Lágytoji, ahogy én szeretem :))

Elöljáróban annyit, és csak azok kedvéért, akik empirikusan nem tudják ezt megtapasztalni különböző okok miatt, jelentem, a hóvirágok katonás rendben várják immáron a föld fölött, de még hónuk alá hajtott kobakkal, hogy a tavaszi nap első sugarai életet leheljenek beléjük. Mikor ezt ma megláttam, akkorát dobbant a szívem, hogy csak súlyos levegővételek árán tudtam lecsillapítani. Lassan eljön az én időm :) Lassan tele lesz a gardrób és az összes ablakpárkány palántaneveldékkel. Lassan összeállítom az ültetési tervem, persze csak nagy óvatossággal fogom kezelni a méreteket, mert vár rám egy államvizsga meg egy diplomaírás. De mindezek örömére tegnap reggel tavasziasítottam a reggelit. Egyszerű oka volt ennek, nem is volt más itthon. Száraz kenyér, tojás szalonna és vöröshagymacsíra. Na meg persze tengeri só. Semmi trükk, a száraz kenyeret hosszúkás csíkokra vágom és amikor a szalonnakockák már pirulnak, akkor melléjük teszem a kenyércsíkokat. Friss, ropogós, foszlós kenyérből lehetetlen megcsinálni, ellenben azzal is nagyon finom, csak azt kár megpirítani hozzá. A száraz kenyér egybenmarad, viszont magába szív némi szalonnazsírt és a külseje istenien ropogósra pirul. Ötperces tojás, rá a frissen lepirított szalonna, beleállítva kanál gyanánt a kenyércsíkocska, rá a vöröshagymacsíra és a tetejére só. Én még akkor is teszek, ha tudom, hogy a szalonna alapvetően sós. Az első falat, amiben minden íz együtt van, az leírhatatlan. És ezt a vöröshagymacsírát én most ugyan a boltban vettem, de nemsoká a sajátommal fogom elkészíteni. Még pikánsabb ízt kölcsönöz neki, ha a zsázsa és hagymacsírát összekeverem és azzal tálalom, mert előbbinek kicsit csípős tavasziretek ízhatása van. Huhh, érzem ahogy olvadok kifelé :))