...a zab is kidugta a fejét odafönt a lankán, úgy simult a rögökre, amikor oldalról érte a nap, mint valami áttetsző, zöld selyemtakaró. Bújtak a kerti növények, egymás után, s Buzát megtanította asszonyát a kapálás titkaira. Miképpen kell meglazítani a földet a kapa élével, nem mélyen, hogy gyökeret metsszen, nem is sekélyen, hogy kárba vesszen a munka, de úgy, hogy nőjön tőle dúsan a növény, mintha csak tejjel s mézzel öntöznék. Erős harmatok hulltak éjszakánként, s nőtt tőlük a legelő füve, mint húzták volna. Telt hassal tértek meg esténként a juhok, s az újszülött bárányok ugrándoztak naphosszat a duzzadó erőtől. Mely erő duzzadt mindenben, aminek földben volt a gyökere. Rügyek pattantak, virágok bomlottak, csírák fúrták át fejükkel az avart. Fehéren világítottak a kökények fent a dombokon, s a nádas menti rétekre aranysárga szőnyeget borított a békavirág meg a gólyahír. A kőrisligetben ibolya virágzott s az illata egészen a házig elért."
Szerintem én a születésbe vagyok szerelmes, és az egész posztot csak emlékeztetőül szánom, ráadásul jórészt magamnak, hogy még nyár van. Hogy miért? Mert tegnap este - nyár dereka ide vagy oda - visszavonhatatlanul éreztem az őszillatot. Ennek tiszteletére kezdetét veszi a gyógynövények és termések begyűjtése. Citromfüvet, levendulát, zsályát, rozmaringot, borsmentát, kakukkfüvet, zellerzöldet mélyhűtőbe, szárítva, teának és fűszerolajnak, mandulát, mogyorót és diót a süteményekbe, szilvát lekvárnak (idén rummal és gyömbérrel), és a paradicsomszószt, pürét ilyen-olyan fűszerkombinációban, padlizsánt vinettének, körtét szintén lekvárnak, a tavalyi nagy sikert aratott kakukkfüves és citromfüves változatban.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése