A szerelmes bronzérmes

Az elmúlt napok, mint este kiderült a kádban(!!!) hasaló, állát könyökén támasztó, alvó gyermek láttán, minden szempontból sűrűek voltak. Kis világában hétmérföldes csizmájával nagyot lépett előre és ez elfárasztotta. Nem hülyéskedett mikor azt mondta, hogy dolgozni megy, mint apa.  Sorsdöntő események zajlanak, én meg mosolyogva nézem, ahogy elvégzi őket. Egyrészt másfél hete izgulunk egy tegnap realizálódott judo bronzérem miatt, amit egy kis "házi" motivációs verseny keretében nyert el, másrészt szerelmes lett. Igen. Az én majdnem hat éves, a lányokat szállongó porszemnek, madárházi hanganyagnak tekintő, szemmelverő, gúnyoskodó, hajathúzó és létezésüket olykor megkérdőjelező nagyfiam szerelmes lett. S ezt töredelmesen, szemlesütve, szégyenkezve-somolyogva be is vallotta, majd pipacspiros fejjel elszaladt. Hajlamosak vagyunk felnőttként ezt lekicsinyleni. Legyinteni egyet, megmosolyogni, és azt gondolni, hogy ez majd elmúlik. De sokkal jobb, ha tudjuk, hogy a tényszerű elmúlást egy hihetetlen érzelmi felfordulás előzi meg, mégha nem is akkora amplitúdóval, ahogy azt felnőttként átéltük már párszor és jó esetben egyszer nagyon magasra lendülve. Tisztelnünk kell bennük ennek a nagy dolognak a kis bimbóit, amelyek most kezdenek nyiladozni.

Ilyenforma testi-lelki színeváltozásait megspékelte még egy kerti tűzrakásban való hathatós segédkezéssel és sünkuckóépítéssel. (sünkuckó képe mellékelve és jelentem mára lakója is van és hogy ez a lakó sün-e azt nem tudom, de nagyon rendezkedik, pakol, szöszmötöl, lomol. hangosan :)) Szóval tényleg elfáradt. Még soha nem láttam ennyire elpilledni a sosemalvó pattogógépünket. A tegnap esti vacsora nagy nehezen még lecsúszott, majd azon kaptuk magunkat, hogyha nem cselekszünk időben, akkor egy húszkilós kis sáskát kell az emeletre felcipelnünk. Ezért aztán a ma esti kajaszeánsz előkészületei már javában zajlanak. A korai sötét, a csípős levegő arra ösztönöz, hogy valami jó meleg, kalóriában és ízben bővelkedő, tápláló de mégis könnyen feldolgozható dolgot tegyek eléjük (tehát nagy kedvencem, a csülökpörkölt kilőve:))). Mivel gyönyörű póréhagymát vettem, csuklónyi vastagságú, friss ropogós és hihetetlen hosszú, haragoszöld végű, ezért egy nagyon egyszerű, sok-sok hagymából, gorgonzolából és darálthúsból készült levest főztem a hazatérőknek mandulás csokoládékockával megspékelve. Megkóstoltam, estére még finomabb lesz, mert addigra összeérnek, harmonizálódnak az ízek. Úgy a legjobb, hogyha a tálaláskor forró levesre egy kevés apróra vágott friss póréhagymazöldet szórtok!!

Hozzávalók a leveshez:

2 nagy fej vöröshagyma

2 szál póréhagyma

fél kiló vegyes darálthús

kevés friss szerecsendió, só, bors

3 dl fehérbor

5 dl zöldséglé vagy húsleves, vagy alaplé

2 dl tejszín

1 ek. étkezési keményítő

kevés gorgonzola

Diónyi vajon megpárolom az apróra vágott hagymákat, rádobom a darálthúst, 10 percig fedő alatt tovább párolom. Rádobom a fűszereket, felöntöm a borral és a zöldséglével és fél órát göngyözve főzöm. A végén a tejszínt elkeverem a keményítővel és a sajttal együtt hozzáadom a leveshez, majd a következő rottyanás után elzárom.

Hozzávalók a sütihez:

200 g 81%-os étcsoki

4 tojás

150 g porcukor

100 g liszt

150 g teavaj

2-3 ek. darált mandula

1 kupaknyi mandula aroma

Kisebb, szögletes formát kivajaztam és félretettem. Vízgőz felett a csokit és a vajat külön-külön egymás után felolvasztottam. A 4 tojást a porcukorral 2 perc alatt habos-sűrűre kevertem, hozzászitáltam a lisztet. Elkevertem majd hozzáadtam a darált mandulát és fakanállal azt is beledolgoztam. A csokit és a vajat összeöntöttem és a mandulaaromával együtt az egészet az tojásos keverékhez adtam. A kivajazott formába öntöttem és 160 fokon 30 percig sütöttem. Kivétel után 10 percig állni hagytam, majd nedves tiszta konyharuhára borítva még egy órát állni hagytam, utána lehet szeletelni.