Hogy mennyire egyszerű is ez a dolog, méltóképpen érzékelteti, hogy már el is készültem vele. Hozzáteszem azonban, hogy a munka egyik felét (a céklasütést) már tegnap elvégeztem, de nem volt benne semmi megerőltető. A másik részét pedig három sivító vadmalac-forma gyerek mellett is dalolászva utasítottam magam mögé. A hozzávalók már-már arcpirítóan triviálisak. Az eredeti recept azthiszem valamely gasztrocelebtől származik, de én az anyukámnál ettem ilyet először, úgyhogy azé-a-föld-aki-megműveli alapon neki tulajdonítom:)
Én 4-5 fej céklához 3 körülbelül a céklákhoz hasonló méretű krumplit használok. A céklákat egyenként celofánba csomagolom és megsütöm 200 fokon cca. 1 órát sütöm és még egyet a lekapcsolt sütőben hagyom. Aztán kihűtöm, meghámozom és felkockázom. A krumplit héjában főzöm, hűtöm, pucolom, kockázom. Kéttojásos majonézt csinálok házilag, a végén egy doboz tejföllel felöntöm és az egészet jól összekeverem. Kizárólag egy éjszakai állás után fogyasztható, bár frissen is finom, de összeérve felülmúlhatatlan.
Még sokmindent szerettem volna megosztani, mert elkészültem a zöldparadicsomos savanyúsággal.
Aztán egy gyerekszakácskönyvben rábukkantam az évszázad legfrissítőbb jegesteájára, mindenképpen idekívánkozik (nyálcseppentésképpen kókuszreszelék, mazsola, csipkebogyótea, szárított alma, kandiscukor, majd a kihűlés után friss borsmenta és limeszeletek kellenek hozzá).
Illetve sikerre vittem a polentakérdést, ami nálam nagy szó, mert hosszú hónapokig próbálkoztam vele és sosem sikerült, és minden próbálkozásnak ugyanaz lett a vége: egy keserű kulimász. Továbbra sem tudom mi volt a gond, polentaszakértők jelentkezését várom :)
Szombatig búcsúzom tehát, jó utat és jó beszélgetéseket magamnak és jó olvasást Nektek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése