csípős ifjúkorán túl van a büszke dió.
Immár ősz e vasárnap. A csillapodott hevű napra
sütkérezni kiült ünneplőben a táj...
Hát kedves Garai Gábor, e néhány sor tökéletes összefoglalója annak, ami odakint végbemegy, úgyhogy én mostanában csak szorongó szívvel járok ki. Nekem az ősz legalább annyira baljósan sejtelmes, mint amennyire élénk, vibráló, színes és gyönyörű. Nem tudom eldönteni, hogy szeressem avagy inkább ne. Semmiféle elmúlás nem a kenyerem. Egyedüli színfoltja bús kiskertemnek a padlizsánsor. Mivel a cukkinitöveimet bezabálta a lisztharmat, (váljék egészségére vagy inkább akadjon a torkán) a besztofbőtermő címet átvette a padlizsán. Egy nagyon egyszerű salátát csináltam belőle egy hétvégi kajálásra, amit mindenképp megosztanék. Az indonéz rizottó mellé tálaltam, de azt sajnos újra el kell készítenem, mert nem maradt egy fél kiskanálni alany sem :)
2 szép nagy padlizsánt megmostam, felkockáztam. Egy tűzálló tálban kevés olajat hevítettem, és amikor megfelelően forró volt, akkor rádobtam a padlizsánt, egy csapott evőkanál fahéjat, sót és borsot. Hagytam egy picit fedő alatt párolódni, hogy a héja is megfonnyadjon, aztán fedő nélkül pirítottam még szépen össze nem esett, de azért még egybenmaradt. Egy tálba öntöttem egy nagy dobozos joghurtot, 1 gerezd fokhagymát belereszeltem és egy jó marék petrezselymet beleaprítottam. Ebbe dobtam bele a padlizsánt. Úgy igazán finom, ha a hűtőben állni tud egy kis ideig, de tálalás előtt viszont érdemes kivenni, hogy ne hűtőhideg legyen.
Tegnap délután elnéztem a kertet és rájöttem, hogyha beérik az összes padlizsán, leszedjük a maradék almákat és a néhány szem megmaradt szilvát, amit a különböző betegségek meghagytak nekünk, akkor ezennel búcsút inthetek az idei évnek, már ami a növényeket illeti. És hát ugye szó szerint ez a munka gyümölcse merthát a munka oroszlán része az csak most fog következni. Mivel egyre inkább belemerülök ebbe az egész hobbiokertész témába, óhatatlan, hogy ne tűzzek ki a jövőre vonatkozó újabb és újabb célokat. Idei célom, túl a szakdolgozaton és az államvizsgán :)) a tökéletes komposztáló létrehozása. Szinte perverz, hogy erre vágyom, de ez minden konyhakertek premisszája függetlenül a mérettől. Úgyhogy tegnap hajnali negyed kettőig tanulmányoztam (Kádár János történelmi arcképvázlata és Aczél Endre Acélsodronya mint kötelező olvasmány helyett), hogy hogyan kell a megfelelő helyet, a megfelelő tárolóeszközt kialakítani és a megfelelő anyagokat vegyítve és rétegezve a tökéletes komposztot előállítani. Ahogy injektáltam magamba a tudnivalókat, néha-néha szegény Lacit is belerántottam a tudás felett érzett örömmámorba egy oldalbalökéssel kísért hangos nahááááááááááááááááááttal. Őt ugyan nemhogy feleannyira, de egy atommagnyira sem érdekelte az egész, úgyhogy mindent megígért, csak hallgassak el. És csodák csodájára, a mindenbe beletartozott a tárolórendszer használt deszkákból való összerittyentése is :)) Mit el nem érhet egy nő az éjszaka közepén mi? :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése