csak nem akartam kivinni magammal a fiúkat az esőbe, bent meg nem hagyhatom őket magukra anélkül, hogy az előszobát fel ne cserélnék a nappalira. Bútorokkal, mindennel...

2 megjegyzés:

  1. Gyönyörű fotók, fantasztikus színek! De jó, hogy ilyen sok hagyományotok van! Lesz majd mit bepakolni a hamuba sült pogácsa mellé. ;-)

    VálaszTörlés
  2. Verám ne tartson vissza semmi titeket attól, hogy a következőre velünk tartsatok :) két hét múlvára saccolom ;)

    VálaszTörlés