...szemfényvesztés lenne nem bevallanom, hogy csak látványra ilyen gusztusos. A tésztája ugyanis ehetetlen lett. Kipróbáltam egy furcsán kevés összetevőből álló receptet. Utólag már tudom, hogy ami a lelkes, haladó gondolkodású és tapasztalt háziasszony számára elsőre furcsa, az a végén jóindulattal is csak épphogy ehető, tehát mostantól a furcsa recepteket fenntartásokkal kezelem majd :) Úgyhogy az egész tortát újra kellett gondolnom, és sikerült. Csak az újragondolt tésztára már nem maradt pekándió, mert felfalták a gyerekek.
Egész hétvégén diótémában edződtünk édesnégyesben. A fiúk persze egy idő után kivonták magukat a forgalomból és az időközben megérkezett terméskő halmaz tetejére építettek ideiglenes autópályát hidakkal meg maradék pvc-csőalagúttal :) Én azonban lelkesen nyírtam le idén utoljára a füvet, szedtem a diót, és növesztettem félember nagyságú diólevél halmokat. (ez utóbbiak nem kerülhetnek bele a komposztálóba, vagy csak nagyon kis mennyiségben, úgyhogy a zöldjárat gondjaira bízom majd). Nameg kitaláltam, hogy szecskázógép híján hogyan is szeletelhetném fel gyorsan és hatékonyan a komposztba kerülő dolgokat. Nem kell hozzá nagy tudomány és tök véletlen jöttem rá, ami rendesen ciki :) , de mindent amit a komposztálóba szántam szépen leterítettem a hátsó kertben a fűre és átmentem rajta fűnyíróval úgy, hogy rajta volt a tárolódoboz, tehét logikusan oda gyűlt a nyesedék. A paradicsomok, padlizsánok, paprikák, cukkinik elszáradt, letermett szárai, a gazok, a háztartási hulladékok, krumplihéjak de még a tojáshéjak is így kerültek most be a komposztálóba, így sokkal emészhetőbb formába hoztam őket, mintha egyben tenném bele.
De visszatérve a sütire végül is, megihletett a dió, nameg egy nagyon egyszerű recept, ami az egyik újságban a kezembe akadt. Isteni lett. Még úgy is, hogy nem maradt a tetejére sem csoki, sem pedig pekándió díszítésnek.
A diótorta tehát a következő összetevőkből áll: (26 centi átmérőjű formában sütöttem ki)
A tésztához:
30 dkg liszt
15 dkg teavaj
1 tojás
12 deka porcukor
1 biocitrom reszelt héja
A töltelékhez:
40 dkg darált dió
20 dkg barnacukor
2,5 dl tejszín
2 ek. citromlé
csipet szerecsendió
A lisztet a felkockázott vajjal és a többi hozzávalóval gyors mozdulatokkal összegyúrtam és fél órára betettem a hűtőbe. A diót ledaráltam, a cukrot fehéredésig olvasztottam, és először a fűszert dobtam bele, aztán a tejszínt, kicsit felfőztem és utána adtam hozzá a citromot és a diót. 180 fokra előmelegítettem a sütőt. Kivajaztam a formát a tésztát 2/3-ad 1/3-ad arányban szétválasztottam, kinyújtottam és a vajazott lisztezett formába tettem úgy, hogy a szélét egyenletesen körbevágtam, úgy, hogy legalább 2-3 centi magas pereme legyen. A maradékot hozzátettem a tetejére szánt tésztához, azt is kinyújtottam. Megtöltöttem a formát a diómasszával, ráhelyeztem a tetejére szánt tésztát, villával megszúrkáltam és 45 perce betettem a sütőbe. Sütés után hűlni hagytam és képzeletben bevontam 70%-os étcsokival, a tetejére szépen ráültettem a pekándiókat és megporcukroztam őket :)
Sárgarépamisszióm tovább folytatódik, vélhetően délután elkészülök egy előételnek adható répás, sós süteménnyel és akkor a füstöltsajtos krémmel együtt felkerül az is :) Addig is jó sütögetést, ha valakinek lenne otthon mindene (alkatrésze és kedve) elkészíteni a fenti tortát :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése