2010. szeptember 30., csütörtök
A körtés sárgarépalekvár
Nálunk a reggeli szent dolog. Mivel a hétköznapok nem a kényelmes reggelizésről, a beszélgetésről, a jókedvről és a jóleső semmirekellőségről szólnak, ezért hétvégén pótolunk :) Nagy szendvicsezők lévén állandóan újabb és újabb finomságokon jár az agyam és most a fiúk kedvencét, a sima lekváros vajaskenyeret gondoltam egy kicsit újra. Igazából a szezonális zöldség kifejezés ebben az értelemben indiferens, mert répa bárhol, bármilyen mennyiségben beszerezhető, de ha kiskertben termesztett dologról beszélünk, akkor ez már nem annyira igaz. Most azonban nálam nagyon is aktuális a dolog. Mivel az unásig ismételt idei időjárás ezt az értékes zöldségemet is megtépázta, a meglévőkhöz mindenképpen szükség volt egy kevés utánpótlásra. Az én dílerem a CBA előtt szokott ücsörögni, csodálatos zöldségekkel illetve almákkal és körtékkel felpakolva, és utóbbiakból is egy nagyon különleges fajtát kóstoltam a múltkor, jobban mondva lehet, hogy csak nekem volt különleges, mert én még nem ettem Nashi körtét. Annak ellenére, hogy utánaolvastam, és sokkal jobb tulajdonságokkal bírnak termés és ellenállóság tekintetében, mint a hagyományos fajták. Zárójelben jegyzem meg, hogy egy gyors mozdulattal fel is mentem a Sieberz online katalógusába és kosárba ejtettem magamnak egy ilyen körtefát :) Szóval ez a Nashi körte egy eszméletlen illatos, kicsit kevésbé lédús, de roppanós, hibátlan, vastagabb héjú és alma formájú gyümölcs úgyhogy az utolsó szemig megvásároltam és egy 3-4 darabot a lekváromba "pazaroltam" belőle.
A lekvár elkészítésének nehézségi foka igazából egy bénább pasi rántottakészítési képességeit súrolja alulról, tehát nemre, korra és ügyességre való tekintet nélkül fogjon neki bárki, aki vérszemet kap, amit nem csodálnék. Kizárólag frissen megpirított toast kenyérre tegyétek, teavajjal megkenve, még langyosan, hogy szépen olvadjon bele a kenyérbélbe, erre jöhet a lekvár, hozzá egy pohár frissen facsart narancslé. Huhh, szerintem drogelvonókon lehetne vele nagy sikereket elérni, hogy aztán lekvárelvonón vigyorogjanak a páciensek.
A recept nagyon egyszerű:
1,2 kg lédús friss sárgarépa,
4 ek. citromlé
250 g barnacukor
250 g kristálycukor
1 ek. fahéj
1 rúd vanília
4 körte
A sárgarépát ledaráltam a robotgéppel nagyon apróra, hozzáadtam a citromot, a cukrot, a fahéjat és a vaníliarúd belsejét és hagytam egy órát levet ereszteni. Meghámoztam és felszeleteltem a körtéket. Utána közepes hőfokon főzni kezdtem a répát, 10 perc után hozzáadtam a körtét és addig főztem, amíg az egész össze nem állt lekvár állagúvá (úgy cca. 20 perc), egy kicsit botmixerrel megdolgoztam, még 5 percig rotyogott, aztán steril üvegekbe töltöttem, csavaros tetejűekbe, egyből tető rá és fejreállítottam. Ebből 4 kisebb üvegnyi lekvár lett.
Ne habozzatok tapasztalatokat megosztani vagy kérdéseket feltenni :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
egy kérdésem merült fel a szürkém bugyraiban: csak fejreállítom és decc ól? Mármint semmi dunszt? Semmi egyéb tartósítós cucc? Vagy melegben állítod fejre?
VálaszTörlésForrón teszem a steril üvegbe, rátekerem a fedelet és azonnal fejreállítom. Soha nem teszek bele semmi tartósítószert, de addig a pár napig, amíg ez a négy üveg elfogy, nem hiszem, hogy gond lesz :)) én sokszor csinálok kevés lekvárt, pont emiatt.
VálaszTörlésaha, jóvan. Én dunsztolni szoktam az ilyen dolgokat, de ez a 4 üveg télleg nem tarthat sokáig :) köszi bébi!!
VálaszTörlés