Műzlis fasírt és kelbimbó.....nelapozztovábbbbb :)))

Ne ítéljetek első hallásra :)) Tudom, hogy rettenetesen szarul hangzik, de.. és eme perverz gondolatoknak nem a töménytelen mennyiségben rámszakadt vizsga és szigorlat az oka. Egyszóval nem hülyültem meg. Illetve a visszatérő téltől egy kicsit igen, mert az utóbbi napokban nagy sóhajtásokkal jártam a kertet, hogy az utolsó sejtig átjárjon a 10 fok és a halovány napsütés. Voltak így még ezzel egy páran a kertben. Az összes hagymásnövényem feltartott karokkal ücsörög a földben, a hangák boldogan lengedeznek a tavaszinak tűnő szellőben, a rögök felengedtek és egy mozdulat szétporlasztani őket. Bátorításképpen teszem most be ide ezt a kollázst, hogy reményt adjak a csüggedőknak, a hibernáltaknak és a téli álmot alvóknak. Én mindhárom kategóriában érintett vagyok télvíz idején. A pálmát a díszsóska viszi, ami az utolsó képen látható. Ezek a színek...

A műzlis fasírt nem a hibernált agyam eredménye, szeretem variálni ezt a húsételt. Finom szendvicsre téve, zöldséges változatban, sajttal dúsítva, vékony szeletekre vágva, sütőben sütve, olajban pirítva, különböző ízvilágokat belecsempészve, friss kenyérrel és savanyúkáposztával ésméghosszansorolhatnám. A mai ötletet az adta, hogy volt itthon egy kevéske sokmagvas kenyér. Tényleg kevés volt, úgyhogy azon agyaltam, hogy mivel tudnám a fasírtmasszámat dúsítani, mert a zsemlemorzsám ugyan házi, de alternatívaként nem jöhet számításba. Mivel az én férfiaim szemben a megszokottal, nem azok az igazi mócsingzabáló típusok, ezért én mindent belteszek a konyhai robotgépbe és szépen összedolgoztatom a késes változattal. A maiba egy karikára vágott sárgarépát, egy fél reszelt almát, 3 nagy gerezd fokhagymát, 2 marék natúr gyümölcsös műzlit, 2 szelet sokmagvas kenyeret felaprítva, fél kiló zsírosabb típusú darált sertéshúst, frissen őrölt borsot, egy vaskos csipet szemes tengeri sót, 1 tojást és egy löttyintésnyi tejet tettem. Nem teljesen lett homogén állagú. Aztán muffinformába adagoltam és 190 fokon, légkeverésen 35 perc alatt megsütöttem. Hogy mi a jó benne? Az, hogy nincs olajszag, iszonyú gyorsan elkészül, és nem a hagyományos paprikás változat, hanem egy kicsit könnyedebb, szinte édeskés a mazsolától és az almától, ettől inkább tavaszias ízvilágú és ez most nagyon kell nekem. Arról nem beszélve, hogy így sokkal kevesebb kalóriát tartalmaz és élettanilag is fontos rostokkal van tele. Ezek következményéről nem akarnék beszámolni :))
A kelbimbó szintén az én perverzitásom. Hazudnék ha azt mondanám, hogy közülünk rajtam kívül valaha valaki megette volna. De én nem vagyok 100%-ig altruista típus, van bennem önzés a kaját illetően. Imádom a kelbimbót. De csak úgy, ha először megfőzöm enyhén édeskés és egyben sós vízben. Elveszíti a keserűségét, de a karaktere megmarad. Aztán egy marék felaprított fokhagymát és rozmaringot dobok olvadt vaj és olaj keverékére és ebben megforgatom. A vizét sosem öntöm ki. Abban főzöm meg hozzá a rizst, mert a többiek rá sem néznek a kelbimbóra. Ha mást nem, legalább a fasírtot megéri kipróbálnotok, de remélem lesznek közöttetek hozzám hasonló zöldségperverzek :)))