2010. szeptember 3., péntek
Büdösbence :))
Így hívtuk a gyárilag gabonapoloskaként emlegetett förmedvényt. Gyerekkorom legúúúútálatosabb pillanataként tartom számon, amikor az édesen csábító málnaillatban fürödve, csukott szemmel zabáljuk a gyümölcsöt és minden másodikat ki kell köpni, mert ez a randa bogár beköpi vagy levizeli vagy nem is tudom mitcsinálja. Válogatott kínzásoknak vetettük alá másik "nagy kedvencünkkel" a krumplibogárral együtt. Ezeket most nem részletezem, pedig ma reggel, amikor hátramentem a kertbe begyűjteni a mai termésadagot, akkor pontosan ezek a válogatott kínzások jutottak eszembe. Ugyanis az imágók ellepték a kertünket. Mindenen ott ücsörögnek. És, bár állítólag a biokertész ezt a tényt is elfogadja és ráfogja létüket a természetes egyensúlyra, én azért ma elképzeltem, hogy egy imágókkal teli kondér alá gyújtok vagy füttyentek egy madárrajnak akik szempillantás alatt felcsipegetik őket készülvén a téli hájnövesztésre. Egyébként így imágóként kifejezetten szépek. De ha arra gondolok, hogy jövőre ettől is többen lesznek és akkor már M-es méretben fognak pompázni és petézni, le tudom nyelni pillanatnyi csodálatomat kinézetük iránt. Ígyhát majdnem minden zöldséget ki és leszedtem, amit lehetett, hogy a világ legbüdösebb csalánlevével lőjem őket seggbe. Ettől azonban vélhetően nem fognak elpusztulni, úgyhogy aki nem menekül el, azt kénytelen leszek végleg kiiktatni. Ennek rendjéről és módjáról pedig konzultálni fogok a legeslegilletékesebb szomszédnénivel, aki szintén csak végső esetben fordul vegyszerekhez. Mindenesetre a kiskosaram szemkápráztató volt ma délelőtt :)) Zöldparadicsomból almával, citrommal és gyömbérrel chutney-t fogok készíteni, kócos kis sárgarépáimból citromos répasütit, azt a szakállas ősöreg karalábét a már említett módon hibernálom egy téli leveshez, a padlizsánokból pedig egy indonéz rizottót fogok készíteni. A paradicsomtöveimtől egy percces néma felállással búcsúztam, szintén ma reggel. A gyümölcsöket is elérte a rothadás, esélyem sincsen ebből több liternyit eltenni télire, de mintha anyukám megérezte volna, felhívott hogy hihhetetlen méretű és ízű befőzőparadicsomot stoppolt le a zöldségesénél, úgyhogy vigyázat csalni fogok.
Szeptember van...nem hiszem el....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
na a krumplibogár nekem is nagy kedvencem volt egész gyerekkoromban, undorító 1 teremtmény... meg hát a másik nagy csoda, ami létezik, az számomra a cserebogárpajor. Broáááf... azokat már Eszter is vígan trancsírozza! :))
VálaszTörlésén ugyan nem trancsírozom, hanem kiteszem a betonra, és onnan másodpercek alatt felkapkodja a gerle és a mátyásmadárpár, akiket ezzel a trükkel remekül tudok befolyásolni az ittmaradásban :))
VálaszTörlés